II. 19*

Zayn karjaival körbefonta derekam, és szorosan magához húzott. Még álmában is előjöttek védelmező hajlamai, amin egy pillanatra elcsodálkozom, majd mosolyogva bújok hozzá közelebb.
Még mindig nem tudok aludni, pedig már lassan virrad. Hirtelen lábait összefűzte az enyémekkel, karjai megfeszültek körülöttem, miközben álmában motyogott valamit...

- Kérlek ne! Ne hagyj el! Még az életemnél is fontosabb vagy...- mondta zihálva.

Gyorsan kicsusszantam karjai közül, de ő visszahúzott magához és előbbi mondatait szajkózta. Fel akartam ébreszteni rémálmából, de ő semmire sem reagált. Kétségbe estem, szívem egyre gyorsabban vert. Aggódtam érte. Hirtelen ajkaimat az övére nyomtam, amitől megnyugodott, és engedett szorításán.
Lassan kinyitotta gyönyörű szemeit, és mellkasomra helyezte fejét.

- Nyugodj meg, csak egy rossz álom volt... - simítottam végig kócos haján.
- De annyira valóságos volt... - zihálta.
- Nem történt semmi baj, érted? Nyugodj meg! Szeretlek. - mosolyodtam el.
- Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem. Én is nagyon szeretlek.

Apró csókokkal lepte el nyakam, majd mellkasára húzott. Kezét összekulcsolta enyémmel, és a homlokomra nyomot egy utolsó csókot mielőtt elnyomta volna az álom.

***

- Mr. Malik!

- Jónapot Uram!

- Csak Brendan! - mosolygott az edző. - És a gyönyörű hölgyben kit tisztelhetek?

- Rebecca Dawson! Nagyon örülök, hogy megismerhetem Uram!

- Tegeződjünk nyugodtan. 

- Rendben. Köszönöm.

Az edző körbevezetett bennünket a gigantikus méretű helyen, majdnem minden helységet megmutatott, hogy a későbbiekben sikerüljön eligazodnunk.

Brendan nemsokára magunkra hagy, mire Zayn szorosan magához vont az egyik eldugottabb szárnyban.

Mohón kap ajkaim után, kezét hasamra simítja, mire belemosolygok a csókba.

- Mikor mész dokihoz?

- Hát ma. Legalábbis remélem ma. - simítok végig arcán mosolyogva. Nagyon jól esik a törődése.

- Szeretnék én is elmenni veled. Remélem minden rendben van a pocaklakóval. - mosolyodott el.

- Ez olyan aranyos volt. Én is szeretném, ha ott lennél. - nyomtam egy puszit arcára.

- Ezt megbeszéltük. Most jól vagy?

- Ha a karjaidban vagyok, mindig jól érzem magam. - suttogom a füléhez közel, mire megremeg.

- Ne csináld, mert itt a folyosón kap el a hév...

- Nyugi nagyfiú... - nevetek fel játékosan.

- Ördögi boszorkány vagy te. Tudtam már az első perctől fogva, mikor megláttalak. - szállt be a nevetésbe ő is.

- Azt hiszem mennünk kell, nemsokára kezdődik az edzésed. Itt maradok, rendben?

- Jajjh, muszáj? De megígéred, hogy itt maradsz! - meresztette rám boci szemeit.

- Megígértem, és én soha nem szegem meg az ígéretem. - pillantásommal nyomatékosítottam szavaim.

A Stanley Park Stadion, nem csak kívülről, belülről is gyönyörű. A gyep friss illata teljesen megnyugtatott, még a focisták izmos felsőteste sem zavarta meg ezt a nyugalmat...

- Rajongók nem jöhetnek be! - mordul rám valaki a hátam mögül, mire megfordulva Luis Suárezzel találom szembe magam.

- Én nem rajongó vagyok... - suttogom.

- Akkor kicsoda?- mordul fel, mire én kicsit meghátrálok.

- A barátnőm. - szólal fel erélyesen Zayn mögülem.

A levegőben lehet érezni a feszültséget a két focista között, ami nagyon nem jó a csapatra, a karrierükre vagy egyáltalán a jövőre nézve. Nem akarok semmiféle vita tárgya, kiváltója lenni, bár azt hiszem ezért tennem is kell valamit. A két vehemens játékos közé állok, jelezve ne rivalizáljanak tovább. Luis szúrós szemmel nézett rám, majd Zaynre, mielőtt elviharzott volna.

- Sajnálom baby. - ölelt magához a barna szemű félistenem, mire mosoly kúszik arcomra.

- Semmi baj, de kérlek ne rivalizáljatok. Fontos, hogy egybe legyen a csapat minden meccsen. Nem akarok feszültséget gerjeszteni, ezért lehet inkább el kéne mennem.

