III. 14*

Zayn idegesen nyomta ki a telefont, majd az ágyra hajította. Feszültség volt minden egyes mozdulatában. Ijedten rezzentem össze, amikor tekintetünk szembe került a másikéval. 

- Kicsoda az a Kevin?

Hangja aránylag nyugodt volt, bár teljesen ellentétes az arcára kiülő érzésekkel. Megpróbáltam rendet teremteni a gondolataim között, és a legegyszerűbben közölni vele a dolgokat. Ehelyett a jól bevált terelés mellett döntöttem. Nem volt erre nyomós okom, de megpróbáltam elkerülni egy újabb óriás veszekedést.

- Nem fontos. Nem vagy éhes? 

- Annyira nem értelek. Kérlek ne hazudj vagy terelj! Nem akarlak elveszíteni, és ehhez az kell, hogy őszinte legyél. Mesélj! - utasított.

- Zayn...

- Ne kertelj! - szólalt fel erőteljesebben, mire megremegtem. Még a hideg is kirázott ettől a hangnemtől. - Kérlek mondd el! Annyit veszekedünk mostanában, ami borzasztó. Hihetetlenül sokat harcoltunk ezért az élethelyzetért, amiben most vagyunk. Megváltoztunk, de a bizalom maradjon meg kettőnk között. Kérlek mondj el mindent! Szeretnék tudni az érzéseidről. És ha jól tudom az ilyen lelkizős izék jót tesznek a nőknek.

Az utolsó mondatán jót mosolyogtam. Végre kezdett helyre állni a nyugodtság, örültem, hogy nem nyomta rá a bélyeget Kevin hívása a napunkra. Kezem Zaynére helyeztem, és cuppanós puszit nyomtam puha ajkaira. Talán kicsit kétségbeesetten próbáltuk elkerülni a konfliktust, és visszakapni azt az énünket, akik pár éve ismerkedtek meg egymással. Hmm ég és Föld voltunk már akkor is.indez sikertelennek bizonyult, de ez természetes hiszen rengeteget változtunk, de egyszerre mégis ugyan azok maradtunk...
Ölelésünk szoros és szeretetteljesre sikeredett. Imádtam ezt az érzést, béke honolt az egész házban, a szobában, a lelkemben. 

- Hiányoztál. - suttogta ajkaimnak a férjem.

Furcsa arra gondolni, hogy férj és feleség vagyunk. A legtöbben arra gondolhatnának, hogy felelősségteljes gondolkodásra képtelen fiatalok vagyunk, akiknek van két 'véletlen' gyerekük. De ez szerencsére nem így van. 

Boldog vagyok, hogy aznap az utcán sétáltam a barátnőmmel. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy teljesen megszakadt köztünk a kapcsolat, meg kell, hogy cáfoljam az efféle elgondolásait. Igaz utoljára az esküvőmön láttam, de szinte naponta hívjuk egymást. Sajnos a telefonos beszélgetések nem ugyan azok, mintha itt lenne mellettem, de többet jelentenek, mint azt gondolná bárki is. Lizzy sajnos ritkán látogathat meg minket, mert egyetemista, de amikor csak ideje engedi meglátogat minket.

- Te is. - gyengéden magamhoz húztam Zaynt, aki velem együtt dőlt el az ágyon.

Hangosan sikítottam a 'zuhanás' közepette, úgy éreztem itt az ideje, hogy kiteregessem a kártyáimat.

- Akkor Nyuszi most jön az a lelkizős izé, ami nekem annyira jót tesz. 

- Álljunk csak meg egy szóra, mióta vagyok én nyuszi? - húzta fel viccesen a szemöldökét.

- Hát szerintem cuki lennél nyuszinak. - nevettem, mikor kezeivel az oldalamat csikizte meg.

- Rendben asszony, ha te így játszol, akkor én is.

Megpróbáltam komolyságot erőltetni magamra, de nem úgy nézett ki, hogy ez valamikor a közeljövőben sikerülni fog. Az elkövetkezendő perceket nevetéssel töltöttem, valamint Zayn cukkolásával. Próbáltam megregulázni az alattam fekvő férfit, de nem jártam sok sikerrel. A felszabadult nevetéstől már fájt a hasam, és a könnyem csordult ki, mikor Zayn ajkait éreztem meg a nyakamon. Nem hiszem el, hogy neki megint piszkos dolgok járnak az eszében...

- Zayn, beszélnünk kéne. - toltam arrébb, úgy, hogy szemeink egy magasságban legyenek.

- Nem lehetne később? Tudod csak nemrég jöttem rá, hogy csak egy törülköző van rajtad.

- Jövő hétvégén lesz versenyem. Kevin pedig a táncpartnerem. Nagyon keményen dolgozunk, hogy jó eséjeink legyenek. Ugye eljössz? 

Egy jó adag információt daráltam le pár másodperc alatt, és csillogó szemekkel figyeltem Zayn arcának mozgását. Arcizmai lassan lágyultak el, kipréselte a tüdejében rekedt levegőt.

- Az első sorból fogok drukkolni. Csak Neked. - mosolygott rám melegen, mire én teljesen megnyugodtam.

~ Hannah: 

Annyira nem szeretem mikor anyu és apu veszekszik. Nem igazán értem még, hogy miért beszélnek ilyen hangosan egymással, és ilyenkor olyan tudatlannak érzem magam. Félek, hogy egyszer olyan fog velem is történni, mint az egyik barátnőm szüleivel. Ő már nagyon rég nem látta az apukáját, pedig nagyon szerette őt. Ha én nem láthatnám aput ilyen hosszú ideig biztos nagyon sokat sírnék.

A nagymami nemsokára visz minket haza, és elmesélhetjük, hogy Will-el mit láttunk az állatkertben. Willi azt mondja, hogy a zsiráfok a legaranyosabbak, de szerintem ez nem így van. Nekem az elefántok és azok a fura nevű rózsaszín madarak a kedvenceim. A nagyi említette, hogy hogyan hívják őket, de sajnos arra már nem emlékszem. Na mindegy. Majd otthon megkérdezem anyut vagy aput, ők biztosan tudni fogják a választ.

*

Hangok, amelyek felszűrődnek a szobámba és tisztán kivehető belőlük minden, ami nekem fontos. Anyu és apu már megint vitatkoznak valamin. A mellkasom kicsit szorítani kezdett, és nagyon szomorú lettem, amikor apa hangosabban kezdett beszélni. Nagyon félek, hogy anya megint sírni fog. 

