Hii Sweets!

Még nem a résszel jelentkezem, csak szerettem volna felhívni minden blogomra tévedő figyelmét, egy újabb fanfic-emre. Vagyis fanfic-ünkre, merthogy 2 írója van. A történet címe Darkness, és Harry a fő karaktere. Az írótársam, Chrisy Hood, akinek már nem egy csodálatos blogja van. Szóval, ha van kedvetek kövessétek a másik blogot is, ha időtök engedi kommenteljetek!
További kellemes hajnalt! :)

D. A. R. K. N. E. S. S.  ( Ha valakinek így könnyebb: http://darknessofhim.blogspot.hu/)

U.i: A résszel legkésőbb vasárnap jelentkezem, de ez már tényleg a legrosszabb esetben történhet meg :D
Becca
xx

III. 10*

Hy Sweets!

Meg is hoztam a részt, ami 18+-os tartalommal van tele, de remélem ez még mindig nem tántorít el Titeket az olvasástól. Köszönöm a kommenteket, ide is írjatok sok véleményt!! Azt hiszem ez életem leghosszabb része, 'csak' 5 napon keresztül írtam. Ugye megértek? Nagyon reménykedem benne. Azt azért meg kell említenem, hogy már csak 10 rész van a blogból! :'(

Elég rossz ezt leírni, de egyszer mindennek vége van. Élvezzétek ki a nyarat, mert már sajnos nem sok maradt belőle... :(

Kiss:Becca

xx

Az erkélyhez léptem, és ridegen figyeltem a tájat, amíg meg nem éreztem két meleg kezet a csípőmön. Érintése váratlan volt, de kellemes érzést váltott ki belőlem. Ajkaim kemény vonallá préseltem, arcom vonásai viszont ellágyultak. Meleg lehelete a nyakamat csiklandozta, mire észrevétlenül elmosolyodtam.

- Baby, biztos minden rendben van? Furcsa vagy.

Nem tudtam, hogy mit válaszoljak, nem akartam hazudni, de a felesleges aggódást is el akartam kerülni. A legjobb módszernek a témaváltás tűnt.

- Mit szólnál, ha nekiállnék valami finom vacsorának? - kérdeztem negédesen.

- Becca, ne tereld a témát! Látom rajtad, hogy van valami baj. Böld már ki!

Megmerevedtem, amikor felemelte a hangját. Meztelen lábaim hirtelen nagyon érdekesek lettek számomra, lehajtott fejjel vártam valamiféle gesztusra tőle. Mintha hallotta volna a gondolataim, pillanatok alatt maga felé fordított, kezét állam alá helyezte, és lassan felemelte a fejem. Sötét tekintetét enyémbe fúrta, sok érzelmet tudtam kiolvasni a rám vetődő pillantásából. Félelem, aggódás, szerelem és vágy tüze égett gyönyörű mélybarna szemeiben. Testem felforrósodott, és tudtam, hogy nem leszek képes továbbra is ilyen rideg lenni, így hát engedtem. Vágytól fűtött testem, övéhez préseltem, és szoros ölelésben részesítettem. Fejem mellkasához nyomódott, miközben egy hangos, gondterhelt sóhaj hagyta el számat. Egy könnycsepp futott végig arcomon, majd az ő felsőtestén is.

Ijedten tolt el magától, tudtam, hogy utálja, ha sírok, de már nem bírtam magamban tartani az érzéseket. Túl sok volt számomra az eltelt 1 év, hiszen minden annyira gyorsan történt. Mint egy bomba, úgy robbant be az életembe, de nem bántam meg. Semmit sem bántam meg, ami vele kapcsolatos. Tiszta szívemből, és feltétel nélkül szeretem még mindig. Aztán a terhesség, a költözés, Trisha és... és Denny. Hihetetlen, hogy mennyi mindent éltünk át együtt, beleértve jót és rosszat is.

- Sajnálom, ha durva voltam. Ne haragudj, kérlek! - suttogta, miközben néhány kósza könnycseppet morzsolt el arcomon.

Elsasszéztunk az ágyig, majd végigdőltünk rajta. Én még mindig mellkasán pihentettem fejem, Zayn a hátamon írt le széles köröket kezével vagy ujjával. Még percekkel később is szipogtam, de már sokkal nyugodtabb voltam. Gondolataim újra a 'komoly dolgok' irányába terelődtek, féltem, hogy elveszítem. Rettegtem a csalódástól, attól, hogy elhagy, mert akkor én végleg összetörök. Szerettem volna megbeszélni vele a dolgokat, sajnos csak a felülésig tartott ki a bátorságom. Nem mertem a szemébe nézni, de végül összeszedtem minden erőm, és belevágtam.

- Beszélni szerettél volna velem. De előtte szeretném, ha meghallgatnál. Szóval...remélem nem haragszol rám semmiért, mert én nem szeretném, ha feszültség lenne köztünk. Szeretlek Zayn, tiszta szívemből, és imádom a tudatot, hogy velem vagy. Hihetetlen, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül több, mint egy év alatt. Van egy gyönyörű kislányunk, és én még mindig ugyanúgy szeretlek, mint mikor belevágtunk ebbe a kapcsolatba. Szerelmes vagyok beléd, Zayn. Lehet, hogy ez nem nagy szó manapság, sokan mondják ezt, de nagyon keveseknek adatik meg, hogy ilyen szenvedélyes szerelmük lehessen. Én legalábbis így gondolom. Itt van Trisha, aki hirtelen tűnt fel, de jóvátette a hibáját, és még ha nem is teljesen, de újra elnyerte a bizalmad. Aztán a Liverpool, ami rettentően sokat jelent Neked. Ennek én is nagyon örülök, mert tudom boldog vagy, ha focizhatsz. És persze voltak hibáink is.  Sok gondot okoztam már Neked,és itt volt legutóbb is ez a Dennys dolog,...ezért is megértem, ha nem akarsz velem lenni. Sajnálom, ha nagyon nagy hülyeségeket mondtam, de nem tudok jelenleg józanul gondolkodni, mert félek, hogy elveszítelek.

Zayn ijedten nézett a szemembe, döbbenet ült ki arcára. Én újra lehajtottam a fejem, és vártam a reakcióját a hosszú monológomra.

- Na jó Baby. Most teljesen össze vagyok kavarodva. Azt szögezzük le, hogy én egyáltalán nem akarlak elhagyni, sőt én az esküvőről szerettem volna veled beszélni. Az igaz, hogy sok minden történt, de mindent megoldottunk, igaz? Én is szeretlek, de ne beszélj, ilyen hülyeségeket. Még hogy elhagyni. Nem tudom honnan veszed ezt a baromságot. Te vagy a legjobb dolog az életemben, Hannah-n kívül. Imádlak Titeket, és még igazán boldogíthatnánk egymást egy ideig! Szóval...a fenébe is, inkább megcsókollak!

Fejem lepetten emeltem fel, szemeim elkerekedtek szavai hallatán. Időm sem volt felfogni mindent, mohón tapadt ajkaimra. Kezeimmel végigszántottam haján, - kicsit meghúzva néhány tincsét - mire felmordult. Újra elterültünk a paplanokon, Zayn végigsimított a combom hátsó részén, keze a nadrágom alá is beférkőzött. Sóhajtva hajoltam el ajkaitól, de homlokunk még mindig összeért.

