II. 19*

Zayn karjaival körbefonta derekam, és szorosan magához húzott. Még álmában is előjöttek védelmező hajlamai, amin egy pillanatra elcsodálkozom, majd mosolyogva bújok hozzá közelebb.
Még mindig nem tudok aludni, pedig már lassan virrad. Hirtelen lábait összefűzte az enyémekkel, karjai megfeszültek körülöttem, miközben álmában motyogott valamit...

- Kérlek ne! Ne hagyj el! Még az életemnél is fontosabb vagy...- mondta zihálva.

Gyorsan kicsusszantam karjai közül, de ő visszahúzott magához és előbbi mondatait szajkózta. Fel akartam ébreszteni rémálmából, de ő semmire sem reagált. Kétségbe estem, szívem egyre gyorsabban vert. Aggódtam érte. Hirtelen ajkaimat az övére nyomtam, amitől megnyugodott, és engedett szorításán.
Lassan kinyitotta gyönyörű szemeit, és mellkasomra helyezte fejét.

- Nyugodj meg, csak egy rossz álom volt... - simítottam végig kócos haján.
- De annyira valóságos volt... - zihálta.
- Nem történt semmi baj, érted? Nyugodj meg! Szeretlek. - mosolyodtam el.
- Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem. Én is nagyon szeretlek.

Apró csókokkal lepte el nyakam, majd mellkasára húzott. Kezét összekulcsolta enyémmel, és a homlokomra nyomot egy utolsó csókot mielőtt elnyomta volna az álom.

***

- Mr. Malik!

- Jónapot Uram!

- Csak Brendan! - mosolygott az edző. - És a gyönyörű hölgyben kit tisztelhetek?

- Rebecca Dawson! Nagyon örülök, hogy megismerhetem Uram!

- Tegeződjünk nyugodtan. 

- Rendben. Köszönöm.

Az edző körbevezetett bennünket a gigantikus méretű helyen, majdnem minden helységet megmutatott, hogy a későbbiekben sikerüljön eligazodnunk.

Brendan nemsokára magunkra hagy, mire Zayn szorosan magához vont az egyik eldugottabb szárnyban.

Mohón kap ajkaim után, kezét hasamra simítja, mire belemosolygok a csókba.

- Mikor mész dokihoz?

- Hát ma. Legalábbis remélem ma. - simítok végig arcán mosolyogva. Nagyon jól esik a törődése.

- Szeretnék én is elmenni veled. Remélem minden rendben van a pocaklakóval. - mosolyodott el.

- Ez olyan aranyos volt. Én is szeretném, ha ott lennél. - nyomtam egy puszit arcára.

- Ezt megbeszéltük. Most jól vagy?

- Ha a karjaidban vagyok, mindig jól érzem magam. - suttogom a füléhez közel, mire megremeg.

- Ne csináld, mert itt a folyosón kap el a hév...

- Nyugi nagyfiú... - nevetek fel játékosan.

- Ördögi boszorkány vagy te. Tudtam már az első perctől fogva, mikor megláttalak. - szállt be a nevetésbe ő is.

- Azt hiszem mennünk kell, nemsokára kezdődik az edzésed. Itt maradok, rendben?

- Jajjh, muszáj? De megígéred, hogy itt maradsz! - meresztette rám boci szemeit.

- Megígértem, és én soha nem szegem meg az ígéretem. - pillantásommal nyomatékosítottam szavaim.

A Stanley Park Stadion, nem csak kívülről, belülről is gyönyörű. A gyep friss illata teljesen megnyugtatott, még a focisták izmos felsőteste sem zavarta meg ezt a nyugalmat...

- Rajongók nem jöhetnek be! - mordul rám valaki a hátam mögül, mire megfordulva Luis Suárezzel találom szembe magam.

- Én nem rajongó vagyok... - suttogom.

- Akkor kicsoda?- mordul fel, mire én kicsit meghátrálok.

- A barátnőm. - szólal fel erélyesen Zayn mögülem.

A levegőben lehet érezni a feszültséget a két focista között, ami nagyon nem jó a csapatra, a karrierükre vagy egyáltalán a jövőre nézve. Nem akarok semmiféle vita tárgya, kiváltója lenni, bár azt hiszem ezért tennem is kell valamit. A két vehemens játékos közé állok, jelezve ne rivalizáljanak tovább. Luis szúrós szemmel nézett rám, majd Zaynre, mielőtt elviharzott volna.

- Sajnálom baby. - ölelt magához a barna szemű félistenem, mire mosoly kúszik arcomra.

- Semmi baj, de kérlek ne rivalizáljatok. Fontos, hogy egybe legyen a csapat minden meccsen. Nem akarok feszültséget gerjeszteni, ezért lehet inkább el kéne mennem.

- Nem mész el! Nem rivalizálok, de láttam ahogy rád nézett. Te soha nem leszel az övé.

- Ne legyél már ilyen féltékeny! 

- Nem vagyok, csak félek, hogy az álmom beteljesedik. - hajtotta le fejét bűnbánóan.

- Jaj Zayn! Nyugodj le! Efelől ne legyenek kétségeid! Szeretlek, gyermeket várok Tőled, veled élek. Az álmod nem fog beteljesülni. Kérlek ne idegeskedj. Most inkább koncentrálj az edzésre.