Annyira féltem, hogy elkezdtem törni a fejem mindenfélén: hogy mi lenne a legjobb most nekik. Hirtelen eszembe jutott valami, amit könnyen meg tudok csinálni. Mindössze csak észrevétlennek kell maradnom, és elcsenni anya telefonját. Koncentrálnom kell, hogy megtaláljam a nevet és gyorsan elmondjak mindent.

Az ágyamra helyeztem a mesekönyvem, és elővettem egy lapot. Egyesével felírtam rá az L majd az I, Z, Z, Y betűket, hogy gyorsabban meg tudjam találni a telefonszámot. Lábujjhegyen lépkedtem az ajtóhoz és kidugtam rajta a fejem, majd a lépcsőhöz igyekeztem nagyon halkan téve mindezt.  megkapaszkodtam a fa korlátban és onnan figyeltem az eseményeket. Senki nem volt a nappaliban, így leosontam. Az egyik lépcsőfok halkan megnyikordult alattam, de szerencsére nem hallotta meg senki a mozgolódásomat. 

Legnagyobb szerencsémre anya az asztalon hagyta a telefonját. Körbenéztem mielőtt hozzányúltam volna, lassan a lépcső oldalához lépegettem, majd kinyitottam a kis helységet rejtő ajtót. Féltem, hogy bejön valaki, de attól jobban, hogy veszekedés lesz.
A fotelba ülve a kezembe vettem a fehér telefont, és a képernyőt bökdösve eljutottam a telefonkönyvhöz. Sajnos nagyon lassan haladtam, de a kis papírfecni, - amire a nevet felírtam nagy betűkkel - segített. Amint megtaláltam a Lizzy ikont  ráböktem a névre és a fülemhez emeltem a mobilt. 

- Reb? - kérdezte a vonal túloldalán Liz.
- Nem, Hannah vagyok. - böktem ki.
- Hannah? - kérdezett vissza értetlenül.
- I-igen.Segíts!

~ Lizzy: 

Miután Hannah elmesélt egy-két dolgot én is ideges lettem. Nem érdekelt szinte semmi, csapot-papot ott hagyva kezdtem el tervezgetni a mai napom hátralévő részét. Nem hagyhatom, hogy Zayn újra olyan legyen, mint régebben a rossz korszakában, ezért feltétlenül tennem kell valamit. Nagyon sajnálom, hogy Hannah így érez, megértem, hogy fél, hiszen még nincs 4 éves sem, de már most olyan okos, hogy tudja, hogy mi a baj. Nagyon logikusan gondolkozik, ami előnyére válik mindig, de most sajnos rossz dolgokra jött rá, amik megtörhetik az eddig kialakított tökéletes képet a világról. Ez meglehetősen korai lenne, és ezt nem nézhetem végig ölbe tett kézzel.

Gyorsan szervezkedni kezdtem ma estére asztalt foglaltam egy kiváló étterembe, és kinéztem néhány jó boltot Liverpoolban. rengeteg dolgunk lesz, jó lesz, ha már most nekiállok pakolni, hiszen indulnom is kell, ha  még időben akarok cselekedni. Miután megejtek egy telefont Zaynnek, - aki nagyon örül a látogatásom hírének - indulok is ki az állomásra.

~ Rebecca: 

Egy újabb fárasztó edzés után magam mögött tudva léptem ki a napsütésbe pénteken. Ez az utolsó nap a verseny előtt, amit már most érzek. Ideges vagyok, mert szeretném a legjobbat nyújtani a megmérettetésen. A fekete napszemüvegem a szemem elé helyeztem, és az épület mögött elhelyezkedő parkoló felé sétáltam. 

Zayn azt ígérte itt lesz, de még percek múlva sem látom az Audiját. Forogva nézelődtem az előttem elhaladó emberi forgatagot, de valaki hirtelen rám dudált, ezzel megszakítva békés tevékenységemben. Rettentően megijedtem számat eltátva sikítottam, miközben megugrottam. Zayn hangosan nevet, miközben én halálra rémülve és egyben dühösen lépdeltem az autócsoda felé, majd beszálltam mellé. Biztonsági övemet automatikusan kapcsoltam be, nem néztem rá, csak morcosan összefontam magam előtt karjaimat.

- Ne csináld már Baby! Ez csak egy ártatlan tréfa volt. - simított végig a combomon.

- Aha a te kis 'ártatlan tréfád' egyenlő egy kisebb szívrohammal Édesem. - összeszűkített szemekkel pillantottam feléje, amin ő csak jókat vigyorgott, és a nagyban a fejét rázta.

- Van egy meglepetésem. 

- Ó, igen? Remélem jobb, mint az előbbi kis akciód. 

- Nagyon fogsz örülni, csak ennyit mondhatok.

Puszit nyomott az arcomra kiengesztelésül, majd kihajtott a forgalomba, ami a megszokottnál is sűrűbb volt a mai napon.

Mikor már idegesített a csend, a telefonomon kerestem valami zenét, majd elindítottam a kiválasztott számot és halkan vokáloztam Lana mellett. Zayn mosolyogva pillantgatott irányomba, majd ujjaival a kormányon dobolni kezdte az ütemet. 

A túlfűtött érzelmet rejtő soroknál Zayn egyre lassabban ütötte az ütemet, majd nem bírta tovább, kezét combomra helyezte. Szinte azonnal abba hagytam az éneklést, és lehalkítottam a zenét. A kocsiban hirtelen nagyon meleg lett, megszabadulok a bőrdzsekimtől, miközben ő beáll a garázsunkba.

Szinte kiugrottam az autóból, amikor megpillantottam az ajtóban ácsorgó barátnőm. Lizy hasonlóan boldog lehetett, egyszerre kezdtünk el egymás felé rohanni. Szinte leterített a földre, annyira szorosan ölelt, mintha az élete múlna rajta.

- Annyi mindent kell megbeszélnünk, de először is irány a pláza.

- Minek?

- Fehérnemű. - kacsintott és már húzott is magával.

* 

- Erről mit gondolsz? - mutatott fel Lizzy egy újabb extravagáns darabot.

