II. 4*

Sziasztok, OLVASSÁTOK EL! FONTOS!

Egy jó hosszú fejezetet hoztam nektek. Sajnos tényleg nem leszek hosszú ideig, így hétfőn is várható fejezet. :)
Ez az a bizonyos + 18-as rész...MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE OLVASSA! :D
Manók, nem gondoljátok, hogy egy kicsit keveset kommenteltek? Ennyire rossz, amit írok?
Remélem nem, így van. A pipáknak viszont örülök, köszönöm őket :')
Olvassátok a részt, és KOMIZZATOK! Remélhetőleg elnyeri tetszéseteket...

Puszi: Becca


Tudtam mit akar, és egyáltalán nem volt ellenemre.
Kezével combom belső felét simogatta, és nyakamat borította be édes csókokkal.
- Ne feledd, amit mondtam.- kacsintott.

Testemben egy megnyugtató érzés áradt szét. Azt kívántam bárcsak ne tűnne el. Sem az érzés, sem ő.

- Nem felejtem el!
- Helyes. Most pedig, hogy helyre állítottam az önbizalmadat, én következem.
- Ó...és mit szeretne Mr. Malik?- kuncogtam.
- Ha tudnád te azt...
- Szeretem a kihívásokat!
- Ó igen?- vigyorgott.
- Igen...mire is gondoltál?- kérdeztem egy apró mosollyal szám sarkában
- Hát, hogy te meg én...- kezdte.
- Aludhatnánk? Kiváló ötlet!.- mondtam. Semleges arckifejezésemet látva, lefagyott a mosoly arcáról és szomorúan vette tudomásul az előbb elhangzott mondataimat.
Pont erre a reakcióra számítottam, de még mindig nem adtam fel a tervem.
Lassan elfordult az ágyon, és lehunyta szemét. Egy hirtelen mozdulattal fölé kerekedtem, és apró puszikkal "leptem meg".
Egy önelégült mosolyra húzta szépen metszett ajkait, majd mutatóujjával végigsimított szegycsontom vonalán. Megremegtem, amire hasonló volt a reakciója, mint pár perccel ezelőtt.
Erőt vettem magamon, és szólásra nyitottam a szám.

- Mit szeretnél?
- Tudod, te azt nagyon jól.- mosolygott.
- Nem. Ha nem mondod nem.

Próbáltam ismét semleges arcot vágni, miközben a fejemben cikázó gondolatok hatására enyhe pír "telepedet" arcomra. Nagyon jól tudtam mit akar, de az ő szájából akartam hallani.

- Szóval, lenne kedved...
- Mond ki!
- Gonosz vagy, ugye tudod?- nevetett szégyenlősen.
Szégyenlősen? Huhh. Nekem ez még új!
- Nem vagyok az.
- De. Szóval...szeretkezni szeretnék veled...csak nem tudom, hogy te is akarod...
És egy újabb szégyenlős mosoly. Ezt még meg kell szoknom.
- Mitől lettél ilyen szégyenlős, vagy éppen félénk?- kérdeztem halvány mosollyal arcomon.
- Te váltod ki belőlem. Te olyan más vagy, mint az összes többi lány. Különleges vagy. Imádom minden egyes porcikádat. Most nekem lesz szükségem egy kis biztatásra. Ugye tényleg nem hagysz el? Mert abba belebolondulnék...
- Nem.- adtam a határozott feleletet.- Te vagy a másik felem, és azt hiszem egy fél ember nem igazán életképes.
- Ez tényleg biztató volt. De most térjünk a tárgyra. Már kezdek türelmetlen lenni. Szeretném minél előbb ezeket- mutatott ruháimra- a földön látni.
- Mr. Malik magának nem mondták még, hogy nagyon mohó.
- De igen. De a te esetedben igen nehéz parancsolni a vágyaimnak.- kacsintott.
- Hmm.
- Ezt mire véljem.
- Hmm.- morogtam, mire lefogta karjaimat, és gyengéden a csuklómnál a párnához nyomta.
- Az őrületbe kergetsz te boszorkány. Most akarlak...már nem tudok várni.