- Most már minden oké?
- Azt hiszem, igen.
- Azért az a vacsora még áll?

Nevetve hajoltam nyakához, amit apró puszikkal hintettem be. Észrevehetően gyorsabban vette a levegőt, kezei az ingem alá tévedtek. Mutatóujjával a hasamat cirógatta, de keze nem állt meg itt. Ujjaival lejjebb merészkedett, kigombolta a farmerom, és könnyedén megszabadított tőle.

- Zayn, ha éhes vagy, akkor le kellene menned.
- Igen Baby, éhes vagyok. De nem ételre. - a fülembe harapott, majd folytatta - Hanem Rád. Iszonyatosan kívánlak.

Szavai hallatán összerándult az összes izmom az ágyékomnál, félelmetes, hogy pár szavával ennyire be tud indítani. A szívem egyre hevesebben dobogott, fejemben piszkos gondolatok keringtek.

- Becca... - lihegte - Szeretnék kipróbálni valamit.
- Csak csináld! - nyögtem.

Ujjamat beleakasztottam nadrágja szélébe, és gyorsan lerángattam róla, boxerével együtt. Kicsit elpirultam, mikor férfiassága a fenekemnek nyomódott. Ingemen elszakított jó pár gombot, mire leküzdötte rólam a vékony anyagot.

- Hé! Én szerettem ezt az inget! - rivalltam rá játékosan.
- Sajnálom Becc, de már nem bírok magammal! Egyébként is annyit kaphatsz, amennyit csak szeretnél.
- Érzem szívem! Hmm egy vásárlókörút jól hangzik. - kacsintottam.

Tekintetét végigvezette rajtam, már csak egy fehér csipkecsoda takarta testem. Hirtelen ledöntött magáról, egy apró sóhajt hallattam, amikor a puha takaróra érkeztem. Nagyot nyeltem, amikor a bugyimhoz ért. Lehunytam a szemem, amikor ujjai hozzá értek középpontomhoz. Gyorsan távolította el a fehérneműm alsó részét, villámcsapásként ért az érintése a csiklómon, szemeim kipattantak. Nyelvével legféltettebb pontomat ingerelte, én pedig rövid időn belül önkívületi állapotba kerültem. Zayn hajába markolva, élveztem az euforikus érzést, hátam ívbe feszült, elemelkedett a matractól.

- Édes Istenem.
- Csak Zayn. - vigyorgott önelégülten.

Szemforgatva csóváltam a fejem, megmozdulni még nem voltam képes. Nevetve nyomott egy puszit a homlokomra. Tudtam, hogy ott motoszkált a fejében a viszonzás gondolata, de én még nem éreztem teljesen késznek magam rá. Bár azt hiszem ez nem igaz. Féltem, hogy csalódást okoznék neki, hiszen én még soha nem csináltam ennyire...ennyire intimet. 

Hosszú ujjai a combom oldalát cirógatták, majd a hasamat. Libabőrös lettem pillanatok alatt, nagyot sóhajtottam, amikor elérte az utolsó testemet takaró ruhadarabhoz. A melltartó kapcsomat egy mozdulattal kipattintotta, szemei egyre sötétebbé váltak, amikor végignézett testemen. A meghitt pillanatokat néhány pittyegés zavarta meg, Zayn szitkozódva nyúlt az éjjeliszekrényen pihenő mobilhoz. 

- Anya, azt üzeni, hogy elvitte Hannah-t sétálni, vagyis mienk az egész ház.

Széles mosolyra húzta ajkait, miközben újra felkúszott hozzám. Ajkaink és testünk egymáshoz tapadt, gyorsan vettem a levegőt, amikor a nyakam kezdte harapdálni. Egy erős döfést éreztem, amikor ajkaink találkoztak, Zayn nem csökkentett a tempón, ami egyáltalán nem lepett meg. Hihetetlenül élveztem, a tempót. Csípője mozgása tökéletes volt számomra, felsikítottam, amikor egy - a szokásosnál is - érzékenyebb pontot érintett.

- Za-Zayn. Ez túl jó... - sikítottam, amikor folyamatosan azt a pontot érintette.
- Szóval ez? - egy erősebb löketet éreztem azon a ponton, mire remegni kezdtem az élvezettől. Képtelen voltam megszólalni - Azt hiszem megtaláltuk a G pontodat. 

Egy újabb nyögés hagyta el szánkat, amikor változtattunk az eddigi pozíciónkon. Testem hőmérséklete folyton nőtt, kiszáradt ajkaimat gyorsan nedvesítettem meg nyelvemmel. Izmaim megfeszültek ágyékomban, amikor hozzáért felforrósodott bőrömhöz, a bizsergető érzés elöntött. Fáradtan omlottam a matracra, nem gondoltam volna, hogy ennyire kimerülhetek. A szemeim még mindig csukva voltak, próbáltam helyre rázni gondolataimat, miközben Zayn édes ajkát éreztem meg sajátomon. Képtelen voltam bármiféle mozgásra, még mindig libabőrös voltam. Barátom csak elismerően hümmögött, amikor a hasamra fordultam. Szemeimmel az elhajított hajgumimat kerestem, szerencsére nem kellett sokat keresnem. A takarót magam köré tekertem, és kontyba rendeztem kusza hajzuhatagom.

- Gyönyörű vagy. Annyira...tökéletes. - hallottam a rekedtes hangot a hátam mögül, majd egész testét éreztem, amint hozzám bújt. Úgy éreztem most el tudnék aludni, de gondoltaim nem hagytak nyugtot nekem, szólásra nyitottam a számat.

- Bepótolhatnánk a fürdést. Ruhák és gátlások nélkül.

Elkerekedett szemekkel figyelte, amint kikászálódok az ágyból, és kihívó tekintettel nézek rá. Alsó ajkába harapott, Egy mindent tudó mosolyt villantott meg felém, majd kézen fogva indultunk el újra a zuhanykabinba.

(Ne felejtsetek el véleményt hagyni! Mindenkié fontos számomra!)

III. 9*

Zayn kíváncsian fürkészte az arcom, miközben a kezét tördelte. Nem tudta mit tegyen, úgy, ahogy én sem. Egy kiadós beszélgetésre lett volna szükségünk, de jelen esetben egy apró gesztus is sokat jelentett mindkettőnknek. Egy halvány mosoly kúszott az arcomra, és bólintottam egy aprót. Óvatosan nyúlt a kezemért, ami elveszett az övében. Tekintetem az arcáról a kezünkre csúszott, ujjamon ott díszelgett a gyönyörű eljegyzési gyűrű, amit még a focipályán húzott az gyűrűsujjamra. A kristály a napfényben megcsillant, ahogy forgattam egy kicsit az ujjamon.

- Akarod még? - törte meg a csendet Zayn. Egy pillanatig nem értettem a kérdését, de aztán rájöttem a lényegre.
- Igen. Akarok mindent, ami veled kapcsolatos. Sajnálom, hogy elrohantam, miközben meg is beszélhettük volna a dolgokat. Én csináltam a bajt és...