Fogalmam sem volt mire fel ez a nagy 'tartsunk szexi fehérnemű vásárlást' akció, de már nem kérdőjeleztem meg semmit sem. Lizzy különleges volt minden tekintetben, de nem tartottam furcsának egyetlen szokását sem.
- Ez öhhm...túl erotikus. - húztam el számat.
- És ez? - mutatott fel egy fekete csipkedarabot, ami igazán kihívó volt.
- Nem igazán az én stílusom.
- Rendben, akkor milyet szeretnél?
- Nem tudom ennek az egésznek mi értelme van.
- Ahj, gondoltam, hogy ez lesz. Elmagyarázom. Ne veszekedjetek hangosan, amikor a lányotok is otthon van.
- Úr Isten! - kaptam a szám elé.

Hi Sweet Babycakes!

Bocsánat a mérhetetlen késésért, éjfélkor fejezem be csak miattatok a részt, nem volt gépem errrm minden nehéz volt. A lényeg, hogy ez az utolsó előtti rész, és sok kommentet szeretnék kapni bébik C:
Álmos vagyok, valószínűleg sok hiba van benne, de ezt nézzétek el nekem.
KOMMENTELNI!

Kisses: B.
xx

III. 13*

Álmosan nyitogattam a szemeimet, amikor a délutáni napfény vakító sugara az arcomat melengette. Lassú és apró mozdulatokkal fejtegettem le az engem ölelő kezeket a derekamról, és szembe fordultam a mögöttem kuncogó férfival. Nem tudtam mi járhat a fejében, de abban már biztos voltam, hogy jó kedvben fog eltelni a mai napból hátralevő idő. Egy pillanatra lehajtottam a fejem, és az elmúlt órákban álmodott álomképen - ami be kell, hogy valljam, hihetetlenül valóságos volt - tűnődtem. Rá kellett jönnöm az álom visszaemlékezés is volt egyben. Életem legboldogabb napjáról jelentek meg jelenetek, miközben én az igazak álmát aludtam. Talán Zayn közelsége tette velem mindezt, de ezt a lehetőséget hamar el kellett, hogy vessem, hiszen Zayn mellett minden különleges és tökéletes.


- Min gondolkozol Baby? - suttogta a fülembe egy mély hang, mire megborzongtam.

A hasamon feküdtem és alkarjaimmal támasztottam magamat. Zayn ujjbegyei a csípőmet simogatták, miközben a nyakamba szuszogott. Az álmosságom hirtelen illant el, amikor arcomat cirógatta meg puha ujjaival. Pillantásomat arcára szegeztem, de nem álltam sokáig a tekintetét. Megbabonázó szemei szemérmetlenül vizslattak, mialatt én pironkodva bújtattam fejemet a párnába.

- Mikor fogsz válaszolni? Mert ha úgy döntenél, hogy nem mondasz semmit más módszerekhez kell folyamodnom.

Hirtelen nevetni támadt kedvem. Nagyon jól ismertem már Zayn módszereit, de még mindig gyermeki kíváncsisággal fogadtam az ötleteket, amiket felvetett. Talán most is valami újat fog mutatni magából, amivel meglep, mint a legutóbbi alkalommal. Egy biztos. Imádom a romantikus oldalát.

 - Csak nem rólam álmodoztál?

Bal kezével eltűrte hullámos hajam a fülem mögé, és az arcomat borító pírt szemlélte egy önelégült mosollyal az arcán. Tudtam, hogy szívességet tettem az egojának ezzel a reakcióval. Habár erre nem igazán volt szüksége, semmilyen tekintetben.

- Utállak!
- Ó, igen? - incselkedett. - Utálod, ha ezt csinálom?

Miközben nedves csókokat hagyott a nyakam és az állam találkozásánál óvatosan a fenekembe markolt. Egy pillanatra megmerevedtem, és minden erőmmel azon voltam, hogy ellenkezzek. Szívem hevesen dobogott, az adrenalin szárnyra kapott testemben. Frusztráló volt, hogy Zayn ilyen jól szórakozott, miközben én az érintésétől 'szenvedtem'.

- Utálom. - suttogtam. 

Egy mozdulattal a hátamra döntött, és kezeimet a párnák közé szegezte. Ágyékaink összepréselődtek, mire halk nyögés hagyta el a számat, és feladva minden ellenkezésemet, túrtam hajába. Úgy éreztem magam, mint egy tini, akinek bujkálnia kell a szülei elől, csak mert szerelmes. Gondolataimhoz méltóan, egy szemérmes csókkal pecsételtem meg végül a pillanatot. Úgy gondoltam, jobb, ha most leállunk.

- Az esküvőnkről álmodtam. - vallottam be.

Egy édes mosoly jelent meg ajkain, mikor rövid vallomásom után, összekulcsoltam kezeinket. Úgy éreztem, hogy el kell mondanom neki mindent, ami nyomja a lelkemet. Egy kérdés, vagyis jobban mondva lehetőség, már jónéhány napja foglalkoztat.

- Szeretnék újra dolgozni. Tudod lehet, hogy más valaki nem akarná, de én nem akarok eltartott lenni. Szeretnék saját keresetet. Ugye nem baj?
- Nem értelek. Mi a fenének? Bőven elég, hogy rendezed a rosszcsontokat, és az egész házat rendben tartod. Na meg engem is. Nincs szükség még egy keresetre. Vagy talán nem kapsz meg valamit?

- Nem erről van szó! Én nem egy elégedetlen, eltartott ingyenélő akarok lenni!
- Nem hiszem el! Miért kötöd az ebet a karóhoz? Szerintem nem jó ötlet és kész! Téma lezárva.
- Jó Zayn. Rendben. De csak, hogy tudd ezt még nagyon meg fogod bánni! Ja és táncolni is újra elkezdek. És te nem szólsz bele!

A mellkasát böködve jeleztem, hogy be fogom tartani az ígéretem. Idegesített, hogy így reagált, egy olyan dologra, ami teljesen magától értetődő és természetes lenne. Ilyenkor annyira hihetetlen, hogy nem ért meg. A francba is a férfi logikával!

*
- Szóval te lennél a táncpartnerem?

A hirtelen hang hatására 180 fokos fordulatot vettem és egy méregető kék szemű félistennel találhattam szembe magam. Nem szabadna így gondolkoznom róla, de kék íriszei rabul ejtettek pillanatok alatt. Korombelinek saccoltam az eltelt néhány másodpercbeli 'élményeim' alapján.

- Igen, Rebecca. - nyújtottam a kezem felé.
- Kevin.