Végem volt. Engedtem neki. Mohón faltuk egymás ajkát megfeledkezve mindenről és mindenkiről. Csak ketten léteztünk abban a pillanatban.
Egy ügyes mozdulattal lerántotta rólam az apró toppot. Hasamat borította be apró csókjaival, és szoknyámból bújtatott ki.

- Ezt te élvezed?- vigyorogtam.
- Nem is tudod mennyire.- kacsintott, majd folytatta az előbbi tevékenységét.- Olyan gyönyörű vagy! Soha nem fogok tudni betelni veled.
- Még van rá időd.- suttogtam.

A nyakamat csókolgatta, miközben én a pólójából bújtattam ki.
-Annyira szeretlek.- morogta.

Kissé megharapta a bőrt a nyakamon, mire halkan felnyögtem. Lábaimat erősen csípője köré fontam.
Meztelen hátát simogattam és karmolásztam, ami miatt kisebb nyögések "csúsztak ki" a száján. Nyakamról áttért a számra, ahová könnyed csókokat lehelt.
- Alig vártam már ezt az estét.- suttogta.

Belső combomat halmozta el csókokkal. Nagyokat sóhajtottam és néha elhagyta számat egy-egy nyögés, ami belőle diadalittas mosolyt váltott ki.
- Nyugi kis vadócom.- vigyorgott.
- Zayn, akarlak. - nyögtem.

Halványan elmosolyodott, majd mellém feküdt. Fölé pördültem, és egy szenvedélyes csókban részesítettem. Hajába túrtam, mire alig hallhatóan felmordult. Vágytól fűtve kínoztuk egymást óvatlan érintésekkel, csókokkal, de ezt egy idő után megelégeli barátom.
-Mehet?
Bólintottam.Lassan félően belém vezette magát.Első mozdulatai halk nyögéseket csaltak ki belőlem, amik kis idő elteltével egyre hangosabbakká váltak, ezért csókokban részesít. 

Lassan kezdett mozogni, szinte félt, hogy fájdalmat okoz nekem. 

Hátát simogattam vagy néha karmolásztam, amit ő kisebb nyögésekkel jutalmazott. Életem talán legszebb óráit vele töltöm éppen.

Testem megfeszül, s fejem hátra hajtom. Hamarosan ő is átéli ezt az érzést, hangos nyögéseiből leszűrve.

Miután mind a ketten kissé megnyugodtunk, szorosan magához húzott.

Fejemet izmos mellkasán pihentetem, miközben hallgattam őrült gyors szívverését.

Szembe feküdtem vele, és tökéletes arcát fürkésztem, mely minden egyes alkalommal elvarázsol.

Bámulatba ejtő dolog a szerelem, nem de? 

II. 3*

Sajnálom, hogy ennyi ideig nem volt fejezet, csak megint nem volt jó hetem...
Fejezet: Szombat, Vasárnap, és Hétfőn is :) Elviekben.
Április 2-től Londonban leszek, és nem hozok fejezeteket egy ideig. Bocsi.
Na, nem is mondanék többet, csak egyet. Nem tetszett az előző fejezet? Nem kaptam annyi komit, mint szoktam...
Na mindegy. jöjjön a FEJEZET :D
Love U All

Rebecca
xx

Már a 3. körnél tartunk és kezdem, azt hinni, hogy ez a pasi le akar minket itatni...
Leyla szó szerint, issza minden szavát, és nevetségesen sokat vigyorog. Mi lesz ebből? Semmi jó az biztos...

Mindjárt éjfél...tényleg későre jár. Haza szeretnék menni, de nem hagyhatom itt Leyla-t.

"Hol vagy? Z"

Zayn miattam idegeskedik? És miért van még fent ilyenkor? Most látom csak...8 nem fogadott hívás..

