III. 12*

- Mit akarsz? - tűrte hátra haját.
- Waliyha, nem foglak győzködni, hogy avass bele a legféltettebb titkaidba. Sajnos, nem tudom, hogy mi nyomja a lelkedet, de kérlek ne ítélj el! Szeretem a bátyádat. Tudom, hogy nehéz, de csak egy kicsi bizalmat szavazz nekem. Ha szükséged lenne bármire, nekem bármikor szólhatsz, nagyon szívesen segítek. Bármiben. - hosszan fújtam ki a levegőt, és az ajtó felé tettem pár lépést. Nem vártam meg a reakcióját. Mielőtt lenyomhattam volna a kilincset, óvatosan a nevemet suttogta, mire megtorpantam, és visszafordultam.

- Azt akarom, hogy szállj le rólam. Utállak. Zayn a tenyerén hordoz, és mindent megkapsz, amit csak akarsz, közben pedig nem is szereted.
- Hogy gondolhatod, hogy nem szeretem? Csak mond el milyen alapon vádolsz?
- Hogy milyen alapon? Nézz magadra! Semmi különleges nincsen benned. Csak egy vagy a sok lány közül. El kell ismernem ügyesen az ujjad köré csavartad a bátyám, de én nem veszem be ezt a nyálas szeretlek dumát.
- Nem értelek.
- Mit nem értesz? Behálóztad Zaynt, aki világ életében imádta az egyéjszakás kalandokat, a vad partykat. Most meg 2 gyerek után kell rohangásznia, meg fizetni a költekezéseidet.
- Annyira igazságtalan vagy. Először is, Zayn valóban más volt, de úgy gondolom ez egy könnyebben kivitelezhető életmód, egy kedvelhetőbb élethelyzet, amiben most él. És imádja Hannah-t és Will-t. Ebben 100%-ig biztos vagyok.
- Azt javaslom ne álltasd magad!
- Mit tudsz te? Nehéz volt a kapcsolatunk. Elütöttek, összevertek, megkéseltek, elhagyott. Már mindenféle rossz megtörtént, mi mindezek ellenére együtt vagyunk. Összekötöttük az életünk. Van 2 gyönyörű gyerekünk, egy barátságos otthonunk, egy nyugodt környéken. És a szerelmünk sem illant el, még ennyi dolog után sem. Mert erős, és mindent túlél, ha tetszik Neked, ha nem. - emeltem fel a hangom.
A padlón landoltam, a lábaim nem bírták tovább. A fejem automatikusan a kezeimbe rejtettem, és a kicsorduló könnycseppjeimtől próbáltam megszabadulni, minél hamarabb. Váratlanul ért a sötétség, ami ellepett. Magával ragadott, és egy csendes helyre vitt el, ahol élvezhettem az öntudatlan állapotot. A hangok megszűntek, csak annyit hallottam még utoljára, hogy "Reeeb", utána minden hallgatásba borult, csak az árnyéka voltam önmagamnak.

*

A nap a szemembe világított, és halk hangokat hallottam a közvetlen közelemből. A fejem valami keményen pihent, ami óvatosan mozgott alattam. A szemeimet nem voltam képes kinyitni, de az orromba kúszó férfias illatot felismertem. Közelebb húzódtam az izmos testhez, ami megmoccant, amikor végigsimítottam rajta.
Amint kinyitottam a szemem, tapasztalhattam, hogy nem csak ketten vagyunk a szobában. Zayn gyengéd csókot nyomott a homlokomra, majd apró mozdulatokkal ülő helyzetbe tornázta mindkettőnket. Karjait körém fonva, húzódott még közelebb, mire eddig alig észrevehető remegése elmúlt. Az első személy, akin megakadt a tekintetem, az előttem ülő sötét hajú lány volt.

- Wali? - hebegtem zavartan.
- Sajnálom Rebecca. Borzasztóan röstellem a viselk...

Nem engedtem, hogy folytassa, előbb szerettem volna, ha eltünteti az előtörő könnyeit, és megnyugszik. kissé labilis voltam, mikor felálltam, de Zayn segítségemre sietett. A fejem erősen hasogatott, de egy kis szerencsével eljutottam Waliyha-ig. Karjaimba zártam, és nyugtatóan simogattam a hátát. Pár percig összeborulva álltunk, amíg Wal könnyei alább hagytak. Olyan volt, mint egy elveszett gyerek, aki nem találja a helyét ebben a baljós, ámde néha szép pillanatokkal megáldott világban. De tudnia kellene, - úgy, mint mindenki másnak is - hogy még nem késő életcél után nézni, és a problémákra megoldást találni. Néha én is sajnálom, hogy az élethez nem jár megoldókulcs. De ha ennek így kell lennie, áldásom rá.
A bús pillanatok elillanni látszottak, Waliyha lassan, de biztosan megnyugodott, és folytatta, amit elkezdett.Bár nem éreztem szükségesnek, de engedtem, hogy meséljen.

