III. 12*

- Mit akarsz? - tűrte hátra haját.
- Waliyha, nem foglak győzködni, hogy avass bele a legféltettebb titkaidba. Sajnos, nem tudom, hogy mi nyomja a lelkedet, de kérlek ne ítélj el! Szeretem a bátyádat. Tudom, hogy nehéz, de csak egy kicsi bizalmat szavazz nekem. Ha szükséged lenne bármire, nekem bármikor szólhatsz, nagyon szívesen segítek. Bármiben. - hosszan fújtam ki a levegőt, és az ajtó felé tettem pár lépést. Nem vártam meg a reakcióját. Mielőtt lenyomhattam volna a kilincset, óvatosan a nevemet suttogta, mire megtorpantam, és visszafordultam.

- Azt akarom, hogy szállj le rólam. Utállak. Zayn a tenyerén hordoz, és mindent megkapsz, amit csak akarsz, közben pedig nem is szereted.
- Hogy gondolhatod, hogy nem szeretem? Csak mond el milyen alapon vádolsz?
- Hogy milyen alapon? Nézz magadra! Semmi különleges nincsen benned. Csak egy vagy a sok lány közül. El kell ismernem ügyesen az ujjad köré csavartad a bátyám, de én nem veszem be ezt a nyálas szeretlek dumát.
- Nem értelek.
- Mit nem értesz? Behálóztad Zaynt, aki világ életében imádta az egyéjszakás kalandokat, a vad partykat. Most meg 2 gyerek után kell rohangásznia, meg fizetni a költekezéseidet.
- Annyira igazságtalan vagy. Először is, Zayn valóban más volt, de úgy gondolom ez egy könnyebben kivitelezhető életmód, egy kedvelhetőbb élethelyzet, amiben most él. És imádja Hannah-t és Will-t. Ebben 100%-ig biztos vagyok.
- Azt javaslom ne álltasd magad!
- Mit tudsz te? Nehéz volt a kapcsolatunk. Elütöttek, összevertek, megkéseltek, elhagyott. Már mindenféle rossz megtörtént, mi mindezek ellenére együtt vagyunk. Összekötöttük az életünk. Van 2 gyönyörű gyerekünk, egy barátságos otthonunk, egy nyugodt környéken. És a szerelmünk sem illant el, még ennyi dolog után sem. Mert erős, és mindent túlél, ha tetszik Neked, ha nem. - emeltem fel a hangom.
A padlón landoltam, a lábaim nem bírták tovább. A fejem automatikusan a kezeimbe rejtettem, és a kicsorduló könnycseppjeimtől próbáltam megszabadulni, minél hamarabb. Váratlanul ért a sötétség, ami ellepett. Magával ragadott, és egy csendes helyre vitt el, ahol élvezhettem az öntudatlan állapotot. A hangok megszűntek, csak annyit hallottam még utoljára, hogy "Reeeb", utána minden hallgatásba borult, csak az árnyéka voltam önmagamnak.

*

A nap a szemembe világított, és halk hangokat hallottam a közvetlen közelemből. A fejem valami keményen pihent, ami óvatosan mozgott alattam. A szemeimet nem voltam képes kinyitni, de az orromba kúszó férfias illatot felismertem. Közelebb húzódtam az izmos testhez, ami megmoccant, amikor végigsimítottam rajta.
Amint kinyitottam a szemem, tapasztalhattam, hogy nem csak ketten vagyunk a szobában. Zayn gyengéd csókot nyomott a homlokomra, majd apró mozdulatokkal ülő helyzetbe tornázta mindkettőnket. Karjait körém fonva, húzódott még közelebb, mire eddig alig észrevehető remegése elmúlt. Az első személy, akin megakadt a tekintetem, az előttem ülő sötét hajú lány volt.

- Wali? - hebegtem zavartan.
- Sajnálom Rebecca. Borzasztóan röstellem a viselk...