- Nem mész el! Nem rivalizálok, de láttam ahogy rád nézett. Te soha nem leszel az övé.

- Ne legyél már ilyen féltékeny! 

- Nem vagyok, csak félek, hogy az álmom beteljesedik. - hajtotta le fejét bűnbánóan.

- Jaj Zayn! Nyugodj le! Efelől ne legyenek kétségeid! Szeretlek, gyermeket várok Tőled, veled élek. Az álmod nem fog beteljesülni. Kérlek ne idegeskedj. Most inkább koncentrálj az edzésre.

Azt hiszem jelentőségteljes szavaim segítettek a helyzeten, Zayn lenyugodott. Az edzés jól sikerült, Zaynt befogadták a csapatba. A kemény edzés után az öltözők felé indultam, de nem számítottam rá, hogy körülbelül 20 félmeztelen pasi támad le egyből. Különböző kérdésekkel bombáztak, és vigyorogva stíröltek, amit Zayn nagyon nem nézett jó szemmel.

- Mondd, hogy te vagy az új asszisztens! - vigyorgott rám Gerrard a csapatkapitány.
- Sajnálom, csalódást kell okoznom, de nem itt dolgozom.
- Milyen kár!
- Steven állítsd le magad! - veregette hátba a 8-as mezben játszót Zayn.
- Ismered a lányt?
- Igen. Ő az én barátnőm.

Boldogan húzott magához egy csók erejéig, amiket "elegáns" fütyögésekkel jutalmaztak a csapattársak. Kicsit elpirulva húzódtam el Zayntől, de ő magához vont.

- Sziasztok. Rebecca vagyok. - mosolyogtam barátságosan.
- Köszi Zayn, hogy feldobtad a napunk. - kacsintott Stewart.
- Nincs mit fiúk. Jó volt az edzés, bár sokkal keményebb, mint a régi klubbomnál.
- Örülünk Neked Zayn, tényleg jó játékos vagy! - mondta biztatóan a csapatkapitány.
- Köszönöm. Sajnálom, de nekem most mennem kell. Cső.
- Sziasztok! - integettem mielőtt Zayn maga után húzott.

***

- Baby...szóval...meghívtam magunkhoz holnapra Lizyt, és egy-két haveromat. Ugye nem haragszol?
- Ha nem isszátok magatokat részegre, akkor nem.
- Ugye tudod, hogy te vagy a legjobb barátnő? - nyomott egy puszit hajamba.
- Csak szeretnék az lenni...de most azt hiszem mennünk kell az ultrahangra, hogy megnézzük minden rendben van-e a kislányunkkal.
- A kislányunkkal? Az lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy kisfiú. - kacsintott, majd tekintete a hasamra tévedt.
- Én meg biztosan tudom, hogy kislány.

Zayn nem válaszolt, csak mosolygott ismét, miközben csillogó tekintetével már megint a hasamat "méregette"

- Jaaajj, ne már…Ugye nem fogod ezt sokáig csinálni? – bosszankodtam.
- Dehogyis! Csak 9 hónapig.
- Bolond vagy! – ráztam nevetve a fejem
- Nem is annyira...Most viszont mennem kell.

- Hova?

- Öhm...Gerrard meghívott egy beszélgetésre...
- Ööö...igen?

- Tényleg...mennem kell. Szia baby! Sietek haza.

- Siess is, mert 6-ra ultrahangra kell mennünk
- Haza érek ígérem.

~ Zayn:

Ennél jobbat nem tudtam kitalálni? Ez nagyon rossz hazugság volt. Remélem Reb nem vette észre a hazugságot, bár ezt kétlem. A jó cél érdekében muszáj volt megtennem mindent.

Igaz, hogy a város másik felébe kellett autóznom, de egyáltalán nem bántam meg, szeretném megváltoztatni az életem, és nem csak szavakkal bizonyítani Becca-nak a szerelmem. Liverpool legjobb ékszerészénél kötök ki, és hosszas válogatás után elégedetten távozom az üzletből remélve a legjobbakat...

Halli! :)

Csak annyit mondanék, hogy köszönöm a komikat, de szeretném ha aktivizálnátok magatok, írjon mindenki komit, aki olvassa a részt. Köszönöm :)

A másik, remélem tetszett a rész, mert ez az utolsó előtti. Igen kedves olvasóim Rebecca és Zayn sztorija hamarosan befejeződik, DE nem véglegesen.

Egy ötlet született meg a fejemben, miszerint folytatnám a történetet, méghozzá mikor már vannak gyerekeik. Remélem tetszik az ötlet, ha igen, vagy ha nem mondd el a véleményed kérlek! :)

Köszöntem a figyelmet, remélem kibírjátok ezt a nagy meleget. :D

Puszi mindenkinek :)

B.

xx