- El kell mesélnem mindegyikőtöknek valamit. Csak egy apró gondolatot, egy érzést fogtok hallani, ami nekem már évek óta nyomja a lelkem. De ez főleg Neked szól Reb. Tudod, nem értettem, amikor anya azt mondta, hogy elment Zayn. Képtelen voltam felfogni a dolgokat. Végtelenül szomorú voltam, és olyan elkeseredett, hogy vágásokat ejtettem a csuklómon. Akkor ez látszott a legjobb kiútnak a szomorúságból, és a végeláthatatlan szenvedésből. Aztán jöttek a drogok is. Ne haragudjatok meg rám. Könyörgöm, ne ítéljetek el, mert azt már nem bírnám elviselni, ha ti is úgy néznétek rám, mint a többiek. Te-tegnap nagyon féltem a találkozótól, és bevettem egy kis cuccot. De ígérem az volt az utolsó. Ezért volt minden. Minden annyira zavaros az életemben. Megértem, ha utáltok.

Megértettem. Képes voltam átérezni a helyzetét. Eszembe jutottak a sokéves emlékek, és a sok fájdalom, amit anyám okozott. Olyan érzésem volt, mintha valaki a bordáimra nehezedett volna, ami iszonyatosan fájó volt. Egy mély sóhajjal próbáltam elűzni a nehézséget, de sajnos az nem akart eltűnni onnan egykönnyen. A gondolataimat a mellettem búsuló lányra tereltem. Walinak még most is rettentően nehéz, pedig már visszakapta a bátyját. Hirtelen annyi mindent akartam mondani neki, de nem tudtam mivel kezdhetném. Egy - számára - meglepő tetthez folyamodtam. Közelebb húzódtam hozzá, és átöleltem.

- Sajnálom Wali. Meg tudlak érteni. Engem az anyám hagyott el tinédzser koromban, aztán pár éve felkeresett. De semmi jó szándék nem vezérelte, csak magával akart cipelni New Yorkba, hogy minél messzebb legyek Zayntől. Az életben mindig lesznek olyan események, amik megnehezítik az életet. De ha figyelmesek vagyunk, mindig lesz valaki, aki kihúz a csávából. Nekem Zayn volt ez a valaki. Hidd el én nem fogom őt elvenni tőled. Nagyon szeretem a tudatot, hogy rendbe jön a kapcsolata a családjával. Nem ítél el senki, inkább törekszünk arra, hogy segíthessünk Neked mindenben.

Könnyek gyöngyöztek a szeme sarkában, és még szorosabban ölelt. Egy pillanatig furcsálltam a szituációt, de rájöttem, most én vagyok az, aki támaszt nyújt neki. Egy halk köszönöm-öt suttogott, majd felemelte a fejét. Egy kicsit nyújtózkodnom kellett, hogy megkaparintsam a zsebkendős dobozt, de elértem a célom. Waliyha-nak átnyújtottam a fadobozt, és hagytam, hogy kicsit arrébb húzódjon. Kifújta az orrát, és a csuklójáról lefejtett hajgumival, összegumizta a haját.
Trisha idegesen fészkelődött a fotelban, Waliyha pedig kivonult a szobából.

- Köszönöm Rebecca. Hihetetlen, amit a családomért teszel. Remélem jobban vagy, mert nagyon aggódtunk érted, mondjunk Zayn a leginkább. Hogy érzed magad?
- Kicsit fáj a fejem, de jól vagyok. Zayn orvosolni, fogja a problémám. - nevettem el magam, mire egy nedves puszit kaptam az arcomra.
- Rendben fiatalok. A lányokkal kimegyünk a kertbe a gyerekekkel.
- Köszönjük. - szólalt meg egy mély hang mögülem.