Nem engedtem, hogy folytassa, előbb szerettem volna, ha eltünteti az előtörő könnyeit, és megnyugszik. kissé labilis voltam, mikor felálltam, de Zayn segítségemre sietett. A fejem erősen hasogatott, de egy kis szerencsével eljutottam Waliyha-ig. Karjaimba zártam, és nyugtatóan simogattam a hátát. Pár percig összeborulva álltunk, amíg Wal könnyei alább hagytak. Olyan volt, mint egy elveszett gyerek, aki nem találja a helyét ebben a baljós, ámde néha szép pillanatokkal megáldott világban. De tudnia kellene, - úgy, mint mindenki másnak is - hogy még nem késő életcél után nézni, és a problémákra megoldást találni. Néha én is sajnálom, hogy az élethez nem jár megoldókulcs. De ha ennek így kell lennie, áldásom rá.
A bús pillanatok elillanni látszottak, Waliyha lassan, de biztosan megnyugodott, és folytatta, amit elkezdett.Bár nem éreztem szükségesnek, de engedtem, hogy meséljen.

- El kell mesélnem mindegyikőtöknek valamit. Csak egy apró gondolatot, egy érzést fogtok hallani, ami nekem már évek óta nyomja a lelkem. De ez főleg Neked szól Reb. Tudod, nem értettem, amikor anya azt mondta, hogy elment Zayn. Képtelen voltam felfogni a dolgokat. Végtelenül szomorú voltam, és olyan elkeseredett, hogy vágásokat ejtettem a csuklómon. Akkor ez látszott a legjobb kiútnak a szomorúságból, és a végeláthatatlan szenvedésből. Aztán jöttek a drogok is. Ne haragudjatok meg rám. Könyörgöm, ne ítéljetek el, mert azt már nem bírnám elviselni, ha ti is úgy néznétek rám, mint a többiek. Te-tegnap nagyon féltem a találkozótól, és bevettem egy kis cuccot. De ígérem az volt az utolsó. Ezért volt minden. Minden annyira zavaros az életemben. Megértem, ha utáltok.

Megértettem. Képes voltam átérezni a helyzetét. Eszembe jutottak a sokéves emlékek, és a sok fájdalom, amit anyám okozott. Olyan érzésem volt, mintha valaki a bordáimra nehezedett volna, ami iszonyatosan fájó volt. Egy mély sóhajjal próbáltam elűzni a nehézséget, de sajnos az nem akart eltűnni onnan egykönnyen. A gondolataimat a mellettem búsuló lányra tereltem. Walinak még most is rettentően nehéz, pedig már visszakapta a bátyját. Hirtelen annyi mindent akartam mondani neki, de nem tudtam mivel kezdhetném. Egy - számára - meglepő tetthez folyamodtam. Közelebb húzódtam hozzá, és átöleltem.

- Sajnálom Wali. Meg tudlak érteni. Engem az anyám hagyott el tinédzser koromban, aztán pár éve felkeresett. De semmi jó szándék nem vezérelte, csak magával akart cipelni New Yorkba, hogy minél messzebb legyek Zayntől. Az életben mindig lesznek olyan események, amik megnehezítik az életet. De ha figyelmesek vagyunk, mindig lesz valaki, aki kihúz a csávából. Nekem Zayn volt ez a valaki. Hidd el én nem fogom őt elvenni tőled. Nagyon szeretem a tudatot, hogy rendbe jön a kapcsolata a családjával. Nem ítél el senki, inkább törekszünk arra, hogy segíthessünk Neked mindenben.

Könnyek gyöngyöztek a szeme sarkában, és még szorosabban ölelt. Egy pillanatig furcsálltam a szituációt, de rájöttem, most én vagyok az, aki támaszt nyújt neki. Egy halk köszönöm-öt suttogott, majd felemelte a fejét. Egy kicsit nyújtózkodnom kellett, hogy megkaparintsam a zsebkendős dobozt, de elértem a célom. Waliyha-nak átnyújtottam a fadobozt, és hagytam, hogy kicsit arrébb húzódjon. Kifújta az orrát, és a csuklójáról lefejtett hajgumival, összegumizta a haját.
Trisha idegesen fészkelődött a fotelban, Waliyha pedig kivonult a szobából.

