III. 14*

Zayn idegesen nyomta ki a telefont, majd az ágyra hajította. Feszültség volt minden egyes mozdulatában. Ijedten rezzentem össze, amikor tekintetünk szembe került a másikéval. 

- Kicsoda az a Kevin?

Hangja aránylag nyugodt volt, bár teljesen ellentétes az arcára kiülő érzésekkel. Megpróbáltam rendet teremteni a gondolataim között, és a legegyszerűbben közölni vele a dolgokat. Ehelyett a jól bevált terelés mellett döntöttem. Nem volt erre nyomós okom, de megpróbáltam elkerülni egy újabb óriás veszekedést.

- Nem fontos. Nem vagy éhes? 

- Annyira nem értelek. Kérlek ne hazudj vagy terelj! Nem akarlak elveszíteni, és ehhez az kell, hogy őszinte legyél. Mesélj! - utasított.

- Zayn...

- Ne kertelj! - szólalt fel erőteljesebben, mire megremegtem. Még a hideg is kirázott ettől a hangnemtől. - Kérlek mondd el! Annyit veszekedünk mostanában, ami borzasztó. Hihetetlenül sokat harcoltunk ezért az élethelyzetért, amiben most vagyunk. Megváltoztunk, de a bizalom maradjon meg kettőnk között. Kérlek mondj el mindent! Szeretnék tudni az érzéseidről. És ha jól tudom az ilyen lelkizős izék jót tesznek a nőknek.

Az utolsó mondatán jót mosolyogtam. Végre kezdett helyre állni a nyugodtság, örültem, hogy nem nyomta rá a bélyeget Kevin hívása a napunkra. Kezem Zaynére helyeztem, és cuppanós puszit nyomtam puha ajkaira. Talán kicsit kétségbeesetten próbáltuk elkerülni a konfliktust, és visszakapni azt az énünket, akik pár éve ismerkedtek meg egymással. Hmm ég és Föld voltunk már akkor is.indez sikertelennek bizonyult, de ez természetes hiszen rengeteget változtunk, de egyszerre mégis ugyan azok maradtunk...
Ölelésünk szoros és szeretetteljesre sikeredett. Imádtam ezt az érzést, béke honolt az egész házban, a szobában, a lelkemben. 

- Hiányoztál. - suttogta ajkaimnak a férjem.

Furcsa arra gondolni, hogy férj és feleség vagyunk. A legtöbben arra gondolhatnának, hogy felelősségteljes gondolkodásra képtelen fiatalok vagyunk, akiknek van két 'véletlen' gyerekük. De ez szerencsére nem így van. 

Boldog vagyok, hogy aznap az utcán sétáltam a barátnőmmel. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy teljesen megszakadt köztünk a kapcsolat, meg kell, hogy cáfoljam az efféle elgondolásait. Igaz utoljára az esküvőmön láttam, de szinte naponta hívjuk egymást. Sajnos a telefonos beszélgetések nem ugyan azok, mintha itt lenne mellettem, de többet jelentenek, mint azt gondolná bárki is. Lizzy sajnos ritkán látogathat meg minket, mert egyetemista, de amikor csak ideje engedi meglátogat minket.

- Te is. - gyengéden magamhoz húztam Zaynt, aki velem együtt dőlt el az ágyon.

Hangosan sikítottam a 'zuhanás' közepette, úgy éreztem itt az ideje, hogy kiteregessem a kártyáimat.

- Akkor Nyuszi most jön az a lelkizős izé, ami nekem annyira jót tesz. 

- Álljunk csak meg egy szóra, mióta vagyok én nyuszi? - húzta fel viccesen a szemöldökét.

- Hát szerintem cuki lennél nyuszinak. - nevettem, mikor kezeivel az oldalamat csikizte meg.

- Rendben asszony, ha te így játszol, akkor én is.

Megpróbáltam komolyságot erőltetni magamra, de nem úgy nézett ki, hogy ez valamikor a közeljövőben sikerülni fog. Az elkövetkezendő perceket nevetéssel töltöttem, valamint Zayn cukkolásával. Próbáltam megregulázni az alattam fekvő férfit, de nem jártam sok sikerrel. A felszabadult nevetéstől már fájt a hasam, és a könnyem csordult ki, mikor Zayn ajkait éreztem meg a nyakamon. Nem hiszem el, hogy neki megint piszkos dolgok járnak az eszében...

- Zayn, beszélnünk kéne. - toltam arrébb, úgy, hogy szemeink egy magasságban legyenek.

- Nem lehetne később? Tudod csak nemrég jöttem rá, hogy csak egy törülköző van rajtad.