Azt hiszem jelentőségteljes szavaim segítettek a helyzeten, Zayn lenyugodott. Az edzés jól sikerült, Zaynt befogadták a csapatba. A kemény edzés után az öltözők felé indultam, de nem számítottam rá, hogy körülbelül 20 félmeztelen pasi támad le egyből. Különböző kérdésekkel bombáztak, és vigyorogva stíröltek, amit Zayn nagyon nem nézett jó szemmel.

- Mondd, hogy te vagy az új asszisztens! - vigyorgott rám Gerrard a csapatkapitány.
- Sajnálom, csalódást kell okoznom, de nem itt dolgozom.
- Milyen kár!
- Steven állítsd le magad! - veregette hátba a 8-as mezben játszót Zayn.
- Ismered a lányt?
- Igen. Ő az én barátnőm.

Boldogan húzott magához egy csók erejéig, amiket "elegáns" fütyögésekkel jutalmaztak a csapattársak. Kicsit elpirulva húzódtam el Zayntől, de ő magához vont.

- Sziasztok. Rebecca vagyok. - mosolyogtam barátságosan.
- Köszi Zayn, hogy feldobtad a napunk. - kacsintott Stewart.
- Nincs mit fiúk. Jó volt az edzés, bár sokkal keményebb, mint a régi klubbomnál.
- Örülünk Neked Zayn, tényleg jó játékos vagy! - mondta biztatóan a csapatkapitány.
- Köszönöm. Sajnálom, de nekem most mennem kell. Cső.
- Sziasztok! - integettem mielőtt Zayn maga után húzott.

***

- Baby...szóval...meghívtam magunkhoz holnapra Lizyt, és egy-két haveromat. Ugye nem haragszol?
- Ha nem isszátok magatokat részegre, akkor nem.
- Ugye tudod, hogy te vagy a legjobb barátnő? - nyomott egy puszit hajamba.
- Csak szeretnék az lenni...de most azt hiszem mennünk kell az ultrahangra, hogy megnézzük minden rendben van-e a kislányunkkal.
- A kislányunkkal? Az lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy kisfiú. - kacsintott, majd tekintete a hasamra tévedt.
- Én meg biztosan tudom, hogy kislány.

Zayn nem válaszolt, csak mosolygott ismét, miközben csillogó tekintetével már megint a hasamat "méregette"

- Jaaajj, ne már…Ugye nem fogod ezt sokáig csinálni? – bosszankodtam.
- Dehogyis! Csak 9 hónapig.
- Bolond vagy! – ráztam nevetve a fejem
- Nem is annyira...Most viszont mennem kell.

- Hova?

- Öhm...Gerrard meghívott egy beszélgetésre...
- Ööö...igen?

- Tényleg...mennem kell. Szia baby! Sietek haza.

- Siess is, mert 6-ra ultrahangra kell mennünk
- Haza érek ígérem.

~ Zayn:

Ennél jobbat nem tudtam kitalálni? Ez nagyon rossz hazugság volt. Remélem Reb nem vette észre a hazugságot, bár ezt kétlem. A jó cél érdekében muszáj volt megtennem mindent.

Igaz, hogy a város másik felébe kellett autóznom, de egyáltalán nem bántam meg, szeretném megváltoztatni az életem, és nem csak szavakkal bizonyítani Becca-nak a szerelmem. Liverpool legjobb ékszerészénél kötök ki, és hosszas válogatás után elégedetten távozom az üzletből remélve a legjobbakat...

Halli! :)

Csak annyit mondanék, hogy köszönöm a komikat, de szeretném ha aktivizálnátok magatok, írjon mindenki komit, aki olvassa a részt. Köszönöm :)

A másik, remélem tetszett a rész, mert ez az utolsó előtti. Igen kedves olvasóim Rebecca és Zayn sztorija hamarosan befejeződik, DE nem véglegesen.

Egy ötlet született meg a fejemben, miszerint folytatnám a történetet, méghozzá mikor már vannak gyerekeik. Remélem tetszik az ötlet, ha igen, vagy ha nem mondd el a véleményed kérlek! :)

Köszöntem a figyelmet, remélem kibírjátok ezt a nagy meleget. :D

Puszi mindenkinek :)

B.

xx

II. 18*

Sziasztok Manók! :))

Remélem tetszik a rész! Hosszú lett, és nagyon sokat szenvedtem vele, egész nap ezt írtam, ezért KOMIZNI, KOMMENTEKET SZERETNÉK LÁTNI!!!! :D

Pussz:* Becca
xx

Zayn rezzenéstelen arccal bámult a szemembe. Ez volt a legrosszabb reakció, amit ez a mondat kiválthatott belőle. A levegő megfagyott körülöttünk, teljes csend volt. Nem akarta elhinni az előbbi mondatom, de azt hiszem én sem. Nem hiszem, hogy képes lennék felnevelni ennyi idősen egy gyereket. De nem is ez a fő ok. Egyáltalán nem akarom keresztbe törni Zayn karrierjét.

