II. 20*

Éppen időben értem haza, Rebecca már az előszobában vette a csizmáját, mikor beléptem a bejárati ajtón. Imádnivaló mosoly húzódott ajkain, mikor rám pillantott. Azt hiszem, hogy ez volt életem legjobb döntése. Mármint, hogy nem mondtam le róla, mikor elutasított.
Ő az egyetlen, akiért az életem áldoznám, ha arra kerülne sor.
Szorosan karjaimba zártam, mikor felegyenesedett. Sapiját fejére húztam, és végigsimítottam arcán mire felkacagott.

- Attól, hogy várandós vagyok még nem kell öltöztetni. Pár hónap múlva majd elkél a segítség, ne félj! - nyomott puszit az arcomra.
- Én már most is szeretnék segíteni mindenben.
- Rendben. Édes vagy. - nevetett.
- Imádlak, baby. - ajkait enyémekhez érintette. Csókunk nem volt hosszú, de annál szeretetteljesebb.

A rendelőben szerencsére nem kellett sokat várni, hamar sorra kerültünk. Először az orvos - aki szerencsére nő volt - konzultált barátnőmmel, majd elkezdődött a vizsgálat. Becca mellé ültem, és hasára pillantottam, amire éppen a hideg zselét kenték. Apró kezét enyémbe csúsztatta és kissé idegesen pillantott fel a monitorra.
Nagyon figyeltem, de sajnos szinte semmit nem láthattunk. Lora - akinek időközben tudtam meg a nevét - egy pici pontra mutatott, mire Becca megszorította a kezem. Lepillantottam rá. Szemei könnyesek voltak, ajkain mosoly húzódott.

Az érzéseimet nem tudnám szavakba önteni, nagyon sok minden kavargott bennem ebben a pillanatban: szerelem, boldogság, kíváncsiság, türelmetlenség, félelem...
Nem szeretnék Rebnek csalódást okozni.

Lora mosolyogva elemezte a felvételeket, és fontos információkkal látott el minket. Többek között azzal is, hogy minden rendben van a babával, illetve, hogy a következő ultrahang 1 hét múlva esedékes.

Az épületből kiérve egy csapat lány fogadott minket, - Liverpool mezben - akik vigyorogva néztek minket, majd bemutatkoztak. Mindegyiknek kiosztottam egy-egy  autogramot, és fényképet is készítettek velem. Rebecca  mosolyogva figyelte a háttérből az eseményeket.

- Zayn ő a barátnőd igaz? - kérdezte azt hiszem Allison.
- Igen. - válaszoltam boldogan.
- És tényleg igazak a hírek arról, hogy gyereketek lesz?
- Nemsokára kiderül. December 28-án lesz sajtótájékoztató....Most viszont mennünk kell lányok! Sziasztok!

***

A karácsony csodásan telt. Lizy, Louis, Harry, Chris, és Leyla is velünk töltötte a karácsonyt. A nevetés határtalan, a hangulat fantasztikus volt.
Újév előtt volt egy sajtótájékoztatója a csapatnak, amikor bejelentettek, mint mostantól hivatalosan játszó játékost.

Sok cikk jelent meg rólam, Rebbecáról, illetve arról, hogy várandós-e.?
Még mindig nem jelentettük be, bár nem is szeretném a köztudat tudtára adni. Nem akarom, hogy a média ránk szálljon, a barátnőmnek nyugalomra van szüksége, nem arra, hogy idegesítő firkászok, lesifotósok zaklassák.

Tegnap voltunk a 3. ultrahangon. Szerencsére minden rendbe van a gyermekünkkel, sőt már a szívdobogását is meghallgathattuk, ami mindkettőnk számára csodálatos emlék marad. Egy picit már nőtt a pocija Beccának, de nem annyira látványos.
Szinte mindennaposak a kis "vitáink" a baba neméről, bár ezeket inkább csipkelődésnek nevezném. Becca kitart amellett, hogy kislányunk lesz én viszont ennek az ellenkezőjét állítom. Abban viszont teljes mértékben egyetértünk, hogy a legfontosabb, hogy egészséges legyen a baba.

Napról napra jobban kedvelem a helyzetet, főleg, amikor szerelmem romantikus kedvében van. Szerintem nem kell taglalnom, hogy miért is díjazom ezeket a pillanatait...