Bizonytalanul érintette össze ujjainkat, majd tenyereinket, tekintetünk a másik arcán volt. A helyzet kezdett zavarba ejtővé válni, így jobbnak láttam hátráltam egy lépést. Egyikünk sem szólalt meg a csend kezdett lehetetlenül kínossá válni közöttünk, amíg meg nem érkezett az oktató. Hálát adtam az égnek, amiért nem egy 'késős' típus...

- Jó reggelt! Hmm látom már megismerkedtek. Én Jenna vagyok. Bemutatkoznátok kérlek?
- Kevin Parker a nevem. 25 éves vagyok, és 10 éve táncolok versenyszerűen. Glasgow-ból 2 éve költöztem Liverpoolba. Nem tudom mit is mondhatnék. nem vagyok jó az ilyen bemutatkozós izékben. - pillantott rám.
- Rebecca Dawsonnak hívnak és 22 éves vagyok. A tánc szenvedélyemmé vált az elmúlt 10 év során. Már 6 éves korom óta versenyzek, voltak csoportjaim pár évvel ezelőtt, akikkel sok kupát és jó néhány arany minősítést is elnyertünk. Azt hiszem ennyi lennék...
- Köszönöm szépen. Akkor kezdődhet is a munka. Most felmérem mit tudtok. Kezdjük például valami temperamentumos kubaival, a salsával.

Azt eddig is észleltem, hogy az oktatóban nem kevés temperamentum lakozik, de ez most mindenen túltett. A salsa nem egyszerű, és az egyik legerotikusabb táncműfaj. Míg Kevin lazán állt fel a padlóról, nekem nem igen volt ínyemre a dolog. Az egész helyzet borzasztóan idegtépő volt. Jenna nem igazán szívlelte az egyszerű kifogásaimat, a komoly kapcsolat címszó alatt. És őszintén? Megértettem, hiszen valószínűleg én is így cselekedtem volna a helyében.

- Rendben bekapcsolok valami ütemes zenét, hogy jobban menjen. Nem kell semmit túlbonyolítani, de elvárom, hogy a táncórámon egymásra, az ütemre, a lépésre és legfőképpen rám figyeljetek. A magánéleteteket kérlek hagyjátok az ajtón kívül. Nem kértem, hogy csókolózzatok, csak azt, hogy szenvedéllyel csináljátok. Értve vagyok?
- Igen.

Az egyöntetű válasz csendet hagyott maga után, amíg a ritmusos zene utat nem tört magának. A szemem lehunytam egy pillanatra, amíg meleg kezek nem érintkeztek a bőrömmel.  Az égkék színű szempártól - amivel farkasszemet kellett, hogy nézzek - elaléltam egy pillanatra, forróság öntötte el testemet. Puha ujjaival lágyan markolta a csípőmet, de mégis elég erősen tartott ahhoz, hogy ne ejtsen ki a karjaiból. A magassarkúm sarka hangosan koppant számos alkalommal, amikor csak a faborítású padlóval találkozott. Egy gyors forgás után, közelebb húzódtunk egymáshoz. Kevin óvatosan végigsimított a karomon, mire a bőröm bizseregni kezdett. Jenna elismerően hümmögött a szenvedélyes mozdulatok sorozata láttán, majd halk tapssal jutalmazott meg az 'előadásunk' után.

- Határozottan jó volt. Jó páros lesztek, de még sokat kell dolgoznunk, ha fel akarjátok venni a harcot olyan párosokkal, akik több éve együtt táncolnak, és ismerik a másik lépéseit. Akarjátok? Akartok újra versenyezni, nyerni, hallani, ahogyan megtapsol a közönség, látni, ahogy több ezren rajonganak a párosotokért? Mert meg tudjuk csinálni, hiszen semmi sem lehetetlen.

- Szeretném. - mosolygott rám Kevin.

- Vágjunk bele! - tartottam középre a kezem, jelezve, hogy eljött az ideje valaminek, amiből sok jó sülhet ki. Mert ez valami fenomenálisnak a kezdete.

*

A zene hangosan dübörgött a fülemben, miközben szaporán vettem a levegőt. Egyenletes tempóban szedtem szedtem a lábaimat, az ütemre koncentráltam. Próbálom formába szedni magam, és ez a kísérletem eddig egész sikeresen haladt. Zaynnel sajnos azóta a kis nézeteltérésünk óta sem békültünk ki teljesen. Igyekszik egyikünk sem szóba hozni a munkával kapcsolatos ötletem, de tudom, hogy egyszer beszélnünk kell róla, mégpedig hamarosan.

A levegő megrekedt az oldalamnál és erős nyomást gyakorolt a bordáimra, úgy éreztem, hogy menten kiszakad a tüdőm, ha nem állok meg. Ennek ellenére egy újabb kanyart vettem be - akárcsak az életemben - és nem törődtem a mellettem elhaladó autókkal, a nevetgélő tinikkel, vagy az erős napsütéssel. 

Az utcánkba bekanyarodva siettem a végponthoz, minél előbb sétálni akartam, utána pedig kiterülni a zöld pázsiton. A gyerekek szerencsére ma Trisha-nál vannak, így talán lesz lehetőségünk Zaynnel beszélni.

Kicsit elkalandoztak a gondolataim, szinte észre sem vettem, hogy majdnem elhaladtam a házunk mellett, és ha 2 erős kar nem fog vissza talán a gondolataimba fulladva futok még egy kört. Zayn erősen húzott magához, nem törődött csapzott megjelenésemmel, apró mosollyal simított végig arcomon, majd lassú mozdulatokkal a karjaiba véve vitt be a házba tiltakozásom ellenére.

Szemeibe pillantva eszembe jutottak Kevin igéző kék szemei, úgy éreztem, mintha  most is itt lenne, mintha épp lassúznánk. Ajkaim szétnyíltak és még közelebb léptem Zaynhez. Mondhatom szép Rebecca, hogy másik férfira gondolsz miközben itt vagy a szívdöglesztő férjeddel, aki éppen veled van elfoglalva. Hirtelen felocsúdva gondolataimból szörnyű érzésem támadt, a lelkiismeretem azonnal tett azért, hogy ma se legyen jó kedvem.

- Elmegyek zuhanyozni.

Talán kissé ridegre sikeredett ez az egyszerű mindennapi közlés, bár már minden tettemet rossznak érzem. Ilyenkor jó lenne minden elől elmenekülni, vagy félretenni a problémáimat, és gyermeki játékossággal tekinteni a világra.

- Uhm nem lenne kedved...együtt?

- Megleptél, ugye tudod? - mosolyodtam el.