Sajnos az élet nem olyan egyszerű, mint amilyen lehetne. Sokszor a rossz utat választjuk, vagy helytelen döntést hozunk, aminek mindig meglesz a következménye...

Arcvonásait rendezve, idegesen lépett ki az előszobába. Kabátját magára kapta és nagy csattanással vágta be maga után az ajtót, ezzel engem kétségek között hagyva. Csak remélni tudtam, hogy semmi hülyeséget nem csinál.

A kanapéról lassan felálltam, és az emelet felé vettem az irányt.A szobánkba beérve rögtön az ágyra rogytam, és fejemet a párnák közé fúrtam. A könnycseppek utat törtek maguknak, ezzel benedvesítve arcomat, és a párnákat is. Perceken vagy talán órákon keresztül csak sírtam, ami teljesen kivette az erőmet. Erőtlenül ültem fel, de rögtön vissza is zuhantam az ágyra. 

Kinéztem az ablakon. Az időjárás  teljesen tükrözte a hangulatom. Az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. Elgondolkoztam. Mi lenne, ha bekövetkezne, amitől félek? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Nem sokára légzésem kicsit egyenletesebb lett, de szemeimre mázsás súly nehezedett, és a rossz álmok világában találtam magam.

Azonnal kipattantak a szemeim, mikor lentről csörömpölés hallatszott. A telefonom a kezembe vettem, és rápillantottam az időre. Hajnali 2...

Félve lépdeltem a lépcsőn, és a telefonommal világítottam meg magam előtt az utat. Meztelen talpam éles darabkák áldozata lett. Miután sikeresen átküzdöttem magam a szilánkokon szitkozódva léptem be a nappaliba, mert egyre jobban a talpamba fúródott az üveg. 

Hirtelen nagyot ugrottam és sikítottam, mikor a telefon fényében megpillantottam Zaynt. A pulcsiának alkohol, és női parfüm illata volt. Abban a percben úgy éreztem a szívem megint eltörik, és újra következnek a szomorú napjaim. De erőt vettem magamon, és elhatároztam ez nem történhet meg újra. 

Zayn nyöszörögni kezdett, majd lassan felült a fehér bútordarabon. 

Tekintetét enyémbe fúrta, majd egy sóhaj kíséretében maga mellé húzott. Felkapcsolta a villanyt, ami gyengén bevilágította a szobát.

- Kivel voltál?- törtem meg a csendet.

- Senkivel.

- Akkor miért van női parfüm illatod?

- Honnan tudjam én azt?- válaszolta flegmán.

Ekkor eltört bennem valami. Lehet, hogy a feszültség akart kitörni belőlem, vagy csak egyszerűen mérges voltam Zaynre.

Óvatosan mögé léptem, és nyakát leptem el nedves csókokkal. Észrevehetően gyorsabban vette a levegőt.


- Megcsaltál?- suttogtam.
- Nem. Nem lennék rá képes.
- Biztos vagy a válaszodban?
- Igen.
- Tudatom veled, ha megcsalsz véged. Bárkivel leszel a csókjaim bélyegként itt maradnak a nyakadon.
- Mondom, hogy nem tenném meg.

Diadalittas mosollyal néztem szemébe újra, majd barátom mellé ültem vissza.

- Miért nem szetted a tablettákat?- kérdezte elcsukló hangon.

- Zayn ezt nem most kellene megbeszélni. Részeg vagy.

- Nem vagyok. Csak egy pohár whiskey-t ittam. De ne tereld a témát, válaszolj!

- Én szedtem rendesen, nem vagyok hibás. És még nem is biztos semmi.- rivalltam rá.

- A kabátzsebemben van egy zacskó. Vedd ki.

Lassan, káromkodva lépdeltem el a fogasig, és kivettem a bőrdzseki zsebéből a zacskót. A benne lévő dobozban nem volt más, mint egy terhességi teszt. Hirtelen rettegés fogott el. Egyáltalán nem akartam tudni az eredményt, nem akartam szembesülni a tényekkel, amik már eddig is szinte teljesen egyértelműek voltak számomra.

Zayn lassan mögém osont, legalábbis meztelen talpa "cuppogásából" ezt vettem le. Gyengéden átölelt hátulról, ajkai nyakhajlatommal játszottak. Ugyan azt akarja elérni, mint én az előbb?

- Csináld meg a tesztet.- suttogta a nyakamba.
- Felmegyek a fürdőbe.
- Rendben.- fújta ki a levegőt idegesen.

A fürdőbe felérve eltávolítottam a talpamból a kis szilánkokat, és lefertőtlenítettem a sérült területet. Idegesen bontottam ki a tesztet. Az utasítások elolvasása után elvégeztem a tenni valókat, és tűkön ülve vártam az eredményt. A kezemet tördeltem, és a telefonomat nézegettem, de az idő nem akart olyan mértékben telni, ahogy én azt vártam.

- Tudsz már valamit?- kopogott Zayn az ajtón.
- Nem.- suttogtam.