Nem hagyta, hogy befejezzem a mondandóm, egy csókkal elhallgattatott, mikor elhajolt ajkaimtól, homlokát enyémnek döntve figyelt. Orrunk összeért, szempillája csikizte az arcomat, amit egy örömteli nevetéssel nyugtáztam. Ő is elmosolyodott, és szabad kezével arcomat cirógatta. Ahhoz képest, hogy egy kórházban voltunk, ez volt az utóbbi idő legmeghittebb pillanata.

*

- Azt hiszem semelyikőtök nem kifogásolná, ha kettesben lehetnétek pár órára, és én sem bánnám, ha időt tölthetnék az unokámmal. Szóval menjetek, ez nektek is jár! - kacsintott ránk Trisha, akit "elraboltunk" hétvégére a nemrég vásárolt nyaralónkba.
Az eredeti terv szerint filmet néztünk volna, de jobbnak tűnt, ilyen csodálatos, és meglehetősen ritka időben, nem bent punnyadni.

Céltalanul bolyongtunk a tóparton, ahol először randiztunk. Hihetetlen mennyi mindent történt azóta velünk, az emlékképek előttem lebegtek, ahogyan egymást a víz alá nyomtuk, vagy amikor a hátán cipelt a feltört lábam miatt. Azóta még mindig együtt vagyunk, és próbáljuk kikerülni, vagy megoldani a feladatokat, amit a sors az utunkba állít. Nem mindig könnyű feladat, de eddig is megoldottuk a dolgokat, és ezután is lesz valahogy. A kérdés csak az, hogy kiállunk-e minden próbát.?
Kezeinket összekulcsoltuk, és lassan andalogtunk egymás mellett, miközben a nyugalmat élveztük. Jó lenne itt élni, minden reggel a simogató nap fényére kelni, egymás mellett, csókokkal üdvözölni egymást. Viszont be kell látnom, hogy kötelezettségeink vannak, amiknek eleget kell tennünk, ami Zaynnek így nem igazán menne. Mindegy, szép álom volt...
A tóparttól már messze voltunk, viszont a folyópartot meglátva mindegyikünk szeme felcsillant. Együtt siettünk le a vízhez, pontosabban mondva Zayn a vállára kapott, és sikítozva értem földet legközelebb. Arcom valószínűleg kipirult, örültem, hogy kiengedve hagytam a hajam, amivel most megpróbáltam takarni a pírt. Zayn gyengéden a fűbe fektetett, fölém tornyosult, és halkan nevetett, miközben apró puszikat nyomott arcom minden szegletére. Szorosan hozzám simult, kicsit megremegtem, amikor a nyakamba csókolt. Arcom a újra pirosba burkolózott, amit megpróbáltam valamelyest a hajammal elfedni, de Zayn játékos nevetéséből leszűrve már rég látta, hogy elpirultam. Óvatosan lelöktem magamról, és eljátszottam a sértődött kislányt. A tájat kezdtem kémlelni, és próbáltam elkerülni a tekintetét.
Zayn mögém csúszott, karjait hátulról előre vezette, és a hasam előtt összefogta. Álla a vállamon pihent, rögtön rám tört a kellemes borzongás, érintése nyomán. Gyengén az ölébe húzott, de én megfordultam az ölelésében. Arcomat kezei közé fogta, egyik keze a barna tincseim között veszett el, másikkal az arcomat térképezte fel. Szemeimet lehunyva élveztem az érintését, elvesztem a karjaiban. Ajkai enyémekre simultak, fogaival meghúzta az alsó ajkamat, mire egy halk nyögés hagyta el számat. Zayn csak nevetett, én viszont újra pironkodva fúrtam fejem a mellkasába.

- Jó tudni, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rád! - suttogta a fülem mellett, majd egy puszit nyomott a fülem mellé. Ez volt az utolsó csepp a pohárban nálam. A fűbe döntöttem és nyakhajlatához hajoltam. Ráérősen nyomkodtam puszikat a területre, izmai megfeszültek, erei kidagadtak. Arcához hajoltam ajkaimmal súroltam az övéit, miközben gyors lélegzetvételeit figyeltem.

- Gonosz egy nőszemély vagy, ugye tudod? - nyögte.
- Egyre jobb bókokat találsz ki! - nevettem.

Elégedett sóhaj hagyta el mindkettőnk ajkát, amikor ágyékaink érintkeztek. Kezei lecsúsztak a fenekemig, és óvatosan belemarkoltak. Lassan mocorogtam az ölében, mire bosszús pillantásával kellett szembe néznem. Pólóm jócskán felcsúszott a hasamon, felülve visszahúztam az anyagot.

- Nem kéne még vissza mennünk? - aggodalmaskodtam.
- Nyugodj meg, Baby. Jól van ez így. Még szeretnék veled beszélni komoly dolgokról is. - sóhajtott.

Egy pillanatra kihagyott a szívem, amint megemlítette a 'komoly dolgok'-at. Kifürkészhetetlen volt a pillantása, arca sem árult el semmit. Fogalmam sem volt, hogy mire gondolt abban a pillanatban, de rossz előérzetem volt. Arcomról lefagyott a mosoly, ajkaimat rágcsálva figyeltem arcát.

- Uhhm, most rosszat mondtam? - hangja ijedten csengett.
- Nem, dehogy. - hazudtam.

Nem akartam, hogy vége legyen a határtalan jókedvnek, megpróbáltam minden rossz gondolatot kiűzni a fejemből. Vidám mosoly terült szét ajkain kijelentésemre, és nagy lendülettel újra magára húzott, én pedig a folyóban landoltam. Mikor a felszínre kerültem Zayn azonnal kihúzott volna, ideges arca láttán kitört belőlem a nevetés. A víz egész kellemes, és meglepően tiszta volt. Továbbra is nevettem, és elkezdtem fröcskölni Zaynt. Hajam csurom vizesen omlott a fehér pólómra, aminek nagyon örültem jelen esetben, mivel eltakarta a csipkés melltartómat. Nemsokára Zayn is beszállt a játékba, egymást fröcsköltük miközben nagyokat nevettünk. Rég nem szórakoztam már ilyen jól, az biztos!

*

- Hát Ti meg? - állt meg előttünk Trish kidülledt szemekkel.
- Uhhm, volt egy kis balesetünk a folyóval. - nevettem fel.
- Nyugi anya, nincs semmi bajunk. Csak az én tökéletesen ügyetlen barátnőm hozta a formáját.
- Jaj gyerekek! Gyorsan öltözzetek át, nehogy nekem megfázzatok! De ne hangoskodjatok, Hannah alszik!

Lassan indultunk el a lépcsőn, és halkan nevettünk, amíg a fürdőbe nem érünk. Szinte egyből levettem a pólómat, és a nadrágomat, mert már elegem volt a vizes ruhadarabokból. Zayn tekintete szinte lukat égetett a hátamon, egy óvatos pillantást vetettem barátomra, majd elégedetten konstatáltam, hogy igazam volt.

- Szóval, most akkor együtt akarsz fürdeni?
- Miért is ne? Vagy talán ki szeretnél menni? Mert az biztos, hogy én leszek akkor az első. - kacsintottam.
- Te ördögi nőszemély.