- Köszönöm Rebecca. Hihetetlen, amit a családomért teszel. Remélem jobban vagy, mert nagyon aggódtunk érted, mondjunk Zayn a leginkább. Hogy érzed magad?
- Kicsit fáj a fejem, de jól vagyok. Zayn orvosolni, fogja a problémám. - nevettem el magam, mire egy nedves puszit kaptam az arcomra.
- Rendben fiatalok. A lányokkal kimegyünk a kertbe a gyerekekkel.
- Köszönjük. - szólalt meg egy mély hang mögülem.

*
music.
A szoba közepén egy mosolygós lány méregette magát a tükörben. Arcáról boldogság sugárzik, hosszú fehér ruhájából ítélve élete legnagyobb eseménye előtt áll. Hosszú barna haja tökéletes loknikban hullik a hátára, de hamarosan kontyba fűzi egy szőke halvány ruhába öltözött lány. Miután minden hajszál a helyére került, egy ezüstös csattal teszik még különösebbé a frizurát. A csat tökéletes harmóniában van a lány nyakát ékesítő nyaklánccal, és a fülében lógó fülbevalóval. Ujján meg-megcsillan az apró gyémántkövekkel kirakott csodálatos gyűrű, amint a napfény egy sugara rávetődik a nyitott ablakon keresztül. Senki sem tagadhatná le az izgatottságot, aminek fénye mindenki szemében megcsillan. Az egyszerű darab, amelyen néhol lány hullámokban tekeredik a fehér selyem, tökéletesen illik a lányhoz. Lábait fehér csipkés borítású fehér magassarkúba bújtatta, mely egy fehér bokára erősíthető szalaggal ad biztos tartást neki. Az ajtón egy barna hajú lány ront be, és a szoba közepén álló lányt magához szorítva engedi szabadjára érzelmeit. Számára is hihetetlen, hogy a legjobb barátnője és a legjobb barátja kötik össze az életüket. A menyasszony szeméből is kicsordul egy-két könnycsepp, de a szőke lány megtöri az érzelgést, egy határozott mondattal. Készülődni kell, hiszen a násznép nem fog várni...
*
- Ezennel házastársaknak nyilvánítom Önöket az Úr szent színe előtt! Megcsókolhatják egymást!– hangzott el a várva várt mondat.
A padokon ücsörgő emberek egyszerre pattantak fel, hogy minél jobb szögből kapják el a meghitt csókjelenetet, amit legtöbben hangos tapssal fogadtak. Miután eltávolodtak egymástól a sötét hajú szmokingos férfi újra megfogta a nevető nő arcát és maga felé fordította. Megcsókolta. Mindenki elkezdett tapsolni ismételten. Az biztos, hogy életük legboldogabb napját nem ronthatja el senki. Mert ez a nap csak róluk szól, értük van. Azért a szerelemért, amiért harcoltak, és, amit teljességgel kiérdemeltek...

Hiii Sweets!

Most rövid leszek, mert a hülye telefonom kitörölte az eddig leírt beszédemet. Köszönök mindent nektek, az összes pipát, olvasót, kommentárt, és nem utolsó sorban a több, mint 40.000 (!!!) oldalnegjelenítést. Csodálatosak vagytok!  A rész nem lett túl hosszú, és izgalmasnak sem mondanám, de azért elfogadható. Most pedig negkérlek Titeket, hogy hagyjatok magatok után nyomot, természetesen KOMMENT formájában!! :))

Kiss: Becca

xx

III. 11*

***

Hangos gyerekkacagás ütötte meg a fülemet, majd a két felém közeledő gyermek ugrott rám. A távolban egy vigyorgó, boldog tekintetű férfi állt. Minket nézett.