Barátom bejött a fürdőbe, és leült mellém a padlóra. Egy halvány mosollyal fürkészte arcomat. Eltűrte a szemembe lógó tincseket, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Mit csinálunk, ha tényleg terhes vagyok?- hajtottam le fejemet.
- Akkor lesz egy gyerekünk.- mondta határozottan, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Tényleg nem haragszol?
- Az én hibám is. Te szedted a tablettát, csak éppen nem volt szerencsénk...
- Hát igen...én beletartozom abba az 1%-ba..
- Milyen 1%-ba?- ráncolta homlokát Zayn.
- Tudod a fogamzásgátló a megakadályozza a terhességet az esetek 99%-ában...
- Értem...Me-megnézed?
- I-igen, már letelt az idő..

Csukott szemmel fogtam meg a leginkább lázmérőhöz hasonlító tárgyat. De most teljesen másról volt szó...nem holmi lázról, hanem egy új életről.
Lepillantottam a kezemben lévő tárgyra, és elsápadtam. A teszt pozitív lett...Nagyjából kilenc hónap múlva egy kisbabának fogok életet adni.
Hitetlenkedve néztem le újra a tesztre, de újra és újra azzal a  ténnyel kellett szembesülnöm, hogy Zayn és az én gyermekemet hordom a szívem alatt.


Ha most megkérdezné valaki, hogy mi lesz ezután, nem tudnék rá választ adni. Jelenleg semmiben sem vagyok biztos, csak abban, hogy Zayn nem fog kicsattanni az örömtől.
A tesztet a polcra helyeztem, és a csap fölé hajoltam. A hideg víz nagyon jól esett szinte forró arcomnak. Abban a percben úgy éreztem, hogy egyszerre haltam meg és születtem újjá...

- M-mi az...az eredmény?- motyogta Zayn.
- Gyerekünk lesz.- suttogtam erőtlenül.
- Félek.
- Mitől?
- Én nem tudom, hogyan kell jó szülőnek lenni. 5 éves korom óta a barátaimmal élek. Sosem szerettek.

Abban a pillanatban lefagytam. Teljesen lesokkolódtam. Talán egy értelmes mondat sem tudta volna elhagyni  a számat. Ilyen rossz gyerekkora volt? Ennyire kegyetlen volt vele a sors?
Ekkor rájöttem nem is ismerem még igazán a múltját. Csak a jelenét. Mert ebben élek én is. Félelmetes lehetett az az időszak számára. Minden ember életében meghatározó korszak a gyerekkor. Az enyém sem volt fényes, de az övé katasztrofálisnak nevezhető. Nem értem, hogy egy ilyen szeretetreméltó gyermeket, hogy dobhattak el maguktól a szülei.

- Én sem tudom, hogy kell jó szülőnek lenni, de majd együtt megtapasztaljuk rendben? Kérlek ne aggódj. Csodálatos apa leszel. Hallod Zayn? Szeretlek. Nem volt egyszerű az eddigi életünk sem, de ezután is lesz valahogy. A karriered felfelé ível. És, nemsokára lesz családod is, ha akarod...
- Persze, hogy akarom. Tudod nagyon jól, hogy mennyire vágyom egy gyerekre. De annyi kétségem van.
- Ne kételkedj magadban. Most viszont menjünk aludni, mert Brendan (edző) nem lesz veled elnéző holnap.
- Azt hiszem igazad van. Ne haragudj, ha bunkó voltam veled, csak nem éppen egyszerű feldolgozni, ha az embernek gyereke lesz. De tudnod kell, hogy nekem mindig te leszel a leggyönyörűbb, mert tökéletes vagy számomra.- suttogta ajkaimnak, majd egy édes csókban részesített...

II. 16* és II. 17*

Kedves Olvasóim! :)

Itt a meglepetés rész, vagyis részek, merthogy kettőt hoztam egyszerre!:)
Imádom minden olvasómat ,és igazán megérdemlitek! Köszönöm a sok támogatást! :)
Az első fele +18-as, a második...a másodikat nem tudom jellemezni, megvan a sajátos hangulata minden esetre. Szeretném, ha ehhez SOKAN KOMMENTELNÉTEK, mert mostanában, nem túl sokat kapok ://
Köszönök szépen mindent még egyszer nektek, jó olvasást, remélem tetszeni fog! :)
Becca
xx

- Aludjunk. Fáradt vagyok.- pusziltam meg tökéletes ajkait, majd fölvettem a pólóját.
- De most miért?- nevetett rekedtesen, mire én kicsit elgyengültem. Olyan csábító a gondolat...
- Zayn. Részeg vagy, én pedig fáradt, és egyébként is vendégeink vannak.
- Tudod, mennyire akarlak? Mert én tudom. És azt is, hogy te is ugyanennyire szeretnéd.- vigyorgott rám, majd a nyakamba puszilt, és óvatosan elkezdte szívni a területet.
Végleg elgyengültem. Nem érdekelt, hogy meghallanak bármit is a többiek. Ez a mi éjszakánk
lesz....

Az este valóban csodásan sikerült...vagyis szépeket álmodtam. Mialatt zuhanyoztam Zayn szépen bealudt.
Még most is nevetek, ha visszaemlékszem a látványra. Egy probléma viszont volt. Egész éjszaka nyitva maradt az ablak - amit nem tudom ki nyitott ki - , ezért  nem is kellene meglepődnöm, hogy reggel eldugult orra, karikás szemekre, és piros arcra keltem...
A többiek rejtélyes módon felszívódtak, csak egy cetlit találtam az éjjeliszekrényemen, ami Zayn hollétét tartalmazta.
Lementem a nappaliba, és megágyaztam. Gyorsan készítettem egy forró teát, és összegubóztam a kanapén a testem körül egy pléddel. Egy százas papírzsepis doboz pihent mellettem, miközben a lázamat mértem.

