II. 4*

Sziasztok, OLVASSÁTOK EL! FONTOS!

Egy jó hosszú fejezetet hoztam nektek. Sajnos tényleg nem leszek hosszú ideig, így hétfőn is várható fejezet. :)
Ez az a bizonyos + 18-as rész...MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE OLVASSA! :D
Manók, nem gondoljátok, hogy egy kicsit keveset kommenteltek? Ennyire rossz, amit írok?
Remélem nem, így van. A pipáknak viszont örülök, köszönöm őket :')
Olvassátok a részt, és KOMIZZATOK! Remélhetőleg elnyeri tetszéseteket...

Puszi: Becca


Tudtam mit akar, és egyáltalán nem volt ellenemre.
Kezével combom belső felét simogatta, és nyakamat borította be édes csókokkal.
- Ne feledd, amit mondtam.- kacsintott.

Testemben egy megnyugtató érzés áradt szét. Azt kívántam bárcsak ne tűnne el. Sem az érzés, sem ő.

- Nem felejtem el!
- Helyes. Most pedig, hogy helyre állítottam az önbizalmadat, én következem.
- Ó...és mit szeretne Mr. Malik?- kuncogtam.
- Ha tudnád te azt...
- Szeretem a kihívásokat!
- Ó igen?- vigyorgott.
- Igen...mire is gondoltál?- kérdeztem egy apró mosollyal szám sarkában
- Hát, hogy te meg én...- kezdte.
- Aludhatnánk? Kiváló ötlet!.- mondtam. Semleges arckifejezésemet látva, lefagyott a mosoly arcáról és szomorúan vette tudomásul az előbb elhangzott mondataimat.
Pont erre a reakcióra számítottam, de még mindig nem adtam fel a tervem.
Lassan elfordult az ágyon, és lehunyta szemét. Egy hirtelen mozdulattal fölé kerekedtem, és apró puszikkal "leptem meg".
Egy önelégült mosolyra húzta szépen metszett ajkait, majd mutatóujjával végigsimított szegycsontom vonalán. Megremegtem, amire hasonló volt a reakciója, mint pár perccel ezelőtt.
Erőt vettem magamon, és szólásra nyitottam a szám.

- Mit szeretnél?
- Tudod, te azt nagyon jól.- mosolygott.
- Nem. Ha nem mondod nem.

Próbáltam ismét semleges arcot vágni, miközben a fejemben cikázó gondolatok hatására enyhe pír "telepedet" arcomra. Nagyon jól tudtam mit akar, de az ő szájából akartam hallani.

- Szóval, lenne kedved...
- Mond ki!
- Gonosz vagy, ugye tudod?- nevetett szégyenlősen.
Szégyenlősen? Huhh. Nekem ez még új!
- Nem vagyok az.
- De. Szóval...szeretkezni szeretnék veled...csak nem tudom, hogy te is akarod...
És egy újabb szégyenlős mosoly. Ezt még meg kell szoknom.
- Mitől lettél ilyen szégyenlős, vagy éppen félénk?- kérdeztem halvány mosollyal arcomon.
- Te váltod ki belőlem. Te olyan más vagy, mint az összes többi lány. Különleges vagy. Imádom minden egyes porcikádat. Most nekem lesz szükségem egy kis biztatásra. Ugye tényleg nem hagysz el? Mert abba belebolondulnék...
- Nem.- adtam a határozott feleletet.- Te vagy a másik felem, és azt hiszem egy fél ember nem igazán életképes.
- Ez tényleg biztató volt. De most térjünk a tárgyra. Már kezdek türelmetlen lenni. Szeretném minél előbb ezeket- mutatott ruháimra- a földön látni.
- Mr. Malik magának nem mondták még, hogy nagyon mohó.
- De igen. De a te esetedben igen nehéz parancsolni a vágyaimnak.- kacsintott.
- Hmm.
- Ezt mire véljem.
- Hmm.- morogtam, mire lefogta karjaimat, és gyengéden a csuklómnál a párnához nyomta.
- Az őrületbe kergetsz te boszorkány. Most akarlak...már nem tudok várni.

Végem volt. Engedtem neki. Mohón faltuk egymás ajkát megfeledkezve mindenről és mindenkiről. Csak ketten léteztünk abban a pillanatban.
Egy ügyes mozdulattal lerántotta rólam az apró toppot. Hasamat borította be apró csókjaival, és szoknyámból bújtatott ki.

- Ezt te élvezed?- vigyorogtam.
- Nem is tudod mennyire.- kacsintott, majd folytatta az előbbi tevékenységét.- Olyan gyönyörű vagy! Soha nem fogok tudni betelni veled.
- Még van rá időd.- suttogtam.

A nyakamat csókolgatta, miközben én a pólójából bújtattam ki.
-Annyira szeretlek.- morogta.

Kissé megharapta a bőrt a nyakamon, mire halkan felnyögtem. Lábaimat erősen csípője köré fontam.
Meztelen hátát simogattam és karmolásztam, ami miatt kisebb nyögések "csúsztak ki" a száján. Nyakamról áttért a számra, ahová könnyed csókokat lehelt.
- Alig vártam már ezt az estét.- suttogta.

Belső combomat halmozta el csókokkal. Nagyokat sóhajtottam és néha elhagyta számat egy-egy nyögés, ami belőle diadalittas mosolyt váltott ki.
- Nyugi kis vadócom.- vigyorgott.
- Zayn, akarlak. - nyögtem.

Halványan elmosolyodott, majd mellém feküdt. Fölé pördültem, és egy szenvedélyes csókban részesítettem. Hajába túrtam, mire alig hallhatóan felmordult. Vágytól fűtve kínoztuk egymást óvatlan érintésekkel, csókokkal, de ezt egy idő után megelégeli barátom.
-Mehet?
Bólintottam.Lassan félően belém vezette magát.Első mozdulatai halk nyögéseket csaltak ki belőlem, amik kis idő elteltével egyre hangosabbakká váltak, ezért csókokban részesít. 

Lassan kezdett mozogni, szinte félt, hogy fájdalmat okoz nekem. 

Hátát simogattam vagy néha karmolásztam, amit ő kisebb nyögésekkel jutalmazott. Életem talán legszebb óráit vele töltöm éppen.

Testem megfeszül, s fejem hátra hajtom. Hamarosan ő is átéli ezt az érzést, hangos nyögéseiből leszűrve.

Miután mind a ketten kissé megnyugodtunk, szorosan magához húzott.

Fejemet izmos mellkasán pihentetem, miközben hallgattam őrült gyors szívverését.

Szembe feküdtem vele, és tökéletes arcát fürkésztem, mely minden egyes alkalommal elvarázsol.

Bámulatba ejtő dolog a szerelem, nem de? 

II. 3*

Sajnálom, hogy ennyi ideig nem volt fejezet, csak megint nem volt jó hetem...
Fejezet: Szombat, Vasárnap, és Hétfőn is :) Elviekben.
Április 2-től Londonban leszek, és nem hozok fejezeteket egy ideig. Bocsi.
Na, nem is mondanék többet, csak egyet. Nem tetszett az előző fejezet? Nem kaptam annyi komit, mint szoktam...
Na mindegy. jöjjön a FEJEZET :D
Love U All

Rebecca
xx

Már a 3. körnél tartunk és kezdem, azt hinni, hogy ez a pasi le akar minket itatni...
Leyla szó szerint, issza minden szavát, és nevetségesen sokat vigyorog. Mi lesz ebből? Semmi jó az biztos...

Mindjárt éjfél...tényleg későre jár. Haza szeretnék menni, de nem hagyhatom itt Leyla-t.

"Hol vagy? Z"

Zayn miattam idegeskedik? És miért van még fent ilyenkor? Most látom csak...8 nem fogadott hívás..

"Aludj! Csók: R"

"HOL VAGY?"

"Funky Buddha"

"Maradj ott, megyek"

Idejön? Csak azt ne! Bár lehet igaza van. Nem szeretnék megint kórházba kerülni.

