II. 8*

Mindig is imádtam a foci meccseket, de most még jobban vártam, mint eddig bármelyik alkalommal. Régen apával együtt szurkoltunk a város csapatának. Hmm, szép emlék. És szép álom, ami már soha nem fog megvalósulni. 

Miután műmosolyomat "felöltöttem", kiléptem a szobából, és egyenesen a nappali felé tartottam. Lizy egy aranyos szerelésben járkált fel-alá, telefonját a füléhez tartva. Kuncognom kellett a grimaszán. Hamarosan elemelte a fülétől a telefonját, és leült mellém a kanapéra.

- Sokkal jobban nézel ki, mint a kisírt szemeiddel. Piros az arcod. Talán...Zaynre gondoltál?- kacsintgatott.
- Én...nem...- hebegtem. Na jó ebből már nem mászok ki.
Lizy csak elnevette magát, és átölelt.

Valóban Rá gondoltam. A remény új erővel töltötte meg a testemet, és szívemet. A remény arra, hogy újra együtt lehetünk. Eszembe jutottak életem talán legszebb pillanatai. A forró csókok, és az egymással töltött éjszakák. Libabőrös lettem a gondolatokra. Lizy újra nevetésben tört ki, amire már én sem bírtam. Elmosolyodtam.

~ Lizy:

Becca sminkjén végeztem az utolsó simításokat. Azt kívántam bárcsak én is ilyen gyönyörű lehetnék, mint ő. Sajnos soha nem voltam megelégedve az "adottságaimmal", amin az végképp nem segített, hogy megtaláltam Joshnál a színes,  virágos karkötőt. Nem akartam Becca orrára kötni a bizonytalanságomat, hisz neki is kijutott a rosszból az utóbbi időben.

Szomorú arcom láttán rám meresztette tengerkék szemeit, majd szó nélkül felállt a székről, és átölelt. Olyan jó, hogy mindig tudja mi esne nekem a legjobban.Nem is kívánhatnék nála jobb barátnőt...

Végszóra megcsörrent Rebecca telefonja. Végigolvasta az SMS-t, és szinte falfehér arccal elém tolta a fehér Iphone- ját.

"Szia Kislány! Csak nem a meccsre készülődsz a barátocskádhoz? Vagyis csak a volt... Bírom ezt a ruhát, csak nem túl ribancos? ;)"

Ki ez az elmebeteg állat, aki zaklatja? Hogy lehet ilyen tapló valaki?

Barátnőm  idegesen a kabátja után nyúlt, és egyúttal az enyémet is a kezembe nyomta.
Magára húzta a piros bőrdzsekit, és kilépett a ház ajtaján. A hideg levegő egyszerre megcsapott engem is, amint követtem...


~ Zayn:

A meccs előtti utolsó fél óra. Izgulok. Ez egy nagyon fontos mérkőzése lesz a csapatnak.
Az edzős táskámban pakolgattom, mikor a kezembe akadt egy nyaklánc. Az övé. Újra elszorul a torkom. Lehet, hogy furcsa lesz, amit tenni készülök. A nyakamba akasztom a függőt, amin egy kulcs, és egy szív van. Sokkal nyugodtabb vagyok. Már csak a borzasztó hiányérzetet kellene valahogy megszüntetnem...

Gyorsan eltereltem a gondolataimat, és egy labdával a gyakorló pályára vonultam. Végeztem néhány cselt, és kapura rúgást, majd a dekázni kezdtem. A labda a pálya szélére gurult, egy titokzatos alak mellé. Egy pillanatra kihagyott a szívem, azt reméltem Becca lesz az. Csalódnom kellett. Ezek után miért is kellenék neki?
A labdát visszagurította az illető, majd lépteid szaporázva mellém lépett.

Anne? Ez most teljességgel komoly? Itt áll előttem? Ő volt az első nagy szerelmem. Tökéletes 2 hónapot töltöttünk együtt, de csúnya vége lett a kapcsolatunknak. Szakítottam vele, mert egy másik fiúval kavart mialatt jártunk.
Semmi nem érzek már iránta, csak utálatot.
Határozottan megváltozott, kivéve egy dolgot. Az idegesítő önelégült vigyora megmaradt.
Egyre csak közelített az arcom felé, mire én mérgesen eltoltam magamtól.
- Szia Szerelmem!- köszönt csilingelő hangon.
- Cső. Mit akarsz?
- A szerelmünket. Tudom, hogy még mindig szeretsz a lelked mélyén.
- Álmodban.
- Miért vagy ilyen bunkó?- kérdezte megrökönyödve.
- Tudhatnád! De ha nem, hát nem. Menj el, és hagyj békén!