- 38.8. Mondhatom szuper!- mérgelődtem.
Legszívesebben áthívtam volna Zaynt, de nem akartam, hogy megbetegedjen. Társaság, és értelmes elfoglaltság hiányában aludni készülődtem. Nagy nehézségek árán újra felkeltem, és kicsoszogtam a konyhába. A gyógyszeres szekrényből előhalásztam a lázcsillapítót és az orrspray-t. Bevettem egyet a pirulából, majd fújtam a légzésemet könnyítő anyagból.
Visszamásztam az ideiglenes ágyamba, és épp készültem volna aludni, mikor kopogtak az ajtón. Magamba bosszankodtam egy sort, majd felvettem a kék köntösöm, és az ajtóhoz sétáltam.

Zayn állt az ajtóban hatalmas mosollyal az arcán. Szorosan hozzábújtam, de rögtön el is húzódtam tőle. Nem akartam, hogy miattam szenvedjen egy hülye betegséggel. Értetlen fejjel fürkészte arcom, majd beljebb tolt a lakásba, és becsukta utánunk az ajtót.
Szinte azonnal visszabújtam a melegséget adó paplan alá, és Zayn is helyet foglalt melletem..

- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - mondta ridegen, ami megijesztett.
- Nem akartam, hogy elkapd ezt a nyavalyát. Egyébként, csak ma reggelre lettem náthás.
- Akkor is! Tudni akarok mindig mindent, ami veled történik!
- Rendben.- forgattam meg a szemem.
- Ezt ne csináld!
Zayn a tarkómra tette a kezét, majd idegesen elhúzta onnan.
- Lázas vagy. Fázol?- kérdezte egy pimasz mosollyal szája sarkában. Mi ez a hirtelen hangulatváltás?
Lassan megérintette a karomat, majd összekulcsolta kezeinket.
- Igen. Az előbb mértem a lázamat, és eléggé fázom.- húztam magamra még jobban a pokrócot. Nem néztem a szemébe, de tudtam, hogy mosolyog.
- Ha akarod szívesen felforrósítom a hangulatot. Nem lenne rossz...- kacsintott.
- Nem akarom, hogy elkapd.
- Engem meg nem érdekel, ha elkapom. Legfeljebb akkor, majd Neked kell ápolni. És egy szexi ápolónő senkinek sem árt. Főleg, hogy te csak az enyém vagy! És tegnap sem fejeztük be, amit elkezdtünk!- vigyorgott.
- Ja, mert "valaki" ügyesen bealudt!- fontam össze magam előtt a kezemet.
- Sokáig zuhanyoztál!
- Disznó vagy Zayn!- fordultam el tőle.
- Te meg egy hárpia vagy!- a rideg hangra, odakaptam a fejem.
- Ó igen? Múltkor még baby, szépségem, kincsem, szerelmem, kicsim voltam...
- Azt hiszem igazad van, de az akkor volt.- csipkelődött tovább.
- Ajj. Zayn!
- Igen? Talán szeretnél valamit?- kacsintgatott.

Aprót bólintottam, és ajkamba haraptam, mire ő karjaiba vett, és felsétált velem a szobámba. Óvatosan letett az ágyra, és elmosolyodott.
- Még így is gyönyörű vagy!
- Nem éppen!- nevettem el magam, és tüsszentettem egyet.- Na tessék!
- Sajnálom, hogy megfáztál miattam.
- Dehogy! ne beszélj ekkora baromságokat! Azért fáztam meg, mert az éjszaka közepén nem éppen kellemes nyitott ablaknál aludni, én meg lusta voltam felkelni!- nevettem fel kínosan.
- Akkor is sajnálom. Kiengesztelni azért még szabad, ugye?- villantott egy kaján vigyort.
Kezem a pólója alá csúsztattam, mire ő halkan felnyögött. Száját a nyakamra nyomta és szívogatni kezdte a vékony bőrt.
Karjaimat a nyaka köré fontam, mire ajkait majdnem az enyémekhez érintette. Nem csókolt meg, csak a gerincem vonalán húzta végig mutatóujját, amitől megborzongtam.
Pólómat, hamar lehúzta rólam, aminek hiányában kissé reszketem. Gyorsan ő is levette a felsőjét, és hozzám simult.
Kicsit feljebb toltam, és végig néztem a felső testén. A mutató ujjamat végig húztam a hasán, és a V-vonalán, mire megremegett.

- Talán tetszik?- kérdezte és egy önelégült vigyor jelent meg az arcán.
- Nem is tudom...- kuncogtam.