*
music.
A szoba közepén egy mosolygós lány méregette magát a tükörben. Arcáról boldogság sugárzik, hosszú fehér ruhájából ítélve élete legnagyobb eseménye előtt áll. Hosszú barna haja tökéletes loknikban hullik a hátára, de hamarosan kontyba fűzi egy szőke halvány ruhába öltözött lány. Miután minden hajszál a helyére került, egy ezüstös csattal teszik még különösebbé a frizurát. A csat tökéletes harmóniában van a lány nyakát ékesítő nyaklánccal, és a fülében lógó fülbevalóval. Ujján meg-megcsillan az apró gyémántkövekkel kirakott csodálatos gyűrű, amint a napfény egy sugara rávetődik a nyitott ablakon keresztül. Senki sem tagadhatná le az izgatottságot, aminek fénye mindenki szemében megcsillan. Az egyszerű darab, amelyen néhol lány hullámokban tekeredik a fehér selyem, tökéletesen illik a lányhoz. Lábait fehér csipkés borítású fehér magassarkúba bújtatta, mely egy fehér bokára erősíthető szalaggal ad biztos tartást neki. Az ajtón egy barna hajú lány ront be, és a szoba közepén álló lányt magához szorítva engedi szabadjára érzelmeit. Számára is hihetetlen, hogy a legjobb barátnője és a legjobb barátja kötik össze az életüket. A menyasszony szeméből is kicsordul egy-két könnycsepp, de a szőke lány megtöri az érzelgést, egy határozott mondattal. Készülődni kell, hiszen a násznép nem fog várni...
*
- Ezennel házastársaknak nyilvánítom Önöket az Úr szent színe előtt! Megcsókolhatják egymást!– hangzott el a várva várt mondat.
A padokon ücsörgő emberek egyszerre pattantak fel, hogy minél jobb szögből kapják el a meghitt csókjelenetet, amit legtöbben hangos tapssal fogadtak. Miután eltávolodtak egymástól a sötét hajú szmokingos férfi újra megfogta a nevető nő arcát és maga felé fordította. Megcsókolta. Mindenki elkezdett tapsolni ismételten. Az biztos, hogy életük legboldogabb napját nem ronthatja el senki. Mert ez a nap csak róluk szól, értük van. Azért a szerelemért, amiért harcoltak, és, amit teljességgel kiérdemeltek...

Hiii Sweets!

Most rövid leszek, mert a hülye telefonom kitörölte az eddig leírt beszédemet. Köszönök mindent nektek, az összes pipát, olvasót, kommentárt, és nem utolsó sorban a több, mint 40.000 (!!!) oldalnegjelenítést. Csodálatosak vagytok!  A rész nem lett túl hosszú, és izgalmasnak sem mondanám, de azért elfogadható. Most pedig negkérlek Titeket, hogy hagyjatok magatok után nyomot, természetesen KOMMENT formájában!! :))

Kiss: Becca

xx

III. 11*

***

Hangos gyerekkacagás ütötte meg a fülemet, majd a két felém közeledő gyermek ugrott rám. A távolban egy vigyorgó, boldog tekintetű férfi állt. Minket nézett.

- Anya, ugye elmegyünk ma még fagyizni?

A kislány édes hangon szólalt meg, és egy kedves mosollyal próbált meg levenni a lábamról. Nyert ügye volt. Arcvonásaiban rám hasonlított, míg a kisfiú arcán az édesapja gyerekkori sajátosságai jelentek meg. Két figyelmes szempárral kellett szembenéznem. Hannah kék szemeiben izgatottság csillogott, már nagyon kíváncsi volt a válaszomra. William a nővére keze után kapott, amikor hátulról valaki elkapta őket. Hangosan sikítottak, de Zayn nem hagyta, hogy elessenek. A fűben terültek el mindhárman, Zayn féloldalas mosolyával hívogatott. Végül beadtam a derekam, Will mellé huppantam le.

- Apucit kérdezzétek a fagyi ügyében! Én nem tudok semmit! - csipkelődtem.

Zayn látszólag megrökönyödött, biztos voltam benne, ha nem lennének itt a gyerekek, már maga alá gyűrt volna. De most nem tette. Csak egy kacsintással elintézte az egészet.

- Apuuu, ugye megyünk? - nyaggatta Will a kuncogó férfit.

Én is jót mosolyogtam a gyerekek szokásain, imádtam, hogy minden játékban benne vannak. Zayn jelentőségteljes pillantást vetett rám, mire Hannah az ölembe mászott, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Hihetetlen, hogy mi mindenre képes 1 gombóc fagyiért. A következő puha test Will-é volt. Ő a térdemen foglalt helyet, és a nyakamat ölelte át.

- Azt hiszem konkurenciád akadt.

Nevetve mondtam a szavakat Zaynnek, először összeráncolta a szemöldökét, majd kisimultak vonásai. Ő is csatlakozott a kacagáshoz, miután megértette ez is a mai 'piszkálódásom' része. Láttam, hogy nagyon töpreng valamin. Ez be is bizonyosodott, mikor pár perc múlva, a ház felé indult. Amikor visszatért - a kezében egy doboz fagyival - gyerekek megrohamozták. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?