Jobbra- balra ingatta a fejét, szemöldökét összehúzva suttogta szavait. Először megijedtem, de a szemeiben látható pajkosság megnyugtatott. Ajkait játékos vigyorra húzta, derekamat egy pillanat alatt elkapta, ajkaink forró csókban találkoztak. Gyorsan megnyitottam a meleg vizet, és beszálltam a tágas zuhanykabinba. Zayn is pillanatokon belül belépett a víz alá, kezeivel a melltartóm kapcsát kereste, de még idejében leállítottam.

- Zayn, állj le! Most nem lehet. - suttogtam ajkainak.
- Már miért ne lehetne?
- Mert itt van anyukád, és...még mindig nem szedem a gyógyszert.
- Akkor majd vigyázok!

A halk kopogásra azonnal szétrebbentünk, Trisha kérdezősködött az ajtó másik feléről. Fejemet a falnak döntve élveztem a meleg vizet, habár testem már rég átforrósodott. Zayn egy puszit nyomott a homlokomra, ajkait mosolyra húzta, miközben végig nézett a testemen, majd barna szemeit egyenesen az enyémekbe fúrta. Hosszú percekig álltam a pillantását. Egy puha törölközőért nyúlt, miután elzárta a vizet. Mind a kettőnket beburkolt a vastag pamutanyaggal, így rohantunk át a hálóba.

A vízcseppeket gyorsan eltüntettem a testemről, és egy kényelmes ruha után néztem a bőröndömben.
Egy színes, mintás sortot kaptam a kezembe, illetve egy fehér ujjatlan inget. Hajamat átdörzsöltem a törölközővel, és egy laza kontyba kötöttem. Zayn egy melegítőnadrágot húzott magára, felsőtestét nem takarta semmi. Akaratlanul is ajkamba haraptam, a látvány tökéletes volt. Az idilli pillanatot a gondolataim zavarták meg, eszembe juttatva velem Zayn mondatait. Tudni akartam, mi az a 'komoly dolog', amiről sürgősen beszélnünk kell.
*
Hy Sweets! 

4 napja dolgozom a részen, mindig csak egy picit írtam hozzá, de azért mára összehoztam. Kicsit sajnáltam, hogy "csak" 5 komment érkezett, mivel tudtok ti annál többet is. Szeretném, ha megint sok véleményt kapnék tőletek, nagyon fontos számomra mindenki véleménye. Szerintem igazán kitettem magamért a rész hosszúságát illetően :) Remélem tetszett a rész, ha igen, akkor azért, ha pedig nem akkor abból az okból írj kommentet! :')

B.xx

III. 8*

~ Rebecca:

Zokogva tűrtem, ahogyan a nyakamat puszilgatja, és vigyorogva figyeli a fájdalmas, meggyötört arcom.
Remegve fújtam ki a levegőt, amint a kezével a combomat markolászta. A combjaim összezártam, és a kezét eltoltam onnan. Ő csak gúnyosan felnevetett, és erőszakosan tárta szét a combjaim. A nadrágomat már rég leszaggatta rólam, egy szál bugyiban ültem, és remegve zokogtam a sarokban. A kezeimet összefontam magam előtt, és kétségbeesetten mormoltam Zayn nevét, mintha egy ima lenne. Amikor Denny a kezét a mellemre vezette, ijedten rugdosni kezdtem minden erőmmel. Ő mintha nem is csináltam volna semmit, erősebben tartott, és folytatta a tevékenységét, amit undorodva tűrtem. A szemem sarkából láttam valakit a bejáratnál, de a sötétben túl nehéz volt kivenni ki is az. Dennyt lelökte rólam, és ordítva a földhöz szorította a nyakánál fogva. Azonnal felismertem az illatot, és a - most ijesztő - hangot. Zayn volt az.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, és remegve fújtam ki az eddig benntartott levegőmet. Mikor felnyitottam nehéz pilláim láttam a beszűrődő fényben, ahogy Zayn teljes erőből orrba vágja Dennyt.
A táskámat kerestem a szememmel, azt sajnos nem találtam, de az utcai lámpa fényében megcsillant a telefonom képernyője. Minden erőmet összegyűjtve kúsztam el a készülékig, először a rendőröket, majd a mentőket tárcsáztam. A telefont a földre dobtam, mikor befejeztem a segélykérő hívást, elhúztam a testem a még mindig verekedő fiúkhoz. Zayn karjára raktam a kezem, és egy kicsit eltoltam Dennytől. Értetlen arckifejezéssel bámult rám, de abbahagyta a verést, és lemászott a félájult fiúról.

- Ha még egyszer meglátlak Rebecca 500 méteres körzetében halálra verlek te rohadék kis pöcs!

Amint befejezte a mondatot, nagy léptekkel szelte át a köztünk lévő távolságot. Szorosan a karjaiba zárt, és az arcomat hintette be puszikkal. A nyakába fúrtam a fejem, hangosan zokogtam, és folyamatosan szorosabban bújtam hozzá, soha többé nem akartam elengedni őt. Kicsit elhúzódott, de én rögtön visszabújtam hozzá.

- Nyugodj meg Gyönyörűm, itt vagyok veled, vigyázok rád. Most már senki nem bánthat.

Kezével végigsimított a horzsolásos arcomon, és egy óvatos puszit nyomott ajkaimra. Már éppen elhajolt volna, amikor én mohón kaptam ajkai után, kicsit habozva de viszonozta a csókot. Egyáltalán nem zavart a fájdalom, ami a testem minden porcikájában jelen volt, csak az számított, hogy biztonságban vagyok. Megnyugodtam, mikor újra a karjaiba zárt. Messzebbről mentő és rendőrszirénát lehetett hallani, mire összerezzentem. Zayn végig nézett rajtam, gyorsan levette a pólóját, és rám adta, nehogy megfázzak. Hihetetlen milyen figyelmes még ilyen helyzetben is.

- Jobban vagy?

Csak egy remegő bólintásra futotta, élveztem a közelségét, és a teste melegét. Halk nyugtató szavakat suttogott a fülemhez közel, miközben egyik kezével a hátamat simogatta, a másikkal az átlagosnál is kuszább tincseimet rendezgette.

- Soha többé nem bánthat. Érted? Soha többé! Sem ő, sem bárki más!

Még erősebben szorított, könnycseppjeimet törölgette. Kibújt az ölelésemből, és az alsó ajkába harapva, figyelte a sebeimet. Mélyeket lélegzett, óvatosan felhúzta a pólóját rajtam, és a hasamon, és hátamon díszelgő foltokat, sérüléseket is megvizsgálta.

- Én hősöm! Szeretlek Malik. - erőtlenül suttogtam ajkainak, miközben egy nagyon halvány mosolyra görbítettem a még mindig vérző ajkaim.

Több autó parkolt le a romos épület előtt, jó néhány egyenruhás rontott be a tett színhelyére. Még tudtam, hogy közel sincs vége a mai napnak, de borzasztó gyengének éreztem magam. Amíg velem a mentősök foglalkoztak, addig Zayn a rendőrökkel beszélt, akik nem sokkal később felkaparták Dennyt a véres földről, a kezeit bilincsbe verték, és egy rendőrautóba tuszkolták. Nem sokkal később Zayn lépett mellém egy rendőrrel karöltve, aki együttérzően méregetett, majd leguggolt velem szemben.