- Tudom. És azt is, hogy beszélnünk kell. Sok mindenről.

Homlokát összeráncolva fixírozta a nyakamat, amit óvatos mozdulatokkal próbáltam lazábbá tenni. Közben fantáziám szüntelenül képeket gyártott arról, hogy milyen lenne ha Ő csinálná ezt. Biztos vagyok benne, hogy ha Zayn hozzáérne a nyakamhoz, egy csapásra eltűnne a feszesség és a fájdalom.

Lassú léptekkel igyekeztem a fürdőbe, a szekrényből tiszta fehérneműt és egy fekete ruhát vettem elő, majd az éjjeli szekrényem fiókjából kikeresetem a sportkrémem, amit legutóbb is használtam egy izomhúzódásra. A zuhanyzóba lépve beállítottam a megfelelő hőfokot és az epres illatú tusfürdőmet vettem a kezembe.

- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülem mellett a mögöttem álló férfi.

*

Nyirkos hajamat egy csattal fogtam fel, és egy pár perc erejéig végighasaltam az ágyon. Finom illatú krém került a bőrömre, majd megéreztem Zayn kezeit, amint a nyakamat kényeztetik, majd a törölközőt  bontják ki. Ujjaival ért csak hozzá a bőrömhöz, de így is felforrósította az egész testem. Különböző mozdulatokkal lazította el az izmaimat, ajkai óvatosan értek hozzá nyakam hajlatához. A nyugalmunkat a telefonom zavarta meg. Zayn leszállt rólam, és a telefonomért indult, csakhogy egy olyan személy hívott, akire nem számítottam. Még a vér is megfagyott bennem, mikor kérdőre vont.

- Ki a franc az a Kevin?

Hiii Sweets!

Ajjh nem tudom mivel is kezdhetném, de egy bocsánatkérés azt hiszem célszerű lenne. Nagyon régen volt már rész, ezt betudhatnám az iskolának, a betegségemnek vagy éppen az elromlott laptopomnak is. Remélem azért nem haragszotok annyira, és szívesen olvastátok a részt. Most nem 'beszélnék' többet, elnézést a képek méretéért és elhelyezkedéséért, de Ipadról nem tudtam megoldani máshogyan. Azt hiszem ennyi lennék, örülnék pár véleménynek. :)

Rebecca

xx

III. 12*

- Mit akarsz? - tűrte hátra haját.
- Waliyha, nem foglak győzködni, hogy avass bele a legféltettebb titkaidba. Sajnos, nem tudom, hogy mi nyomja a lelkedet, de kérlek ne ítélj el! Szeretem a bátyádat. Tudom, hogy nehéz, de csak egy kicsi bizalmat szavazz nekem. Ha szükséged lenne bármire, nekem bármikor szólhatsz, nagyon szívesen segítek. Bármiben. - hosszan fújtam ki a levegőt, és az ajtó felé tettem pár lépést. Nem vártam meg a reakcióját. Mielőtt lenyomhattam volna a kilincset, óvatosan a nevemet suttogta, mire megtorpantam, és visszafordultam.

- Azt akarom, hogy szállj le rólam. Utállak. Zayn a tenyerén hordoz, és mindent megkapsz, amit csak akarsz, közben pedig nem is szereted.
- Hogy gondolhatod, hogy nem szeretem? Csak mond el milyen alapon vádolsz?
- Hogy milyen alapon? Nézz magadra! Semmi különleges nincsen benned. Csak egy vagy a sok lány közül. El kell ismernem ügyesen az ujjad köré csavartad a bátyám, de én nem veszem be ezt a nyálas szeretlek dumát.
- Nem értelek.
- Mit nem értesz? Behálóztad Zaynt, aki világ életében imádta az egyéjszakás kalandokat, a vad partykat. Most meg 2 gyerek után kell rohangásznia, meg fizetni a költekezéseidet.
- Annyira igazságtalan vagy. Először is, Zayn valóban más volt, de úgy gondolom ez egy könnyebben kivitelezhető életmód, egy kedvelhetőbb élethelyzet, amiben most él. És imádja Hannah-t és Will-t. Ebben 100%-ig biztos vagyok.
- Azt javaslom ne álltasd magad!
- Mit tudsz te? Nehéz volt a kapcsolatunk. Elütöttek, összevertek, megkéseltek, elhagyott. Már mindenféle rossz megtörtént, mi mindezek ellenére együtt vagyunk. Összekötöttük az életünk. Van 2 gyönyörű gyerekünk, egy barátságos otthonunk, egy nyugodt környéken. És a szerelmünk sem illant el, még ennyi dolog után sem. Mert erős, és mindent túlél, ha tetszik Neked, ha nem. - emeltem fel a hangom.
A padlón landoltam, a lábaim nem bírták tovább. A fejem automatikusan a kezeimbe rejtettem, és a kicsorduló könnycseppjeimtől próbáltam megszabadulni, minél hamarabb. Váratlanul ért a sötétség, ami ellepett. Magával ragadott, és egy csendes helyre vitt el, ahol élvezhettem az öntudatlan állapotot. A hangok megszűntek, csak annyit hallottam még utoljára, hogy "Reeeb", utána minden hallgatásba borult, csak az árnyéka voltam önmagamnak.

*

A nap a szemembe világított, és halk hangokat hallottam a közvetlen közelemből. A fejem valami keményen pihent, ami óvatosan mozgott alattam. A szemeimet nem voltam képes kinyitni, de az orromba kúszó férfias illatot felismertem. Közelebb húzódtam az izmos testhez, ami megmoccant, amikor végigsimítottam rajta.
Amint kinyitottam a szemem, tapasztalhattam, hogy nem csak ketten vagyunk a szobában. Zayn gyengéd csókot nyomott a homlokomra, majd apró mozdulatokkal ülő helyzetbe tornázta mindkettőnket. Karjait körém fonva, húzódott még közelebb, mire eddig alig észrevehető remegése elmúlt. Az első személy, akin megakadt a tekintetem, az előttem ülő sötét hajú lány volt.

- Wali? - hebegtem zavartan.
- Sajnálom Rebecca. Borzasztóan röstellem a viselk...