- Rendben Zayn. De...biztosan ezt akarod?- simított végig karomon.
- Igen.- jelentettem ki határozottan. Nincs szükségem másra, csak Rá.
- Ezt még megbánod. És bánni fogja még valaki...- távozott egy diadalittas mosollyal arcán.

Még valaki? Vajon kicsoda?

~ Rebecca:

Összébb húztam magamon a dzsekit, amint egy erősebb fuvallat játszott kusza hajszálaimmal. Fedetlen lábaimon libabőr jelent meg, de ez abban a pillanatban korántsem a zavaró tényezők közé tartozott.

A sorok között megláttam Rachelt és a barna hajú lányt, aki kísértetiesen hasonlított a nővéremre. Anne Dawson, aki 2 éve tűnt el. Természetesen nyomtalanul. Bár sosem volt felhőtlen a kapcsolatom a nővéremmel, hiányzott...

***

A játékosok ide-oda cikáznak a pályán, egymás között passzolgatva a fekete-piros labdát. Mindenkin erőt vesz az izgalom. Lizy idegesen fészkelődik mellettem, mikor meglátja Josht a pályán, csakúgy, mint amikor én megpillantom a fekete hajú félistenem. De szeretnék most beletúrni a hajába, vagy szenvedélyesen megcsókolni őt, feltérképezni arca minden egyes milliméterét. De ez mind csak ábránd, mert ott van mind előtt az a bizonyos idegesítő tényező: Ha megtehetném...

Zayn megindul a labdával, majd lepasszolja Jack-nek. Ő egy ügyes csellel kikerüli az ellenfél egyik védőjét, ezáltal közelebb kerülve a kapuhoz. Egy rövid átadással ismét Zaynnel van a labda, aki mosolyogva pöccinti be a hálóba a játékszert. A drukkerek egyemberként pattannak föl ülőhelyeikről, és vigyorogva fogadják a tényt: Vezetünk!

Az utolsó 5 perc sem telik eseménytelenül. Egy újabb lehetőséget kapnak, hogy még édesebbé tegyék a győzelmet. A 91. perceben az ellenfél hálóőre ismét hibát vét. Így  4-1-gyes győzelemmel zárul a meccs.

Zayn gyönyörű szemeivel végigpásztázta a sorokat, és hamar megtalált engem. Apró félmosolyra húzta rózsaszín ajkait, majd a ledermedt.  Lizy mindezt észrevette, kézen fogott, és a pályalejárathoz "ráncigált. Zayn követte szemeivel minden apró mozdulatom, bár néha tekintete a fenekemre kalandozott..

A csapattársaihoz fordult, akik éppen őt cukkolták. Egy riporter hirtelen elhúzta őt, majd kérdéseket tett fel neki. Mindegyikre nyugodtan válaszolt, de láttam már nagyon türelmetlen. Folyton felém nézett, mintha félne egyik pillanatról a másikra felszívódok. De én soha nem leszek ilyen. Én nem hagynám el, ahogy azt megígértem neki már egyszer.

A mobilom ismét rezegni kezdett. Rejtett szám...
"Szépen mosolyogsz rá? Nem sokat érsz vele. Talán bele kéne törődnöd, hogy már nem szeret. ;)"

Most már elég! Miért zaklat ez a...a valaki?! Zayn felé pillantok, aki éppen 2 öltönyös alakkal társalgott. Nem tudom, hogy miről beszélhettek, de Zaynnek hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

~ Zayn:


- Zayn Malik?- kérdezte egy öltönyös férfi, aki a semmiből termett mellettem.
- Igen. Miben segíthetek?
- Jó estét. A Liverpooltól vagyok itt. Az utóbbi időben kifejezetten jó teljesítményt nyújtott, és a mai meccsel is azt bizonyította, hogy a Liverpooli csapatban lenne a helye.- hadarta el a mondandóját az öltönyös, mire az  állam a földet verdeste. Én a Liverpoolban? Ez valami vicc?
- Nem Uram, nem viccelek.
- Ez hihetetlen! Ez teljesen komoly?
- Igen. Nagyon jó játékosnak találják magát!
- Még mindig nem hiszem el!
- Pedig jobb lesz, ha minél előbb gondolkodik rajta!
- Ez egy nagyon nagy lehetőség, de...
- Ne keresse a kifogásokat. Az hiszem nem minden nap kap egy ilyen lehetőséget az ember.
- Köszönöm.