- Ms. Dawson? Hogy érzi magát?
- Rosszul.
- Sajnálom, ami magával történt, de be kellene velem fáradnia az őrsre, és vallomást adnia.
- Nem lehetne holnap, Uram? - szólalt meg Zayn.
- De, ha a hölgy így látja jobbnak. Menjenek be mindenképpen a kórházba, és vigyázzon a Ms. Dawsonra!

Zayn a karjaiba vett, és óvatosan a hordágyra fektetett, minden mozdulatából féltés sugárzott. A kórházba vezető úton egyikünk sem beszélt. A tekintetéből mindent kiolvastam, amit hallani szerettem volna tőle. Kezét óvatosan arcomhoz érintette, mire felszisszentem, és az orvos is mérges pillantásokat küldött barátom felé. Valószínűleg az infúziómban volt valami nyugtató vagy altató, mert perceken belül lecsukódtak pilláim, és legközelebb már csak a kórházban ébredtem fel…

*

A fejem borzasztóan fájt, izomláz kínozta minden egyes testrészemet, szinte mozdulni sem tudtam, mikor felébredtem. Egy hangos sóhaj hagyta el ajkaim, nagyon lassan oldalra fordítottam a fejem, hogy feltérképezhessem jelenlegi helyzetem. Mellettem Zayn gubbasztott az egyik fotelben, egy pokróc volt rajta, és halkan szuszogott. Akármennyire is furcsa, de még így is édesnek találtam. Egy aranyos mosoly bújt meg szája sarkában, biztosan valami szépet álmodhat.

Apró mozdulatokkal próbáltam arrébb helyezni testemet, de csak fájdalmas nyögések lettek belőle, ezek után már biztos voltam, hogy eltörhetett pár bordám is. A kezemet feljebb emeltem, és az éjjeliszekrény tetején kutattam, hátha ott van a telefonom. Hamarosan megtaláltam, és ellenőriztem az állapotát. Szerencsére nem totálkáros, de azt hiszem, be kell újítanom egy másikra. A névjegyzékből kikerestem barátnőm számát, muszáj valakivel beszélnem…

~ Lizzy:

Idegesen vártam a szobámban, hogy visszahívjon Zayn. Az óta a hívás óta le sem hunytam a szemem, féltem, hogy valami nagyon nagy baj történt. Ha Zayn ennyire ki van borulva, akkor már csak komoly dologról beszélhetünk. Nem tudok semmit, és ez a tudatlanság lassan felemészt. Félpercenként nyomogatom a telefonomat, bármiféle visszajelzést várok.
Csodának számít, mikor megcsörren a telefonom, kapkodva nyomok rá a zöld ikonra, és sietve emelem a fülemhez a készüléket.

- Ó Istenem Becca! Tegnap Zayn olyan idegesen hívott fel! Mondd, hogy minden rendben van! – hadartam egy szuszra, ami már egy fél napja nyomja a szívem.
- Szia Lizz! Sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel. – mondta elhaló hangon.
- Könyörgöm Reb, ne ijesztgess, fél napja kivannak az idegeim! Mi történt?
- Ez nem igazán telefontéma, de muszáj tudnod, úgy érzem. Szóval, volt egy kis baj tegnap este. Nem is kicsi. Miután megérkeztem Liverpoolba, elraboltak, megvertek, és kis híján megerőszakoltak…

A telefon tehetetlenül esett ki a kezemből, eleredtek a könnyeim. Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyeneken kell keresztül mennie. Az egészben a legbecsülendőbb, hogy még most is felhívott, hogy ne idegeskedjek…

- Lizzy, ott vagy?
- I-igen. Becca ez szörnyű! Hol vagy most? Zayn, hogy van? Ki volt az a rohadék, aki ilyet tett veled? És Hannah? – zúdítom rá az éppen engem foglalkoztató kérdések hadát.
- Kórházban vagyok, már ismerősként köszöntöm a helyet. Esküszöm nem is kellene innen kimozdulnom, valahogyan úgyis itt kötök ki, szinte minden adandó alkalommal. Zayn itt alszik mellettem, ő mentett meg a további szörnyűségektől. Megint nagyon hálás lehetek neki, mindig megment. Az a rohadék történetesen Denny Richards… És Hannah. Zayn anyukájánál van.
- Édes Istenem. Ez annyira hihetetlenül rossz. Még ma oda utazom.
- Nem szükséges Lizz, már jó kezekben vagyok.
- De én ragaszkodom hozzá!
- Rendben, legyen. Van kulcsod a házhoz, cuccolj le oda.
- Köszönöm. Nem is tudok mit mondani. Most már kösd magadhoz Zaynt, mert úgy néz ki ő az élő pajzsod! – nevettem fel halkan az utolsó mondatomon.
- Haha! Lehetséges. Azt hiszem, most leteszem, mert ébredezik az Uram. Légy jó, és óvatosabb, mint én! Vigyázz magadra! Szeretlek Lizzy! Puszi!
- Rendben, most már te is legyél sokkal óvatosabb! Én is, puszi! – tettem le a telefont, és egy fokkal nyugodtabban álltam neki a pakolásnak…

~ Rebecca: 

Csak halkan beszéltem, nehogy felébresszem Zaynt az édes álmából, de azt hiszem ezt a képességemet még fejlesztenem kell. Mocorogni kezdett, majd kócos hajába túrt, és egy ásítást elnyomva figyelte arcomat. Utáltam a tudatot, mely szerint tele vagyok színes foltokkal, tehetetlenül fekszek egy kórházi ágyban, miközben a kislányommal, és a vőlegényemmel is lehetnék. Mindez az én hibám, én okoztam magamnak a bajt. Ha nem rohanok el dacosan, nem utazok el, nem hagyom magára az alig másfél hónapos lányomat, akkor, mikor visszajövök, nem vernek össze. Most teljesen máshogy lehetne minden, ha akkor nem az eszemre hallgatok. De most már mindegy, a baj megtörtént, és akármekkorát is hibáztam, tanulnom kell ebből.

Gondolatmenetemnek véget vetett egy sötét hajú fiú, aki fölém hajolt, majd egy nagyon óvatos puszit nyomott a fejem búbjára. Én is viszonozni akartam a kedvességét, de mikor megmozdultam belém hasított a fájdalom, és nyögdécselve próbáltam megkeresni a legkényelmesebb pózt. Már, ha ez lehetséges ilyen helyzetben. Sürgősen fel akartam mérni a helyzetemet, szerettem volna felkelni, és egy frissítő zuhannyal lemosni magamról Denny mocskos érintéseit, illetve elmosni minden emléket erről az éjszakáról. Úgy tenni, mintha meg sem történt volna az elrablásom, és bűntudat nélkül a szeretteik körében élni.

Hy Sweets! :3

Remélem tetszett a fejezet, köszönöm a komikat az előzőhöz, ide is jól esne néhány vélemény. Nem tetszik a fejezet ismételten, de ez az én bajom... Mindegy is nem untatlak Titeket a bajaimmal, komizni nem felejtsetek el! :)
B.
xx

III. 7*

~ Denny:

- Ó, jó reggelt kislány! - vigyorogtam Rebecca-ra, amikor végre ébredezni kezdett pár órával később.

- Én ho-hol vagyok? Mit keresek itt? - kérdezte halkan, miközben arcát a kezébe temette.
- Velem vagy. És a titkos kis helyemen. Hmm. Azt hiszem ideje van egy kis szórakozásnak. - hajoltam a füléhez közel.