Reggel álmosan ébredtem, nem sokat aludtam az éjszaka. Rebecca fejét mellkasomon pihentette. Mosolyognom kellett a helyzeten. Imádnivaló volt így. Annyira gyönyörű...
Legszívesebben végigsimítanék az arcán, de nem akarom, hogy felébredjen. Muszáj pihennie, hiszen az utóbbi napokban újra elkezdett táncolni, amit én erősen elleneztem. De mióta az orvos megengedte neki, azóta hajthatatlan. Mikor csúnyán nézek rá, azt mondja, hogy ezzel jót tesz a babának, és úgysem viszi túlzásba. Én persze nem gátolom meg a mozgásban, ha ez neki jól esik. Én csak a legjobbat akarom nekik, hiszen hihetetlenül féltem őket.

Becca mocorogni kezd a mellkasomon, ezzel visszarántva engem is a valóságba. Nedves puszit nyom forró bőrömre, majd feljebb tornássza magát. Fölém tornyosul, és csípőmre ül. Karjait összefonta melle alatt, és vigyorogva nézett le rám.

- Élvezed a helyzetet?- kérdeztem nevetve.
- Oh...tudnád mennyire.- kacsint, majd mocorogni kezd mire én felnyögök. Anyám, nem semmi, amit művel... 
- Becca nyugi már! Megértem, hogy a hormonjaid, meg minden, de...
- Nincs semmi, de! Ne nyavalyogj, inkább szeretkezz velem...

Így történt a ma reggel, ami után semmi kedvem nem volt edzésre menni, de ami muszáj az muszáj.
Brendan kirótt rám némi pluszfeladatot a késésem miatt, aminek oka Rebecca volt, de egyáltalán nem bánom ezt a reggelt. Pár plusz kör belefér...
Gyorsan cselezek egyet a kapu előtt, majd elrúgom a játékszert, amit nem véd ki Brad.

- Rohadt jó vagy ma Malik! Talán jó estéd volt, hogy ennyire vigyorogsz? - vereget hátba a kapus.
- Nekem mindig az van.
- Nem csodálom...Rebecca mellett.
- Ezért a beszólásért csak azért nem haragszom, mert tudom, hogy szereted Danit. - kacsintok.
- Haha, igazad van. - nevetve sétál vissza a kapuba.

Az edzés után az öltözőben is nagy a hangzavar. Legnagyobb meglepetésemre Surez huppant le mellém, mikor a cuccomat pakoltam össze.

- Zayn...tudod, sajnálom, hogy olyan faszfej voltam múltkor, nem tudom mi ütött belém.
- És ezt úgy is gondolod, ahogy mondod? - vetettem rá szúrós pillantásokat.
- Igen. Tényleg sajnálom, nem akarok rosszban lenni veled Malik.
- Rendben. Felejtsük el a nézeteltérést.
- Köszönöm. Most mennem kell, majd még beszélünk. Üdvözlöm a Rebeccát.
- Én is megyek. Átadom.

***

Ma van az új év első meccse, amit a Fullhammel játszunk. Egész nap nagyon ideges vagyok, hiszen ez többről fog szólni, mint az, hogy ez az első meccsem a Liverpoolnál.
Csak Brendan tud a kis tervemről, amit meccs után szeretnék véghez vinni. Még életemben nem stresszeltem ennyit, de bízom az érzéseimben, és abban, hogy szerelmem igent mond a kérdésemre...

~ Rebecca:

Reggel korán fölkeltem, hogy meglephessem Zaynt. Mostanában felpörögtek az események, aminek nem igazán örülök. Annyira rutinszerű napokat élünk meg, hogy szinte alig tudom elhinni...
Zayn edzésre megy, én ebédet főzök, aztán együtt megebédelünk. Utána én nem vagyok itthon egy ideig, és már csak este töltünk együtt némi időt. Most szeretném, ha ez egy kicsit megváltozna.

Óvatosan kászálódtam ki az ágyból, nehogy fölébresszem az édesen alvó Zaynt. A gardróbból kivettem néhány kényelmesebb ruhát, majd felvettem azokat. hajamat egyszerű kontyban kötöttem, és hangtalanul leosontam a konyhába. Még csak 7 óra van, de a nap halvány sugarai már az árnyékomat festették a falra, amint beléptem a barackszínű helységbe.

Készítettem néhány szelet pirítóst, gofrit, és 2 bögre kávét. Mindezeket egy nagy tálcára pakoltam, és felvittem a hálóba. Akkor kezdődhet a "lepjük meg a barátunkat ágyba reggelivel" cimű tervem...