Nem tudtam mit mondani! Ilyen helyzetben csoda, ha ki tud nyögni az ember egy épkézláb mondatot. Sajnos sok a kétségem, de remélem hamar kitisztulnak a gondolataim, és döntésre jutok. Bár mindenek előtt Rebecca visszaszerzésére akarok koncentrálni. Majdnem helyben dobtam egy hátast. Egyszerűen fenomenálisan nézett ki.
Ha elfogadnám az ajánlatot, hogy a Liverpoolhoz szerződjek, akkor sokkal kevesebbszer láthatnám ezt a csodálatos lányt. Most akkor választanom kellene?
Szerelem vagy karrier?

Sziasztok! 

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de nagyon szoros volt a programom a héten. Nem fűznék sok mindent a fejezethez. A kérdésem annyi lenne: Szerintetek, hogy fog dönteni Zayn?
Szeretném, ha ide is jönne 4-5 komi, és 10 pipa. Gyűlhetnének az olvasóim is :)
Szerintem egész hosszú lett a fejezet, és szívem, lelkem és minden ihletem beleadtam :)))
KOMIZZATOK! <3

U.i: Nagyooon, de nagyooon köszönöööm a 10. 000 megtekintést <3

Puszi: Becca
LUA

II. 7*

Helooo! :D

Itt vagyok egy újabb fejezettel. Nagyon hamar meglettek a komik és a pipák. Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem! Ez a fejezet véleményem szerint egész hosszú lett. Remélem ti is elfogadhatónak tartjátok, és szívesen komiztok utána. Kicsit jobb hangulatú lett, és most már felgyorsulnak az események. A következő részt 5 komi 11 pipa után hozom. Köszönöm, hogy vagytok nekem! :') :*
LUA

Becca

Az utolsó szoba a háló volt. Rettenetesen féltem benyitni, de mégis megettem.

Nem volt senki a szobában. Olyan üres volt, mint a szívem. Hideg, fagyos és üres...Az ágyra dőltem, és az arcomat a párnákba nyomtam. Rebecca illatuk volt... Gyorsan fölpattantam az ágyról és körülnéztem. Mintha villámcsapásként hasított volna belém a tudat újra: Elment, Vége csak is miattam...

~Rebecca:

- Bejöhetek?- kopogott halkan az ajtón Lizy. Csak egy "ühüm"- mel válaszoltam.- Hogy vagy?

- Hogy, hogy vagyok? Ez meg milyen kérdés? Mit is mondhatnék...?- kaptam fel a fejem felháborodottan kérdésre.

- Az igazat.

- Szóval az igazságot akarod tudni?- emeltem fel a hangom. Ki akartam adni a bennem lakozó feszültséget.

- Becca...nyugodj meg! A hisztiddel nem érsz el semmit, csak újra kiborulsz és egész nap sírsz. 

- Megvagyok. Még egy ideig biztosan.

- Az igazat!

- Kibaszottul szarul vagyok.- suttogtam, mire leült mellém az ágyamra, és szorosan magához ölelt. Erre volt most a legnagyobb szükségem.

- Menjünk el egy kicsit! Kérlek Becca! Csak a sarki Starbucksba!

- Ha adsz 10 percet elmehetünk.- bólintottam.

Hidegebb volt már sokkal, mint eddig. Lizy báljának időpontja is hamarosan elérkezik. Várjunk csak! Bál, és a ...na ne! A partnerem nem más, mint Zayn! 

Idegesen csaptam ki a fürdő ajtaját, és a megszeppent lány felé fordultam.

- Zayn a partnerem a bálodon.

Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd helyeslően bólintott.

***

Hmm. Finom ez a kávé. Régebben minden nap ittam, de mostanában "valaki" annyira lekötötte minden időmet, hogy el is feledkeztem az ízéről.
- Rebecca...Föld hívja Beccát!- ingattam arcom előtt kezeit Lizy, mire feleszméltem az "álmodozásból".
- Itt vagyok, csak gondolkoztam.
- Min?
- Na vajon?
- Bocsi, ezt tényleg hülye kérdés volt.