- Jövő hétvégén lesz versenyem. Kevin pedig a táncpartnerem. Nagyon keményen dolgozunk, hogy jó eséjeink legyenek. Ugye eljössz? 

Egy jó adag információt daráltam le pár másodperc alatt, és csillogó szemekkel figyeltem Zayn arcának mozgását. Arcizmai lassan lágyultak el, kipréselte a tüdejében rekedt levegőt.

- Az első sorból fogok drukkolni. Csak Neked. - mosolygott rám melegen, mire én teljesen megnyugodtam.

~ Hannah: 

Annyira nem szeretem mikor anyu és apu veszekszik. Nem igazán értem még, hogy miért beszélnek ilyen hangosan egymással, és ilyenkor olyan tudatlannak érzem magam. Félek, hogy egyszer olyan fog velem is történni, mint az egyik barátnőm szüleivel. Ő már nagyon rég nem látta az apukáját, pedig nagyon szerette őt. Ha én nem láthatnám aput ilyen hosszú ideig biztos nagyon sokat sírnék.

A nagymami nemsokára visz minket haza, és elmesélhetjük, hogy Will-el mit láttunk az állatkertben. Willi azt mondja, hogy a zsiráfok a legaranyosabbak, de szerintem ez nem így van. Nekem az elefántok és azok a fura nevű rózsaszín madarak a kedvenceim. A nagyi említette, hogy hogyan hívják őket, de sajnos arra már nem emlékszem. Na mindegy. Majd otthon megkérdezem anyut vagy aput, ők biztosan tudni fogják a választ.

*

Hangok, amelyek felszűrődnek a szobámba és tisztán kivehető belőlük minden, ami nekem fontos. Anyu és apu már megint vitatkoznak valamin. A mellkasom kicsit szorítani kezdett, és nagyon szomorú lettem, amikor apa hangosabban kezdett beszélni. Nagyon félek, hogy anya megint sírni fog. 

Annyira féltem, hogy elkezdtem törni a fejem mindenfélén: hogy mi lenne a legjobb most nekik. Hirtelen eszembe jutott valami, amit könnyen meg tudok csinálni. Mindössze csak észrevétlennek kell maradnom, és elcsenni anya telefonját. Koncentrálnom kell, hogy megtaláljam a nevet és gyorsan elmondjak mindent.

Az ágyamra helyeztem a mesekönyvem, és elővettem egy lapot. Egyesével felírtam rá az L majd az I, Z, Z, Y betűket, hogy gyorsabban meg tudjam találni a telefonszámot. Lábujjhegyen lépkedtem az ajtóhoz és kidugtam rajta a fejem, majd a lépcsőhöz igyekeztem nagyon halkan téve mindezt.  megkapaszkodtam a fa korlátban és onnan figyeltem az eseményeket. Senki nem volt a nappaliban, így leosontam. Az egyik lépcsőfok halkan megnyikordult alattam, de szerencsére nem hallotta meg senki a mozgolódásomat. 

Legnagyobb szerencsémre anya az asztalon hagyta a telefonját. Körbenéztem mielőtt hozzányúltam volna, lassan a lépcső oldalához lépegettem, majd kinyitottam a kis helységet rejtő ajtót. Féltem, hogy bejön valaki, de attól jobban, hogy veszekedés lesz.
A fotelba ülve a kezembe vettem a fehér telefont, és a képernyőt bökdösve eljutottam a telefonkönyvhöz. Sajnos nagyon lassan haladtam, de a kis papírfecni, - amire a nevet felírtam nagy betűkkel - segített. Amint megtaláltam a Lizzy ikont  ráböktem a névre és a fülemhez emeltem a mobilt. 

- Reb? - kérdezte a vonal túloldalán Liz.
- Nem, Hannah vagyok. - böktem ki.
- Hannah? - kérdezett vissza értetlenül.
- I-igen.Segíts!

~ Lizzy: 

Miután Hannah elmesélt egy-két dolgot én is ideges lettem. Nem érdekelt szinte semmi, csapot-papot ott hagyva kezdtem el tervezgetni a mai napom hátralévő részét. Nem hagyhatom, hogy Zayn újra olyan legyen, mint régebben a rossz korszakában, ezért feltétlenül tennem kell valamit. Nagyon sajnálom, hogy Hannah így érez, megértem, hogy fél, hiszen még nincs 4 éves sem, de már most olyan okos, hogy tudja, hogy mi a baj. Nagyon logikusan gondolkozik, ami előnyére válik mindig, de most sajnos rossz dolgokra jött rá, amik megtörhetik az eddig kialakított tökéletes képet a világról. Ez meglehetősen korai lenne, és ezt nem nézhetem végig ölbe tett kézzel.