Szorosabbra húztam magamon a fehér anyagot, és egy kicsit arrébb húzódtam a mellettem szórakozó párostól.
Barátnőm már túlságosan is az alkohol hatása alatt állt ahhoz, hogy tisztán gondolkodjon. Kivettem a kezéből a whiskey-t, és rendeltem neki egy pohár vizet. Mindet megitta a parancsomra, aztán Ross vállára borult, és suttogott valamit a fülébe. Lehajoltam hozzá, és egy haragos pillantást vetettem rá.

- Gyere! Fizetünk, és hazamegyünk!- rángattam ki a férfi karjaiból.

- Nem! Én Ross-szal maradok!

- Leyla! Nem lehetsz ennyire felelőtlen!

- Nem vagyok az!

- Rendben, ahogy gondolod, de gyere!

- Szia...Rossy! Mikor látlak?- kérdezte nevetgélve barátnőm.

- Amikor csak akarsz bébi! De...Rebecca...te...is jöhetsz! Boldoggá tennél!- vigyorgott a fiú.

- Na ezt most hagyd abba! Mit képzelsz magadról? Ne gondold azt, hogy minden a tiéd lesz, amit csak akarsz!- rivalltam rá.

- Te...nem Rebecca Dawson vagy? Barna, hullámos haj és kék szemek...ez stimmel. 

- És ha ez a nevem, akkor mi van?

- Te Zayn csaja vagy?- ijedt meg egy pillanatra.

Bólintottam. A srác elsápadt. Mos valami rossza mondtam volna?

- Itt meg mi folyik? ROSS? Te meg mit keresel itt?- lépett oda az asztalunkhoz Zayn, és idegesen fürkészte arcomat, majd tekintetét Ross-ra kapta.
- Heló haver!- vigyorgott.
- Évek óta nem láttalak! Visszaköltöztél?
- Igen. Los Angeles nem az én világom!

Hmmm. Ilyen jól ismeri Ross Zaynt? Talán kihúzhatok belőle valamit Zayn titkairól...

- Értem. Sajnálom most mennem kell, de majd dumálunk még. Csá.
- Oké. Cső.
- Mi volt ez?
- Mindent elmesélek ígérem, csak menjünk!- ölelt szorosan magához barátom.
- Rendben!
- Gyere! Hozzám megyünk!
- De...Leyla?
- Ő dolga. Döntés képes, felnőtt nő. Na gyere már!- húzott ki az épületből.
- Mi ilyen sürgős?- nevettem el magam.
- Iszonyatosan dögös vagy!
- Igeeen?- vigyorogtam rá.
- Ha még egyszer az ajkadba harapsz akkor nem bírom ki hazáig.- kacsintott.

ZENE
Szívem kihagyott egy ütemet, majd egyre gyorsabban vert. Tényleg ilyen hatással lennék rá? Egy olyan fiúra, akit az isteni gondviselés nekem ítélt?
Van valami, amit nem mond el. Tudom. Jelenleg nem arról van szó, hogy megcsal. Tudom, hogy nem.
Ő más. Van valami benne, ami teljesen különlegessé teszi.
Erre a titokra rá kell jönnöm.
Látom napok óta rágódik valamin. Mit tegyek? Beleszóljak a dolgába? Nem, azt nem szereti. Akkor mit tegyek? Remélem az idő megadja a választ. Lehetőleg minél előbb.!

A háza előtt állunk. A gyep enyhén vizes, és kissé hűvös van. De ez jelen pillanatban nem zavar. Óvatosan kezébe fogta kezemet, és lassan magához húzott egy érzéki csók erejéig. Csak azt veszem észre, hogy egyre jobban belé szeretek...

Vajon mindig szeretni fog? És meddig leszünk együtt? Furcsa gondolatok, miközben egyre hevesebben csókol nekem ilyen gondolataim vannak. Mondhatom szép.
Legalább tudom a gondolataim miértjét. Szeretem és nem akarom elveszíteni. Mert mindennél többet jelent nekem.
Talán igaz, hogy a barátom az, aki mindent tud rólam, és mégis szeret... Remélem így van.

Eldönt a füvön, és nyakamba csókol. Piszkosul élvezem, ami nem meglepő.



- Min gondolkozol már megint?
- Semmi.
- Nekem nem tudsz hazudni. Inkább használd másra azt a csinos kis szád. De előbb mond el mi bánt!
- Nem fontos.
- Nekem el kell mondanod! Tudni akarom!
- Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. Azt nem viselném el.- buknak ki belőlem a keserű gondolatok, amin egész eddig rágódtam.
- Ez a baj? Tudod, hogy nem hagylak el. Te olyan más vagy, mint a többi lány. Különleges vagy. Te megadod mindazt, amire szükségem van. Én is szeretlek. Örökké.

Az elhangzott szavak után, egy könnycsepp futott végig az arcomon, amit Zayn gondosan letörölt. Egy gyengéd csókkal szentesítette szavait. Ölébe kapott, és felvitt a hálóba. Tudtam mit akar, és egyáltalán nem volt ellenemre.

II. 2*

Amint kilépett a folyosóra anyám és Zayn fura idegesség telepedett rám. Nem tudtam mit akar anyám Zayntől és ez megrémített. A kezembe vettem a telefonom. Végignéztem néhány közös képet, amit Zaynnel készítettem. Mind a ketten fülig érő mosollyal meredünk egymásra. Óvatosan ajkamat harapdáltam, és elmosolyodtam. A vigyor hamarosan ráfagyott az arcomra, mert visszatértek a "látogatóim". Vajon most mi lesz?- tettem fel magamban a döntő kérdést.

***

Délután van és a cuccaimat pakolom egy táskába. Fáradt vagyok, és meggyötört a tegnapi történések miatt. Anyám hirtelen látogatása a varratszedés...Mindegyik fájdalmas csak az egyik fizikálisan a másik pedig lelkileg.

- Segíthetek valamit Szépségem?- kérdezte mosolyogva barátom.

Némán meredtem rá egy pillanatig, majd megráztam a fejem. Vigyorogva nézte tovább az ügyetlenkedésem.

Gyorsan repült az idő, de elég lassan haladtam mivel, fájtak a hegek. Zayn egy pillanatra sem tágított mellőlem, minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte.

Tegnap este anyám visszament a mostani pasijához, mint kiderült Jack a neve a szerencsétlen illetőnek. Zayn elég megdöbbentő dolgokat mondott el. A büfé esti magányában intézett beszélgetésnél, anyám megpróbálta rávenni barátomat, hogy hagyjon el. Nem tette. Semmi pénzért, semmilyen áron. Így anyám újra New Yorkban kötött ki...

 

***

- Nem akarlak elveszíteni!- kiáltott rám barátnőm.

Éppen egy újabb veszekedést eredményezett a viselkedése. Miért kell így viselkednie?

- Ne legyél féltékeny megint!
- Hidd el, csak jót akarok. Nehéz...de változtassunk a dolgokon. Kell egy barát nekem is és akkor talán nem leszek ilyen boldogtalan. Segítesz?
- Ebben én, hogy tudnék segíteni?- nevettem fel.
- Gyere el velem a Funky Buddha-ba.
- Rendben. De ígérd meg, hogy nem leszel féltékeny.
- Ígérem, csak vigyázz magadra!- ölelt át szorosan Leyla.
- Olyan jó, hogy van egy ilyen barátnőm, mint Te.
- Miért én milyen vagyok?
- Nem sorolom fel a jó tulajdonságaidat, mert akkor rád tör az "egós" éned, azt pedig nem akarhatja senki. Legyen elég annyi, hogy te vagy a legjobb barátnőm.
- Köszönöm! Te is nekem! De most igyekezzünk! Segítesz elkészülni?
- Persze!- válaszoltam mosolyogva.