"Aludj! Csók: R"

"HOL VAGY?"

"Funky Buddha"

"Maradj ott, megyek"

Idejön? Csak azt ne! Bár lehet igaza van. Nem szeretnék megint kórházba kerülni.

Szorosabbra húztam magamon a fehér anyagot, és egy kicsit arrébb húzódtam a mellettem szórakozó párostól.
Barátnőm már túlságosan is az alkohol hatása alatt állt ahhoz, hogy tisztán gondolkodjon. Kivettem a kezéből a whiskey-t, és rendeltem neki egy pohár vizet. Mindet megitta a parancsomra, aztán Ross vállára borult, és suttogott valamit a fülébe. Lehajoltam hozzá, és egy haragos pillantást vetettem rá.

- Gyere! Fizetünk, és hazamegyünk!- rángattam ki a férfi karjaiból.

- Nem! Én Ross-szal maradok!

- Leyla! Nem lehetsz ennyire felelőtlen!

- Nem vagyok az!

- Rendben, ahogy gondolod, de gyere!

- Szia...Rossy! Mikor látlak?- kérdezte nevetgélve barátnőm.

- Amikor csak akarsz bébi! De...Rebecca...te...is jöhetsz! Boldoggá tennél!- vigyorgott a fiú.

- Na ezt most hagyd abba! Mit képzelsz magadról? Ne gondold azt, hogy minden a tiéd lesz, amit csak akarsz!- rivalltam rá.

- Te...nem Rebecca Dawson vagy? Barna, hullámos haj és kék szemek...ez stimmel. 

- És ha ez a nevem, akkor mi van?

- Te Zayn csaja vagy?- ijedt meg egy pillanatra.

Bólintottam. A srác elsápadt. Mos valami rossza mondtam volna?

- Itt meg mi folyik? ROSS? Te meg mit keresel itt?- lépett oda az asztalunkhoz Zayn, és idegesen fürkészte arcomat, majd tekintetét Ross-ra kapta.
- Heló haver!- vigyorgott.
- Évek óta nem láttalak! Visszaköltöztél?
- Igen. Los Angeles nem az én világom!

Hmmm. Ilyen jól ismeri Ross Zaynt? Talán kihúzhatok belőle valamit Zayn titkairól...

- Értem. Sajnálom most mennem kell, de majd dumálunk még. Csá.
- Oké. Cső.
- Mi volt ez?
- Mindent elmesélek ígérem, csak menjünk!- ölelt szorosan magához barátom.
- Rendben!
- Gyere! Hozzám megyünk!
- De...Leyla?
- Ő dolga. Döntés képes, felnőtt nő. Na gyere már!- húzott ki az épületből.
- Mi ilyen sürgős?- nevettem el magam.
- Iszonyatosan dögös vagy!
- Igeeen?- vigyorogtam rá.
- Ha még egyszer az ajkadba harapsz akkor nem bírom ki hazáig.- kacsintott.

ZENE
Szívem kihagyott egy ütemet, majd egyre gyorsabban vert. Tényleg ilyen hatással lennék rá? Egy olyan fiúra, akit az isteni gondviselés nekem ítélt?
Van valami, amit nem mond el. Tudom. Jelenleg nem arról van szó, hogy megcsal. Tudom, hogy nem.
Ő más. Van valami benne, ami teljesen különlegessé teszi.
Erre a titokra rá kell jönnöm.
Látom napok óta rágódik valamin. Mit tegyek? Beleszóljak a dolgába? Nem, azt nem szereti. Akkor mit tegyek? Remélem az idő megadja a választ. Lehetőleg minél előbb.!

A háza előtt állunk. A gyep enyhén vizes, és kissé hűvös van. De ez jelen pillanatban nem zavar. Óvatosan kezébe fogta kezemet, és lassan magához húzott egy érzéki csók erejéig. Csak azt veszem észre, hogy egyre jobban belé szeretek...