Ekkor bejött 2 lány az üzletbe és az előttünk lévő asztalhoz ültek le. Furcsálltam, hogy az egyik a fejére húzta a csuklyáját, mielőtt belépett a kávézóba. Halkan suttogtak és néha felnevettek, de én szinte minden szavukat hallottam. Szíven ütöttek. Ők honnan tudnak mindenről?

- Hallottad?- kérdezte a "csuklyás" lány a mellette ülőtől.
- Mit?- kérdezte.
- Zayn kidobta a csaját, vagyis most szingli. Hajts rá!
- Tényleg?
- Igen! Tudom, hogy bejön Neked!
- Valóban. Ma lesz meccse?
- Igen. Menjünk ki! Azt hiszem 7- kor kezdődik.
- Rendben.

Mind a ketten felálltak az asztaltól, és az ajtó felé igyekeztek. A csuklyás lány lehúzta fejéről a szürke anyagot, és felém pillantott. Egy gúnyos mosolyra húzta száját.
Azonnal felismertem a szőkeséget. Rachel. Hát persze, hogy az ő keze van mindenben.

- Becca. Kitaláltam valamit. Hallottam minden a beszélgetésükből. Mi is elmegyünk.
- MI?
- Jól hallottad.
- Nem! Én nem akarok...
- De muszáj! Higgy nekem!
- Nem! Lizy, elhiszem, hogy jót akarsz, de ezzel csak feltépném a sebeimet. Még mindig nagyon fáj, amit tett. Nem bírnám elviselni, ha találkoznom kellene vele.
- Azt hiszed annyival jobb a sebeidet nyalogatni, és nyavalyogni? Kapd már össze magad! Nem ez az a Rebecca, akit én megismertem.
- Nem? Lehet, hogy most más vagyok, de nagyon fáj itt legbelül.- tettem a kezem a szívemre.
- Sajnálom, ha türelmetlen vagyok, csak mostanában Josh olyan fura...
- Mi történt?- kérdeztem aggódva.
- Rég találkoztunk, és találtam nála egy karkötőt, ami sem az enyém, sem az övé...szerintem megcsal.- hajtotta le a fejét barátnőm.
- Ne gondolj egyből a legrosszabbra. Lehet Neked vette ajándékba! Remélem tényleg nem csal meg, mert akkor ellátom a baját.- nevettem, mire ő is elmosolyodott.
- Remélem igazad van...Annyira utálom a zöld szemű szörnyeteget!
- Igaz!- mosolyogtam.
- Ma elmegyünk a meccsre.
- Lizy...
- Semmiféle ellenvetést nem fogadok el!
- Kérlek Liz, és nekem annyira nincs kedvem elmenni...
- Most menjünk el hozzád, és kiválasztjuk a ruhánkat. Rachel nem győzhet!
- Úgy rühellem azt a csajt!- fintorogtam.
- Egyet értek!
- Nincs is jegyünk!- kaptam a fejemhez a kezem.
- Megoldok én mindent, te csak készülődj!

***

- Ez túl csicsás. Ez túl kihívó. Ez túl elegáns.- dobáltam ki a pólóimat az ágyamra.

Lizy csak szemforgatva figyelte a tevékenységemet.

- Becca szerintem Zaynnek mindenhogyan tetszel.A lényeg, hogy teperjen érted. Ne add meg magad könnyen.

- Tudom, hogy mit akarok. Azt hiszem ezennel vége a csokizabálós, szappanopera nézős korszakomnak. 

- Ez a beszéd! Szerintem vedd fel ezt!- mutatott elém egy tökéletes darabot.- Ebben nagyon csini leszel. Hadd lássa az az ütődött mit veszített.

- Hé! Nem az! Tudom, hogy azt hitte így lesz jó nekünk. Be kell látnom nekem nagyon nem megy nélküle semmi. Szeretném megpróbálni vele újra.- mosolyodtam el, mert eszembe jutott egy kedves emlék.- A ruha pedig nagyon jó választás! Köszönöm.

Mosolyogtam. Újra éreztem, hogy élek. Hiányzott Zayn, de tudva ma láthatom enyhült ez az érzés. Legyünk hűek a mondáshoz. A remény hal meg utoljára. Remélem az én esetem nem annyira reménytelen...

II. 6*

Sziasztok!

