5*

Újra itt! :D
Sooo...megint egy fejezet!
Drága olvasóim, készüljetek, mert izgalmas kis fejezet lesz...meg az ez utáni is...meg az az utáni....
Na jó, de ez még a jövő zenéje! Remélem vagyunk egy páran, és akik olvassák a blogomat szeretik.
EZÉRT kérlek titeket KOMIZZATOK, és legyetek az olvasóim! Nektek ez csak néhány kattintás, nekem viszont nagyon nagy öröm!!! Jó lenne ha összegyűlne ide is néhány komi...
Kiteszek egy szavazást...oda is jó lenne ha szavaznátok. Na de elég a kis közleményemből itt a fejezet!

Rebecca
xx

- Zayn...nagyon késő van, meg van benned alkohol, így már ne menjél haza...
- Akkor hol aludjak Szépségem?- nevetett aggódásomon.
- Aludj itt.- mondtam kicsit félénken.
- Csak akkor ha veled alhatok.
- Még csak az kéne!
- Megígérem nem csinálok semmit!- vigyorgott.
- Akkor sem.
- Na, kérlek adj már egy esélyt!
- Nem!
- Értsd meg nekem, nem csak egy éjszakára kellesz!- nézett rám ijedten....vagy inkább idegesen.

Szavaira felkaptam a fejem, és tekintetünk találkozott. Lehet, hogy igaza van Lizy-nek, és mégis megszerettem? És Zaynnek nem csak egy éjszakára kellek?

- Gyere!- mondtam, majd halkan felosontam az emeletre. Zayn követett, majd becsukta mögöttünk a szobám ajtaját.
- Amit az előbb mondtam, az igaz. Nem tudom mit műveltél velem, de boszorkányság van a dologba az biztos!- nevetett.
Olyan édes a nevetése, annyira jó volt a karjaiban lenni. Miket beszélek? Jajj, ne! Ismerem ezt az érzést! Ez elől nincs menekvés...
- Hát boszorkány nem vagyok, az biztos.- mondtam, majd lehuppantam az ágyamra.
Ő is leült mellém, és kezét combomra helyezte. Tekintetét az enyémbe fúrta, és elmosolyodott. Lecsuktam a szemeim, és már csak azt éreztem, hogy puha ajkait az enyémekre nyomja. Nem akart nyomulni, de én engedtem neki. Élveztem minden egyes pillanatát a csóknak.

 Már éppen döntött volna el az ágyon, mikor megálljt parancsoltam neki.
- Zayn...
- Sajnálom, csak annyira gyönyörű vagy.
- Köszönöm, de ne játszd el az esélyed!
- Ez...azt jelenti, hogy adsz nekem egy esélyt?
- Igen.- mondtam mosolyogva.

~Leyla:

Reggel elég korán ébredtem. Tudtam, hogy Rebecca csak későn ért haza, és fáradt lesz, így lemondtam a táncóráját. Szerencsére mindenki megértő volt.
Felvettem a köntösöm, és lementem a konyhába. Készítettem reggelit mind a kettőnknek, majd egy bögre kávéval elindultam Becca szobája felé.
Mikor benyitottam, majdnem kiejtettem a bögrét a kezemből.
Zaynnel szorosan egymáshoz bújva aludtak.

 

Azt hittem van annyi esze, hogy nem fekszik le vele! Leraktam az éjjeli szekrényre a poharat, és szólongatni kezdtem barátnőm.
- Rebecca Ashley Dawson!- kiáltottam el magam, mikor már ideges lettem.
- Ley, ne ordíts!- mondta álmosan, majd a mögötte fekvő fiúra vetett egy pillantást.
- Hogy lehetett ennyi eszed! Nem megmondtam, hogy ne feküdj le vele!?
- De Ley...én nem feküdtem le vele.- mondta, majd felkelt az ágyából.
- Hallelujah! Itt a kávéd. Mikor szándékozod felkelteni?
- Nem tudom,de mennem kell táncra...- húzta el a száját.
- Nem kell. Tegnap beszéltem a csajokkal, és lemondtam az órád. Mindenki nagyon megértő volt.
- Oh, köszönöm!- mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.

~Rebecca:

Miután a kávémat megittam, felöltöztem. Egy fehér inget vettem fel, és egy csillagos rövid gatyát. Kimentem az erkélyre, és néztem a felkelő napot.

- Gyönyörű vagy!- suttogta a nyakamba Zayn, és végig simított a karomon.

- Hogy aludtál?

- Melletted csodásan.

- Örülök. Nem lesz táncom, Ley lemondta.

- Akkor, majd legközelebb elmegyek. Bár az se lenne rossz, ha tartanál egy privát bemutatót.- kacsintott.

- Ajj...inkább koncentrálj a meccsre! Ügyes legyél ám!- mondtam, majd befelé vettem az irányt.

***

A meccs 1 óra múlva kezdődik. Itt vagyunk a stadionban. Most van az edzés. Zayn Lizy mellé szerzett nekem jegyet. Ma reggel óta teljesen más velem. Kedves, és figyelmes. Be kell valljam ez tetszik.
- Becca!- intett nekem mosolyogva.
Ugrándozva lementem a pálya szélére, és mosolyogva öleltem át. Furcsa, hogy ilyen hamar megváltozott róla a véleményem...
- Van itt Neked valami.- húzott elő a háta mögül egy mezt.- Ez a tied.- nyújtotta át.

- Ez olyan édes Tőled.- csúszott ki a számon első gondolatom, mire egy önelégült vigyorral nézett rám.

- Szóval édes vagyok?- kérdezte miközben a derekamra csúsztatta nagy kezeit.

- Hát lehet...Hol vehetem át a pólót?

- Gyere az öltözőbe, bár szerintem a srácok se bánnák, ha itt vennéd át.- húzogatta a szemöldökét.

- Ajjh Zayn.- mondtam nevetve, majd az öltöző felé vettem az irányt.

Levettem az ingem, és átvettem a pólót. Kimentem a pálya szélére, és Zayn mellé álltam.

- Tökéletesen áll. Kérhetek valamit?

- Köszönöm. És igen...

- Adj egy szerencsecsókot.- kacsintott.

Nem mondtam semmit, csak ráálltam a labdára és egy édes csókot nyomtam ajkaira. Nyelve befurakodott a számba, de ekkor megszakítottam a csókunkat, és ujjamat a szájára tettem.

***

A meccset 3-1- re az itthoniak nyerték. Zayn is rúgott gólt, és amint berúgta rám nézett. Valamit tátogott, amit nem értettem, de nem is az volt a fontos abban a pillanatban. Nagyon boldog volt, szinte folyton csak mosolygott...

Rájöttem valamire a meccs alatt. Egy kérdés foglalkoztatott a találkozásunk óta, amiben végül is Lizy segített dűlőre jutni...