Kezeimet levezettem a nadrágjához. Ezt már beleegyezésnek vette, és lehámozta a nadrágom. Végigsimított csípőcsontomon, és combom belső felét kényeztette csókjaival.
Erős testével fölém tornyosult. Ajka óvatosan a nyakam hajlatával kezdett játszani. Egyik combomat felemelte és magához húzta, így ágyéka szorosan az enyémhez nyomódott. Ez egy halk nyögést csalt ki belőlem.
- Zayn. Kérlek!- sóhajtottam.
- Megint ilyen türelmetlen vagy? Rossz kislány! Talán szeretsz velem szeretkezni? És, ha most belegondolok miket fogok tenni veled?.- suttogta fülembe az édes,de egyben izgató szavakat.
- Lehet, hogy türelmetlen vagyok, de ez érthető ilyen helyzetben. És igen, imádlak mindenhogyan! Akarlak, most!- suttogtam.
- Már nem félsz tőlem?- tette fel a meglepő kérdést.
- Ez most hogy jön ide? Miért félnék? Kéne?
- Lehet...
- Nem félek, és nem is fogok.

~ Zayn:

Ez a lány teljesen magába bolondított. Ezelőtt nem tudtam a szerelem fogalmát. Minden kapcsolatom a szexre épült, ami már eleve rossz. De vele teljesen máshogy van. Nem csak egy nyári szerelem, és nem csak egy gyors menetre vagyunk jók egymásnak. Vele minden könnyebb. Meghallgatja a problémáim, és leállít, ha éppen elönt a düh, és verekedni kezdenék. Eddig még senkinek nem sikerült, csak neki...

Egymás mellett pihegtünk teljes nyugodtságban, bár én már kissé türelmetlen voltam. Gyorsan magam alá fordítottam a hőn szeretett lányt, és végigsimítottam combja belső felén. Olyan puha, lágy bőre van, mintha simogatna minden egyes érintés alkalmával. Szorosan magamhoz húztam, hogy ne fázzon. Kisimítottam az enyhén hullámos tincseit nyakából, és újra gyengéden szívni kezdtem a forró bőrterületet. Halkan felnyögött, mire én elmosolyodtam.
Ujjait levezette a farmerom széléhez, jelezve saját vágyait, amivel teljes mértékben egyet értettem.
Csodálattal néztem végig barátnőmön, akin egyetlen egy hibát sem tudtam felfedezni. Óvatosan lehúzta rólam a boxerem, és lehunyta szemeit. Még most is szégyenlős... 

Egy gyengéd csók után, egyenesen az ölembe húztam, nem tétováztam. Hangosan felsikított, mire én nyakát borítottam be csókjaimmal. Eldöntöttem az ágyon, és gyorsan mozogtam benne.

- Zayn...- morogta, mire még gyorsabb tempóra váltottam.
A hév teljesen magával ragadott, így észre sem vettem, hogy ajkait összeharapva, lecsukott szemmel viseli a tempót. Halkan nyöszörgött, és igyekezte letörölni az arcára folyó könnycseppet.
Ezeket látva azonnal megálltam.
Mi történt? Hogy veszíthettem el az önkontrollomat? Már megint elcsesztem.
- Sajnálom baby. Annyira sajnálom...Nem akartam fájdalmat okozni. Kérlek ne haragudj!
- Kérlek kicsit lassabban.- suttogta.
- Ha akarod abbahagyjuk...- hajtottam le fejemet bűnbánóan.
- Jól vagyok! Csak régen...
- Értem..Ígérem vigyázok rád, csak szólj, ha fáj! Rendben?
- Rendben.

~ Rebecca:

Azt hiszem ez a nap nem fog a kedvenceim közé tartozni. Inkább felejtsük el...

***

Nemsokára karácsony, de előtte még be kell rendezni a Liverpooli otthonunkat. A festékeket, és néhány bútordarabot már beszereztünk, de még nagyon sok a tennivaló Egész jól haladunk, de az ünnepek előtt mindenképpen végeznünk kell.

- Zayn hova tetted az ecseteket?- kiabáltam a nappaliból barátomnak.
- Öhhm...nézd meg a konyhában.- kiabált vissza.

Az ecsetek előkerülése után nekiláttunk a nappali kifestésének, ami nem bizonyult könnyű feladatnak. Az aprólékosabb munkát én végeztem. Hirtelen idegen érzés fogott el, a hasam görcsbe rándult, és a fürdőbe rohantam.Miután az aznapi reggelimet kiadtam magamból, az ablaknak támaszkodtam, és mélyeket lélegeztem. Ez az eset nem új. Már majdnem egy hete, jönnek rám a rosszullétek, de ezekről Zayn nem tud. Csak a mairól...

- Baby, jól vagy?- kopogott az ajtón Zayn.
- Igen. Nincs semmi baj.- hazudtam.

Tudtam, hogy baj van. És azt is tudom, hogy mi, de képtelen vagyok rá, hogy hirtelen szembesüljek a dologgal. Nem akarom tönkre tenni az életét...

Gyorsan megmostam a fogam, és a kiléptem az ajtón. Zayn idegesen tördelte a kezeit, majd gyorsan magához szorított. Érezte, hogy baj van, de nem szólt egy szót sem, csak hosszú perceken keresztül ölelt, ezzel teljesen lenyugtatva engem. Egy apró puszit nyomtam a nyakára, mire sóhajtott egyet, és visszamentünk a nappaliba.
Estére befejeztük a nappali kifestését, és elhelyeztük a fontosabb berendezési tárgyakat. A szőnyegek, és a nagy kanapék is  helyükre kerültek, úgy, mint a TV, és a videólejátszó is.
A festék szaga még erős volt, de korántsem annyira mint tegnap előtt...