- Anya, ugye elmegyünk ma még fagyizni?

A kislány édes hangon szólalt meg, és egy kedves mosollyal próbált meg levenni a lábamról. Nyert ügye volt. Arcvonásaiban rám hasonlított, míg a kisfiú arcán az édesapja gyerekkori sajátosságai jelentek meg. Két figyelmes szempárral kellett szembenéznem. Hannah kék szemeiben izgatottság csillogott, már nagyon kíváncsi volt a válaszomra. William a nővére keze után kapott, amikor hátulról valaki elkapta őket. Hangosan sikítottak, de Zayn nem hagyta, hogy elessenek. A fűben terültek el mindhárman, Zayn féloldalas mosolyával hívogatott. Végül beadtam a derekam, Will mellé huppantam le.

- Apucit kérdezzétek a fagyi ügyében! Én nem tudok semmit! - csipkelődtem.

Zayn látszólag megrökönyödött, biztos voltam benne, ha nem lennének itt a gyerekek, már maga alá gyűrt volna. De most nem tette. Csak egy kacsintással elintézte az egészet.

- Apuuu, ugye megyünk? - nyaggatta Will a kuncogó férfit.

Én is jót mosolyogtam a gyerekek szokásain, imádtam, hogy minden játékban benne vannak. Zayn jelentőségteljes pillantást vetett rám, mire Hannah az ölembe mászott, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Hihetetlen, hogy mi mindenre képes 1 gombóc fagyiért. A következő puha test Will-é volt. Ő a térdemen foglalt helyet, és a nyakamat ölelte át.

- Azt hiszem konkurenciád akadt.

Nevetve mondtam a szavakat Zaynnek, először összeráncolta a szemöldökét, majd kisimultak vonásai. Ő is csatlakozott a kacagáshoz, miután megértette ez is a mai 'piszkálódásom' része. Láttam, hogy nagyon töpreng valamin. Ez be is bizonyosodott, mikor pár perc múlva, a ház felé indult. Amikor visszatért - a kezében egy doboz fagyival - gyerekek megrohamozták. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?

- Apa, ugye felvihetjük a faházba a fagylaltot?
- Vigyétek. De ne egyetek túl sokat és gyorsan. Nehogy megfájduljon a torkotok!

Jót mosolyogtam Zayn védelmező viselkedésén. Még most is ugyanolyan féltő, mint bármikor a kapcsolatunk során. És bár eltelt 2 és fél év, szinte semmi sem változott. A szerelmünk ugyanolyan erős, mint volt. Fátyolos tekintettel néztem az egyre kisebbnek tűnő lurkókat. Zayn lassú léptekkel tette meg az utat felém, jobb karján támasztotta meg magát, amikor szorosan mellettem helyezkedett el. Egy puszit kaptam az arcomra, majd a nyakamra, végül a vállamra. Ajkai nyomán égett a bőröm, ajkaimat megnedvesítettem, mielőtt még teljesen kiszáradt volna a szám. Még mindig a távolba bámultam, nem akartam Zayn szemeibe nézni, mert tudtam: akkor nekem végem. - Mindig megkapja, amit akar, de ez most nem így lesz. teperjen egy kicsit. - Ezen gondolatok hatására gonosz vigyorra húzódtak ajkaim. rezzenéstelen arccal álltam fel, és kicsit leporoltam a fenekemet. Óvatosan ringattam a csípőmet, még jobban hergelve a mögöttem leskelődő férfit. Halványan elmosolyodtam, lépteimet lelassítva indultam el a kisebb tóhoz, ami a kert szélén helyezkedett el. A madárcsicsergés és a csend nagyon jól esett, a fejemet hátra döntöttem, és élveztem a nyugalmat.