Láttam, amint átfut az arcán a felismerés, ijedten kezdett mozgolódni, még jobban a falba préselődött. Én csak egy gúnyos nevetéssel nyugtáztam a tetteit, és még közelebb férkőztem hozzá. Szabad kezeit a mellkasomra helyezte, és megpróbált eltolni, sikertelenül. Kezeit levette rólam, és egy nagy pofont kevert le nekem, ami engem csak még jobban feltüzelt. Azt akartam, hogy fájjon neki minden, amit tenni fogok vele. Most végre nincs itt Zayn, hogy megvédje...

~ Rebecca:

Remegtem a félelemtől. A táskám nem tudom, hova tűnt, de nem volt nálam vagy bárhol a sötét helységben, amikor felébredtem. Könnyek peregtek le az arcomon, ezt látva durván felrántott és erősen a falnak lökött. 

- Ne ellenkezz Denny bácsival! Adj szépen egy csókot, és nem esik bántódásod.

- Menj a picsába! - szűrtem a fogaim közt.

Mélyen felnevetett, undorító ajkai a nyakamat harapták. Kezeimet a földhöz nyomott, testével rám nehezedett, és ágyékát hozzám préselte. Undorodtam a gatyájában lévő dudortól, megpróbáltam mozogni, de minden kis mozdulat fájt.

- Hagyd abba! Undorodom tőled!

- Kussolj! Most végre azt kapod, amit érdemelsz!

Egy óvatlan pillanatban, kicsúsztam alóla, kitéptem a kezeim az övéi szorításából. Felpattantam, és szitkozódva szaladtam a világosság felé. Felsikítottam, amikor két kéz megragadta a derekam. Hangosan, sírva üvöltöttem, de nem hallotta senki. Hasra estem a betonon, éreztem, hogy a farmerom kiszakadt, és a térdemből ömlött a vér. Denny megragadta a bokám, és így vonszolt vissza a sarokba. Hangosan nyöszörögtem, a beton felsértette a combom és a karom szabad részét, és biztos voltam benne, hogy az arcomon is jó pár horzsolás éktelenkedett. Hirtelen mellém térdelt, és a keze hatalmasat csattant az arcomon. 

- Ha azt mondom kuss, akkor kussban maradsz! Értve vagyok te hülye ribanc? - kezét újra a magasba emelte, és majdnem megint megpofozott, de a kezeim még idejében emeltem az arcom elé.

- Könyörgök ne Denny! Ne bánts!

Az arcom lüktetett, az ajkamból kiserkent a vér, már mindkét térdemnél fel volt szakadva a farmeranyag, és a pólóm is elszakadt oldalt. A kezem véres volt, a csuklómon is piros foltok voltak. Fejemet óvatosan a falnak döntöttem, a szemeim akaratlanul is lecsukódtak, nem tudtam ellenkezni. Fájt minden kis mozdulat, már nem uraltam a testem. Erősen Zaynre gondoltam, és Hannahra. Nem akartam, hogy anya nélkül nőjön fel, de ha ez van megírva a sorsomban, már nem tehetek ellene semmit. Nem akartam úgy elmenni, hogy nem látom őket még egyszer, és nem mondom el Zannek, hogy megbocsájtottam neki, és a világon ők ketten jelentik a legtöbbet nekem. Pedig lehet, nem lesz erre lehetőségem.

Az egész testem fájt, gyengének éreztem magam, arcomat könnyeim áztatták. Denny mocskos kezeivel a testemet fogdosta, undorodtam tőle, de nem tudtam mit tenni már. 

- Na ne sírj baby!! Ugye Zayn mindig ezt mondta Neked? Akkor most én mondom! Tőlem halljad! Mókázunk egy kicsit most, aztán mehetsz! 

Farmerja cipzárjával babrált, szemeim kipattantak, és tehetetlenül figyeltem, amint az öve nagyot koppan az aszfalton.
Elkapta a combom, amikor megpróbáltam arrébb csúszni. Újra hangos sikítás csúszott ki ajkaim közül, de most nem egy pofon következett, csak az undorító ujjai, amikkel elkezdte a ruháimat leszedni rólam. Úgy éreztem itt a vég. Féltem, de nem tudtam tovább harcolni...

~ Zayn:

Bolyongtam a városban, és a megérzéseimre hagyatkoztam. Elmentem a kedvenc éttermünkhöz, a közeli parkba, egy pár Starbucksba, de sehol semmi. Nem értettem, hogy mi van velem, miért keresgélem a semmit. Az autómban ültem, és a fejemet a kormányra hajtottam. Végszóra a mobilom rezgett, jelezte, hogy SMS-t kaptam. Az ikonra kattintva megnyitottam az üzenetet, amit Lizy küldött.
"Megérkezett már Becca?"
A telefon kiesett a kezemből, és csak néztem magam elé bambán. Ezt nem hiszem el. Hazajött Bradfordból, és még nincs itthon? Azonnal tárcsáztam Lizyt, aki csak a harmadik csörgés után vette fel.

- Mi az, hogy hazaért-e? - kiáltottam a telefonban. Hihetetlenül ideges voltam.
- Hát már elindult 7- kor, és csak szerettem volna tudni, hogy biztonságosan hazaért-e?
- Kurva életbe. Köszönöm Liz. Majd hívlak. - nem vártam meg a válaszát, a másik ülésre dobtam a telefont, és mindenféle sebességkorlátozást átlépve száguldottam az állomás felé...
Próbáltam egyenletesen lélegezni, az eddig elfogyasztott alkohol hatása egy szempillantás alatt elszállt. Egyre fokozódott a félelmem, amint közelítettem a célom felé, folyamatosan Rebecca-t hívtam, de nem vette fel senki. Elszorult a torkom, amikor tizedszer sípolt be a készülék. Bármi baj történt vele, én összetörök, és magamat fogom hibáztatni.

Az állomáshoz érve leállítottam a motort, és nagy lendülettel vágtam be az ajtót magam mögött. Futásnak eredtem, és szemeimmel őt kerestem. Már régóta besötétedett, és szinte senki nem volt az állomáson, drogozó fiatalokon kívül. Egy kalauzt megpillantva megcsillant a remény szikrája bennem, még sietősebben csökkentettem a távolságot, és kétségbeesetten írtam le neki a barátnőm.

- Uram, kérem segítsen! Nem látott egy magas, hosszú, barna hajú, vékony lányt? Kék szemei vannak, és kedves arca.
- Sajnos ne...várjon csak! Azt hiszem láttam egy ehhez hasonló lányt. Az időt kérdezte meg tőlem! Volt a nyakában egy Z betűs medál, hátha ez segít a beazonosításban...
- Igen! Ő az! - kiáltottam fel. - Mikor látta?
- 20: 49 perc volt akkor.
- Köszönöm Uram! Mi a neve?
- Jack Morrow.
- Köszönöm! Ígérem meghálálom a segítségét.
- Nincs mit!

