II. 7*

Helooo! :D

Itt vagyok egy újabb fejezettel. Nagyon hamar meglettek a komik és a pipák. Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem! Ez a fejezet véleményem szerint egész hosszú lett. Remélem ti is elfogadhatónak tartjátok, és szívesen komiztok utána. Kicsit jobb hangulatú lett, és most már felgyorsulnak az események. A következő részt 5 komi 11 pipa után hozom. Köszönöm, hogy vagytok nekem! :') :*
LUA

Becca

Az utolsó szoba a háló volt. Rettenetesen féltem benyitni, de mégis megettem.

Nem volt senki a szobában. Olyan üres volt, mint a szívem. Hideg, fagyos és üres...Az ágyra dőltem, és az arcomat a párnákba nyomtam. Rebecca illatuk volt... Gyorsan fölpattantam az ágyról és körülnéztem. Mintha villámcsapásként hasított volna belém a tudat újra: Elment, Vége csak is miattam...

~Rebecca:

- Bejöhetek?- kopogott halkan az ajtón Lizy. Csak egy "ühüm"- mel válaszoltam.- Hogy vagy?

- Hogy, hogy vagyok? Ez meg milyen kérdés? Mit is mondhatnék...?- kaptam fel a fejem felháborodottan kérdésre.

- Az igazat.

- Szóval az igazságot akarod tudni?- emeltem fel a hangom. Ki akartam adni a bennem lakozó feszültséget.

- Becca...nyugodj meg! A hisztiddel nem érsz el semmit, csak újra kiborulsz és egész nap sírsz. 

- Megvagyok. Még egy ideig biztosan.

- Az igazat!

- Kibaszottul szarul vagyok.- suttogtam, mire leült mellém az ágyamra, és szorosan magához ölelt. Erre volt most a legnagyobb szükségem.

- Menjünk el egy kicsit! Kérlek Becca! Csak a sarki Starbucksba!

- Ha adsz 10 percet elmehetünk.- bólintottam.

Hidegebb volt már sokkal, mint eddig. Lizy báljának időpontja is hamarosan elérkezik. Várjunk csak! Bál, és a ...na ne! A partnerem nem más, mint Zayn! 

Idegesen csaptam ki a fürdő ajtaját, és a megszeppent lány felé fordultam.

- Zayn a partnerem a bálodon.

Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd helyeslően bólintott.

***

Hmm. Finom ez a kávé. Régebben minden nap ittam, de mostanában "valaki" annyira lekötötte minden időmet, hogy el is feledkeztem az ízéről.
- Rebecca...Föld hívja Beccát!- ingattam arcom előtt kezeit Lizy, mire feleszméltem az "álmodozásból".
- Itt vagyok, csak gondolkoztam.
- Min?
- Na vajon?
- Bocsi, ezt tényleg hülye kérdés volt.

Ekkor bejött 2 lány az üzletbe és az előttünk lévő asztalhoz ültek le. Furcsálltam, hogy az egyik a fejére húzta a csuklyáját, mielőtt belépett a kávézóba. Halkan suttogtak és néha felnevettek, de én szinte minden szavukat hallottam. Szíven ütöttek. Ők honnan tudnak mindenről?

- Hallottad?- kérdezte a "csuklyás" lány a mellette ülőtől.
- Mit?- kérdezte.
- Zayn kidobta a csaját, vagyis most szingli. Hajts rá!
- Tényleg?
- Igen! Tudom, hogy bejön Neked!
- Valóban. Ma lesz meccse?
- Igen. Menjünk ki! Azt hiszem 7- kor kezdődik.
- Rendben.

Mind a ketten felálltak az asztaltól, és az ajtó felé igyekeztek. A csuklyás lány lehúzta fejéről a szürke anyagot, és felém pillantott. Egy gúnyos mosolyra húzta száját.
Azonnal felismertem a szőkeséget. Rachel. Hát persze, hogy az ő keze van mindenben.

- Becca. Kitaláltam valamit. Hallottam minden a beszélgetésükből. Mi is elmegyünk.
- MI?
- Jól hallottad.
- Nem! Én nem akarok...
- De muszáj! Higgy nekem!
- Nem! Lizy, elhiszem, hogy jót akarsz, de ezzel csak feltépném a sebeimet. Még mindig nagyon fáj, amit tett. Nem bírnám elviselni, ha találkoznom kellene vele.
- Azt hiszed annyival jobb a sebeidet nyalogatni, és nyavalyogni? Kapd már össze magad! Nem ez az a Rebecca, akit én megismertem.
- Nem? Lehet, hogy most más vagyok, de nagyon fáj itt legbelül.- tettem a kezem a szívemre.
- Sajnálom, ha türelmetlen vagyok, csak mostanában Josh olyan fura...
- Mi történt?- kérdeztem aggódva.
- Rég találkoztunk, és találtam nála egy karkötőt, ami sem az enyém, sem az övé...szerintem megcsal.- hajtotta le a fejét barátnőm.
- Ne gondolj egyből a legrosszabbra. Lehet Neked vette ajándékba! Remélem tényleg nem csal meg, mert akkor ellátom a baját.- nevettem, mire ő is elmosolyodott.
- Remélem igazad van...Annyira utálom a zöld szemű szörnyeteget!
- Igaz!- mosolyogtam.
- Ma elmegyünk a meccsre.
- Lizy...
- Semmiféle ellenvetést nem fogadok el!
- Kérlek Liz, és nekem annyira nincs kedvem elmenni...
- Most menjünk el hozzád, és kiválasztjuk a ruhánkat. Rachel nem győzhet!
- Úgy rühellem azt a csajt!- fintorogtam.
- Egyet értek!
- Nincs is jegyünk!- kaptam a fejemhez a kezem.
- Megoldok én mindent, te csak készülődj!

***

- Ez túl csicsás. Ez túl kihívó. Ez túl elegáns.- dobáltam ki a pólóimat az ágyamra.

Lizy csak szemforgatva figyelte a tevékenységemet.

- Becca szerintem Zaynnek mindenhogyan tetszel.A lényeg, hogy teperjen érted. Ne add meg magad könnyen.

- Tudom, hogy mit akarok. Azt hiszem ezennel vége a csokizabálós, szappanopera nézős korszakomnak. 

- Ez a beszéd! Szerintem vedd fel ezt!- mutatott elém egy tökéletes darabot.- Ebben nagyon csini leszel. Hadd lássa az az ütődött mit veszített.

- Hé! Nem az! Tudom, hogy azt hitte így lesz jó nekünk. Be kell látnom nekem nagyon nem megy nélküle semmi. Szeretném megpróbálni vele újra.- mosolyodtam el, mert eszembe jutott egy kedves emlék.- A ruha pedig nagyon jó választás! Köszönöm.

Mosolyogtam. Újra éreztem, hogy élek. Hiányzott Zayn, de tudva ma láthatom enyhült ez az érzés. Legyünk hűek a mondáshoz. A remény hal meg utoljára. Remélem az én esetem nem annyira reménytelen...