Vajon mindig szeretni fog? És meddig leszünk együtt? Furcsa gondolatok, miközben egyre hevesebben csókol nekem ilyen gondolataim vannak. Mondhatom szép.
Legalább tudom a gondolataim miértjét. Szeretem és nem akarom elveszíteni. Mert mindennél többet jelent nekem.
Talán igaz, hogy a barátom az, aki mindent tud rólam, és mégis szeret... Remélem így van.

Eldönt a füvön, és nyakamba csókol. Piszkosul élvezem, ami nem meglepő.



- Min gondolkozol már megint?
- Semmi.
- Nekem nem tudsz hazudni. Inkább használd másra azt a csinos kis szád. De előbb mond el mi bánt!
- Nem fontos.
- Nekem el kell mondanod! Tudni akarom!
- Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. Azt nem viselném el.- buknak ki belőlem a keserű gondolatok, amin egész eddig rágódtam.
- Ez a baj? Tudod, hogy nem hagylak el. Te olyan más vagy, mint a többi lány. Különleges vagy. Te megadod mindazt, amire szükségem van. Én is szeretlek. Örökké.

Az elhangzott szavak után, egy könnycsepp futott végig az arcomon, amit Zayn gondosan letörölt. Egy gyengéd csókkal szentesítette szavait. Ölébe kapott, és felvitt a hálóba. Tudtam mit akar, és egyáltalán nem volt ellenemre.

II. 2*

Amint kilépett a folyosóra anyám és Zayn fura idegesség telepedett rám. Nem tudtam mit akar anyám Zayntől és ez megrémített. A kezembe vettem a telefonom. Végignéztem néhány közös képet, amit Zaynnel készítettem. Mind a ketten fülig érő mosollyal meredünk egymásra. Óvatosan ajkamat harapdáltam, és elmosolyodtam. A vigyor hamarosan ráfagyott az arcomra, mert visszatértek a "látogatóim". Vajon most mi lesz?- tettem fel magamban a döntő kérdést.

***

Délután van és a cuccaimat pakolom egy táskába. Fáradt vagyok, és meggyötört a tegnapi történések miatt. Anyám hirtelen látogatása a varratszedés...Mindegyik fájdalmas csak az egyik fizikálisan a másik pedig lelkileg.

- Segíthetek valamit Szépségem?- kérdezte mosolyogva barátom.

Némán meredtem rá egy pillanatig, majd megráztam a fejem. Vigyorogva nézte tovább az ügyetlenkedésem.

Gyorsan repült az idő, de elég lassan haladtam mivel, fájtak a hegek. Zayn egy pillanatra sem tágított mellőlem, minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte.

Tegnap este anyám visszament a mostani pasijához, mint kiderült Jack a neve a szerencsétlen illetőnek. Zayn elég megdöbbentő dolgokat mondott el. A büfé esti magányában intézett beszélgetésnél, anyám megpróbálta rávenni barátomat, hogy hagyjon el. Nem tette. Semmi pénzért, semmilyen áron. Így anyám újra New Yorkban kötött ki...

 

***

- Nem akarlak elveszíteni!- kiáltott rám barátnőm.

Éppen egy újabb veszekedést eredményezett a viselkedése. Miért kell így viselkednie?

- Ne legyél féltékeny megint!
- Hidd el, csak jót akarok. Nehéz...de változtassunk a dolgokon. Kell egy barát nekem is és akkor talán nem leszek ilyen boldogtalan. Segítesz?
- Ebben én, hogy tudnék segíteni?- nevettem fel.
- Gyere el velem a Funky Buddha-ba.
- Rendben. De ígérd meg, hogy nem leszel féltékeny.
- Ígérem, csak vigyázz magadra!- ölelt át szorosan Leyla.
- Olyan jó, hogy van egy ilyen barátnőm, mint Te.
- Miért én milyen vagyok?
- Nem sorolom fel a jó tulajdonságaidat, mert akkor rád tör az "egós" éned, azt pedig nem akarhatja senki. Legyen elég annyi, hogy te vagy a legjobb barátnőm.
- Köszönöm! Te is nekem! De most igyekezzünk! Segítesz elkészülni?
- Persze!- válaszoltam mosolyogva.