- Ez a ruha csúcs! Olyan mintha rád tervezték volna! Csak...
- Mi a baj vele?- kérdezte meglepetten szőke barátnőm.
- Nem túl rövid?
- Nem.
- Akkor rendben. Hogy tetszik az enyém?
- Nagyon jól mutatsz benne, bár egész visszafogott! Mi ennek az oka?
- Ez visszafogott? Nem igazán...Egyébként nem akarom, hogy az uram féltékenykedjen, vagy éppen verekedjen. És ez a te estéd!- öleltem át.
- Az urad?- kérdezi kíváncsian.
- Igen. Zayn, ha még nem jöttél volna rá. Elneveztem így, de ez maradjon kettőnk között.- kacsintottam.
- Rendben!- nevette el magát.
 

- Ez a hely iszonyatosan jó!- kuncogott Ley.
- Ezt most a klubbra vagy a pasikra érted?- nevettem.
- A válaszom....hmmm meggondolandó! Mindkettő.
Leyla mosolyra húzta a száját, majd egy üres asztal felé vette az irányt. A kidobófiú lassan, lehajtott fejjel vánszorgott az asztalunk elé, majd felnézett. Alig láthatóan elmosolyodott, majd megszólalt.
- Mit hozhatok a gyönyörű hölgyeknek?- kérdezte kivillantva ezerwattos mosolyát. A haja világosbarnának hatott a fényben, szeme kéken fénylett.
- Én egy Cristal-t kérek.
- Hmm...meglepően jó választás.- kacsintott Leylára a kék szemű srác.
Barátnőm mellettem olvadozott, de nekem hála ezt nem vette észre a fiú.
- Én egy Mojito-t.- mosolyogtam.
- Ez is jó ízlésre utal. Esetleg valami mást?
- Köszönjük, de egyenlőre nem.
- Ha nem veszik tolakodásnak, megtudhatnám a nevüket.
- Leyla...- vigyorgott barátnőm.
- Rebecca.
- Gyönyörű nevek. Én Ross vagyok.- kacsintott, majd a pult felé vette az irányt, és pár percen belül megérkezett az italainkkal.
- Tessék hölgyeim. A műszakom véget ért...és nem bánnák, ha csatlakoznék?
- Nem...sőőőt örülnénk neki!- pirult el Ley.
- Akkor hozhatom a következő kört? Jack Daniel's?
- Rendben.

Már a 3. körnél tartunk és kezdem, azt hinni, hogy ez a pasi le akar minket itatni...
Leyla szó szerint, issza minden szavát, és nevetségesen sokat vigyorog. Mi lesz ebből? Semmi jó az biztos...

Sziasztok!!

Bocsánat a sok késés miatt, de borzalmas volt a hetem....ne is részletezzük. De itt van a rész! Sok szeretettel Nektek! A következő részek általában 2-3 naponként "érkeznek" majd. Köszönöm az előző részhez a komikat, jobb kedvre derítettek. Hihetetlen, hogy mennyi szeretetet tudtok adni...szerintem nem is sejtitek :)
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, és sok komit és pipát kapok ;) 

Nagy ölelés, és sok szeretet::
Becca
xx

II. 1*

Sziasztoooook! :D

Újra itt vagyok, és egy egész hosszú fejezetet hoztam. Hétvégén összesen 650 oldalt olvastam (legalábbis eddig) és kicsit fáradt vagyok, de megérte *.*
Köszönöm a sok komit, annyira jól esett mindegyik :*
Na nem is húznám tovább az időt! Mindenkinek hatalmas ölelés és pusziiiii <3 ;)

Rebecca
xx


Éppen a reggelimet fogyasztottam, amikor valaki kopogott az ajtón. Egy halk szabadot mondtam, majd letettem a szendvicset, amit még Zayn hozott nekem a pékségből. Az ajtóban álló személy láttán elszörnyedtem. Rám törtek az emlékek, amik nem éppen nevezhetők kellemesnek. Ő csak becsukta maga mögött az ajtót, és rám nézett.

- Sajnálok mindent.- suttogta, majd könnyes tekintetét rám emelte...
- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem fagyosan.
- Téged. Egy helyi kávézóban hallgattam a híreket. Benne voltál. Jól vagy kicsim?- közeledett az ágyamhoz.
- Csodálom, hogy még a nevemre emlékszel...Közelebb ne merj jönni! Utállak! Érted? Hogy tehetted velem mindazt? Csak a pénz érdekelt.- emeltem feljebb a hangerőmet.

Ebben a pillanatban úgy éreztem jó lenne láthatatlannak lenni. Problémák nélkül élni és kiszaladni a világból. Félek. Sőt rettegek! Az érzés belülről mardos. Hogy mit is érzek? Fájdalmat, dühöt, kétségbeesést...
Most lenne szükségem Zaynre...

- Sajnálok mindent kicsim! Én nem így akartam. Megváltoztam. Hiszek benne, hogy meg tudsz bocsájtani.- suttogta hüppögve.
- Hinni a templomban kell. És késő bánat! Soha nem fogom megbocsájtani, hogy 13 évesen ott hagytál. Tudod, hogy fájt? Anya nélkül kellett felnőnöm. Te csak egyszerűen kiléptél az életemből, nem gondolva arra, hogy nekem mennyire fáj. Egy kitöltetlen, fekete úrt hagytál csak magad után. Na meg fájdalmat, de azt bőven. Egyedül maradtam. Te voltál a példaképem. A gyönyörű nő, akinek tökéletes az élete. Mindezt a fájdalmat miért okoztad nekem? Adtam minderre okot?- érveltem a velem szemben ülő nő ellen.

Borzalmas kínok... Ezzel jellemezhetném életem ezen nyomorúságos percét. Nem tudom miért jött ide...
6 éve nem keresett, nem gondolhatja, hogy ilyen könnyen megbocsájtok neki. A szemében megbánás csillog, de nem hiszek neki. Tudom milyen jó színészi képességekkel rendelkezik. Gondolom ezt az isteni adottságát az elmúlt évek során még tökéletesebbre fejlesztette.

- Csak szeretném elmondani a tetteim okát. Azért mentem el...
- Milyen kicseszett okok? Hmm? 6 évig basztál a fejemre, most meg idejössz és azt hiszed minden rendben lesz?- kiabáltam és arcomra sereglettek a sós könnycseppek.
- Hogy beszélsz?
- Úgy! Mit érdekel?
- Érdekel! Attól még, hogy elmentem a lányom maradtál. Én hoztalak a világra és szerettelek. Mindig.
- Itt a kulcsszó! Szerettél! Múlt idő! Lehet, hogy így volt, de elmentél. Magamra hagytál. És miért? Azért, mert apa nem volt elég gazdag?
- Elég volt! Nem érthetsz semmit!
- Gondolkodj el azon, hogy nekem milyen lehetett szinte még kisgyermekként átélnem, és utána gyere a magyarázataiddal. Most az egyszer ne a saját érdekeid legyenek fontosabbak!
- Kislányom, én őszintén sajnálok mindent. Azért mentem el, mert...
- Nem érdekel. Most menj el!
- Nem! Kimondom! Mert apádat megcsaltam és nem akartam a szemébe nézni. Nem akartam, hogy azt gondold mekkora senkiházi vagyok. Azt sem akartam, hogy végig kelljen hallgatnod a napi veszekedéseket köztem és édesapád között.
- Inkább végighallgattam volna, minthogy elveszítselek, és anya nélkül nőjek fel.- suttogtam.
- Hidd el én csak jót akartam. Nem kezdhetnénk tiszta lappal?
- Ha megígéred, hogy nem hagysz el többet, akkor talán...
- Megígérem kicsim, csak bocsájts meg.
- Meglátjuk. Idővel minden helyre jöhet, de ez csak rajtad múlik.

- Hali Becc... jó napot!- lépett be Zayn az ajtón, kezében egy kisebb csomaggal. Zavartan cikázott tekintete köztem és az anyám között.

- Ő az anyám.- suttogtam. 

- Mit keres Ön itt? 

- Nyugodj meg!- suttogtam ismét, mire mellém lépett. Lepakolta a csomagokat az ágy végébe, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Ő a barátod?

- Igen.

- Zayn Malik.- nyújtotta a kezét Zayn, és ridegen nézett anyámra.