Futva indultam az autóm felé, de az odavezető úton találtam egy kis füzetet. Térdre rogytam, és kétségbeesetten kapkodtam a fejem, valami egyéb nyomért, de sajnos nem találtam mást. Rebecca füzete volt, az ő gyöngybetűivel volt tele a notesz. Pár méterrel arrébb, egy sötétebb szakaszon vérnyomok voltak, és egy kis farmerdarab. Valaki elvitte, elrabolták, és bántották. A félelem és aggodalom mellé, düh is társult, csak arra tudtam koncentrálni, hogyha megtalálom megölöm azt, aki ezt tette vele.
Görcsösen szorítottam magamhoz a füzetet, és a szakadt anyagot, majd sietve vágódtam be az autóba. Csak egy célom volt. Meg találni őt, és megvédeni.

Egy sötétebb, és eldugottabb épületet figyeltem, kiszálltam az autóból, és figyeltem a környéket. Halk, messziről jövő sikítást hallottam az eddig furcsállt épület felől, gondolkodás nélkül rohantam a sötétségbe, mert nem számított már semmi csak az, hogy ő biztonságban legyen. Az életemnél is jobban szeretem őt...
Kétségbeesett hangja visszhangzott a fejemben, az adrenalinszintem megemelkedett, elöntött a düh, ha arra gondoltam valami rohadék bántja. Az biztos nem éli túl az a pöcs, ha velem találkozik.
Ökölbe szorult a kezem, amikor egy újabb nyöszörgést hallottam, egy könnycsepp száguldott végig az arcomon, amit egy kézmozdulattal eltüntettem onnan. Sikítást már nem hallottam, de ettől csak még rosszabb előérzetem lett.

A romos épület kapuja nem volt nyitva, így egy másik lehetőséghez kellett folyamodnom. Egy ügyes mozdulattal átvergődtem az épületet körbevevő kerítés másik oldalára, és gyors léptekkel osontam az ajtóhoz. A fülemet az ajtóhoz nyomtam, a hangokból leszűrve az ajtóhoz közel voltak. Egy csattanást hallottam, feltételezhetőleg egy övcsatét, mire elborult az agyam. Betörtem az ajtót, de nem tudtam semmit tenni. A látvány teljesen lesokkolt, egy mocskos alak szorította a falhoz, miközben a ruháját próbálta leszaggatni róla. Rebecca lehunyt szemekkel tűrte a kínzást, a sötétben is jól kivehető volt a sok vér, ami elszínezte az aszfaltot, valamint a sok horzsolás és piros folt, ami a testét tarkította. Haja kócosan omlott a vállára, arcán is több horzsolás volt, meggyötörtség tükröződött róla. A felismerés villámként csapott belém, amint az őt fogdosó srác, hátrafordult. Denny. Tudhattam volna...

Hy csajok! :3

Pls ne öljetek meg a tartalma miatt! Szerintem most egész gyors voltam a rész megírásában, remélem örültök, és tetszik az irományom, habár én megint olyan semmilyennek találom.  De ezt döntsétek el ti! Kommizzatok, hagyjatok valami nyomot magatok után! Azt hiszem ez egy kicsit hosszabb lett, mint az előző, de ne kövezzetek meg, ha nem így van nem számoltam meg, hogy mennyi betű - sok! ;)
B.
xx

III. 6*

~ Zayn:

The Sun:

A hét szakítása...

Legfrissebb értesülések szerint a napokban a Liverpool FC. sztárfocistája, és menyasszonya egy viharos veszekedésen vannak túl. A szerencsés hölgy könnyes szemekkel viharzott ki a luxusházból, egy táskával az oldalán, és a legelső vonattal elutazott a városból. A focista azóta kerüli a nyilvánosságot, nem enged betekintést a magánéletébe.  A fiatalok rossz kedve valószínűleg a szakításból adódhat, de a hírek megerősítetlenek, senki sem tudja mi állhat a történtek hátterében...

2017.07.09.

Mirror:

Vihar a paradicsomban?

Hűha! Ezt még mi sem gondoltuk volna. Talán még az eljegyzést is felbontotta a sztárpár a napokban, talán szakítottak, vagy csak szünetelnek, mindenesetre mindenki csak találgatni tud. Zayn Malik (24), a Liverpool FC. csatára, minden interjút visszautasít, így senki nem tudja mi történt. Barátnője (talán már az ex-barátnője) nem tartózkodik a városban, egy hangos veszekedés után elmenekült a vőlegénye előtt. Reméljük hamarosan megoldódnak a problémáik, és újra egymást boldogíthatják.

2017.07.10

Hello:

Új fejlemények!

Lépten-nyomon az álompár szakításáról lehet olvasni, mindenki értetlenül áll a történtek előtt. Nem tudjuk mi volt a szakítás oka, semelyik fiatal nem enged betekintést a magánéletébe. Azonban a szakítás már szinte biztos, mivel Rebecca Dawson (22) egy képet posztolt instagramra, és 2 szóval  alátámasztotta a történteket...

"beccadawson95: sad days :/" http://instagram.com/p/cSGpDXy80g/

2017.07.14

Glamour:

A szakítás minden bizonnyal megviselte a liverpooli sztárpárt. Rebecca egyik barátnőjénél próbál nyugalomra lelni, míg Zayn szinte kis sem mozdul a menyasszonyával közös luxusbirodalmukból. Azonban a napokban sikerült mindkettőjüket lencsevégre kapni. Semelyikőjük sem fest fényesen, sőt kifejezetten boldogtalannak tűnnek, ezért is reméljük, hogy minél hamarabb véget vetnek a szenvedésüknek. Egy apró dolgot azonban mégsem hagyhattunk észrevétlenül: az összhang - és talán a telepátia - még mindig megvan, ügyesen összeöltöztek. 

2017.07.18

OK!:

Bombahír!
Zayn Malik (24) egy twitter üzenetben tudatta a rajongóival, és minden kíváncsi egyeddel, hogy mi is történt valójában!

"@zaynmalik93: We didn't break up, just argued. I said offending things to her, what I regretted suddenly. I didn't want to catch tears in her eyes. Sorry for everything baby, miss u! :'( " [ Nem szakítottunk. Bántó dolgokat mondtam neki, amiket azonnal megbántam. Nem akartam, hogy könnyek szökjenek a szemébe. Bocsánat mindenért Baby, hiányzol! :'( ]

Alig 2 hete röppent fel a hír, hogy Zayn és barátnője szakítottak, ami nagy megdöbbenést váltott ki mindenkiből. A mai napon rászánta magát egy röpke interjúra újságunkkal.
OK!:  Mit történt valójában? Elmesélnéd nekünk?

Zayn:  Először is, szó sincs szakításról, csak egy kicsit összekaptunk, mert elég sértő dolgokat vágtam a fejéhez. Nagyot hibáztam, és megbántottam. Sajnálom, hogy így alakult, és remélem, hogy meg tud nekem bocsátani egyszer. Nagyon szeretem őt, és borzasztóan hiányzik.
OK!:  És mi van a kislányotokkal?
Zayn:  Ő szerencsére jó kezekben van, nem akarom, hogy érezze a rossz hangulatot. Biztonságban van, és elkényeztetik.
OK!:  Ha csak egy szóval kellene jellemezned Rebecca-t mi lenne az?
Zayn:  Őt egy szóval nem lehet leírni. Ő a legcsodálatosabb nő az életemben, ez kétségtelen. Két szóval jellemezni már talán tudnám. Így lenne ő a tökéletes csoda.
OK!:  A karriereddel minden rendben van?
Zayn:  Igen, nagyon szeretem a jelenlegi helyzetem a csapatban, jó a hangulat az edzéseken, és bár most nyári szünet van nem hagyom ki a napi mozgást.
Reméljük az álompár minél hamarabb újra egymásra talál és Zayn kiköszörüli a csorbát.