Gyorsan szervezkedni kezdtem ma estére asztalt foglaltam egy kiváló étterembe, és kinéztem néhány jó boltot Liverpoolban. rengeteg dolgunk lesz, jó lesz, ha már most nekiállok pakolni, hiszen indulnom is kell, ha  még időben akarok cselekedni. Miután megejtek egy telefont Zaynnek, - aki nagyon örül a látogatásom hírének - indulok is ki az állomásra.

~ Rebecca: 

Egy újabb fárasztó edzés után magam mögött tudva léptem ki a napsütésbe pénteken. Ez az utolsó nap a verseny előtt, amit már most érzek. Ideges vagyok, mert szeretném a legjobbat nyújtani a megmérettetésen. A fekete napszemüvegem a szemem elé helyeztem, és az épület mögött elhelyezkedő parkoló felé sétáltam. 

Zayn azt ígérte itt lesz, de még percek múlva sem látom az Audiját. Forogva nézelődtem az előttem elhaladó emberi forgatagot, de valaki hirtelen rám dudált, ezzel megszakítva békés tevékenységemben. Rettentően megijedtem számat eltátva sikítottam, miközben megugrottam. Zayn hangosan nevet, miközben én halálra rémülve és egyben dühösen lépdeltem az autócsoda felé, majd beszálltam mellé. Biztonsági övemet automatikusan kapcsoltam be, nem néztem rá, csak morcosan összefontam magam előtt karjaimat.

- Ne csináld már Baby! Ez csak egy ártatlan tréfa volt. - simított végig a combomon.

- Aha a te kis 'ártatlan tréfád' egyenlő egy kisebb szívrohammal Édesem. - összeszűkített szemekkel pillantottam feléje, amin ő csak jókat vigyorgott, és a nagyban a fejét rázta.

- Van egy meglepetésem. 

- Ó, igen? Remélem jobb, mint az előbbi kis akciód. 

- Nagyon fogsz örülni, csak ennyit mondhatok.

Puszit nyomott az arcomra kiengesztelésül, majd kihajtott a forgalomba, ami a megszokottnál is sűrűbb volt a mai napon.

Mikor már idegesített a csend, a telefonomon kerestem valami zenét, majd elindítottam a kiválasztott számot és halkan vokáloztam Lana mellett. Zayn mosolyogva pillantgatott irányomba, majd ujjaival a kormányon dobolni kezdte az ütemet. 

A túlfűtött érzelmet rejtő soroknál Zayn egyre lassabban ütötte az ütemet, majd nem bírta tovább, kezét combomra helyezte. Szinte azonnal abba hagytam az éneklést, és lehalkítottam a zenét. A kocsiban hirtelen nagyon meleg lett, megszabadulok a bőrdzsekimtől, miközben ő beáll a garázsunkba.

Szinte kiugrottam az autóból, amikor megpillantottam az ajtóban ácsorgó barátnőm. Lizy hasonlóan boldog lehetett, egyszerre kezdtünk el egymás felé rohanni. Szinte leterített a földre, annyira szorosan ölelt, mintha az élete múlna rajta.

- Annyi mindent kell megbeszélnünk, de először is irány a pláza.

- Minek?

- Fehérnemű. - kacsintott és már húzott is magával.

* 

- Erről mit gondolsz? - mutatott fel Lizzy egy újabb extravagáns darabot.

Fogalmam sem volt mire fel ez a nagy 'tartsunk szexi fehérnemű vásárlást' akció, de már nem kérdőjeleztem meg semmit sem. Lizzy különleges volt minden tekintetben, de nem tartottam furcsának egyetlen szokását sem.
- Ez öhhm...túl erotikus. - húztam el számat.
- És ez? - mutatott fel egy fekete csipkedarabot, ami igazán kihívó volt.
- Nem igazán az én stílusom.
- Rendben, akkor milyet szeretnél?
- Nem tudom ennek az egésznek mi értelme van.
- Ahj, gondoltam, hogy ez lesz. Elmagyarázom. Ne veszekedjetek hangosan, amikor a lányotok is otthon van.
- Úr Isten! - kaptam a szám elé.

Hi Sweet Babycakes!

Bocsánat a mérhetetlen késésért, éjfélkor fejezem be csak miattatok a részt, nem volt gépem errrm minden nehéz volt. A lényeg, hogy ez az utolsó előtti rész, és sok kommentet szeretnék kapni bébik C:
Álmos vagyok, valószínűleg sok hiba van benne, de ezt nézzétek el nekem.
KOMMENTELNI!

Kisses: B.
xx