II. 14*

Hirtelen kezét arcomra simította, és közelebb ült hozzám. Ajkait szorosan az enyémekre nyomta, abban a pillanatban kiürült a fejem, csak mi léteztünk.
Automatikusan átkaroltam a nyakát, és feltérdeltem a kanapén. Derekamnál fogva vont még közelebb magához, az ujjai a tarkómon pihentek. Másik kezét csípőmre helyezte, kicsit feltűrve a sötét anyagot.
A háttérből taps, és gúnyos nevetés hallatszott, mire szétrebbentünk, és tekintetünket az ajtóra kaptuk...

Rachel vigyorogva az ajtófélfának dőlt, majd a kanapéhoz sétált. Magassarkúja idegesítően kopogott a  kínos csendben a padlón. Közelebb húzódtam Zaynhez, aki a karjaiba zárt. Tudtam, hogy féltett, de talán ezzel a túlzott féltéssel most nagyon jól jártam.. Rachel helyet foglalt a kanapéval szemben lévő fotelben, és keresztbe tette a lábát. Széles vigyorra húzta ajkát, amin pink rúzs díszelgett.Amíg végigmérte Zaynt ajkába harapott, illetve hosszú, kínos percek teltek el, mialatt barátom és a szőke szemeztek. Nem tetszett a helyzet. Nagyon nem tetszett!

- Nem is örültök, hogy vendégetek van?- törte meg a csendet Rachel, majd kivillantotta tökéletes, hófehér fogsorát.

- Nem. Mit akarsz?- tért egyből a lényegre az engem szorongató fiú.

- Azt akarod, hogy hamar elmenjek? Milyen illetlen vagy! Egyébként tudod, hogy mit akarok! Nagyon jól tudod!- kacsintott a szőkeség.

- Te törtél be Reb házába. Akkor ki is az illetlen?

- Ne legyél ilyen morci!- nevetett fel harsányan.

- Na jó elég volt. Mond el mi a francért vagy itt? - kiáltott fel idegesen barátom.

[ZENE]

Óvatosan megszorítottam karját, mire egy hangos sóhajjal jelezte, hogy értette a gesztusom.
Néha elcsodálkozom azon, hogy egy-egy apró jelből is képesek vagyunk megérteni egymást. Egy szorítás, ölelés, kacsintás milyen sokat jelenthet egyszerre...

- Hogy mit akarok? Hogy mit? Egy édes bosszút! Te rohadt liba, aki tönkretetted az életemet, és még 3 másikét! Mindenért te vagy a hibás!- minden egyes szavát erős hangsúllyal tudatosította.

Mondatai közben elénk lépett, és szúrós pillantását rám szegezte. Abban a pillanatban rájöttem: elkezdődött egy háború. Egy háború köztem és Rachel között. Ismerem az eszközeit, a módszereit, de ha győzni akarok még jobban ki kell ismernem. Ennek érdekében mindent meg fogok tenni, nem hagyhatom, hogy bárkinek is baja essen, aki a környezetemben él. Zayn támogatni fog, de pontosan tudom, hogy neki is nagyon sok elintéznivalója lesz az átigazolás, és a költözés ügyében.

- Kihívás elfogadva.- bólintottam.
- Érdekes. A félénk kislány ilyenkor hova tűnik?
- Hol van Lizy?
- Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni.- nevetett fel gúnyosan.
- Azt kérdeztem, hogy hol a francban van Eliza?
- Becca, nyugodj meg!- ölelt át hátulról barátom.
- Nem nyugszom meg! Addig nem, amíg nem kapom vissza Liza-t!- keltem ki magamból.
- Van egy ajánlatom. Visszakapod Liza-t...cserébe Zaynért.- mondta Rachel.
- Te normális vagy?- kérdezte Zayn felháborodva.
- Teljesen.
- Nem.- suttogtam.
- Mit mondtál?
- A válaszom nem. Én vagyok az, akit bántani akartok, nem ők. Velem tegyetek, amit akartok, de őket hagyjátok ki mindebből.
- Rendben. Megegyezhetünk.
- Becca ne csinálj őrültséget!- csattant fel Zayn.
- Liza? Gyere!- vigyorogva terelte a szobába barátnőmet Rachel, Tom, Denny és...és ANNE? Ez nem lehet igaz! Ő, hogy kerül ide? Ez olyan hihetetlen! A nővéremet 2 éve eltűntként tartják számon, és ő csak így megjelenik az életemben. Szerintem fel sem fogja, hogy apa mennyit aggódott érte. Amíg együtt volt a családunk a nővérem volt a legjobb barátnőm, de mostanra, úgy nézem ő legnagyobb ellenségének tekint...