- Emily Dreamer. Most azt hiszem el kell mondanom valamit.
- Mit?
- Elköltözöl.
- Mi? Miért költöznék el?
- Azt mondtad tiszta lappal akarsz kezdeni. Költözz hozzám New Yorkba. Tökéletes életed lehetne…
- Na álljunk meg egy szóra. Becc nem megy sehova!
- Zaynnek igaza van. És mégis mikor akartad volna közölni a kis tervedet? Megint becsaptál!
- Akkor akartam belekezdeni, mikor a barátocskád éppen jött.
- Na ne, ne, ne! Mindezt, hogy gondoltad? Idejössz a szent beszédeddel, az évek alatt tökéletesre fejlesztett álmosolyoddal és csak lazán közlöd, hogy költözzek veled egy olyan városba, amit egy óceán választ el a lakhelyemtől? Így akarsz tönkretenni? El akarsz szakítani az egyetlen embertől, aki teljes szívéből szeret?
- Azt hiszed ő szeret? Nem kellesz neki másra csak, hogy kiélje rajtad a vágyait!
- Lehet, hogy te nem ismered az érzést. Azt amikor szeret valaki teljes szívéből... De nekem szerencsére sikerült megtapasztalnom. Méghozzá mellette.- kulcsoltam össze kezeinket.- Ami pedig a vágyakat illeti... a testi kapcsolat is nagyon fontos. A mi dolgunk, hogy a miként cselekszünk.
- Ne legyél naiv! Én látom rajta, hogy nem teljességgel szeret!
- Mi tudsz te a szerelemről?
- Hát többet, mint te az biztos! És a témát lezárom, csomagolj!
- Elég! Nem megy Becca! Neki itt van az otthona Bradford poros kis városában. Kérem, értse meg, hogy szükségem van rá! Csak mellette találom meg a helyem.
- Ha igazán szeretitek egymást a távkapcsolat is menni fog!
- Aha! Persze! Olyan jó lesz, ha majd évente kétszer találkozunk... Az úgy nem kapcsolat!- ráztam meg a fejem, ezzel jelezve nem értek egyet előbbi mondatával.
- De igen! Tudom, hogy igazam van!... Zayn, kijönnél velem 1 percre a folyosóra?
- Minek? Magával ellentétben nekem nincs titkom Becca előtt!
- Csak gyere ki! Fontos.

Amint kilépett a folyosóra anyám és Zayn fura idegesség telepedett rám. Nem tudtam mit akar anyám Zayntól és ez megrémített. A kezembe vetem a telefonom. Végignéztem néhány közös képet, amit Zaynnel készítettem. Mind a ketten fülig érő mosollyal meredünk egymásra. Óvatosan ajkamat harapdáltam, és elmosolyodtam. A vigyor hamarosan ráfagyott az arcomra, mert visszatértek a "látogatóim". Vajon most mi lesz?- tettem fel magamban a döntő kérdést.

***

20*

- Annyira aggódtam érted!- mondta halkan, miközben mutatóujjával végigsimított arccsontom vonalán.
- Megint megmentettél. Lehet, hogy meghaltam volna, ha te nem jössz.
- De jöttem, és most itt vagy. Ez a lényeg!
- Köszönöm, hogy itt vagy.- mosolyodtam el halványan.
- Mindig itt leszek Neked...
- Köszönöm. Elárulom, hogy titkon reménykedtem benne.- kacsintottam.
- Helyes. Elintéztem, hogy itt maradhassak veled egész éjszaka.
- Dehogy! Menj haza! Már jól vagyok, és vigyáznak rám!- mondtam, mire megrázta a fejét.

Ekkor kopogtak az ajtón, majd belépett két egyenruhás férfi. Tudtam, hogy miért jöttek a rendőrök, de ettől csak egyre nyugtalanabb lettem.
- Jó estét! Miss. Dawson, és Mr. Malik?- kérdezte az alacsonyabb.
- Igen.- feleltem halkan.
- Szeretnénk egy kisebb kihallgatást végezni. Természetesen csak akkor, ha a kisasszony is beleegyez.
- Rendben.

Rettegés fogott el. Bele sem mertem gondolni, mi lenne velem, ha Zayn börtönbe kerül. Ráadásul miattam, mivel ő csak megvédett...

- Kérem mesélje el a történteket!
- A táncórám után megjelent Denny, és megint bepróbálkozott, és Zayn- néztem bele csillogó barna szemeibe- kérlek ne haragudj meg, de megcsókolt. Egy terembe lökött be, és majdnem megfojtott. Mivel tudatosítottam benne, hogy Zaynt szeretem, így a földre terített, és vágásokat ejtett a csípőcsontomnál. Röviden ennyi lenne.- sóhajtottam miután elmeséltem a pár órával ezelőtt történteket.
- És Mr. Richards-zal mi történt?
- Csak...csak Zayn megvédett.- hajtottam le a fejem.
- Uram ugye tudja, hogy testi bántalmazást követett el, mivel az előbb említett fiúnak eltört az orr- illetve felkarcsontja?
- Tisztában vagyok vele.- válaszolt Zayn gondterhelten, majd rám emelte a tekintetét.
- Holnap szeretnénk kihallgatni Önt.
- Rendben.
- Hölgyem, nyugodjon meg! A barátja nagy valószínűséggel nem fog börtönbe kerülni. Mr. Richards-ot viszont elítélhetik a tettéért a bíróságon.

- Értem.- bólintottam.
- Köszönjük, hogy elmondta a történteket, és elnézést a zavarásért. Mihamarabbi gyógyulást.
- Köszönöm. Viszlát.
- Viszlát.- léptek ki a folyosóra a rendőrök.

- Zayn...- suttogtam.
- Ssss! Nem lesz semmi baj! Pihenj! Vigyázok rád.- simított végig karomon.
- Nyugodtan menj haza! Nem kell itt maradnod!- simítottam végig arca vonalán.
- Itt maradok.

Halványan elmosolyodtam határozottságán, és elmélyülten fürkésztem arcát. Számomra tökéletes volt. Egy apró hibát sem találtam benne. A hosszú szempilláit, mélybarna szemét, mosolyát imádtam, mint ahogy mindent benne.

- Olyan gyönyörű vagy.- suttogta a nyakamba, majd apró puszikkal hintette be az előbb említett területet.
- Ne hazudj!- sóhajtottam.
- Miért hazudnék, ha az igazat is mondhatom.
- Milyen bölcs vagy.- nevettem el magam.

Lehunytam egy pillanatra szememet, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Zayn ajkait finoman az enyémekre nyomja. Gyengéden csókolt, de pont erre volt most szükségem. Egy apró csókot nyomott még a számra, majd fölém hajolt, és elmosolyodott.

- Teljesen beléd szerettem.- suttogta.
Én csak elmosolyodtam, és összekulcsoltam a kezeinket. Az ő arcán is egy hasonló gesztus volt fellelhető.
Szemeimre szinte pillanatok alatt ólom súly telepedett, és rövid időn belül léptem át az almok valóságos, de mégis valóságtalannak érezhető kapuját.

***

Reggel óvatos simításokra ébredtem. Nem nyitottam ki a szemem, de így is tudtam, hogy ki miatt járja át a testem ez a fajta jóleső borzongás, vagy éppen ki éri el, hogy egy érintésétől libabőrős legyek.

- Jó reggelt Kincsem!- suttogta, majd egy apró csókkal jutalmazott.

- Neked is.- csúsztattam bele kezemet tenyerébe.

- Á! Látom már fölébredtél Rebecca!- mosolygott Nick.

- Szia Nick!- köszöntem vidáman.

A fiatal orvos elvégzett egy- két rutinvizsgálatot, majd kilépett a kórteremből. Zaynnek időközben el kellett mennie, amit őszintén szólva nem bántam, hiszen neki is vannak elintézendő dolgai.
Éppen a reggelimet fogyasztottam, amikor valaki kopogott az ajtón. Egy halk szabadot mondtam, majd letettem a szendvicset, amit még Zayn hozott nekem a pékségből. Az ajtóban álló személy láttán elszörnyedtem. Rám törtek az emlékek, amik nem éppen nevezhetők kellemesnek. Ő csak becsukta maga mögött az ajtót, és rám nézett.