- Ez a ruha csúcs! Olyan mintha rád tervezték volna! Csak...
- Mi a baj vele?- kérdezte meglepetten szőke barátnőm.
- Nem túl rövid?
- Nem.
- Akkor rendben. Hogy tetszik az enyém?
- Nagyon jól mutatsz benne, bár egész visszafogott! Mi ennek az oka?
- Ez visszafogott? Nem igazán...Egyébként nem akarom, hogy az uram féltékenykedjen, vagy éppen verekedjen. És ez a te estéd!- öleltem át.
- Az urad?- kérdezi kíváncsian.
- Igen. Zayn, ha még nem jöttél volna rá. Elneveztem így, de ez maradjon kettőnk között.- kacsintottam.
- Rendben!- nevette el magát.
 

- Ez a hely iszonyatosan jó!- kuncogott Ley.
- Ezt most a klubbra vagy a pasikra érted?- nevettem.
- A válaszom....hmmm meggondolandó! Mindkettő.
Leyla mosolyra húzta a száját, majd egy üres asztal felé vette az irányt. A kidobófiú lassan, lehajtott fejjel vánszorgott az asztalunk elé, majd felnézett. Alig láthatóan elmosolyodott, majd megszólalt.
- Mit hozhatok a gyönyörű hölgyeknek?- kérdezte kivillantva ezerwattos mosolyát. A haja világosbarnának hatott a fényben, szeme kéken fénylett.
- Én egy Cristal-t kérek.
- Hmm...meglepően jó választás.- kacsintott Leylára a kék szemű srác.
Barátnőm mellettem olvadozott, de nekem hála ezt nem vette észre a fiú.
- Én egy Mojito-t.- mosolyogtam.
- Ez is jó ízlésre utal. Esetleg valami mást?
- Köszönjük, de egyenlőre nem.
- Ha nem veszik tolakodásnak, megtudhatnám a nevüket.
- Leyla...- vigyorgott barátnőm.
- Rebecca.
- Gyönyörű nevek. Én Ross vagyok.- kacsintott, majd a pult felé vette az irányt, és pár percen belül megérkezett az italainkkal.
- Tessék hölgyeim. A műszakom véget ért...és nem bánnák, ha csatlakoznék?
- Nem...sőőőt örülnénk neki!- pirult el Ley.
- Akkor hozhatom a következő kört? Jack Daniel's?
- Rendben.

Már a 3. körnél tartunk és kezdem, azt hinni, hogy ez a pasi le akar minket itatni...
Leyla szó szerint, issza minden szavát, és nevetségesen sokat vigyorog. Mi lesz ebből? Semmi jó az biztos...

Sziasztok!!

Bocsánat a sok késés miatt, de borzalmas volt a hetem....ne is részletezzük. De itt van a rész! Sok szeretettel Nektek! A következő részek általában 2-3 naponként "érkeznek" majd. Köszönöm az előző részhez a komikat, jobb kedvre derítettek. Hihetetlen, hogy mennyi szeretetet tudtok adni...szerintem nem is sejtitek :)
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, és sok komit és pipát kapok ;) 

Nagy ölelés, és sok szeretet::
Becca
xx

II. 1*

Sziasztoooook! :D

Újra itt vagyok, és egy egész hosszú fejezetet hoztam. Hétvégén összesen 650 oldalt olvastam (legalábbis eddig) és kicsit fáradt vagyok, de megérte *.*
Köszönöm a sok komit, annyira jól esett mindegyik :*
Na nem is húznám tovább az időt! Mindenkinek hatalmas ölelés és pusziiiii <3 ;)

Rebecca
xx


Éppen a reggelimet fogyasztottam, amikor valaki kopogott az ajtón. Egy halk szabadot mondtam, majd letettem a szendvicset, amit még Zayn hozott nekem a pékségből. Az ajtóban álló személy láttán elszörnyedtem. Rám törtek az emlékek, amik nem éppen nevezhetők kellemesnek. Ő csak becsukta maga mögött az ajtót, és rám nézett.