Elégedetten mértem végig a szobát, mely már most igazán családias hangulatot nyújtott. Zayn átkarolta derekamat, és egy puszit nyomott a nyakhajlatomba.

- Fárasztó nap volt a mai.- fordultam meg ölelésében.
- Igen, de összehoztuk. jó kis csapat vagyunk együtt baby.- vigyorgott.


- Ajhh. Szeretlek.- nyomtam egy puszit ajkaira, és csillogó szemeibe tekintettem.
- Én is. Viszont meg kell kérdeznem, mi volt a baj délelőtt?
- Semmi.- hajtottam le a fejem.
- Rebecca!- csattant fel.
- Üljünk le.- suttogtam könnyek között, majd ennek megfelelően tettünk.
- Mi történt? Mi a baj Szépségem?- kérdezte aggódva Zayn.
- Zayn...én azt hiszem terhes vagyok....

II. 15*

Harry Rachel felé közeledett, majd bevetette a híres szívdöglesztő mosolyát. Tény, hogy tökéletes mosolya van, kiegészítve az édes gödröcskéivel. Így csak akkor mosolyog, ha nagyon tetszik neki valaki, ezt már megfigyeltem.
Amíg a göndörke és a szőkeség szemezését, és egymáshoz való viszonyulását figyeltem, észre sem vettem Lou édes, de egyben vágyakozó tekintetét, amivel jól végigmért. Szorosan magához ölelt, és úgy tűnt nem akar elengedni...
Ne! Csak ezt ne! Mi jön még ezután?Miért kell nekem az egyik problémából azonnal a másikba kerülnöm?- igaz, hogy ezeket a kérdéseket, csak magamban teszem fel, de legszívesebben a világba ordítanám.

Óvatosan eltoltam magamtól Louist, aki szélesen elvigyorodott, és csillogó szemekkel nézett rám. Én már nem voltam ilyen bizakodó a helyzettel kapcsolatban, hiszen nem akartam megbántani Lou-t.
Gondolataim közepette észre sem vettem, hogy elindultunk, és, hogy... Louis a kezemet fogja.
Gyorsan kihúztam a kezem az övéből, mire ő szégyenlősen elmosolyodott. Rachel hamarosan mellém társult, és a fülembe suttogta, hogy "beszélnünk kell."
Pillanatnyilag nem tudtam értelmezni ezt a mondatot, de nem is nagyon akartam igazság szerint.

Hamarosan a házam ajtajában álltunk, és a zárral való ügyetlenkedésem után végre beléptünk az egyszerű helységbe.
Amíg a többiek a nappalimban foglaltak helyet, addig én kislisszoltam a konyhába. Elővettem néhány bögrét, és forrócsokit készítettem.
Igaz nem számítottam Rachel érkezésére, de azt hiszem ez csak előrébb vitte a tervemet. Remélem ténylegesen sikerül lefoglalnom Harryvel. Igen. Nem egy zökkenőmentesen kivitelezhető elképzelés, de azért megteszi.
Az eddig tapasztaltak alapján, nem rossz ötlet. Harry csodálva nézte a lányt, míg Rachel eltüntette a "szemérmetlen nő" imidzsét és egy, eddig teljesen ismeretlen oldalát mutatta meg. Még engem is teljesen meglepett!

Észre sem vettem, hogy a szőkeség meredten figyelt engem, már jó néhány perce.
- Beszélnünk kell.- suttogta.
- Mondd...
- Én mindent azért tettem, hogy megbosszuljam mindazt, mait ellenem tettél.
- De mit tettem?- vontam kérdőre.
- Elvetted tőlem Zaynt.
- Ne mond már, hogy szeretted!
- De!- vágta rá gyorsan.
- Most elmondok valamit, és szeretném, ha nem szólnál közbe.
- Rendben.
- Én tényleg szeretem Zaynt. Nem azért, mert focista. Nem azért, mert sok pénze van. Nem is azért, mert menő. Azért, mert hatalmas szíve van, amivel hihetetlenül képes szeretni. Én vagyok abban a kiváltságos helyzetben, hogy ezt a csodát nap, mint nap megtapasztaljam. Ő az életem. Képes lennék érte bármit megtenni. Egyszerűen szeretem, mindenféle feltétel nélkül. Hidd el Rach, én nem akartam elválasztani senkit senkitől, de a sors így akarta. Ő az, aki megmutatta nekem az élet naposabb oldalát. Sok mindenen kellett keresztül jutnunk, de  együtt jártuk be ezt az utat.- eredtek el a könnyeim.
- Jajj Rebecca!
Ekkor váratlan dolog történt. Az eddig gőgös, lekezelő Rachel a karjaiba zárt. Sírt, sőt zokogott. Nem értettem mi történt, de nem taszítottam el.

- Bocsánat minden rosszért, amit tettem. Ígérem megváltozom!- nézett a szemeimbe.