- Sajnálok mindent.- suttogta, majd könnyes tekintetét rám emelte...

Ennyi lenne a rész, ami az első évadot zárja. Szeretném, ha ehhez mindenki kommentelne, aki olvassa a blogot. Köszönöm a sok komit, csodálatos olvasók vagytok. Most tartok 1 hét szünetet, hogy újult erővel írhassam a fejezeteket. Remélem ez is tetszeni fog. Legyetek az olvasóim, ha így gondoljátok! :)

Sok sok puszi, és nagy ölelés minden egyes olvasómnak *.*

Rebecca

xx

19*

Hellooo Guys!!! :$

Elég megrázó dolgok lesznek a fejezetben! Előre szólok! Remélem így is tetszik, mivel az élet sem egy mesés játék. A komikat nagyon szépen köszönöm (az előző részhez), hihetetlenül jól estek! *.*
Nem is koptatnám feleslegesen a billentyűzetet...jó olvasást, és ide is komizzatok bátran! :)

Rebecca
xx

Gyorsan felálltam és az ajtóhoz léptem, hogy megnézzem ki az. Nagyon megijedtem az ajtóban álló személy láttán...

- Hali Becca! Órád van?- kérdezte egy csábos mosollyal az arcán.
- Te meg mit keresel itt?
- Téged!
- Szállj le rólam Denny! Kérlek! Éleemben először teljesen boldog vagyok, ne tedd tönkre az életem.
- Miért? Tökéletes? Azt nem hiszem. De talán nem tetszik, hogy egyszerre 2 pasi szédít?
- Először is Zaynnel együtt vagyunk, és ő nem szédít. Másodszor pedig, Neked csak a szexre lennék jó. Kopj le, és hagyj békén!
- Nem hagyok annyiban semmit. Tudod miért? Mert szeretlek.- nézett rám komolyan, így én is megijedtem.
- Te tényleg...
- Igen.- suttogta azt a választ, amit nem akartam hallani. Arca rohamosan közeledett felém, ajkai súrolták enyéimet, és akármennyire tiltakoztam, nem volt elég. Sokkal erősebb volt, mint én. Mivel kezeimet is a falhoz nyomta, így csak egy megoldás maradt. Arcomat elfordítottam, de ez sem vált be.
Betolt a táncterem melletti terembe, és gondosan bezárta az ajtót. Most, hogyan szabaduljak ki?

- Engedj el!- suttogtam könnyeimmel küszködve.
- Mi lesz ha nem?- nyomott be egy terembe.
- Hogy mi?- kérdeztem halkan, majd teljes erőmből gyomorszájon rúgtam.- Ez lesz!
- Te meg mertél ütni?- kérdezte nyöszörögve, és kissé összegörnyedve.
- Ez nem ütés volt, hanem rúgás. Most pedig engedj el!
- Ezt megbánod. Még pedig most!- lökött a falnak, majd kezét a torkomra kulcsolta. Alig kaptam levegőt, mivel folyamatosan erősített a szorításán. Hirtelen elengedett, majd egy óriási pofont adott. Elővett a farzsebéből egy kést, és lelökött a földre.
- Hagyj békén! Miért kell bántanod? Mit ártottam én Neked?- kérdeztem már majdnem sírva.
- Hogy mit ártottál? Zaynt boldoggá teszed, és ezt nem engedhetem.- mondta, majd felhúzta a pólóm. Egy betűt karcolt a csípőcsontomhoz. Majd mélyebb vágásokat is ejtett. Éreztem, ahogyan kibuggyan a vér a mélyebb vágásokból, egyre gyengítve engem.

- Még egy esélyed van. Vagy szakítasz Zaynnel, és velem leszel, vagy tönkre teszlek téged és őt is.- szavai lesújtottak. Megjelentek a könnyek szememben, és végigfolytak az arcomon. Lecsuktam szemhéjaim, amelyek ebben a percben ólom súlyúak voltak. Csak az ő képe lebegett előttem. Bárcsak egy álom lenne mindez. Sajnos hamar elfelejthettem eme gondolatot, mert újra megszólalt a csendben rekedtesnek hangzó hang.

- Válaszod?- kérdezte halkan.
- Szeretem őt. Velem tegyél azt, amit akarsz, de őt ne bántsd! Könyörgöm!
Már szabályosan zokogtam, és csak nehézkesen kapkodtam a levegőt. Körülöttem már kisebb vértócsa alakult ki, amely első pillantásra ijesztő volt. Nem attól féltem, hogy esetleg meghalok. Őt féltettem, azt akit szeretek...
Ekkor kopogást hallottunk az ajtón. Reméltem, hogy valaki megment. Lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt, mivel Denny mindenre figyelt. Egyre hangosabb lett a dörömbölés, majd egy időre megszűnt. Néhány perc múlva kulcscsörgésre figyeltem fel, és megjelent az ajtóban a portás.

Denny eltakarta az idősebb úr szemét, és kilökte az ajtón. Azonban nem számított arra, hogy más is van kint a terem előtt.

- Hol van Becca?- hallottam meg Zayn hangját.
- Zaaayn!- kiáltottam annyira hangosan, amennyire csak tudtam.
- Becca? Te mocskos féreg! Hogy merészelted bántani a barátnőm?- idegesen mellém rohant Zayn, majd nekiment Dennynek.
- Zayn kérlek! Hívd a menőket inkább!- suttogtam.
- Azonnal! De ezt nem hagyom annyiban!

Denny orrából már folyt a vér, és a falnál összeroskadt. Zayn dühös tekintetével ölni is tudott volna, de ezt inkább cselekedeteivel bizonyította.
- Zayn!- ordítottam el magam, mire rám kapa tekintetét. A másodperc töredéke alatt odarohant hozzám, és egy édes csókot nyomott ajkaimra.
- Hívom a mentőket.- mondta, és már tárcsázta is a számot.

A fontosabb adatokat elmondta, majd miután letette a telefont, aggódva nézett rám.

- Vonzom a bajt, ami Neked nem jó. Zayn biztos, hogy én...?
- Biztos, hogy te. Te vagy az egyetlen, akiben megbízok, és akit szeretek. Teljes szívemből. Ne aggódj! Inkább tartogasd az erődet, mert sok vért vesztettél.- mondta idegesen.
- Zayn menj el!- suttogtam.
- Mi? Miért?
- Megverted Den-t. Ezért le is csukhatnak!
- Nem érdekel itt maradok veled.
- Ne, nem akarom, hogy bajod essen!
- Nem érdekel! Te vagy a legfontosabb most! Tarts ki!- mondta, majd egy puszit nyomott homlokomra, és összekulcsolta kezeinket.

Minden várakozással eltöltött perc egy órának tűnt. Éreztem, hogy egyre csak fogy az erőm....

- Hol van már az a rohadt mentő?- suttogta Zayn.
- Zayn. Ha esetleg nem érnek ide időben, akkor tudd, hogy mindig szeretni foglak. Onnan fentről mindig vigyázni fogok rád...- mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.
- Nem! Nem hagysz itt! Hallod szerelmem?- kérdezte elkeseredve, egy könnycseppel szeme sarkában.
- Jó napot! Kérem uram menjen ki!- mondta a mentős, majd hozzám sietett. Megnézte a sebek súlyosságát, majd egy hordágyra fektetett. Denny-t egy másik mentős látta el. Az épületből kiérvén betettek a mentőautóba.

***

- Miss. Dawson. A sebet összevarrtuk. Szerencsére semmilyen létfontosságú szerve nem sérült. Ma este még biztosan megfigyelés alatt tartjuk. Eltudja valaki hozni a szükséges dolgait?- kérdezte 1000 wattos mosolyával a fiatal doktor.
- Azt hiszem igen. Van egy olyan érzésem, hogy a kórterem előtt áll az a valaki. Doktor...- mosolyodtam el halványan.
- Hívj csak Nick-nek. Behívjam?- kérdezte még mindig széles vigyorral.
- Igen. Köszönöm.