Csak néhány fűszál zizzent meg mögöttem, de éreztem domináns jelenlétét a levegőben. Teste pár centire lehetett az enyémtől, mikor ujjai a hajamat terelték arrébb a nyakamról. Ajkaival nedves csókokat préselt a fülem mögötti területre, ezzel halk nyögéseket kicsalva belőlem. Kezeit a pólóm alá csúsztatta, hasamat csiklandozta hosszú ujjaival. Szemeim kipattantak, amikor a melltartóm kapcsával kezdett bíbelődni. Rögtön megfordultam, és elhessegettem minden piszkos gondolatomat, amelyeket az előbbi néhány perc tettei csalogattak elő elmém hátsóbb zugából.

- Mrs. Malik, igazán csúnya volt, hogy az este ott hagyott. Úgy, mint, ahogyan most is. Ugye tudod, hogy milyen izgató vagy?

Szinte nem hittem a fülemnek. Fejemet pironkodva hajtottam le, vártam, hogy hajam minél hamarabb az arcomba hulljon, ezáltal egyfajta védelmet biztosítva nekem. Sosem gondoltam volna, hogy felhozza a tegnap éjszakát. Megbeszéltük, hogy erről senkinek nem beszélünk, és elfelejtjük.

- Mr. Malik, igazán csúnya Öntől, hogy nem a megállapodásunknak megfelelően cselekszik. Nem gondolja, hogy túl pimasz?

Folytattam a játékát, én is olyan stílusban válaszoltam, mint Zayn az előbb. Bármiféle válaszra vagy tettre nem várhattam, mert a gyerekek ismét feltűntek. Nevetve guggoltam le, és vártam Hannah érkezését, aki nem kis sebességgel vetette magát a karjaimba. Willt Zayn kapta a karjaiba, és sutyorogva indultak a ház felé. Nem tudtam miben mesterkedtek, de az biztos, hogy semmi jóban. Zayn pillantása mindent elárult...

~ Patricia:

- Safaa, Waliyha! Igyekezzetek, ha jönni szeretnétek! - kiáltottam fel az emeletre a két itthon lévő lányomnak.
- Indulhatunk. - hangzott az egyöntetű válasz, aztán lábdobogások jelezték, hogy most betartják a szavukat.

*

- Anyu, tudom, hogy haragudni fogsz rám, de muszáj elmondanom Neked. - szólalt meg az autóban Waliyha. - Szerintem Rebecca nem szereti Zaynt.

Szavai hallatán lepetten kerekedtek ki szemeim. Nem tudtam, honnan vette ezt a baromságot. Szinte alig ismeri a sógornőjét, de ő rögtön kombinál. Hiába rossz tulajdonsága, ebben a helyzetben meg tudom érteni. Tudom, hogy most még jobban félti a bátyját, nem akarja még egyszer elveszíteni.

- Wali kérlek, ne legyen ennyi előítéleted! Gondolj bele! Szerinted, lenne két gyerekük, ha nem szeretnék egymást? Kérlek, ne bántsd meg őket. - soroltam fel a legésszerűbb okot, ami a véleménye ellen szólt.

Waliyha elgondolkodott mellettem, majd pár perc múlva hangos zenét bömböltetett a fülébe. Tudtam, hogy makacskodni fog, és nem ad nekem igazat egyhamar. Csak remélni tudom, hogy nem csinál semmi galibát. Safaa sokkal kiegyensúlyozottabb a fiatalabb nővérénél, úgy ahogy Doniya is.
Fél órán belül parkoltam le az otthonos külsejű ház előtt. A kertből vidám sikítozás hangzott, aztán vízcsobogás, majd önfeledt nevetés. Örültem, hogy az unokáim ilyen boldogok. Safaa azonnal mosolyogni kezdett, de Wal továbbra is zenét hallgatott, és maga elé nézve közelítette meg az ajtót. Rögtön a kertbe érkeztünk, megzavarva a kacarászó gyerekeket. Zayn kezében egy slag pihent, amivel éppen a feleségét locsolta le, aki sikítozva menekült a vízsugár elől. Engem is megmosolyogtatott a jelenet, imádtam, ahogy Zaynből is előjött a gyermeki énje. A következő pillanatban a slagot elhajítva rohant felénk, és mindhármunkat egyszerre szorongatott meg.