Egy fejezettel jelentkezem végre :D
Remélem tetszeni fog, függetlenül attól, hogy szomorú. Köszönöm a komikat az előző fejezethez. 2 nem tetszik??? Ezt remélem csak a benne történt eseményekre kaptam...
Legyetek büszkék rám, mert a rész felét telefonon írtam meg, ami nem volt egyszerű dolog. Na nem is koptatnám s ...öhm jelen esetben képernyőmet, jöjjön is a fejezet!! Komizzatok és pipáljatok! A következő rész 4 komment és 8 pipa után jön!

Puszi: Becca
LUA

~Zayn:

Már egy hete annak, hogy elhagytam a csodálatos kék szemű lányt. Utólag visszapillantva borzasztó dolgot tettem. Nem gondoltam végig a tetteim súlyosságát. 

Most éppen Doncasterben vagyok a gyerekkori legjobb barátomnál, Louisnál. Ő segített át az utóbbi időszakon, amiért felettébb hálás vagyok neki. Mindig is a legnagyobb támaszt nyújtotta nekem, és most sem hagyott cserben.

Szomorúan ültem az ablak előtt, és néztem az ablakon csorgó esőcseppeket. Egy hete már folyamatosan esik. Egy hete...mióta elhagytam őt. Minden gondolatom csak körülötte forog, és nem vagyok képes elfeledni a kék íriszeket, amikkel teljesen belopta magát a szívembe. De nem csak ezt szerettem benne. A barátságos mosolyát, a kis kezeit,  a hosszú lábait, az enyhén hullámos haját, vagy éppen a selymes bőrét. Azt a szeretetet, törődést, és szerelmet, amit nélkülöznöm kellett életem legnagyobb baklövése miatt.

Egy könnycsepp csordult ki a szememből, amit azonnal letöröltem. Bánatosan lehajtottam a fejem, és ismét a fejemben cikázó gondolatokba temetkeztem.

- Hé haver! Hogy vagy?- tette kezét vállamra Louis.

- Egyre szarabbul.- morogtam. Őszintén...Mégis, hogy lennék?

- Zayn...ez nem mehet, így tovább! Hülye voltál, de még kijavíthatod a hibádat.

- NEM! Elbasztam érted? Ennél szarabb döntést még életemben nem hoztam. Imádom Beccát, de azt éreztem, hogy mellettem nincs biztonságban. Annyiszor bántották már miattam, és én nem tudtam megvédeni mindig. 

- Értem én haver...de tuti nem így van. Csak félsz, hogy elveszíted. Valóban barom voltál...de nagyon...nagyon...nagyon...

- Elég lesz Lou!- kuncogtam.

- Okés.- kacsintott, majd kiment a konyhába.

Pár perc múlva egy répával a kezében tért vissza.

- Te, hogy tudod megenni azt a borzalmat? Rebecca is imádja...nem értelek titeket!

- Könnyen! Ja...és Rebecca egyre szimpatikusabb. Mesélj róla, és mutass már egy képet!- parancsolt rám Louis.

- Ez nem egyszerű...

- Ne nyavalyogj! Elcseszted, lépj tovább, majd a sors megadja a kérdéseidre a választ.

- Milyen bölcs vagy, Ó nagy Louis! Tisztellek!

- El is várom!

- Szóval...- kezdtem bele a mondandómba, de rögtön meg is akadtam.

- Zayn. Hidd el nekem, hogy ti még együtt lesztek. Szeretitek egymást. Menj vissza Bradfordba, focizz újra, és éld az életed. 

- De nélküle nincs életem. Ahogyan ő mondta egyszer..."Te vagy a másik felem, és ha jól tudom fél emberként nem lehet élni...". A volt a jelenem, és a jövőmet is benne láttam.

- Elhiszem, de...ma elmegyünk bulizni.

- Nekem nincs kedvem.

- Tudom, hogy van! Olyan fullos csajokat ismerek...

- Nem érdekel egyik sem!

- Zayn...megváltoztál.

- Tudom, de ez a változás jó irányú.

- Benőtt a fejed lágya. 

- Lehet.

- Ma akkor is megyünk bulizni! Értve vagyok!

- Jó, rendben!- egyeztem bele a "meghívásba", mire Louis önelégülten a képembe vigyorgott és egy nagyot harapott a répába.

- Helyes...most pedig látni akarom a csajod.

- Sajnos már csak a volt...-suttogtam, mire Lou a kezét ismét a vállamra helyezte.

- Ne szomorkodj. Össze fogtok ti még jönni! 