Nem engedtem, hogy folytassa, előbb szerettem volna, ha eltünteti az előtörő könnyeit, és megnyugszik. kissé labilis voltam, mikor felálltam, de Zayn segítségemre sietett. A fejem erősen hasogatott, de egy kis szerencsével eljutottam Waliyha-ig. Karjaimba zártam, és nyugtatóan simogattam a hátát. Pár percig összeborulva álltunk, amíg Wal könnyei alább hagytak. Olyan volt, mint egy elveszett gyerek, aki nem találja a helyét ebben a baljós, ámde néha szép pillanatokkal megáldott világban. De tudnia kellene, - úgy, mint mindenki másnak is - hogy még nem késő életcél után nézni, és a problémákra megoldást találni. Néha én is sajnálom, hogy az élethez nem jár megoldókulcs. De ha ennek így kell lennie, áldásom rá.
A bús pillanatok elillanni látszottak, Waliyha lassan, de biztosan megnyugodott, és folytatta, amit elkezdett.Bár nem éreztem szükségesnek, de engedtem, hogy meséljen.

- El kell mesélnem mindegyikőtöknek valamit. Csak egy apró gondolatot, egy érzést fogtok hallani, ami nekem már évek óta nyomja a lelkem. De ez főleg Neked szól Reb. Tudod, nem értettem, amikor anya azt mondta, hogy elment Zayn. Képtelen voltam felfogni a dolgokat. Végtelenül szomorú voltam, és olyan elkeseredett, hogy vágásokat ejtettem a csuklómon. Akkor ez látszott a legjobb kiútnak a szomorúságból, és a végeláthatatlan szenvedésből. Aztán jöttek a drogok is. Ne haragudjatok meg rám. Könyörgöm, ne ítéljetek el, mert azt már nem bírnám elviselni, ha ti is úgy néznétek rám, mint a többiek. Te-tegnap nagyon féltem a találkozótól, és bevettem egy kis cuccot. De ígérem az volt az utolsó. Ezért volt minden. Minden annyira zavaros az életemben. Megértem, ha utáltok.

Megértettem. Képes voltam átérezni a helyzetét. Eszembe jutottak a sokéves emlékek, és a sok fájdalom, amit anyám okozott. Olyan érzésem volt, mintha valaki a bordáimra nehezedett volna, ami iszonyatosan fájó volt. Egy mély sóhajjal próbáltam elűzni a nehézséget, de sajnos az nem akart eltűnni onnan egykönnyen. A gondolataimat a mellettem búsuló lányra tereltem. Walinak még most is rettentően nehéz, pedig már visszakapta a bátyját. Hirtelen annyi mindent akartam mondani neki, de nem tudtam mivel kezdhetném. Egy - számára - meglepő tetthez folyamodtam. Közelebb húzódtam hozzá, és átöleltem.

- Sajnálom Wali. Meg tudlak érteni. Engem az anyám hagyott el tinédzser koromban, aztán pár éve felkeresett. De semmi jó szándék nem vezérelte, csak magával akart cipelni New Yorkba, hogy minél messzebb legyek Zayntől. Az életben mindig lesznek olyan események, amik megnehezítik az életet. De ha figyelmesek vagyunk, mindig lesz valaki, aki kihúz a csávából. Nekem Zayn volt ez a valaki. Hidd el én nem fogom őt elvenni tőled. Nagyon szeretem a tudatot, hogy rendbe jön a kapcsolata a családjával. Nem ítél el senki, inkább törekszünk arra, hogy segíthessünk Neked mindenben.

Könnyek gyöngyöztek a szeme sarkában, és még szorosabban ölelt. Egy pillanatig furcsálltam a szituációt, de rájöttem, most én vagyok az, aki támaszt nyújt neki. Egy halk köszönöm-öt suttogott, majd felemelte a fejét. Egy kicsit nyújtózkodnom kellett, hogy megkaparintsam a zsebkendős dobozt, de elértem a célom. Waliyha-nak átnyújtottam a fadobozt, és hagytam, hogy kicsit arrébb húzódjon. Kifújta az orrát, és a csuklójáról lefejtett hajgumival, összegumizta a haját.
Trisha idegesen fészkelődött a fotelban, Waliyha pedig kivonult a szobából.

- Köszönöm Rebecca. Hihetetlen, amit a családomért teszel. Remélem jobban vagy, mert nagyon aggódtunk érted, mondjunk Zayn a leginkább. Hogy érzed magad?
- Kicsit fáj a fejem, de jól vagyok. Zayn orvosolni, fogja a problémám. - nevettem el magam, mire egy nedves puszit kaptam az arcomra.
- Rendben fiatalok. A lányokkal kimegyünk a kertbe a gyerekekkel.
- Köszönjük. - szólalt meg egy mély hang mögülem.

*
music.
A szoba közepén egy mosolygós lány méregette magát a tükörben. Arcáról boldogság sugárzik, hosszú fehér ruhájából ítélve élete legnagyobb eseménye előtt áll. Hosszú barna haja tökéletes loknikban hullik a hátára, de hamarosan kontyba fűzi egy szőke halvány ruhába öltözött lány. Miután minden hajszál a helyére került, egy ezüstös csattal teszik még különösebbé a frizurát. A csat tökéletes harmóniában van a lány nyakát ékesítő nyaklánccal, és a fülében lógó fülbevalóval. Ujján meg-megcsillan az apró gyémántkövekkel kirakott csodálatos gyűrű, amint a napfény egy sugara rávetődik a nyitott ablakon keresztül. Senki sem tagadhatná le az izgatottságot, aminek fénye mindenki szemében megcsillan. Az egyszerű darab, amelyen néhol lány hullámokban tekeredik a fehér selyem, tökéletesen illik a lányhoz. Lábait fehér csipkés borítású fehér magassarkúba bújtatta, mely egy fehér bokára erősíthető szalaggal ad biztos tartást neki. Az ajtón egy barna hajú lány ront be, és a szoba közepén álló lányt magához szorítva engedi szabadjára érzelmeit. Számára is hihetetlen, hogy a legjobb barátnője és a legjobb barátja kötik össze az életüket. A menyasszony szeméből is kicsordul egy-két könnycsepp, de a szőke lány megtöri az érzelgést, egy határozott mondattal. Készülődni kell, hiszen a násznép nem fog várni...
*
- Ezennel házastársaknak nyilvánítom Önöket az Úr szent színe előtt! Megcsókolhatják egymást!– hangzott el a várva várt mondat.
A padokon ücsörgő emberek egyszerre pattantak fel, hogy minél jobb szögből kapják el a meghitt csókjelenetet, amit legtöbben hangos tapssal fogadtak. Miután eltávolodtak egymástól a sötét hajú szmokingos férfi újra megfogta a nevető nő arcát és maga felé fordította. Megcsókolta. Mindenki elkezdett tapsolni ismételten. Az biztos, hogy életük legboldogabb napját nem ronthatja el senki. Mert ez a nap csak róluk szól, értük van. Azért a szerelemért, amiért harcoltak, és, amit teljességgel kiérdemeltek...

