II. 4*

Sziasztok, OLVASSÁTOK EL! FONTOS!

Egy jó hosszú fejezetet hoztam nektek. Sajnos tényleg nem leszek hosszú ideig, így hétfőn is várható fejezet. :)
Ez az a bizonyos + 18-as rész...MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE OLVASSA! :D
Manók, nem gondoljátok, hogy egy kicsit keveset kommenteltek? Ennyire rossz, amit írok?
Remélem nem, így van. A pipáknak viszont örülök, köszönöm őket :')
Olvassátok a részt, és KOMIZZATOK! Remélhetőleg elnyeri tetszéseteket...

Puszi: Becca


Tudtam mit akar, és egyáltalán nem volt ellenemre.
Kezével combom belső felét simogatta, és nyakamat borította be édes csókokkal.
- Ne feledd, amit mondtam.- kacsintott.

Testemben egy megnyugtató érzés áradt szét. Azt kívántam bárcsak ne tűnne el. Sem az érzés, sem ő.

- Nem felejtem el!
- Helyes. Most pedig, hogy helyre állítottam az önbizalmadat, én következem.
- Ó...és mit szeretne Mr. Malik?- kuncogtam.
- Ha tudnád te azt...
- Szeretem a kihívásokat!
- Ó igen?- vigyorgott.
- Igen...mire is gondoltál?- kérdeztem egy apró mosollyal szám sarkában
- Hát, hogy te meg én...- kezdte.
- Aludhatnánk? Kiváló ötlet!.- mondtam. Semleges arckifejezésemet látva, lefagyott a mosoly arcáról és szomorúan vette tudomásul az előbb elhangzott mondataimat.
Pont erre a reakcióra számítottam, de még mindig nem adtam fel a tervem.
Lassan elfordult az ágyon, és lehunyta szemét. Egy hirtelen mozdulattal fölé kerekedtem, és apró puszikkal "leptem meg".
Egy önelégült mosolyra húzta szépen metszett ajkait, majd mutatóujjával végigsimított szegycsontom vonalán. Megremegtem, amire hasonló volt a reakciója, mint pár perccel ezelőtt.
Erőt vettem magamon, és szólásra nyitottam a szám.

- Mit szeretnél?
- Tudod, te azt nagyon jól.- mosolygott.
- Nem. Ha nem mondod nem.

Próbáltam ismét semleges arcot vágni, miközben a fejemben cikázó gondolatok hatására enyhe pír "telepedet" arcomra. Nagyon jól tudtam mit akar, de az ő szájából akartam hallani.

- Szóval, lenne kedved...
- Mond ki!
- Gonosz vagy, ugye tudod?- nevetett szégyenlősen.
Szégyenlősen? Huhh. Nekem ez még új!
- Nem vagyok az.
- De. Szóval...szeretkezni szeretnék veled...csak nem tudom, hogy te is akarod...
És egy újabb szégyenlős mosoly. Ezt még meg kell szoknom.
- Mitől lettél ilyen szégyenlős, vagy éppen félénk?- kérdeztem halvány mosollyal arcomon.
- Te váltod ki belőlem. Te olyan más vagy, mint az összes többi lány. Különleges vagy. Imádom minden egyes porcikádat. Most nekem lesz szükségem egy kis biztatásra. Ugye tényleg nem hagysz el? Mert abba belebolondulnék...
- Nem.- adtam a határozott feleletet.- Te vagy a másik felem, és azt hiszem egy fél ember nem igazán életképes.
- Ez tényleg biztató volt. De most térjünk a tárgyra. Már kezdek türelmetlen lenni. Szeretném minél előbb ezeket- mutatott ruháimra- a földön látni.
- Mr. Malik magának nem mondták még, hogy nagyon mohó.
- De igen. De a te esetedben igen nehéz parancsolni a vágyaimnak.- kacsintott.
- Hmm.
- Ezt mire véljem.
- Hmm.- morogtam, mire lefogta karjaimat, és gyengéden a csuklómnál a párnához nyomta.
- Az őrületbe kergetsz te boszorkány. Most akarlak...már nem tudok várni.

Végem volt. Engedtem neki. Mohón faltuk egymás ajkát megfeledkezve mindenről és mindenkiről. Csak ketten léteztünk abban a pillanatban.
Egy ügyes mozdulattal lerántotta rólam az apró toppot. Hasamat borította be apró csókjaival, és szoknyámból bújtatott ki.

- Ezt te élvezed?- vigyorogtam.
- Nem is tudod mennyire.- kacsintott, majd folytatta az előbbi tevékenységét.- Olyan gyönyörű vagy! Soha nem fogok tudni betelni veled.
- Még van rá időd.- suttogtam.

A nyakamat csókolgatta, miközben én a pólójából bújtattam ki.
-Annyira szeretlek.- morogta.

Kissé megharapta a bőrt a nyakamon, mire halkan felnyögtem. Lábaimat erősen csípője köré fontam.
Meztelen hátát simogattam és karmolásztam, ami miatt kisebb nyögések "csúsztak ki" a száján. Nyakamról áttért a számra, ahová könnyed csókokat lehelt.
- Alig vártam már ezt az estét.- suttogta.

Belső combomat halmozta el csókokkal. Nagyokat sóhajtottam és néha elhagyta számat egy-egy nyögés, ami belőle diadalittas mosolyt váltott ki.
- Nyugi kis vadócom.- vigyorgott.
- Zayn, akarlak. - nyögtem.

Halványan elmosolyodott, majd mellém feküdt. Fölé pördültem, és egy szenvedélyes csókban részesítettem. Hajába túrtam, mire alig hallhatóan felmordult. Vágytól fűtve kínoztuk egymást óvatlan érintésekkel, csókokkal, de ezt egy idő után megelégeli barátom.
-Mehet?
Bólintottam.Lassan félően belém vezette magát.Első mozdulatai halk nyögéseket csaltak ki belőlem, amik kis idő elteltével egyre hangosabbakká váltak, ezért csókokban részesít. 

Lassan kezdett mozogni, szinte félt, hogy fájdalmat okoz nekem. 

Hátát simogattam vagy néha karmolásztam, amit ő kisebb nyögésekkel jutalmazott. Életem talán legszebb óráit vele töltöm éppen.

Testem megfeszül, s fejem hátra hajtom. Hamarosan ő is átéli ezt az érzést, hangos nyögéseiből leszűrve.

Miután mind a ketten kissé megnyugodtunk, szorosan magához húzott.

Fejemet izmos mellkasán pihentetem, miközben hallgattam őrült gyors szívverését.

Szembe feküdtem vele, és tökéletes arcát fürkésztem, mely minden egyes alkalommal elvarázsol.

Bámulatba ejtő dolog a szerelem, nem de?