- Sajnálok mindent.- suttogta, majd könnyes tekintetét rám emelte...
- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem fagyosan.
- Téged. Egy helyi kávézóban hallgattam a híreket. Benne voltál. Jól vagy kicsim?- közeledett az ágyamhoz.
- Csodálom, hogy még a nevemre emlékszel...Közelebb ne merj jönni! Utállak! Érted? Hogy tehetted velem mindazt? Csak a pénz érdekelt.- emeltem feljebb a hangerőmet.

Ebben a pillanatban úgy éreztem jó lenne láthatatlannak lenni. Problémák nélkül élni és kiszaladni a világból. Félek. Sőt rettegek! Az érzés belülről mardos. Hogy mit is érzek? Fájdalmat, dühöt, kétségbeesést...
Most lenne szükségem Zaynre...

- Sajnálok mindent kicsim! Én nem így akartam. Megváltoztam. Hiszek benne, hogy meg tudsz bocsájtani.- suttogta hüppögve.
- Hinni a templomban kell. És késő bánat! Soha nem fogom megbocsájtani, hogy 13 évesen ott hagytál. Tudod, hogy fájt? Anya nélkül kellett felnőnöm. Te csak egyszerűen kiléptél az életemből, nem gondolva arra, hogy nekem mennyire fáj. Egy kitöltetlen, fekete úrt hagytál csak magad után. Na meg fájdalmat, de azt bőven. Egyedül maradtam. Te voltál a példaképem. A gyönyörű nő, akinek tökéletes az élete. Mindezt a fájdalmat miért okoztad nekem? Adtam minderre okot?- érveltem a velem szemben ülő nő ellen.

Borzalmas kínok... Ezzel jellemezhetném életem ezen nyomorúságos percét. Nem tudom miért jött ide...
6 éve nem keresett, nem gondolhatja, hogy ilyen könnyen megbocsájtok neki. A szemében megbánás csillog, de nem hiszek neki. Tudom milyen jó színészi képességekkel rendelkezik. Gondolom ezt az isteni adottságát az elmúlt évek során még tökéletesebbre fejlesztette.

- Csak szeretném elmondani a tetteim okát. Azért mentem el...
- Milyen kicseszett okok? Hmm? 6 évig basztál a fejemre, most meg idejössz és azt hiszed minden rendben lesz?- kiabáltam és arcomra sereglettek a sós könnycseppek.
- Hogy beszélsz?
- Úgy! Mit érdekel?
- Érdekel! Attól még, hogy elmentem a lányom maradtál. Én hoztalak a világra és szerettelek. Mindig.
- Itt a kulcsszó! Szerettél! Múlt idő! Lehet, hogy így volt, de elmentél. Magamra hagytál. És miért? Azért, mert apa nem volt elég gazdag?
- Elég volt! Nem érthetsz semmit!
- Gondolkodj el azon, hogy nekem milyen lehetett szinte még kisgyermekként átélnem, és utána gyere a magyarázataiddal. Most az egyszer ne a saját érdekeid legyenek fontosabbak!
- Kislányom, én őszintén sajnálok mindent. Azért mentem el, mert...
- Nem érdekel. Most menj el!
- Nem! Kimondom! Mert apádat megcsaltam és nem akartam a szemébe nézni. Nem akartam, hogy azt gondold mekkora senkiházi vagyok. Azt sem akartam, hogy végig kelljen hallgatnod a napi veszekedéseket köztem és édesapád között.
- Inkább végighallgattam volna, minthogy elveszítselek, és anya nélkül nőjek fel.- suttogtam.
- Hidd el én csak jót akartam. Nem kezdhetnénk tiszta lappal?
- Ha megígéred, hogy nem hagysz el többet, akkor talán...
- Megígérem kicsim, csak bocsájts meg.
- Meglátjuk. Idővel minden helyre jöhet, de ez csak rajtad múlik.