Hiii Sweets!

Most rövid leszek, mert a hülye telefonom kitörölte az eddig leírt beszédemet. Köszönök mindent nektek, az összes pipát, olvasót, kommentárt, és nem utolsó sorban a több, mint 40.000 (!!!) oldalnegjelenítést. Csodálatosak vagytok!  A rész nem lett túl hosszú, és izgalmasnak sem mondanám, de azért elfogadható. Most pedig negkérlek Titeket, hogy hagyjatok magatok után nyomot, természetesen KOMMENT formájában!! :))

Kiss: Becca

xx

III. 11*

***

Hangos gyerekkacagás ütötte meg a fülemet, majd a két felém közeledő gyermek ugrott rám. A távolban egy vigyorgó, boldog tekintetű férfi állt. Minket nézett.

- Anya, ugye elmegyünk ma még fagyizni?

A kislány édes hangon szólalt meg, és egy kedves mosollyal próbált meg levenni a lábamról. Nyert ügye volt. Arcvonásaiban rám hasonlított, míg a kisfiú arcán az édesapja gyerekkori sajátosságai jelentek meg. Két figyelmes szempárral kellett szembenéznem. Hannah kék szemeiben izgatottság csillogott, már nagyon kíváncsi volt a válaszomra. William a nővére keze után kapott, amikor hátulról valaki elkapta őket. Hangosan sikítottak, de Zayn nem hagyta, hogy elessenek. A fűben terültek el mindhárman, Zayn féloldalas mosolyával hívogatott. Végül beadtam a derekam, Will mellé huppantam le.

- Apucit kérdezzétek a fagyi ügyében! Én nem tudok semmit! - csipkelődtem.

Zayn látszólag megrökönyödött, biztos voltam benne, ha nem lennének itt a gyerekek, már maga alá gyűrt volna. De most nem tette. Csak egy kacsintással elintézte az egészet.

- Apuuu, ugye megyünk? - nyaggatta Will a kuncogó férfit.

Én is jót mosolyogtam a gyerekek szokásain, imádtam, hogy minden játékban benne vannak. Zayn jelentőségteljes pillantást vetett rám, mire Hannah az ölembe mászott, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Hihetetlen, hogy mi mindenre képes 1 gombóc fagyiért. A következő puha test Will-é volt. Ő a térdemen foglalt helyet, és a nyakamat ölelte át.

- Azt hiszem konkurenciád akadt.

Nevetve mondtam a szavakat Zaynnek, először összeráncolta a szemöldökét, majd kisimultak vonásai. Ő is csatlakozott a kacagáshoz, miután megértette ez is a mai 'piszkálódásom' része. Láttam, hogy nagyon töpreng valamin. Ez be is bizonyosodott, mikor pár perc múlva, a ház felé indult. Amikor visszatért - a kezében egy doboz fagyival - gyerekek megrohamozták. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?

- Apa, ugye felvihetjük a faházba a fagylaltot?
- Vigyétek. De ne egyetek túl sokat és gyorsan. Nehogy megfájduljon a torkotok!

Jót mosolyogtam Zayn védelmező viselkedésén. Még most is ugyanolyan féltő, mint bármikor a kapcsolatunk során. És bár eltelt 2 és fél év, szinte semmi sem változott. A szerelmünk ugyanolyan erős, mint volt. Fátyolos tekintettel néztem az egyre kisebbnek tűnő lurkókat. Zayn lassú léptekkel tette meg az utat felém, jobb karján támasztotta meg magát, amikor szorosan mellettem helyezkedett el. Egy puszit kaptam az arcomra, majd a nyakamra, végül a vállamra. Ajkai nyomán égett a bőröm, ajkaimat megnedvesítettem, mielőtt még teljesen kiszáradt volna a szám. Még mindig a távolba bámultam, nem akartam Zayn szemeibe nézni, mert tudtam: akkor nekem végem. - Mindig megkapja, amit akar, de ez most nem így lesz. teperjen egy kicsit. - Ezen gondolatok hatására gonosz vigyorra húzódtak ajkaim. rezzenéstelen arccal álltam fel, és kicsit leporoltam a fenekemet. Óvatosan ringattam a csípőmet, még jobban hergelve a mögöttem leskelődő férfit. Halványan elmosolyodtam, lépteimet lelassítva indultam el a kisebb tóhoz, ami a kert szélén helyezkedett el. A madárcsicsergés és a csend nagyon jól esett, a fejemet hátra döntöttem, és élveztem a nyugalmat.

Csak néhány fűszál zizzent meg mögöttem, de éreztem domináns jelenlétét a levegőben. Teste pár centire lehetett az enyémtől, mikor ujjai a hajamat terelték arrébb a nyakamról. Ajkaival nedves csókokat préselt a fülem mögötti területre, ezzel halk nyögéseket kicsalva belőlem. Kezeit a pólóm alá csúsztatta, hasamat csiklandozta hosszú ujjaival. Szemeim kipattantak, amikor a melltartóm kapcsával kezdett bíbelődni. Rögtön megfordultam, és elhessegettem minden piszkos gondolatomat, amelyeket az előbbi néhány perc tettei csalogattak elő elmém hátsóbb zugából.

- Mrs. Malik, igazán csúnya volt, hogy az este ott hagyott. Úgy, mint, ahogyan most is. Ugye tudod, hogy milyen izgató vagy?

Szinte nem hittem a fülemnek. Fejemet pironkodva hajtottam le, vártam, hogy hajam minél hamarabb az arcomba hulljon, ezáltal egyfajta védelmet biztosítva nekem. Sosem gondoltam volna, hogy felhozza a tegnap éjszakát. Megbeszéltük, hogy erről senkinek nem beszélünk, és elfelejtjük.

- Mr. Malik, igazán csúnya Öntől, hogy nem a megállapodásunknak megfelelően cselekszik. Nem gondolja, hogy túl pimasz?