- Apa, ugye felvihetjük a faházba a fagylaltot?
- Vigyétek. De ne egyetek túl sokat és gyorsan. Nehogy megfájduljon a torkotok!

Jót mosolyogtam Zayn védelmező viselkedésén. Még most is ugyanolyan féltő, mint bármikor a kapcsolatunk során. És bár eltelt 2 és fél év, szinte semmi sem változott. A szerelmünk ugyanolyan erős, mint volt. Fátyolos tekintettel néztem az egyre kisebbnek tűnő lurkókat. Zayn lassú léptekkel tette meg az utat felém, jobb karján támasztotta meg magát, amikor szorosan mellettem helyezkedett el. Egy puszit kaptam az arcomra, majd a nyakamra, végül a vállamra. Ajkai nyomán égett a bőröm, ajkaimat megnedvesítettem, mielőtt még teljesen kiszáradt volna a szám. Még mindig a távolba bámultam, nem akartam Zayn szemeibe nézni, mert tudtam: akkor nekem végem. - Mindig megkapja, amit akar, de ez most nem így lesz. teperjen egy kicsit. - Ezen gondolatok hatására gonosz vigyorra húzódtak ajkaim. rezzenéstelen arccal álltam fel, és kicsit leporoltam a fenekemet. Óvatosan ringattam a csípőmet, még jobban hergelve a mögöttem leskelődő férfit. Halványan elmosolyodtam, lépteimet lelassítva indultam el a kisebb tóhoz, ami a kert szélén helyezkedett el. A madárcsicsergés és a csend nagyon jól esett, a fejemet hátra döntöttem, és élveztem a nyugalmat.

Csak néhány fűszál zizzent meg mögöttem, de éreztem domináns jelenlétét a levegőben. Teste pár centire lehetett az enyémtől, mikor ujjai a hajamat terelték arrébb a nyakamról. Ajkaival nedves csókokat préselt a fülem mögötti területre, ezzel halk nyögéseket kicsalva belőlem. Kezeit a pólóm alá csúsztatta, hasamat csiklandozta hosszú ujjaival. Szemeim kipattantak, amikor a melltartóm kapcsával kezdett bíbelődni. Rögtön megfordultam, és elhessegettem minden piszkos gondolatomat, amelyeket az előbbi néhány perc tettei csalogattak elő elmém hátsóbb zugából.

- Mrs. Malik, igazán csúnya volt, hogy az este ott hagyott. Úgy, mint, ahogyan most is. Ugye tudod, hogy milyen izgató vagy?

Szinte nem hittem a fülemnek. Fejemet pironkodva hajtottam le, vártam, hogy hajam minél hamarabb az arcomba hulljon, ezáltal egyfajta védelmet biztosítva nekem. Sosem gondoltam volna, hogy felhozza a tegnap éjszakát. Megbeszéltük, hogy erről senkinek nem beszélünk, és elfelejtjük.

- Mr. Malik, igazán csúnya Öntől, hogy nem a megállapodásunknak megfelelően cselekszik. Nem gondolja, hogy túl pimasz?

Folytattam a játékát, én is olyan stílusban válaszoltam, mint Zayn az előbb. Bármiféle válaszra vagy tettre nem várhattam, mert a gyerekek ismét feltűntek. Nevetve guggoltam le, és vártam Hannah érkezését, aki nem kis sebességgel vetette magát a karjaimba. Willt Zayn kapta a karjaiba, és sutyorogva indultak a ház felé. Nem tudtam miben mesterkedtek, de az biztos, hogy semmi jóban. Zayn pillantása mindent elárult...

~ Patricia:

- Safaa, Waliyha! Igyekezzetek, ha jönni szeretnétek! - kiáltottam fel az emeletre a két itthon lévő lányomnak.
- Indulhatunk. - hangzott az egyöntetű válasz, aztán lábdobogások jelezték, hogy most betartják a szavukat.

*

- Anyu, tudom, hogy haragudni fogsz rám, de muszáj elmondanom Neked. - szólalt meg az autóban Waliyha. - Szerintem Rebecca nem szereti Zaynt.

Szavai hallatán lepetten kerekedtek ki szemeim. Nem tudtam, honnan vette ezt a baromságot. Szinte alig ismeri a sógornőjét, de ő rögtön kombinál. Hiába rossz tulajdonsága, ebben a helyzetben meg tudom érteni. Tudom, hogy most még jobban félti a bátyját, nem akarja még egyszer elveszíteni.

- Wali kérlek, ne legyen ennyi előítéleted! Gondolj bele! Szerinted, lenne két gyerekük, ha nem szeretnék egymást? Kérlek, ne bántsd meg őket. - soroltam fel a legésszerűbb okot, ami a véleménye ellen szólt.