- Hali Becc... jó napot!- lépett be Zayn az ajtón, kezében egy kisebb csomaggal. Zavartan cikázott tekintete köztem és az anyám között.

- Ő az anyám.- suttogtam. 

- Mit keres Ön itt? 

- Nyugodj meg!- suttogtam ismét, mire mellém lépett. Lepakolta a csomagokat az ágy végébe, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Ő a barátod?

- Igen.

- Zayn Malik.- nyújtotta a kezét Zayn, és ridegen nézett anyámra.

- Emily Dreamer. Most azt hiszem el kell mondanom valamit.
- Mit?
- Elköltözöl.
- Mi? Miért költöznék el?
- Azt mondtad tiszta lappal akarsz kezdeni. Költözz hozzám New Yorkba. Tökéletes életed lehetne…
- Na álljunk meg egy szóra. Becc nem megy sehova!
- Zaynnek igaza van. És mégis mikor akartad volna közölni a kis tervedet? Megint becsaptál!
- Akkor akartam belekezdeni, mikor a barátocskád éppen jött.
- Na ne, ne, ne! Mindezt, hogy gondoltad? Idejössz a szent beszédeddel, az évek alatt tökéletesre fejlesztett álmosolyoddal és csak lazán közlöd, hogy költözzek veled egy olyan városba, amit egy óceán választ el a lakhelyemtől? Így akarsz tönkretenni? El akarsz szakítani az egyetlen embertől, aki teljes szívéből szeret?
- Azt hiszed ő szeret? Nem kellesz neki másra csak, hogy kiélje rajtad a vágyait!
- Lehet, hogy te nem ismered az érzést. Azt amikor szeret valaki teljes szívéből... De nekem szerencsére sikerült megtapasztalnom. Méghozzá mellette.- kulcsoltam össze kezeinket.- Ami pedig a vágyakat illeti... a testi kapcsolat is nagyon fontos. A mi dolgunk, hogy a miként cselekszünk.
- Ne legyél naiv! Én látom rajta, hogy nem teljességgel szeret!
- Mi tudsz te a szerelemről?
- Hát többet, mint te az biztos! És a témát lezárom, csomagolj!
- Elég! Nem megy Becca! Neki itt van az otthona Bradford poros kis városában. Kérem, értse meg, hogy szükségem van rá! Csak mellette találom meg a helyem.
- Ha igazán szeretitek egymást a távkapcsolat is menni fog!
- Aha! Persze! Olyan jó lesz, ha majd évente kétszer találkozunk... Az úgy nem kapcsolat!- ráztam meg a fejem, ezzel jelezve nem értek egyet előbbi mondatával.
- De igen! Tudom, hogy igazam van!... Zayn, kijönnél velem 1 percre a folyosóra?
- Minek? Magával ellentétben nekem nincs titkom Becca előtt!
- Csak gyere ki! Fontos.

Amint kilépett a folyosóra anyám és Zayn fura idegesség telepedett rám. Nem tudtam mit akar anyám Zayntól és ez megrémített. A kezembe vetem a telefonom. Végignéztem néhány közös képet, amit Zaynnel készítettem. Mind a ketten fülig érő mosollyal meredünk egymásra. Óvatosan ajkamat harapdáltam, és elmosolyodtam. A vigyor hamarosan ráfagyott az arcomra, mert visszatértek a "látogatóim". Vajon most mi lesz?- tettem fel magamban a döntő kérdést.

***