Itt is lenne az első fejezet! Remélem tetszeni fog a story, bár ez most teljesen más kaliberű lesz, mint a többi blogomé.
Komikkal kedveskedhetnétek, nagyon jól esne a visszajelzés! Legyetek az olvasóim, hogy tudjam, érdemes-e írnom!?
Na nem is koptatom tovább a billentyűzetet, íme a kezdet!
Rebecca
xx
~Rebecca:
Minden a nyár elején kezdődött. Mivel csodálatos idő volt, így Leyla csak egy lenge ruhát viselt. Én is az időjárásnak megfelelő öltözéket választottam, ami egy fehér toppot, laza farmeringet, és egy rövid nadrágot jelentett. Hajamat befontam, Leyla pedig kontytba fűzte.
*Rebecca*
*Leyla*
Leyla-val a gördeszka pálya mellett haladtunk el, ahol volt egy csapat fiúbanda. Vigyorogva mértek végig minket, majd elkezdtek füttyögni.
- Jó a segged barna!- hallottam az egyik beszólását, amit már nem hagyhattam szó nélkül.
Már éppen szólásra nyitottam a szám, mikor Ley megfogta a kezem. Felé fordítottam a fejem.
- Hidd el, nem éri meg.
- Talán igazad van.- mondtam, majd mögénk néztem.
Nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam 3 fiút a bandából. Kajánul vigyorogtak, és egyre gyorsabban jöttek felénk.
- Hey, kislány!- fogta meg az egyik a csuklóm.
Magához rántott, és szorosan tartott a karjaiban. Esélyem sem volt menekülni.
- Engedj el!- szóltam a fogva tartómra.
- Én ezt nem így gondolom.- mondta még mindig vigyorogva.
Tekintetünk egy pillanatra találkozott. Sötétbarna szeme volt, és szinte fekete árnyalatba nyúló, enyhén felzselézett haja. Napbarnított bőrét kiemelte a fehér póló, amit viselt.
- Ha visszajössz a pályához egy kicsit, elengedlek.- súgta a fülembe, miközben kezeit csípőmre helyezte.
- Miből gondolod, hogy én ezt akarom?- kérdeztem tőle, miközben próbáltam kibújni kezei szorításából.
- Semmiből, mert tudom, hogy azt akarod, hogy felvigyelek a lakásomra...
- Képzeld, én nem állok be a sorba, mert nem vagyok egy az idióta kurváid közül!- mondtam mérgesen.
- Ajajj, de morcos itt valaki!- mosolyodott el. Élvezte, hogy játszhat velem. Ujjaival végigsimított arcomon, mire én erőt vettem magamon, és eltoltam. Tervem sikerrel végződött. Gyorsan megfogtam barátnőm kezét, és futni kezdtem.
Sajnos tervem kudarcba fulladt, mivel a fiúk gyorsabbnak bizonyultak.
- Azt hiszem meg kell, hogy büntesselek, mert rossz kislány voltál.- suttogta a fülembe, miközben szorosan magához húzott hátulról.
- Ezt egyszer mondom el, úgyhogy jól figyelj! Soha, azaz SOHA nem fogok lefeküdni veled!- jelentettem ki.
- Milyen kis harcias vagy! Ez tetszik! Nagyon tetszik!- vigyorgott rám, miközben húzott a gördeszka pálya felé.- Elárulod a neved Szépségem?- kérdezte.
- Miért is kéne?
- Mert én azt mondtam.
- Te nekem soha nem fogsz parancsolni!- szóltam rá keményebben.- Szállj le a magas lóról, mert onnan lehet a legnagyobbat esni!
- És még bölcs is vagy! Kész főnyeremény! Elmondanád végre a neved?
- Erőltess magadra normálisabb stílust!
- Érted mindent! Gyönyörűségem, megtisztelnél azzal, hogy elárulod a neved?
- Csak ha te is a Tiedet.
- Rendben.- jött egyre közelebb, én pedig hátráltam.- A nevem Zayn Malik.
- Rebecca Dawson.- mondtam ki a nevem, mire még közelebb jött. Ekkor beleütköztem a falba. Innen már nincs menekvés!
- Gyönyörű név, egy gyönyörű lánynak. Egyre jobban kívánlak.- suttogta, mire pofon vágtam.
Minden reakcióra számítottam, csak erre nem...