- Majd hívlak, addig is jó veszekedést!- kacsintott Rachel, majd kabátját felvéve kilépett az ajtón a 3 "társával" együtt.


Szinte megsemmisülve, rogytam össze a padlón. Zayn gyorsan az ölébe húzott, és folyamatosan törölgette le sós könnyeimet. Lizy is szorosan magához ölelt, talán ő is sírt a halk szipogásból leszűrve. Kétségbe voltam esve, sőt féltem, de nem hagyhattam, hogy bármelyik embernek is baja essen rajtam kívül. Túl fontosak voltak már ők számomra.

***

2 hét. 2 kicseszettül fájdalmas és hosszú hét telt el a Rachel-el való kis beszélgetésünk óta. Liza biztonságban haza kerülzhaza került, és próbálja feldolgozni az utóbbi idő megrázkódtatásait. Borzasztóan röstellem, hogy nem vagyok mellette, de ezt jelenlegi helyzetem nem engedi.
Zayn...Zaynnel szünetelünk. Legalábbis a látszat kedvéért. Ő elköltözött Liverpoolba, és onnan irányítja a dolgokat. Mindenről tud. Terveznek valamit a fiúkkal, amiről még én is csak nagy vonalakban tudok. Minden esetre a félelmem nem akar múlni...
Utálok kétségek között vergődnél, és minél több időt töltök távol Zayntől, annál inkább hiányzik. Annyira sok megpróbáltatáson megy keresztül a kapcsolatunk, hogy szinte hihetetlen, hogy még mindig egymás mellett állunk jóban és rosszban. Ennek egy oka van: szeretjük egymást. Őszintén és feltétel nélkül.

Rachelék valószínűleg el akartak szakítani minket Zaynie-vel, de ez nem sikerült nekik. Ugyan jól rátapintottak a gyenge pontomra,- ami valljuk be nem volt túl nehéz dolog - de nem jutottak általa előrébb a tervükben.
A napokban eszembe jutott egy ötlet, amit először el akartam vetni, de aztán átgondoltam, és nem is lenne olyan rossz. a megvalósítása sem olyan nehéz...

***

- Szia Reb!- integetett mosolyogva Harry és Louis.
- Sziasztok!- köszöntöttem őket vidáman.
- Szi-sziasztok.- köszönt mellőlem Rachel.

Jól olvastátok Rachel. Mikor felvetettem az ötletet, hogy egyedül akarok menni valahova, rögtön "társult", nehogy elszökjek ő és a bosszúja elől. Eddig minden jól halad, hiszen találkozott Harry és Rachel.
A göndör jól végigmérte Rachelt, a lány pedig teljesen elpirult. Siker! Tudtam, hogy tetszeni fognak egymásnak, de, hogy ennyire! Elmehetnék kerítőnek...
Halványan elmosolyodtam, ami jelen helyzetemben szinte hihetetlen volt. A barátaim hiánya, minden eddigi szomorkodásomat felülmúlta...

Harry Rachel felé közeledett, majd bevetette a híres szívdöglesztő mosolyát. Tény, hogy tökéletes mosolya van, kiegészítve az édes gödröcskéivel. Így csak akkor mosolyog, ha nagyon tetszik neki valaki, ezt már megfigyeltem.
Amíg a göndörke és a szőkeség szemezését, és egymáshoz való viszonyulását figyeltem, észre sem vettem Lou édes, de egyben vágyakozó tekintetét, amivel jól végigmért. Szorosan magához ölelt, és úgy tűnt nem akar elengedni...
Ne! Csak ezt ne! Mi jön még ezután?Miért kell nekem az egyik problémából azonnal a másikba kerülnöm?- igaz, hogy ezeket a kérdéseket, csak magamban teszem fel, de legszívesebben a világba ordítanám.


Jajj Manók!

Annyira sajnálom ezt a hosszú kihagyást! Remélem azért nem fogtok megölni, vagy haragudni rám!
Kérlek szépen komizzatok ide is annyian, mint az előzőhöz! Nagyon örülnék neki!
Nagyon köszönöm a sok visszajelzést a több, mint 16.000 oldalmegtekintést, Ti vagytok a legjobbak! :))
Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjátok meg vagy ide, vagy a csoportba, hogy mit gondoltok; MI LESZ A FOLYTATÁS??? :D

Becca
xx