Waliyha elgondolkodott mellettem, majd pár perc múlva hangos zenét bömböltetett a fülébe. Tudtam, hogy makacskodni fog, és nem ad nekem igazat egyhamar. Csak remélni tudom, hogy nem csinál semmi galibát. Safaa sokkal kiegyensúlyozottabb a fiatalabb nővérénél, úgy ahogy Doniya is.
Fél órán belül parkoltam le az otthonos külsejű ház előtt. A kertből vidám sikítozás hangzott, aztán vízcsobogás, majd önfeledt nevetés. Örültem, hogy az unokáim ilyen boldogok. Safaa azonnal mosolyogni kezdett, de Wal továbbra is zenét hallgatott, és maga elé nézve közelítette meg az ajtót. Rögtön a kertbe érkeztünk, megzavarva a kacarászó gyerekeket. Zayn kezében egy slag pihent, amivel éppen a feleségét locsolta le, aki sikítozva menekült a vízsugár elől. Engem is megmosolyogtatott a jelenet, imádtam, ahogy Zaynből is előjött a gyermeki énje. A következő pillanatban a slagot elhajítva rohant felénk, és mindhármunkat egyszerre szorongatott meg.

- Annyira örülök Nektek! - mosolygott ránk.

Waliyha kivette a füléből a fehér fülhallgatót, és a táskájába tette. Kritikus szemekkel pásztázta a Zayn mellett ácsorgó lányt. Reméltem, hogy van annyi esze, hogy nem mond semmi bántót. Sajnos csalódnom kellett.

- Ez most komoly? Valami szebbre számítottam. nem értem mi ez a nagy felhajtás körülötted. Mindenki Neked nyalizik, de azt most leszögezem, hogy én nem foglak agyon dicsérgetni!
- Wal, vigyázz a szádra! - csattant fel Zayn, mire Reb végigsimított a karján.
- Ne, hagyd csak Zayn. Semmi baj. Nem lehetek szimpatikus mindenkinek. Én csak szeretném, ha nem lenne feszültség. Sajnálom, ha valami rosszat tettem ellened Waliyha.

Az első perctől kezdve szerettem a kék szemű lányban, a felnőttes viselkedését. Örültem, hogy nem áll le veszekedni, de abban biztos voltam, hogy bántotta Wal viselkedése. Tudtam, hogy Zaynre is mérges, amiért nem foglalkozott vele több évig, nem töltötte be senki a védelmező báty szerepét.

~ Rebecca:

Waliyha viselkedése nem lepett meg, teljesen átéreztem a helyzetét. Igaz nem tudtam a pontos okát, amiért bántó dolgokat vágott a fejemhez. Rosszul estek a szavai, de megpróbáltam nem magamra venni a véleményét.

*

A vacsora után Waliyha jött hozzám. nagyon meglepett, hogy vele találom szembe magam. Először csak állt előttem, és méregetett. Zavartan kavarogtak a fejemben a gondolatok, végül arra jutottam, én kezdeményezek beszélgetést. 

- Hol szeretnél aludni? - mosolyogtam rá kedvesen.
- Safaa-val. - motyogta, majd elfordult, és lehuppant a kanapéra.
- Kimegyek a mosdóba. - állt fel, majd zavartan a hajába túrt. - Merre is van?
- Az emeleten, balra a 2. ajtó.

Pár perc múlva Zayn ölelt át, majd kérdően pillantott felém. Csak megráztam a fejem, és a Hannah és Will felől kérdezősködtem. Zayn elmondása szerint már biztos valami nagyon szépről álmodtak, de én azért egy pillantást vetettem rájuk. A szobájukban sötét volt, és halk szuszogás hallatszott csak. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót. 

Wali már több, mint negyed órája a fürdőbe zárkózott, így megvolt minden okom az idegeskedésre. Halkan kopogtattam az ajtón, mire halk hüppögést hallatva kiabált ki a lány.

- Hagyjál békén!

Hangja zaklatottan visszhangzott a fürdőből, jobbnak láttam benyitni. Az ajtóban azonban ledermedtem. Waliyha a mosdó fölött támaszkodott. Ijedten kapta irányomba tekintetét. Haja lezser kontyba volt kötve, a festék elkenődött szemei körül. Könnyeit próbálta eltüntetni, de nem sikerült. Minden bátorságomat összeszedve csuktam be magam mögött az ajtót. Azt hiszem hosszú beszélgetésnek nézünk elébe...

Hiii Sweets! 