Folytattam a játékát, én is olyan stílusban válaszoltam, mint Zayn az előbb. Bármiféle válaszra vagy tettre nem várhattam, mert a gyerekek ismét feltűntek. Nevetve guggoltam le, és vártam Hannah érkezését, aki nem kis sebességgel vetette magát a karjaimba. Willt Zayn kapta a karjaiba, és sutyorogva indultak a ház felé. Nem tudtam miben mesterkedtek, de az biztos, hogy semmi jóban. Zayn pillantása mindent elárult...

~ Patricia:

- Safaa, Waliyha! Igyekezzetek, ha jönni szeretnétek! - kiáltottam fel az emeletre a két itthon lévő lányomnak.
- Indulhatunk. - hangzott az egyöntetű válasz, aztán lábdobogások jelezték, hogy most betartják a szavukat.

*

- Anyu, tudom, hogy haragudni fogsz rám, de muszáj elmondanom Neked. - szólalt meg az autóban Waliyha. - Szerintem Rebecca nem szereti Zaynt.

Szavai hallatán lepetten kerekedtek ki szemeim. Nem tudtam, honnan vette ezt a baromságot. Szinte alig ismeri a sógornőjét, de ő rögtön kombinál. Hiába rossz tulajdonsága, ebben a helyzetben meg tudom érteni. Tudom, hogy most még jobban félti a bátyját, nem akarja még egyszer elveszíteni.

- Wali kérlek, ne legyen ennyi előítéleted! Gondolj bele! Szerinted, lenne két gyerekük, ha nem szeretnék egymást? Kérlek, ne bántsd meg őket. - soroltam fel a legésszerűbb okot, ami a véleménye ellen szólt.

Waliyha elgondolkodott mellettem, majd pár perc múlva hangos zenét bömböltetett a fülébe. Tudtam, hogy makacskodni fog, és nem ad nekem igazat egyhamar. Csak remélni tudom, hogy nem csinál semmi galibát. Safaa sokkal kiegyensúlyozottabb a fiatalabb nővérénél, úgy ahogy Doniya is.
Fél órán belül parkoltam le az otthonos külsejű ház előtt. A kertből vidám sikítozás hangzott, aztán vízcsobogás, majd önfeledt nevetés. Örültem, hogy az unokáim ilyen boldogok. Safaa azonnal mosolyogni kezdett, de Wal továbbra is zenét hallgatott, és maga elé nézve közelítette meg az ajtót. Rögtön a kertbe érkeztünk, megzavarva a kacarászó gyerekeket. Zayn kezében egy slag pihent, amivel éppen a feleségét locsolta le, aki sikítozva menekült a vízsugár elől. Engem is megmosolyogtatott a jelenet, imádtam, ahogy Zaynből is előjött a gyermeki énje. A következő pillanatban a slagot elhajítva rohant felénk, és mindhármunkat egyszerre szorongatott meg.

- Annyira örülök Nektek! - mosolygott ránk.

Waliyha kivette a füléből a fehér fülhallgatót, és a táskájába tette. Kritikus szemekkel pásztázta a Zayn mellett ácsorgó lányt. Reméltem, hogy van annyi esze, hogy nem mond semmi bántót. Sajnos csalódnom kellett.

- Ez most komoly? Valami szebbre számítottam. nem értem mi ez a nagy felhajtás körülötted. Mindenki Neked nyalizik, de azt most leszögezem, hogy én nem foglak agyon dicsérgetni!
- Wal, vigyázz a szádra! - csattant fel Zayn, mire Reb végigsimított a karján.
- Ne, hagyd csak Zayn. Semmi baj. Nem lehetek szimpatikus mindenkinek. Én csak szeretném, ha nem lenne feszültség. Sajnálom, ha valami rosszat tettem ellened Waliyha.

Az első perctől kezdve szerettem a kék szemű lányban, a felnőttes viselkedését. Örültem, hogy nem áll le veszekedni, de abban biztos voltam, hogy bántotta Wal viselkedése. Tudtam, hogy Zaynre is mérges, amiért nem foglalkozott vele több évig, nem töltötte be senki a védelmező báty szerepét.

~ Rebecca:

Waliyha viselkedése nem lepett meg, teljesen átéreztem a helyzetét. Igaz nem tudtam a pontos okát, amiért bántó dolgokat vágott a fejemhez. Rosszul estek a szavai, de megpróbáltam nem magamra venni a véleményét.

*

A vacsora után Waliyha jött hozzám. nagyon meglepett, hogy vele találom szembe magam. Először csak állt előttem, és méregetett. Zavartan kavarogtak a fejemben a gondolatok, végül arra jutottam, én kezdeményezek beszélgetést. 

- Hol szeretnél aludni? - mosolyogtam rá kedvesen.
- Safaa-val. - motyogta, majd elfordult, és lehuppant a kanapéra.
- Kimegyek a mosdóba. - állt fel, majd zavartan a hajába túrt. - Merre is van?
- Az emeleten, balra a 2. ajtó.

Pár perc múlva Zayn ölelt át, majd kérdően pillantott felém. Csak megráztam a fejem, és a Hannah és Will felől kérdezősködtem. Zayn elmondása szerint már biztos valami nagyon szépről álmodtak, de én azért egy pillantást vetettem rájuk. A szobájukban sötét volt, és halk szuszogás hallatszott csak. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót. 

Wali már több, mint negyed órája a fürdőbe zárkózott, így megvolt minden okom az idegeskedésre. Halkan kopogtattam az ajtón, mire halk hüppögést hallatva kiabált ki a lány.

- Hagyjál békén!

Hangja zaklatottan visszhangzott a fürdőből, jobbnak láttam benyitni. Az ajtóban azonban ledermedtem. Waliyha a mosdó fölött támaszkodott. Ijedten kapta irányomba tekintetét. Haja lezser kontyba volt kötve, a festék elkenődött szemei körül. Könnyeit próbálta eltüntetni, de nem sikerült. Minden bátorságomat összeszedve csuktam be magam mögött az ajtót. Azt hiszem hosszú beszélgetésnek nézünk elébe...

Hiii Sweets! 

Most jön a nyár utolsó bejegyzése. De rossz ezt így leírni. Sajnálom, hogy ilyen régen volt rész, de szerettem volna kihasználni az utolsó hetet, így nem nagyon jutott időm az írásra, noha ihletem az volt. Remélem tetszett a rész mindenkinek, ez is hosszúra sikeredett. Kérlek ne felejtsetek kommentelni, adjátok meg nekem ezt az örömöt így estére. :')

Kiss: Becca
xx