***

A meccsre csak egy egyszerű mintás pólót, és egy sötét farmert vettem fel, meg természetesen egy meleg kabátot. Azért ahhoz még túl hideg van, hogy egy szál pólóban rohangásszon az ember.
Sálamat a nyakam köré igazítottam, hogy megfelelő hőt biztosítson a mérkőzés alatt. Táskámba helyeztem még néhány fontosabb tárgyat, és a stadionig sétáltam, hiszem nem egy egetrengető távolság.

Körülöttem hevesen szurkoltak az emberek a Liverpoolnak. Én is a közönséggel egyetemben drukkoltam, főleg, amikor barátom egy-egy ügyes szerelés, cselt hajtott végre, vagy éppen a 16-oson belülre került.
A félidő utolsó percében Suarezhez került a labda, aki ügyesen kicselezett néhány védőt, majd lepasszolta a játékszert barátomnak, aki a jobb lábával a kapuba lőtte azt.
A liverpooliak egyemberként ugrottak fel, majd barátom nevét skandálták, ami igazán szívmelengető volt még számomra is.

A második félidő elején a Fullham kijavította hibáját, és egy szép találatta egyenlítette ki az eredményt. Zayn némileg elkeseredett, de láttam mennyire elszánt, ami megnyugtatott.
Ennek a kitartó figyelemnek, és hitnek meg is lett az eredménye egy újabb gól képében.
A stadionban úra felmorajlottak az emberek, és nagyobb reményt fűztek a győzelemhez.

A végeredmény végül 3-1 lett, Zaynt "kiáltották ki" a meccs emberének, mivel mesterhármassal kezdte a pályafutását. A győzelemmel megkapta a csapat a pontjait, és egy helyet javított a Premier Ligában (Angol Bajnokság).

Boldogan figyeltem, ahogy barátom szervezkedik, bár kicsit furcsálltam, mikor mikrofont ragadott a kezébe.

- Rebecca lejönnél kérlek hozzám?- tette fel a kérdést a mikrofonba.

Érdeklődve siettem le a lépcsőn barátomhoz, aki csak vigyorogva figyelte minden kis lépésem. Mikor leértem egy puszit nyomott az arcomra, aztán beszélni kezdett.

- Tudod nagyon ideges vagyok, de azért megpróbálok mondani valami értelmeset. A megismerkedésünk elején nem is gondoltam arra, hogy ennyire komoly lesz a kapcsolatunk, de mára már nagyon komolyan gondolok mindent, ami veled kapcsolatos. Azért mert nagyon szeretlek, és szeretném, ha ezt a szerelmet nem csak szavakkal fejezhetném ki. Szóval...Rebecca hozzám jönnél feleségül?

Teljesen lefagytam. Ez aztán a meglepetés! Soha nem gondoltam volna, hogy egy focipályán fogják megkérni a kezem. Mindenesetre nagyon egyedi...
Szívem hevesen vert, szinte kiszakadt mellkasomból. Válaszolnom kellett volna, de úgy éreztem egy hang sem jön ki a torkomból. Ezért inkább ajkaimat Zayn ajkaihoz "illesztettem", és egy édes puszit nyomtam rájuk, majd halkan a fülébe súgtam a választ:

- Igen, ezer örömmel leszek a feleséged...

***

MINDENKI OLVASSA EL!! ==>

Sziasztok!

Hát itt lenne az évadnak vége...Kicsit szomorú vagyok, de szerencsére tudom, hogy nem a történetnek van vége, hanem csak az évadnak, hiszen a sztori folytatódik, csak nem 2 főszereplővel, hanem 3- mal, majd később 4 -gyel. De ez még a jövő zenéje...
Nagyon köszönöm azt a 9 komit, amit az előző fejezethez kaptam, iszonyat hálás vagyok értük. Mint ahogy azért is, hogy vagytok nekem. Nagyon köszönöm a sok támogatást, elmondhatatlanul sokat jelentenek nekem. Most bevallom kiszökött egy-két könnycseppem, mert annyira boldog vagyok én is, mint Rebecca :)

Remélem követni fogjátok a III. évadot is, és oda is komiztok majd. Szeretném, ha ehhez a részhez tényleg mindenki komizna, aki olvassa a blogot! Hihetetlen örömöt okoznátok vele nekem....

Köszönök mindent Skacok, most egy ideig nem lesz rész, kicsit pihenek, de nem szabadultok meg egyhamar tőlem. 

Puszii: Becca
xx