- Annyira örülök Nektek! - mosolygott ránk.

Waliyha kivette a füléből a fehér fülhallgatót, és a táskájába tette. Kritikus szemekkel pásztázta a Zayn mellett ácsorgó lányt. Reméltem, hogy van annyi esze, hogy nem mond semmi bántót. Sajnos csalódnom kellett.

- Ez most komoly? Valami szebbre számítottam. nem értem mi ez a nagy felhajtás körülötted. Mindenki Neked nyalizik, de azt most leszögezem, hogy én nem foglak agyon dicsérgetni!
- Wal, vigyázz a szádra! - csattant fel Zayn, mire Reb végigsimított a karján.
- Ne, hagyd csak Zayn. Semmi baj. Nem lehetek szimpatikus mindenkinek. Én csak szeretném, ha nem lenne feszültség. Sajnálom, ha valami rosszat tettem ellened Waliyha.

Az első perctől kezdve szerettem a kék szemű lányban, a felnőttes viselkedését. Örültem, hogy nem áll le veszekedni, de abban biztos voltam, hogy bántotta Wal viselkedése. Tudtam, hogy Zaynre is mérges, amiért nem foglalkozott vele több évig, nem töltötte be senki a védelmező báty szerepét.

~ Rebecca:

Waliyha viselkedése nem lepett meg, teljesen átéreztem a helyzetét. Igaz nem tudtam a pontos okát, amiért bántó dolgokat vágott a fejemhez. Rosszul estek a szavai, de megpróbáltam nem magamra venni a véleményét.

*

A vacsora után Waliyha jött hozzám. nagyon meglepett, hogy vele találom szembe magam. Először csak állt előttem, és méregetett. Zavartan kavarogtak a fejemben a gondolatok, végül arra jutottam, én kezdeményezek beszélgetést. 

- Hol szeretnél aludni? - mosolyogtam rá kedvesen.
- Safaa-val. - motyogta, majd elfordult, és lehuppant a kanapéra.
- Kimegyek a mosdóba. - állt fel, majd zavartan a hajába túrt. - Merre is van?
- Az emeleten, balra a 2. ajtó.

Pár perc múlva Zayn ölelt át, majd kérdően pillantott felém. Csak megráztam a fejem, és a Hannah és Will felől kérdezősködtem. Zayn elmondása szerint már biztos valami nagyon szépről álmodtak, de én azért egy pillantást vetettem rájuk. A szobájukban sötét volt, és halk szuszogás hallatszott csak. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót. 

Wali már több, mint negyed órája a fürdőbe zárkózott, így megvolt minden okom az idegeskedésre. Halkan kopogtattam az ajtón, mire halk hüppögést hallatva kiabált ki a lány.

- Hagyjál békén!

Hangja zaklatottan visszhangzott a fürdőből, jobbnak láttam benyitni. Az ajtóban azonban ledermedtem. Waliyha a mosdó fölött támaszkodott. Ijedten kapta irányomba tekintetét. Haja lezser kontyba volt kötve, a festék elkenődött szemei körül. Könnyeit próbálta eltüntetni, de nem sikerült. Minden bátorságomat összeszedve csuktam be magam mögött az ajtót. Azt hiszem hosszú beszélgetésnek nézünk elébe...

Hiii Sweets! 

Most jön a nyár utolsó bejegyzése. De rossz ezt így leírni. Sajnálom, hogy ilyen régen volt rész, de szerettem volna kihasználni az utolsó hetet, így nem nagyon jutott időm az írásra, noha ihletem az volt. Remélem tetszett a rész mindenkinek, ez is hosszúra sikeredett. Kérlek ne felejtsetek kommentelni, adjátok meg nekem ezt az örömöt így estére. :')

Kiss: Becca
xx