Zayn szinte betört a kórterembe, és azonnal "rátapadt" ajkaimra.

- Annyira aggódtam érted!- mondta halkan, miközben mutatóujjával végigsimított arccsontom vonalán.
- Megint megmentettél. Lehet, hogy meghaltam volna, ha te nem jössz.
- De jöttem, és most itt vagy. Ez a lényeg!
- Köszönöm, hogy itt vagy.- mosolyodtam el halványan.
- Mindig itt leszek Neked...

Good Job Guys! :$

5000 oldalmegjelenítés! :$ Annyira köszönöööm! Még álmomban sem gondoltam volna, hogy sikeres lesz a blogom. Ti vagytoook a világ legjobb olvasói *.*
Pussz mindenkinek :) 

Becca. *.*
xx

18*

...
Sajnálom, hogy nem tegnap volt fejezet, de nem volt időm megírni. Most is csak egy rövidet hoztam, mert holnap kémia TZ-t írok, ami nem éppen egyszerű...
Szerintem eléggé gyatra lett, de azért remélem olvasható. 
Nagyon köszönöm az előző fejezethez a komikat *.* 
A dizájn megint új, remélem az is tetszik! Az új menüpontban kérhettek kritikát a blogotokról ;) (KATT)
Ide is komizzatok bátran! :$

Rebecca
xx

Kezét a derekamra helyezte, és közel húzott magához. Teljesen biztonságban éreztem magam, így már 5 percen belül átléptem az álmok világának képzeletbeli kapuját...

***

Reggel meglehetősen, és szokásomtól eltérően későn ébredtem. Zayn még édesen aludt mellettem, de már nem sokáig.
Fölé tornyosultam, és végig simítottam enyhén borostás arcán.  Meg sem moccant. Most vagy nagyon mélyen alszik, vagy ügyes színész...
Elmosolyodtam, és apró puszikat nyomtam arcára, majd nyakára. Haladtam egyre lejjebb. Még mindig semmiféle reakció nem volt kivehető arcán.
Hosszú ujjaimmal végigsimítottam csípőcsontjain, és boxere fölött. "Felmásztam" az arcához, és egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Hirtelen maga alá fordított, és a szemembe nézett.

- Ezt meg, hogy képzelted? Te meg akarsz ölni?
- É-én nem is csináltam semmi rosszat!- kuncogtam.
- De. Nagyon rossz voltál! Teljesen begerjesztettél. Itt simogatsz, meg puszilgatsz. De ezt még vissza fogod kapni kamatostól!- mosolygott gonoszan.
- Haha.- mondtam, majd magamra vettem Zayn ingét, ami a szék karfáján pihent ezidáig.
- Nagyon szexi vagy az ingemben. Ezt a reggeli látványt meg tudnám ám szokni.
- Perszeee.- kacsintottam.
- Naaa! Gyere még vissza egy kicsit!- kérlelt.
Szó nélkül visszabújtam mellé az ágyba, és szorosan átöleltem.
- Na mi ez a szeretet roham?- kérdezte nevetve, és egy puszit nyomott homlokomra.
- Szeretlek. De... azért számodra is élvezhető volt a tegnap este? Tudom nagyon béna vagyok.
- Veled volt a legcsodálatosabb. És ezt most komolyan mondom. Egyáltalán nem vagy béna!
- Tényleg?
- Igen! Higgy már magadban! Gyönyörű vagy, és különleges.
- Köszönöm.- mondtam kissé elpirulva.

Egy mosoly jelent meg arcán, majd megfogta kezem, és a mellkasára helyezte, hogy érezzem szívének dobogást, ami ijesztően gyorsan vert.

- Ezt te váltod ki belőlem. Csak te. Szeretlek te kis vadóc.
- Ne már, hogy vadóc legyen a becenevem!
- Ezt csak egy ilyen éjszaka után fogom használni.- vigyorgott.- Becca, van egy kis meglepetésem.
- Most félnem kellene?
- Nem. Tudod nem igazán szeretem az ilyen dolgokat, de Lizy meghívott minket a báljára.
- Minket? Milyen bálra?
- A sulijában lesz egy végzős bál. Meghívott minket.
- Meghívhat embereket? Nekem nem lehetett!- duzzogtam.
- Persze, hogy lehet. Lizy a legjobb barátom, el is vártam tőle. Josh is ott lesz.
- Ki az a Josh?
- A barátja. Jó fej srác.
- Értem. És mikor lesz?
- Nyár végén.
- Rendben. Most viszont keljünk fel, ma még lesz egy táncórám.
- És mi van ha nem mész?- fogta le a kezeimet, majd egy csókot nyomott ajkaimra.
- Akkor kirúgnak. Így is egy csomó órámat kihagytam a kéztörésem miatt.
- Jó, rendben. Este egyedül kell lennem?
- Nem. Ha akarod átjöhetsz.
- De Leyla...
- Nem érdekel! Meg kell egyszer békélnie a helyzettel.
- Igazad van. Mikor kezdődik az órád?
- 2-kor. Mindjárt jövök. Birtokba veszem a fürdődet. Most féljél, mert hoztam egy csomó parfümöt!
- Ajajj! Nem lenne kedved együtt fürödni?- kacsintgatott.
- Kedvem az lenne, de most nem érek rá. Sietnem kell. Bocsi.
- Milyen elfoglalt vagy!...Semmi baj. Menj csak!- mondta, majd a hajamba puszilt.

Hamar végeztem a reggeli teendőimmel, és az egyik kedvenc ruhámat vettem fel.

A konyhába igyekeztem, de nem találtam ott Zaynt. Már éppen készültem volna a nappaliba, de akkor "valaki" hátulról hozzám simult, és belecsókolt a nyakamba.
- Gyönyörűségem. Az enyém vagy.- suttogta.
- Te pedig az enyém.- fordultam felé.
- Tánc?
- Mennem kell. Este találkozunk?
- Átmegyek. Már el is képzeltem a látványod tánc közben. Csodálatos. A csípőd mozgása, a feneked, a tökéletes arcod...- csókolta meg a nyakam.
- Zayn...mennem kell.
- Rendben. Vigyázz magadra kis vadóc.

Erre már csak egy nevetés volt a válaszom, majd miután kiléptem becsuktam magam mögött az ajtót. A nap melegen sütött, szinte égette a bőröm. Napszemüvegemet felvéve indultam el a tánciskola felé.

***

- Akkor nézzük a beállást.

- Lena, Alisha, Brook gyertek ide előre! Cher a jobb szélre, Kate a bal szélre. Bree és Victoria hátra és középre. Mehet?- néztem végig a kis csapatomon, majd elindítottam a zenét. ( Zene )

- Lena! Másik oldal!- kiáltottam, persze egyáltalán nem mérges hangnemben.

- Cher! Állj! Állj!- állítottam le a zenét, majd feléjük fordultam.- Mi a baj? Az előbb még jó volt!

- Mutasd el még egyszer! Tudod hiányoztam egy órát és nem megy könnyen a pótlás.

- Ajjh! Igazad van! Teljesen kiment a fejemből. Cher gyere elgyakoroljuk, addig a többieknek 10 perc szünet!

Cher hamar belejött a táncba, amit sikeresen befejeztünk. Mindenki teljesen ki volt merülve, érthetően. A mai órán készült felvételt néztük, mikor kopogást hallottunk. Gyorsan felálltam és az ajtóhoz léptem, hogy megnézzem ki az. Nagyon megijedtem az ajtóban álló személy láttán...

NAA? Mit gondoltok ki lehet az? :D

17*

Sziasztooook! Olyan szép idő van ma! Ennek örömére meghoztam a következő fejezetet, még ha nagyon nehéz is volt megírni, mert még mindig nagyon fáj a szemem. Kéréseteknek megfelelően, itt az a bizonyos 18+-os fejezet :) Még soha nem írtam ilyet, de remélem tetszeni fog. Jó hosszúra sikeredett, nagy örömötökre! Pipálgassatok a fejezet végén, na meg komizzatok! Köszönöm az 5 komit az előző fejezethez! :D
Jó olvasást! *.*
Rebecca
xx

Egy elvarázsolt világban éreztem magam, ahonnan sohasem szerettem volna kilépni. Ahol nem voltak se gondok sem fájdalom. Csak én és ő, és soha véget nem érő szerelem...

