16*

Szevasz-tavasz fiatalság :D Úgy örülök, hogy ilyen szép idő volt tegnap <3
Nem tetszett az előző fejezet? :O Csak 2 komit kaptam...
Nem baj, hoztam nektek a fejezetet :D Igaz nagyon szar volt kötőhártya gyulladással megírni *.*
De itt van olvashatjátok :)
Komi ha tetszett :D
Kellemes olvasást <3

Pusziii: Rebecca
xx

Felálltam és elsétáltam a padhoz, de ekkor valaki a hátam mögött a nevemet mondta...

- Rebecca?- hallottam meg a nemrég megismert, ámbár kicsit sem szimpatikus fiú hangját.
- Denny?- fordultam felé.
- Mi történt veled?
- Mit érdekel az téged?
- Érdekel.
- Zayn leüvöltötte a fejem, mikor rákérdeztem, hogy min verekedtetek össze.
- Komolyan? De nagy barom! Tudni akarod?
- Igen.- válaszoltam félve.
- Gyere! Meghívlak egy forrócsokira.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
- Nyugi, nem bántalak.- mosolygott kedvesen.
- Rendben.- adtam be a derekam.

- 2 forrócsokit kérek.- mondta a kis kávézóban a fiatal pincérnőnek Denny.
- Pillanat és hozom.- mosolygott bájosan Dennyre, rám pedig gúnyosan nézett...
- Mi történt?- tértem a lényegre.
- Másfél éve lefeküdtem az akkori csajával. Azt a csajt tényleg szerette, de én elvettem tőle. Ez a viszály oka.
- De miért kellett elvenned azt a lányt, akit szeretett?
- Mert Zayn mindig menőbb volt a csajok körében. Te is milyen gyönyörű vagy, és megint ő szerzett meg.
- Nem egy trófea vagyok, amit ki lehet tenni a polcra. Szeretem Zaynt teljes szívemből, és nem engedem, hogy csesztessétek. Azt ajánlom te és a haverjaid is vegyetek vissza!
- Ezt most vegyem fenyegetésnek?
- Nem. Csak azt mondtam, hogy hátrébb az agarakkal.
- Nekünk is meg vannak a szabályaink! A megsértésükért pedig, büntetés jár.
- De én nem akarom, hogy bárki is verekedjen! Nyugodjatok meg, és békéljetek meg a helyzettel.
- Becca. Édes, hogy így aggódsz érte, de nem hagyok semmit annyiban.

Elfogyasztottuk a 2 forrócsokit, majd fizetés után távoztunk a hangulatos helyről.

- Köszönöm, hogy elmondtad a dolgokat, de én most megyek.
- Vigyázz magadra.
- Ez most komoly?- kérdeztem nevetve.
- Igen. És visszakísérlek.
- Nem kell. Na akkor Zayn tényleg kinyírna.
- Ez kijelentés volt. És nem nagyon érdekel.
- Rendben. Te bajod...

Pár perc séta után visszaértünk a ház elé, majd elköszöntünk egymástól.

- Megadod a számod?- kérdezte kedvesen.
- Nem.- mondta a hátam mögül egy hang mire összerezzentem. Szinte még a vér is megfagyott az ereimben. Egy pillantást vetettem a mögöttem álló fiúra, aki tekintetével ölni tudott volna.
Hirtelen egy nagy lépést tett felém, és szorosan magához húzott.- Nem adja meg a számát, és nem keresed őt. Azt pedig tartsd észben, hogy ő az én barátnőm. Nem fogod elvenni őt is tőlem! Ő az enyém.
- Zayn...talán kezdenél felnőni? Már nem csak az számít, ha kanos vagy lefeküdj egy lánnyal? Még a végén büszke leszek rád.- nevetett fel gúnyosan.
- Miért van az, hogy Denny eddig teljesen normális voltál? Amint megjelent Zayn rögtön elkezdtek rivalizálni? Miért nem lehet civilizáltan megbeszélni a problémát? A kurva életbe is!- dühöngtem.
- Te komolyan káromkodtál?- kérdezte meglepetten Zayn.
- Igen! Képzeld nem egy aranyos kislány vagyok! Sőt!
- Kérlek nyugodj meg Kicsim.
- Nyugodt vagyok. Csak nem akarom, hogy bajotok essen. Főleg Neked.- mondta Zayn mellkasába fúrva a fejem.
- Denny, csak annyi, hogy őt nem veheted el tőlem. Szeretem, és mindenkinél többet jelent számomra.
- Értem én.De nem adom fel.- vágott egy gúnyos grimaszt, majd eltűnt a sötét utca hosszában.