Most jön a nyár utolsó bejegyzése. De rossz ezt így leírni. Sajnálom, hogy ilyen régen volt rész, de szerettem volna kihasználni az utolsó hetet, így nem nagyon jutott időm az írásra, noha ihletem az volt. Remélem tetszett a rész mindenkinek, ez is hosszúra sikeredett. Kérlek ne felejtsetek kommentelni, adjátok meg nekem ezt az örömöt így estére. :')

Kiss: Becca
xx

Hii Sweets!

Még nem a résszel jelentkezem, csak szerettem volna felhívni minden blogomra tévedő figyelmét, egy újabb fanfic-emre. Vagyis fanfic-ünkre, merthogy 2 írója van. A történet címe Darkness, és Harry a fő karaktere. Az írótársam, Chrisy Hood, akinek már nem egy csodálatos blogja van. Szóval, ha van kedvetek kövessétek a másik blogot is, ha időtök engedi kommenteljetek!
További kellemes hajnalt! :)

D. A. R. K. N. E. S. S.  ( Ha valakinek így könnyebb: http://darknessofhim.blogspot.hu/)

U.i: A résszel legkésőbb vasárnap jelentkezem, de ez már tényleg a legrosszabb esetben történhet meg :D
Becca
xx

III. 10*

Hy Sweets!

Meg is hoztam a részt, ami 18+-os tartalommal van tele, de remélem ez még mindig nem tántorít el Titeket az olvasástól. Köszönöm a kommenteket, ide is írjatok sok véleményt!! Azt hiszem ez életem leghosszabb része, 'csak' 5 napon keresztül írtam. Ugye megértek? Nagyon reménykedem benne. Azt azért meg kell említenem, hogy már csak 10 rész van a blogból! :'(

Elég rossz ezt leírni, de egyszer mindennek vége van. Élvezzétek ki a nyarat, mert már sajnos nem sok maradt belőle... :(

Kiss:Becca

xx

Az erkélyhez léptem, és ridegen figyeltem a tájat, amíg meg nem éreztem két meleg kezet a csípőmön. Érintése váratlan volt, de kellemes érzést váltott ki belőlem. Ajkaim kemény vonallá préseltem, arcom vonásai viszont ellágyultak. Meleg lehelete a nyakamat csiklandozta, mire észrevétlenül elmosolyodtam.

- Baby, biztos minden rendben van? Furcsa vagy.

Nem tudtam, hogy mit válaszoljak, nem akartam hazudni, de a felesleges aggódást is el akartam kerülni. A legjobb módszernek a témaváltás tűnt.

- Mit szólnál, ha nekiállnék valami finom vacsorának? - kérdeztem negédesen.

- Becca, ne tereld a témát! Látom rajtad, hogy van valami baj. Böld már ki!

Megmerevedtem, amikor felemelte a hangját. Meztelen lábaim hirtelen nagyon érdekesek lettek számomra, lehajtott fejjel vártam valamiféle gesztusra tőle. Mintha hallotta volna a gondolataim, pillanatok alatt maga felé fordított, kezét állam alá helyezte, és lassan felemelte a fejem. Sötét tekintetét enyémbe fúrta, sok érzelmet tudtam kiolvasni a rám vetődő pillantásából. Félelem, aggódás, szerelem és vágy tüze égett gyönyörű mélybarna szemeiben. Testem felforrósodott, és tudtam, hogy nem leszek képes továbbra is ilyen rideg lenni, így hát engedtem. Vágytól fűtött testem, övéhez préseltem, és szoros ölelésben részesítettem. Fejem mellkasához nyomódott, miközben egy hangos, gondterhelt sóhaj hagyta el számat. Egy könnycsepp futott végig arcomon, majd az ő felsőtestén is.

Ijedten tolt el magától, tudtam, hogy utálja, ha sírok, de már nem bírtam magamban tartani az érzéseket. Túl sok volt számomra az eltelt 1 év, hiszen minden annyira gyorsan történt. Mint egy bomba, úgy robbant be az életembe, de nem bántam meg. Semmit sem bántam meg, ami vele kapcsolatos. Tiszta szívemből, és feltétel nélkül szeretem még mindig. Aztán a terhesség, a költözés, Trisha és... és Denny. Hihetetlen, hogy mennyi mindent éltünk át együtt, beleértve jót és rosszat is.

- Sajnálom, ha durva voltam. Ne haragudj, kérlek! - suttogta, miközben néhány kósza könnycseppet morzsolt el arcomon.