- Remélem. Itt van egy pár kép róla.- nyújtottam át neki az alma jelzéssel "ellátott" fekete készüléket.

- Úr Isten!- kiáltott fel Louis.

- Mi van?

- Ez a csaj fenomenális! Hol szedted fel?

- Hát az elég érdekes történet...

- Van időnk!

- Előbb nézd meg a többi képet.

- Rendben.

 

- Nagyon jó csaj az biztos. Ugye nem bánod, ha bepróbálkozok nála?- kérdezte Lou teljesen komoly hangnemben.

- Tudod mikor! Akkor élnél utoljára! Ő az enyém, és az enyém is marad!- rivalltam rá azonnal.

- Oké...oké!- nevetett.

- Ezen mi a vicces?

- Annyira szereted...és mindenkitől félted. Amúgy az arckifejezéseden nevettem. De...mesélj még róla!

- Tökéletes és gyönyörű. Imádom mikor...

***

Immáron újra Bradford poros városában vagyok. A szívem ólomsúlyú, és a rossz érzések újra megszálltak, amint a házam elé értem. 

Becca kulcsa a szokásos helyén volt. Kivettem a kulcsot a cserépből, és kinyitottam a ház ajtaját. Nem jártam itt már 2 hete. A nappaliban lepakoltam a cuccaim, és körülnéztem a lakásban. 

Az utolsó szoba a háló volt. Rettenetesen féltem benyitni, de mégis megettem.

Nem volt senki a szobában. Olyan üres volt, mint a szívem. Hideg, fagyos és üres...

II. 5*

Sziasztok!

Most nem is írnék szinte semmit, a fejezet magáért beszél. Remélem tetszik Nektek. Jó olvasást! Ne felejtsetek el komizni és pipálni! Nagyon fontos nekem a véleményetek! Holnap indulok Angliába, és nem hiszem, hogy lesz fejezet a hét folyamán. Ne haragudjatok, remélem megértitek ;)
Köszöntem a figyelmet, puszi mindenkinek!!! <3
LUA

Becca

Reggel egyedül ébredtem. Az esőcseppek halk kopogását hallgattam, egy ideig, de ezt hamar meguntam. Erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból.
Mosolyogva léptem be a konyhába, ahol azonban egy árva lélek sem tartózkodott. Úgy, ahogy a nappaliban sem. Zayn merre lehet?

FELTÉTLENÜL HALLGASD A ZENÉT!

Visszatértem a hálószobába, ahol az éjjeli szekrényen egy kis cetli nyugodott, rajta szálkás betűkkel nem igazán mosolygásra késztető sorok.

" Drága kicsi Vadócómnak...

Emlékszel? Bocsánatot kértem előre a hibáimért, amiket el fogok követni... Ez lesz életem legnagyobb hibája. Tudom.
Mikor először megláttalak, már akkor tudtam te más vagy. Mindenképpen meg akartalak hódítani. Beléd szerettem az együtt töltött idő során. Egyre jobban és jobban.
Hidd el, amit teszek azt csak is miattad. A te érdekedben. Mellettem veszélyben vagy, és én ezt nem akarom, és nem is akarhatom. Ahhoz túlságosan is szeretlek. Mindenki el akar csábítani mellőlem, de te nem csalsz meg. Ezt is óriásira becsülöm benned, de miattam már késeltek is meg. Neked normális életre van szükséged, egy olyan férfi mellett, aki nem bajt hoz az életedbe.
Sajnálom. Bocsáss meg, de nem tudtam volna elviselni a könnyeid látványát. Ezért van a levél...
Mostantól szabad vagy. Élj boldogan!
Soha nem foglak elfelejteni, a szívemben örökké te leszel az első helyen.

Zayn"

A torkomban óriási méretű gombóc nőtt, és bármekkorákat is nyeltem nem akart eltűnni onnan. Először csak 2 meleg csíkot éreztem arcomon, aztán jött a többi.

Zokogásban törtem ki. Azt kívántam bárcsak meghalnék. Ezt a belülről mardosó fájdalmat nem bírom ki. Az egyetlen fiú, akiben megbíztam, és tiszta szívből jövő érzelmeket tápláltam iránta. Én naiv. Miért is hittem, hogy jó vagyok hozzá?
Úgy gondolja, hogy ezzel nekem jót tesz? Hát nagyon nem!
Még mindig zokogtam. Úgy éreztem nem vagyok tovább képes élni.
Mi történt az ígéretével? Tegnap ígérte meg, hogy soha nem hagy el! Soha!