***

Már 3 hete együtt vagyunk Zaynnel. Csodálatos napokat töltöttünk együtt, és annyit nevettünk, mint még soha. Legalább is az én részemről így van...

Végre újra táncolok, és nagyon jól haladunk a csoportjaimmal. Sokkal energikusabb, és boldogabb lettem, mióta a sors nekem "ítélt" egy ilyen csodálatos barátot, mint Zayn.

Jó pár foci edzésén ott voltam, aminek kifejezetten örült. Teljesen elvarázsolt mély barna szemeivel. Imádom hosszú szempilláit, amelyek egy-egy csókunknál csikizik arcom. Még soha nem szerettem ennyire senkit. Teljesen megbízok benne, és teljes szívemet "odaadtam" neki. Persze ezt csak képletesen kell érteni...

A mai estét is nála töltöm, mint ahogy jó pár eddigit is. De valami más volt. Éreztem, hogy ez egy különleges este lesz. Eldöntöttem valamit, és ezen elhatározásom mellett szilárdan kitartottam...

- Szia Szépségem! Örülök, hogy itt vagy.- mosolygott féloldalasan.
- Bocsi, hogy ilyen későn, csak még összeraktam egy koreográfiát.
- Értem. Esetleg nem lenne kedved megmutatni nekem?
- Háááát...
- Rendben. Akkor segítek döntésre jutni.- mondta, majd behúzott a nappaliba, és ledöntött a kanapén.
Szenvedélyes csókjával megőrjített, de ugyan akkor piszkosul élveztem a helyzetet.- Na mi a válaszod?
- Okés.- nevettem el magam.

Bekapcsoltam a telefonomon a zenét, majd elkezdtem a zene ütemére mozogni. Nagyon tetszett a szám, és táncolni is imádtam, így nem esett nehezemre, hogy élvezzem.
(Zene)
- Ez elég szexi volt. Imádtam azt, mikor behajoltál.- nézett kajánul szemeimbe.
- Csak miattad volt.- suttogtam.
- Mily megtisztelő...Mindjárt 11 van. Nem vagy fáradt?- vigyorgott.
- Nem.- válaszoltam mosolyogva.
- Ha akarod szívesen lefárasztalak.
- Egyem azt a perverz fejed!- nyomtam egy csókot ajkaira.
- Ez most mit is jelent?
- Megtudod, csak gyere!- húztam be a hálóba.

Az ágyra ültem, majd rákacsintottam. Szemei elsötétültek, és megteltek vággyal. Sietősen mellém lépett, és leült mellém. Nem csókolt meg, amibe majdnem beleőrültem.
Kezeit combomra helyezte, amik fokozatosan feljebb haladtak. Szája közel volt az enyémhez.

- Gyönyörű vagy!- mondta csábosan. Ezután ajkait az enyémre nyomta. Hajába túrtam, mire ő belenyögött a számba. Óvatosan eldöntött az ágyon és felém hajolt. Ajkait a számról az állvonalamra vitte, után a nyakamra. Hátrahajtottam a fejem, és becsuktam a szemeim. Gyengéd volt, amiért nagyon hálás voltam neki.

Egy ponton gyengéden szívogatta a nyakam, ami leírhatatlanul jó érzés volt. Kezeit a pólóm alá csúsztatta, és hasamat simogatta. A csókot nem szakította meg, nyelveink dominanciáért küzdöttek. Felhúzta felsőm a mellem vonaláig, és a hasamat borította be csókjaival.

- Biztos vagy benne?- kérdezte Zayn.
Nem válaszoltam. Kérdő tekintetét enyémbe fúrta, majd újra feltette a kérdést.
- Ha akarod még leállhatunk. Megígértem, hogy várok rád. De....akarod?
- Igen. Csak veled.- suttogtam mosolyogva.
- Ígérem vigyázok rád, de fájni fog először.
- Vállalom a fájdalmat. Szeretlek, és szeretnék kipróbálni valamit, hogy te is élvezd.- kacsintottam rá.
- Miattam nem kell.- mondta vigyorogva, majd lehúzta a felsőmet.

Nem sokat bíbelődött a melltartómmal, hamar lekerült rólam. Azonnal magam elé tettem a kezeim, mire Zayn megrázta a fejét.

- Gyönyörű tested van. Ne takargasd. A melleidet főleg ne.- mondta, majd egy- egy puszit nyomott az előbb említett területre.
Kezeim a nyakára tettem, utána lábaimmal körbefontam a derekát. Hozzásimultam, így éreztem a keménységet lent.
Gyorsan lerántotta a szoknyám, ami nem tartott sok ideig. Kezei combomat simogatták. Halk nyögések hagyták el a számat.

- Ez nem ér! Rajtad még minden rajtad van.
- Ilyen kis türelmetlen lennél? Ne aggódj e nélkül is beindítottál.- kacsintott, majd engedte, hogy nadrágjától és pólójától is én szabadítsam meg. Amint lekerültek a felesleges ruhadarabok, csípőjét odanyomta az enyémhez, ami egy hangos nyögést váltott ki belőlem.

Ajkait újra az enyémekhez érintette, és 2 ujját belém vezette. Fájdalmasan felnyögtem mire megállt. Bólintottam, hogy folytathatja, addig én kezemmel lenyúltam a boxeréhez, de Zayn megállított.

- Most ne! Ez szóljon rólad.- mosolygott, majd mélyen belenézett a szemeimbe.- Mehet?
- I-igen.- mondtam kicsit félve.
- Ne félj! Szeretlek.- mondta csillogó szemekkel, és egy apró csókot nyomott a számra.

Óvatosan belém vezette magát. Pokoli fájdalom volt. Egy hangos sóhaj hagyta el a számat, mire ő megcsókolt.

Miután egy kicsit enyhült a fájdalom, bólintottam, és elkezdte a ki-be tolásokat lassan.
Fokozatosan gyorsított a tempón, és elkezdtem nagyon élvezni...
Belemarkoltam a fenekébe, mire ő felnyögött és még gyorsabban kezdett tolni.
- Kis vadóc.- suttogta a fülembe, miközben hallottam a hangján, hogy mosolygott.
Körmeim a hátába mélyesztettem, és néha kisebb karmolásokat ejtettem a területen. Egyik pillanatban fölé kerekedtem, és föl-le  mozogtam rajta. Hangosakat nyögött, szemeit lehunyva élvezte a "kényeztetést". Tudtam nem sok van neki hátra, úgy ahogy nekem sem. Ujjaimmal belesimítottam a hajába, és gyorsabban mozogtam.Egy időben velem hangosan felnyögött. Pár perc múlva mellé feküdtem, és karjával átölelt a derekamnál fogva.

- Csodálatos volt. Most láttam be azt, hogy én még sosem szeretkeztem.- húzott közelebb magához.
- Tényleg nagyon jó volt.- mondtam mosolyogva, és a fejem mellkasára hajtottam.
- Eléggé lefárasztottalak?- vigyorgott.
- Igen. Sőt kimerültem! Ide hozod a pizsim?
- Nem. Maradj így, fázni biztos nem fogsz.- kacsintott.
- Szeretlek te perverz, önelégült majom!- csókoltam meg mellkasát.
- Egyet elfelejtettél. Kielégült.
- Hülye.- nevettem fel.
- De te így szeretsz.
- Valóban. De...most aludjunk, mert... hajnali 1 van??
- Akkor ezt egy hosszú menetnek ítélem.
- Ajjh. Jó éjt, te perverz majom!- mondtam.
- Neked is kis vadócom.- nevetett.

Kezét a derekamra helyezte, és közel húzott magához. Teljesen biztonságban éreztem magam, így már 5 percen belül átléptem az álmok világának képzeletbeli kapuját...