*

Idegesen hajítottam az asztalra a pletykalapokat, amik felkavarták bennem az amúgy is rossz érzéseket. A kanapéra huppantam, és nagyot kortyoltam a whiskeymből. Az alkohol végigmarta a nyelőcsövem, és forró érzetet hagyott maga után. Soha nem szerettem sok alkoholt inni, de most jól esett kicsit felszabadultabbnak lenni. El akartam felejteni a problémáimat, még ha csak holnap reggelig is.
Hannah szerencsére anyánál biztonságban, és nyugalomban van, bár hiányzik nekem, akár az édesanyja. Nem volt merszem felhívni, és bár nagy volt a kísértés a két hétben egyszer sem érdeklődtem felőle. Igaz Lizy egyszer felhívott, és jól leteremtett, majd elmesélte nagy vonalakban, hogy Becca mennyire össze van törve. A szívem szakadt meg a súlyosabbnál-súlyosabb szavak az elmémbe ivódtak, és bár megérdemeltem Liza leszidását, éreztem, hogy egyre nagyobb súly nehezedik a vállamra, amit a bűntudatnak nevezhetünk.

Újra visszatérve a jelenbe újabb korttyal mostam el a fájó emlékeket, majd az üres poharat elém vágtam. Hangos csörömpöléssel tört össze a pohár, amint találkozott a fallal, majd a szilánkok a földre hullottak. Akár a pohár, én is össze voltam törve. Hirtelen rossz érzés fogott el, és az ilyesfajta érzéseim általában Rebecca-val kapcsolatosak. A félelem elképesztő mértéket öltött, gyorsan cselekedtem, gondolkodás nélkül a dzsekim után kaptam, és az ajtó bezárása után az autómba pattantam.

~ Rebecca:

Amikor megérkeztem Liverpoolba, már sötét volt. Félelem járta át a testem, amikor elmentem egy-egy sötét alak mellett.. A táskámat erősebben szorítottam magamhoz, a pulóverem cipzárjával babráltam. Fellélegeztem, amikor egy világosabb környékre értem, de még mindig nem múlt el teljesen a rossz érzés. Szaporán vettem a levegőt, és gyorsabban lépdeltem a járdán, mikor megreccsent valami mögöttem. Nem mertem hátra nézni, rettegés járta át a testem. Szinte már futottam, amikor újra hangokat hallottam a hátam mögül. A telefonom után kutattam, de amikor a kezembe akadt, megéreztem valaki karját a karomon. Az illat ismeretlen volt, a szorítás nagyon szoros és durva. Erősen húzott maga után a férfi, minden erőmmel próbáltam szabadulni, egy jól irányzott rúgással az ágyékába térdeltem. Szitkozódva kapott a fájdalmas területhez a kezével, a földre rántott magával, a fejem hangos koppanással ütődött a betonhoz. Igyekeztem nem a fájdalomra koncentrálni, el akartam szökni minél hamarabb. A földön csúsztam arrébb, és megpróbáltam feltápászkodni, de a kezét a hajszálaim közé vezette, és erősen rántotta hátra a fejem. Egy sikoltás szaladt ki a számon, egyik kezét a számhoz nyomta, hogy elfojtsa a fájdalmas nyögéseim. Erőszakosan tépte a hajam, amíg el nem vonszolt egy sötét sikátorba. Jó pár hajszálam kitépte, de nem mertem sikítani, mert akkor talán még erőszakosabb lenne velem. A falhoz nyomott a támadóm, aztán a földre lökött, orromba kellemetlen szag kúszott be, amikor egy fehér anyagot tartott az arcomhoz. A lámpa fényében megpillantottam az ismerős arcot, de a felismerésre nem maradt szinte semmi időm, egyre jobban elgyengültem, a talaj kicsúszott a lábaim alól, és a végtelen sötétségbe zuhantam...

~ Denny:

Nagyot fújtam, amikor Rebecca végre leszállt arról a szaros vonatról. Utáltam, hogy talpig gusztustalan ruhákat viselek, csak azért, hogy ne vegyen észre Ms. Tökéletesség. Vigyorogva figyeltem, amint lehajol, és a cuccait rendezgeti, ha másért nem, ezért a látványért megérte ez az akció, bár ez még csak a kezdet. Nem volt kedvem ennyit utazni, Bradfordban is folyamatosan követtem, de ki kellett várnom a tökéletes alkalmat. Amíg megkérdezte az időt egy kalauztól, addig én még inkább a kerek fenékre összpontosítottam. Utáltam ezt a követős dolgot a nőügyeimben, de amit utána következik, az mindent megér. Azt akarom, hogy ő is szenvedjen, úgy, ahogy én abban a kibaszott börtönben. Még szerencse, hogy Rachel kéznél volt, ő mindig hisz nekem, csak egy szavamba került, hogy kihozzon onnan. Nem ártanak a jó kapcsolatok...

Ennyit még egy csajért se tettem, a legtöbbjük azonnal az ágyamba ugrott, és miután kiéltem rajtuk a vágyaim eltakarodtak. Tetszett nekik, mikor durva voltam velük, de amikor arra a sötét helyre vittem őket, ahová Rebeccát szándékozom elcipelni, már nem annyira voltak készségesek. 

Óvatosan figyeltem a rejtekhelyemről, ahogyan tökéletes alakja előttem jár. Halkan osontam mögötte, de szerencsétlenségemre ráléptem egy hülye faágra, mire megtorpant. Hála Istennek elindult, nem nézett hátra, így kicsit óvatosabban folytattam az utamat. Gyorsabban szedte a hosszú lábait, csípője jobbra balra ringott, kicsit bele is feledkeztem a látványba, a feladatom elhomályosult, egyre jobban begerjedtem. 

Irigy vagyok Zaynre, amiért ilyen csaja van, az biztos, hogy én mást nem tudnék neki adni érzéketlen dugáson kívül, és nem is tudnám őket szétválasztani. Nem akarok sokat a szexen kívül, csak egy kicsit megleckéztetni, ezáltal megismertetve vele a Denny-féle büntetést...

Az biztos, hogy nem adta magát könnyen a kislány, jól megtéptem szegénykét, de ez egyáltalán nem zavart. Végre a markomban van, és visszaadhatom neki mindazt a rosszat, amit velem tett. Nagy nehézségek árán, elvonszoltam a sötét épületbe, most még kába, de holnap remélem eleven lesz...

Hy guys! :)

Hűha remélem nem öltök meg a fejezetben történtek miatt, és azért kapok néhány véleményt. Igazság szerint már tegnap fel akartam rakni ezt a részt, csak nem voltam internetközelben. Tudom, hogy rövid lett, de azt hiszem tartalmas. Nem érzem jónak, sőt kifejezetten rossznak érzem, de döntsétek ezt el ti! Köszönöm az előző fejezethez a kommenteket, nagyon sokat jelentenek ;)
B.
xx