Elsasszéztunk az ágyig, majd végigdőltünk rajta. Én még mindig mellkasán pihentettem fejem, Zayn a hátamon írt le széles köröket kezével vagy ujjával. Még percekkel később is szipogtam, de már sokkal nyugodtabb voltam. Gondolataim újra a 'komoly dolgok' irányába terelődtek, féltem, hogy elveszítem. Rettegtem a csalódástól, attól, hogy elhagy, mert akkor én végleg összetörök. Szerettem volna megbeszélni vele a dolgokat, sajnos csak a felülésig tartott ki a bátorságom. Nem mertem a szemébe nézni, de végül összeszedtem minden erőm, és belevágtam.

- Beszélni szerettél volna velem. De előtte szeretném, ha meghallgatnál. Szóval...remélem nem haragszol rám semmiért, mert én nem szeretném, ha feszültség lenne köztünk. Szeretlek Zayn, tiszta szívemből, és imádom a tudatot, hogy velem vagy. Hihetetlen, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül több, mint egy év alatt. Van egy gyönyörű kislányunk, és én még mindig ugyanúgy szeretlek, mint mikor belevágtunk ebbe a kapcsolatba. Szerelmes vagyok beléd, Zayn. Lehet, hogy ez nem nagy szó manapság, sokan mondják ezt, de nagyon keveseknek adatik meg, hogy ilyen szenvedélyes szerelmük lehessen. Én legalábbis így gondolom. Itt van Trisha, aki hirtelen tűnt fel, de jóvátette a hibáját, és még ha nem is teljesen, de újra elnyerte a bizalmad. Aztán a Liverpool, ami rettentően sokat jelent Neked. Ennek én is nagyon örülök, mert tudom boldog vagy, ha focizhatsz. És persze voltak hibáink is.  Sok gondot okoztam már Neked,és itt volt legutóbb is ez a Dennys dolog,...ezért is megértem, ha nem akarsz velem lenni. Sajnálom, ha nagyon nagy hülyeségeket mondtam, de nem tudok jelenleg józanul gondolkodni, mert félek, hogy elveszítelek.

Zayn ijedten nézett a szemembe, döbbenet ült ki arcára. Én újra lehajtottam a fejem, és vártam a reakcióját a hosszú monológomra.

- Na jó Baby. Most teljesen össze vagyok kavarodva. Azt szögezzük le, hogy én egyáltalán nem akarlak elhagyni, sőt én az esküvőről szerettem volna veled beszélni. Az igaz, hogy sok minden történt, de mindent megoldottunk, igaz? Én is szeretlek, de ne beszélj, ilyen hülyeségeket. Még hogy elhagyni. Nem tudom honnan veszed ezt a baromságot. Te vagy a legjobb dolog az életemben, Hannah-n kívül. Imádlak Titeket, és még igazán boldogíthatnánk egymást egy ideig! Szóval...a fenébe is, inkább megcsókollak!

Fejem lepetten emeltem fel, szemeim elkerekedtek szavai hallatán. Időm sem volt felfogni mindent, mohón tapadt ajkaimra. Kezeimmel végigszántottam haján, - kicsit meghúzva néhány tincsét - mire felmordult. Újra elterültünk a paplanokon, Zayn végigsimított a combom hátsó részén, keze a nadrágom alá is beférkőzött. Sóhajtva hajoltam el ajkaitól, de homlokunk még mindig összeért.

- Most már minden oké?
- Azt hiszem, igen.
- Azért az a vacsora még áll?

Nevetve hajoltam nyakához, amit apró puszikkal hintettem be. Észrevehetően gyorsabban vette a levegőt, kezei az ingem alá tévedtek. Mutatóujjával a hasamat cirógatta, de keze nem állt meg itt. Ujjaival lejjebb merészkedett, kigombolta a farmerom, és könnyedén megszabadított tőle.

- Zayn, ha éhes vagy, akkor le kellene menned.
- Igen Baby, éhes vagyok. De nem ételre. - a fülembe harapott, majd folytatta - Hanem Rád. Iszonyatosan kívánlak.

Szavai hallatán összerándult az összes izmom az ágyékomnál, félelmetes, hogy pár szavával ennyire be tud indítani. A szívem egyre hevesebben dobogott, fejemben piszkos gondolatok keringtek.

- Becca... - lihegte - Szeretnék kipróbálni valamit.
- Csak csináld! - nyögtem.

Ujjamat beleakasztottam nadrágja szélébe, és gyorsan lerángattam róla, boxerével együtt. Kicsit elpirultam, mikor férfiassága a fenekemnek nyomódott. Ingemen elszakított jó pár gombot, mire leküzdötte rólam a vékony anyagot.