Zayn összekulcsolta a kezünket, és bevezetett a lakásba. Gondosan bezárta az ajtót, és leült mellém a nappaliban.
- Sajnálom. Nagyon nagy barom voltam. Meg tudnál bocsájtani?- kérdezte bűnbánóan.
- Megbocsájtottam.- mondtam ki mosolyogva, mire Zayn kifújta az eddig bent tartott levegőjét.
- Már nem szeretnék más lányokkal lenni. Nem akarok mást, csak téged.- suttogta a fülembe.

Csábos tekintetét enyémbe fúrta, majd egy apró csókot nyomott a számra. Szorosan hozzábújtam, mire elkezdte simogatni a hátam. Nem igazán tudtam mire vélni ezt a gesztusát, de minden esetre élveztem.
- Mit mondott el Denny?- kérdezte halkan.
- Elmesélte, hogy elvette tőled azt a lányt, akibe fülig szerelmes voltál.
- Ja. Valahogy úgy. De nem engedem, hogy téged is elvegyen tőlem.
- Én pedig nem foglak elhagyni. Én azt hiszem tényleg szerelmes vagyok.

Nem válaszolt, csak rám mosolygott és maga elé meredt. Láttam, hogy még mindig nem fogta fel a tőlem hallott szavak súlyát. Kimondtam. Belé szerettem. Nem tudom mikor és hogyan,de boldogsággal tölt el, hogy egy ilyen ember szeret engem, mint Zayn...

- Én is szeretlek. Soha nem akarlak elveszíteni, és előre bocsánat minden kis és nagy hülyeségért, illetve hibáért, amit el fogok követni. Sajnos senki sem tökéletes.- mondta miközben végigsimított az arcomon.
Nagyon jól estek a szavai, nem tudom, hogy érdemeltem ki őt...

Őszintén beszéltünk az érzéseinkről, ami szerény vélemény szerint nagyon fontos egy kapcsolatban. Az őszinteség, és a bizalom az alapkövek. Ezekre lehet építkezni.

- Igazság szerint még csak egy napja vagyunk együtt, de úgy érzem, mintha már ezer éve ismernélek. Tudod nekem ez furcsa,  hogy valaki ennyire szeret. Mert érzem, hogy szeretsz.- mosolyodott el, majd folytatta mondanivalóját.- A családom sosem nyújtott támaszt, sosem voltam annyira fontos a szüleimnek...
- Sajnálom, hogy nem becsültek meg a szüleid. Nekem fontos vagy. Méghozzá nagyon. Már nem tudnám elképzelni nélküled az életem.- jelent meg egy könnycsepp a szemem sarkában.- Ajjh a fenébe is! Ez olyan megható.- nevettem el magam.
- Az. De van egy kis probléma.
- Mi?
- Ha nem csókolsz meg most azonnal, akkor csókhiányban fogok meghalni.- kacsintott rám.
- Haha. Nagyon vicces.- mondtam, majd édes ajkaira tapasztottam enyéimet. Hajába túrtam, mire morgott egyet. A szenvedélyes csóknak a levegő hiánya vetett véget, így mind a ketten zihálva váltunk el egymástól.
- Szeretem amikor ilyen vad vagy.- mosolygott kacéran.
- Én meg nem szeretem mikor a hajad tele van zselével.- fintorogtam. Hangosan felnevetett, majd egy újabb csókkal kényeztette ajkaimat. Szinte fájt mikor elváltak ajkaink.

 

Egy elvarázsolt világban éreztem magam, ahonnan sohasem szerettem volna kilépni. Ahol nem voltak se gondok sem fájdalom. Csak én és ő, és soha véget nem érő szerelem...