ZENE~ HALLGASD!

- Neee! Ezt neeem!- ordítottam.
Mindenféle szörnyű gondolat megfordult a fejemben, de egy kivételével mindet elvetettem. A levelet a táskám mélyére süllyesztettem, és egy elviselhető külsőt öltöttem magamra. A könnyeimet letöröltem az arcomról, és kiléptem a házból. Talán örökre itt hagyom, pedig megkedveltem ezt a házat. Barátságos, és otthonos. De vele együtt itt hagytam a szívem is. Az már az övé.

Leyla nincs itthon, hála Istennek.- első megállapításom, amint belépek az "eredeti" otthonom ajtaján. Lehajítottam a táskáimat a földre, és felsiettem a szobámba. Magamra zártam az ajtót.
Újra előtörtek a könnyeim, és csak a szép pillanatainkra próbáltam visszagondolni. Nehezen ment. Minél előbb el kell fogadnom. VÉGE.

Kit is szeretünk igazán? Azt akiben az álmunk és a valóságunk is egybe esik. Ő pont ilyen...

Nekünk nem lenne jövőnk együtt? Miért ilyen kemény a sors?
Szeret. Dehogy...Vagy mégis? Már megint hamis ábrándokat kergetek.
Szomorúan bólintok a fejemmel, majd a fürdőszobába igyekeztem. Lehet, hogy olyat készülök tenni, ami nem a legjobb ötlet, de talán segít...

A fürdőszobai szekrényben kutatok, egy bizonyos tárgy után. Meg is van, és elég éles. A kád szélére ülök, és a borotvapengével "szemezek". Megtegyem? Meg. De előtte felhívom Lizy-t.

- Szia Becca! Mi újság?- szól bele vidáman a telefonba a legjobb barátnőm.

- Szia. Át tudnál jönni?- próbáltam normálisabb hangot

- Persze...De jól vagy?

- Igen.

- Megyek is.

A kezembe vettem a pengét, és a csuklómhoz szorítottam. Megejtettem az elő kisebb vágást. meglepő módon nem is annyira fájt, mint gondoltam. A vér lassan folyott le a tenyerembe, onnan pedig a barackszínű csempére. Egy újabb vágást ejtettem, majd egy újabbat. 

- Becca, itt vagy?- kopogott barátnőm.

- Lizy...- halkan suttogtam a nevét.

- Mit csinálsz? Minden rendben?

- Nem! Semmi sincs rendben! És éppen próbálok meghalni.- kiáltottam.

- Úr Isten! Becca, most azonnal engedj be! 

- Ne..

- De!- válaszolt ellentmondást nem tűrő hangon.

Lassan az ajtó elé csúsztam, és elfordítottam a kulcsot az ajtóban, szabad bejárást adva neki.

- Te...te meg mit csináltál?- szörnyedt el Lizy.

- Elhagyott...érted? Elhagyott.- zokogtam újból.

- Mesélj el mindent.- térdelt le mellém.

Kivette a kezemből a pengét, és kidobta a kukába. Kivett a szekrényből fertőtlenítőszert, és némi gézt, majd mellém ült. Szó nélkül lefertőtlenítette a csuklómat, majd átkötötte a fehér anyaggal.

- Kezd.

- Tegnap este Zayn lakásán voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Reggel egyedül ébredtem, és csak egy levelet találtam, amiben szakít velem.- miután elmondtam újra rám tört a szívszorító érzés.

- Meg van a levél?

- A táskámban.- mondtam, mire a mellettem ülő lány felpattant, és pillanatokkal később már a levelet szorongatta kezeiben.

~Lizy:

 Drága kicsi Vadócómnak...- kezdtem bele a levél olvasásába. Kétségtelen ő írta, megismerem a szálkás betűit.
Majdnem megszakadt a szívem ezért a lányért, aki itt mellettem halkan szipogott. Ránéztem a kezére. Néhány vágás kilátszott a kötés alól. Remélem hamar rendbe jön, de úgy érzem nekem kell a legnagyobb támaszt nyújtanom neki.
Nem tudom elképzelni, hogy volt képes Zayn ilyet tenni. Soha nem tett ilyet, főleg nem egy olyan lánnyal, akibe fülig szerelmes. Vajon miért tette? Mi volt az oka arra, hogy elhagyja Becca-t? Ezt minél előbb ki kell derítenem!