- Hé! Én szerettem ezt az inget! - rivalltam rá játékosan.
- Sajnálom Becc, de már nem bírok magammal! Egyébként is annyit kaphatsz, amennyit csak szeretnél.
- Érzem szívem! Hmm egy vásárlókörút jól hangzik. - kacsintottam.

Tekintetét végigvezette rajtam, már csak egy fehér csipkecsoda takarta testem. Hirtelen ledöntött magáról, egy apró sóhajt hallattam, amikor a puha takaróra érkeztem. Nagyot nyeltem, amikor a bugyimhoz ért. Lehunytam a szemem, amikor ujjai hozzá értek középpontomhoz. Gyorsan távolította el a fehérneműm alsó részét, villámcsapásként ért az érintése a csiklómon, szemeim kipattantak. Nyelvével legféltettebb pontomat ingerelte, én pedig rövid időn belül önkívületi állapotba kerültem. Zayn hajába markolva, élveztem az euforikus érzést, hátam ívbe feszült, elemelkedett a matractól.

- Édes Istenem.
- Csak Zayn. - vigyorgott önelégülten.

Szemforgatva csóváltam a fejem, megmozdulni még nem voltam képes. Nevetve nyomott egy puszit a homlokomra. Tudtam, hogy ott motoszkált a fejében a viszonzás gondolata, de én még nem éreztem teljesen késznek magam rá. Bár azt hiszem ez nem igaz. Féltem, hogy csalódást okoznék neki, hiszen én még soha nem csináltam ennyire...ennyire intimet. 

Hosszú ujjai a combom oldalát cirógatták, majd a hasamat. Libabőrös lettem pillanatok alatt, nagyot sóhajtottam, amikor elérte az utolsó testemet takaró ruhadarabhoz. A melltartó kapcsomat egy mozdulattal kipattintotta, szemei egyre sötétebbé váltak, amikor végignézett testemen. A meghitt pillanatokat néhány pittyegés zavarta meg, Zayn szitkozódva nyúlt az éjjeliszekrényen pihenő mobilhoz. 

- Anya, azt üzeni, hogy elvitte Hannah-t sétálni, vagyis mienk az egész ház.

Széles mosolyra húzta ajkait, miközben újra felkúszott hozzám. Ajkaink és testünk egymáshoz tapadt, gyorsan vettem a levegőt, amikor a nyakam kezdte harapdálni. Egy erős döfést éreztem, amikor ajkaink találkoztak, Zayn nem csökkentett a tempón, ami egyáltalán nem lepett meg. Hihetetlenül élveztem, a tempót. Csípője mozgása tökéletes volt számomra, felsikítottam, amikor egy - a szokásosnál is - érzékenyebb pontot érintett.

- Za-Zayn. Ez túl jó... - sikítottam, amikor folyamatosan azt a pontot érintette.
- Szóval ez? - egy erősebb löketet éreztem azon a ponton, mire remegni kezdtem az élvezettől. Képtelen voltam megszólalni - Azt hiszem megtaláltuk a G pontodat. 

Egy újabb nyögés hagyta el szánkat, amikor változtattunk az eddigi pozíciónkon. Testem hőmérséklete folyton nőtt, kiszáradt ajkaimat gyorsan nedvesítettem meg nyelvemmel. Izmaim megfeszültek ágyékomban, amikor hozzáért felforrósodott bőrömhöz, a bizsergető érzés elöntött. Fáradtan omlottam a matracra, nem gondoltam volna, hogy ennyire kimerülhetek. A szemeim még mindig csukva voltak, próbáltam helyre rázni gondolataimat, miközben Zayn édes ajkát éreztem meg sajátomon. Képtelen voltam bármiféle mozgásra, még mindig libabőrös voltam. Barátom csak elismerően hümmögött, amikor a hasamra fordultam. Szemeimmel az elhajított hajgumimat kerestem, szerencsére nem kellett sokat keresnem. A takarót magam köré tekertem, és kontyba rendeztem kusza hajzuhatagom.

- Gyönyörű vagy. Annyira...tökéletes. - hallottam a rekedtes hangot a hátam mögül, majd egész testét éreztem, amint hozzám bújt. Úgy éreztem most el tudnék aludni, de gondoltaim nem hagytak nyugtot nekem, szólásra nyitottam a számat.

- Bepótolhatnánk a fürdést. Ruhák és gátlások nélkül.

Elkerekedett szemekkel figyelte, amint kikászálódok az ágyból, és kihívó tekintettel nézek rá. Alsó ajkába harapott, Egy mindent tudó mosolyt villantott meg felém, majd kézen fogva indultunk el újra a zuhanykabinba.

(Ne felejtsetek el véleményt hagyni! Mindenkié fontos számomra!)