Először éreztem azt, hogy igazat mond, amire halványan elmosolyodtam. Határozottan szeretem az új Rachelt.
Sietősen kitörölte a szemeiből a könnyeket, és egy barátságos mosolyt villantott.

- Köszönöm szépen, hogy elmondtad nekem mindezt. Tudod, én elképesztően féltékeny voltam rád, mikor megláttalak Zaynnel, de most már tudom, hogy ti tényleg egymásnak vagytok teremtve. Ezen nem tudok, és most már nem is akarok változtatni. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani, és esetleg még jóba is lehetünk. Tudom, ez így furcsa, hogy ennyi ideig ki nem állhattalak, most meg itt hízelgek.

Hidd el félre tettem minden sérelmemet, és szeretnék megváltozni!
- Nem is tudom mit mondhatnék, ilyen helyzetben. Remélem igaz, amit mondsz, és hihetek Neked. Mindenki megérdemel egy második esélyt, így te is kapsz egy újabbat.
- Köszönöm!- ölelt szorosan magához.

ZENE
A forró csokikkal a kezünkben tértünk vissza a fiúk társaságába, akik szinte nem is észlelték a hiányunkat. Louis közelebb ült hozzám, ami meglehetősen zavart, de megpróbáltam nem a fiú közelségére koncentrálni.
Egész jól elbeszélgettünk, észre sem vettük az idő múlását. A csengő idegesítő hangjára lettem figyelmes, mire felpattantam, és az ajtóhoz léptem. Határozott mozdulattal kitártam a fehérre mázolt fát, és az ajtóban álló személy láttára elámultam. Ő volt az!

- Ó baby!- suttogta, majd szorosan átkarolt,
és megforgatott a levegőben.
- Úgy hiányoztál!- sírtam a mérhetetlen boldogságtól.
- Ne sírj, kérlek! Nekem is elképzelhetetlenül hiányoztál!

Fürgén beinvitáltam a meleg helységbe, és szorosan ajkaira tapasztottam enyéimet. Hideg kezeivel csípőmet ölelte szorosan át, míg én fekete haján szántottam át ujjaimmal. Apró mosolyra húzta száját gesztusomra, majd egy utolsó puszit nyomott homlokomra.

- Félelmetes, hogy mennyire szeretlek!- nevetett fel rekedtesen.
- A szerelem mióta félelmetes?- kapcsolódtam be én is a nevetésbe.
- Nem tudom, de te még azzá is tudod tenni.
- Érdekes.- kacsintottam.

Nevetés hangja szűrődött ki a nappaliból, mire Zayn zavartan nézett fel rám. Én csak az ajkamat rágcsáltam, és megpróbáltam kikerülni a kutakodó pillantását.
Kézen fogva léptünk be a szobába, ahol a többiek tartózkodtak.

- Ő mit keres itt?- suttogta idegesen a fülembe Zayn, nyilván Rachre utalva.
- Majd elmesélem, de nyugodj meg. Mondjuk úgy elrendeztünk mindent.- nyomtam egy puszit a nyakhajlatába.
- Sziasztok!- köszönt a haverjainak barátom, majd mellettem foglalt helyet. Egy idő után előkerült valahonnan egy üveg whiskey, amit hamar elfogyasztott a társaság. Rachelt elszállásoltam a vendégszobába, aki az alvás lehetőségét hamar fontolóra vette Hazzával együtt.
Louis nem igazán hagyott kettesben minket barátommal, amiért Zayn neheztelt rá, de mikor Tommo elaludt a kanapén, már nem nagyon érdekelte a dolog. Inkább velem törődött, illetve, hogy minél gyorsabban feljussunk a szobámba.
Vagy ötször a falba ütköztünk, de minden esetre eljutottunk a hálómig. Zayn azonnal a ruháim mennyiségének lecsökkentésén "fáradozott", de nem igazán ment neki. Míg én teljesen józan voltam, ő majdnem részeg. Így nem akartam semmi olyan dolgot tenni, amire már másnap nem emlékezne.

- Aludjunk. Fáradt vagyok.- pusziltam meg tökéletes ajkait, majd fölvettem a pólóját.
- De most miért?- nevetett rekedtesen, mire én kicsit elgyengültem. Olyan csábító a gondolat...
- Zayn. Részeg vagy, én pedig fáradt, és egyébként is vendégeink vannak.
- Tudod, mennyire akarlak? Mert én tudom. És azt is, hogy te is ugyanennyire szeretnéd.- vigyorgott rám, majd a nyakamba puszilt, és óvatosan elkezdte szívni a területet.
Végleg elgyengültem. Nem érdekelt, hogy meghallanak bármit is a többiek. Ez a mi éjszakánk
lesz....

Hy Manóóók!

Remélem tetszett a fejezet! :)
Nagy szeretettel írtam, sőt még be is könnyeztem egyes részeknél. Szeretném, ha sokan komiznátok ehhez a részhez. Az előzőhöz nem kaptam annyi komit, remélem nem azért, mert rossz volt! :O
na nem is húznám az időt! Puszi mindenkinek, és kitartás, már nemsokára NYÁÁÁÁR! :))

LUA
Becca
xx