16*

Szevasz-tavasz fiatalság :D Úgy örülök, hogy ilyen szép idő volt tegnap <3
Nem tetszett az előző fejezet? :O Csak 2 komit kaptam...
Nem baj, hoztam nektek a fejezetet :D Igaz nagyon szar volt kötőhártya gyulladással megírni *.*
De itt van olvashatjátok :)
Komi ha tetszett :D
Kellemes olvasást <3

Pusziii: Rebecca
xx

Felálltam és elsétáltam a padhoz, de ekkor valaki a hátam mögött a nevemet mondta...

- Rebecca?- hallottam meg a nemrég megismert, ámbár kicsit sem szimpatikus fiú hangját.
- Denny?- fordultam felé.
- Mi történt veled?
- Mit érdekel az téged?
- Érdekel.
- Zayn leüvöltötte a fejem, mikor rákérdeztem, hogy min verekedtetek össze.
- Komolyan? De nagy barom! Tudni akarod?
- Igen.- válaszoltam félve.
- Gyere! Meghívlak egy forrócsokira.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
- Nyugi, nem bántalak.- mosolygott kedvesen.
- Rendben.- adtam be a derekam.

- 2 forrócsokit kérek.- mondta a kis kávézóban a fiatal pincérnőnek Denny.
- Pillanat és hozom.- mosolygott bájosan Dennyre, rám pedig gúnyosan nézett...
- Mi történt?- tértem a lényegre.
- Másfél éve lefeküdtem az akkori csajával. Azt a csajt tényleg szerette, de én elvettem tőle. Ez a viszály oka.
- De miért kellett elvenned azt a lányt, akit szeretett?
- Mert Zayn mindig menőbb volt a csajok körében. Te is milyen gyönyörű vagy, és megint ő szerzett meg.
- Nem egy trófea vagyok, amit ki lehet tenni a polcra. Szeretem Zaynt teljes szívemből, és nem engedem, hogy csesztessétek. Azt ajánlom te és a haverjaid is vegyetek vissza!
- Ezt most vegyem fenyegetésnek?
- Nem. Csak azt mondtam, hogy hátrébb az agarakkal.
- Nekünk is meg vannak a szabályaink! A megsértésükért pedig, büntetés jár.
- De én nem akarom, hogy bárki is verekedjen! Nyugodjatok meg, és békéljetek meg a helyzettel.
- Becca. Édes, hogy így aggódsz érte, de nem hagyok semmit annyiban.

Elfogyasztottuk a 2 forrócsokit, majd fizetés után távoztunk a hangulatos helyről.

- Köszönöm, hogy elmondtad a dolgokat, de én most megyek.
- Vigyázz magadra.
- Ez most komoly?- kérdeztem nevetve.
- Igen. És visszakísérlek.
- Nem kell. Na akkor Zayn tényleg kinyírna.
- Ez kijelentés volt. És nem nagyon érdekel.
- Rendben. Te bajod...

Pár perc séta után visszaértünk a ház elé, majd elköszöntünk egymástól.

- Megadod a számod?- kérdezte kedvesen.
- Nem.- mondta a hátam mögül egy hang mire összerezzentem. Szinte még a vér is megfagyott az ereimben. Egy pillantást vetettem a mögöttem álló fiúra, aki tekintetével ölni tudott volna.
Hirtelen egy nagy lépést tett felém, és szorosan magához húzott.- Nem adja meg a számát, és nem keresed őt. Azt pedig tartsd észben, hogy ő az én barátnőm. Nem fogod elvenni őt is tőlem! Ő az enyém.
- Zayn...talán kezdenél felnőni? Már nem csak az számít, ha kanos vagy lefeküdj egy lánnyal? Még a végén büszke leszek rád.- nevetett fel gúnyosan.
- Miért van az, hogy Denny eddig teljesen normális voltál? Amint megjelent Zayn rögtön elkezdtek rivalizálni? Miért nem lehet civilizáltan megbeszélni a problémát? A kurva életbe is!- dühöngtem.
- Te komolyan káromkodtál?- kérdezte meglepetten Zayn.
- Igen! Képzeld nem egy aranyos kislány vagyok! Sőt!
- Kérlek nyugodj meg Kicsim.
- Nyugodt vagyok. Csak nem akarom, hogy bajotok essen. Főleg Neked.- mondta Zayn mellkasába fúrva a fejem.
- Denny, csak annyi, hogy őt nem veheted el tőlem. Szeretem, és mindenkinél többet jelent számomra.
- Értem én.De nem adom fel.- vágott egy gúnyos grimaszt, majd eltűnt a sötét utca hosszában.

Zayn összekulcsolta a kezünket, és bevezetett a lakásba. Gondosan bezárta az ajtót, és leült mellém a nappaliban.
- Sajnálom. Nagyon nagy barom voltam. Meg tudnál bocsájtani?- kérdezte bűnbánóan.
- Megbocsájtottam.- mondtam ki mosolyogva, mire Zayn kifújta az eddig bent tartott levegőjét.
- Már nem szeretnék más lányokkal lenni. Nem akarok mást, csak téged.- suttogta a fülembe.

Csábos tekintetét enyémbe fúrta, majd egy apró csókot nyomott a számra. Szorosan hozzábújtam, mire elkezdte simogatni a hátam. Nem igazán tudtam mire vélni ezt a gesztusát, de minden esetre élveztem.
- Mit mondott el Denny?- kérdezte halkan.
- Elmesélte, hogy elvette tőled azt a lányt, akibe fülig szerelmes voltál.
- Ja. Valahogy úgy. De nem engedem, hogy téged is elvegyen tőlem.
- Én pedig nem foglak elhagyni. Én azt hiszem tényleg szerelmes vagyok.

Nem válaszolt, csak rám mosolygott és maga elé meredt. Láttam, hogy még mindig nem fogta fel a tőlem hallott szavak súlyát. Kimondtam. Belé szerettem. Nem tudom mikor és hogyan,de boldogsággal tölt el, hogy egy ilyen ember szeret engem, mint Zayn...

- Én is szeretlek. Soha nem akarlak elveszíteni, és előre bocsánat minden kis és nagy hülyeségért, illetve hibáért, amit el fogok követni. Sajnos senki sem tökéletes.- mondta miközben végigsimított az arcomon.
Nagyon jól estek a szavai, nem tudom, hogy érdemeltem ki őt...

Őszintén beszéltünk az érzéseinkről, ami szerény vélemény szerint nagyon fontos egy kapcsolatban. Az őszinteség, és a bizalom az alapkövek. Ezekre lehet építkezni.

- Igazság szerint még csak egy napja vagyunk együtt, de úgy érzem, mintha már ezer éve ismernélek. Tudod nekem ez furcsa,  hogy valaki ennyire szeret. Mert érzem, hogy szeretsz.- mosolyodott el, majd folytatta mondanivalóját.- A családom sosem nyújtott támaszt, sosem voltam annyira fontos a szüleimnek...
- Sajnálom, hogy nem becsültek meg a szüleid. Nekem fontos vagy. Méghozzá nagyon. Már nem tudnám elképzelni nélküled az életem.- jelent meg egy könnycsepp a szemem sarkában.- Ajjh a fenébe is! Ez olyan megható.- nevettem el magam.
- Az. De van egy kis probléma.
- Mi?
- Ha nem csókolsz meg most azonnal, akkor csókhiányban fogok meghalni.- kacsintott rám.
- Haha. Nagyon vicces.- mondtam, majd édes ajkaira tapasztottam enyéimet. Hajába túrtam, mire morgott egyet. A szenvedélyes csóknak a levegő hiánya vetett véget, így mind a ketten zihálva váltunk el egymástól.
- Szeretem amikor ilyen vad vagy.- mosolygott kacéran.
- Én meg nem szeretem mikor a hajad tele van zselével.- fintorogtam. Hangosan felnevetett, majd egy újabb csókkal kényeztette ajkaimat. Szinte fájt mikor elváltak ajkaink.

 

Egy elvarázsolt világban éreztem magam, ahonnan sohasem szerettem volna kilépni. Ahol nem voltak se gondok sem fájdalom. Csak én és ő, és soha véget nem érő szerelem...