15*

Sziasztok!

Megint jelentkezem. Most jön, majd a képbe egy új szereplő, akit már láthattok a szereplőknél. A többit a fejezetben.:D
Köszönöm a komikat, nagyon aranyos tőletek, hogy így támogattok :D
Azt hiszem nem is lenne több mondanivalóm...
Mégis... Kint van egy szavazás!!! Nagyon fontos lenne, hogy szavazzatok!!!
Köszi :D Remélem tetszeni fog a fejezet, és ide is komiztok! *.*

Rebecca
xx

Nem tudtam mi a terve, de mivel megbíztam benne, követtem őt a hálószoba felé...

- És mi is a terved?
- Szeretnélek kényeztetni...méghozzá nem is akárhogyan.- vigyorgott. Őszintén szólva kicsit megijedtem az ötletétől, arcomon fura arckifejezés jelent meg.- Ne nézz így! Hidd el, élvezni fogod! Nem csinálok olyat, amit te nem szeretnél.- suttogta a fülembe, majd egy nedves csókot hagyott nyakamon. Érintése nyomán jóleső borzongás tört rám, majd lehunytam a szemeimet.

Óvatosan végig fektetett az ágyon, és nyakamat harapdálta. Ajkaimat égette tüzes csókjaival, melyek nem engedték meg nyelvének a bejutást.
- Gonoszkodsz?- kérdezte egy apró mosollyal szája sarkában.
- Nem issss!- kuncogtam.
Egy óvatlan pillanatában, magam alá fordítottam. Meglepődötten nézett rám, de őszintén szólva még én is meglepődtem bátorságomon. Ölében helyezkedtem el, és kezeimet csípőjére helyeztem.
Zayn gyorsan levette a pólóját, mire elém tárult felsőteste. Mit ne mondjak tetszett a látvány...

Lágyan ajkaimhoz hajolt, és gyengéden beleharapott alsó ajkamba, mire én szájába nyögtem. Egy pillantást vetettem rá, de így is láttam diadalittas mosolyát. Újra ő került fölülre. Megfogta pólóm alsó szegélyét és elkezdte felhúzni. Hasamra apró csókokat nyomott, és combom belső felét simogatta. Halk nyögések hagyták el számat, és beletúrtam szinte már fekete árnyalatba hajló hajába.
Már-már azon voltam, hogy belemegyek a kis "akcióba", de a csengő idegesítő hangjára elvetettem a gondolatot.

- Ki ez este 10- kor?- morgott mérgesen Zayn, majd magára kapva pólóját elindult az ajtó irányába. Én is követtem őt. Kinyitotta az ajtót, ahol egy kék szemű, bőrdzsekis fiú állt. Idegesítően vigyorgott, majd jól végigmért.

- Helló haver, rég láttalak.- jött beljebb.
Zayn elém állt, és idegesen ökölbe szorította kezét. Tudtam, hogy nem örül a látogatónak, mivel nem lehet egykönnyen kihozni a sodrából.
- Te meg mit keresel itt?
- Én? Csak szeretnék elmondani Neked egy kis tájékoztatót.
- Nem vagyok kíváncsi a kis monológodra. Van más dolgom is.
- Te vagy a csaja?- vigyorgott, majd egyre csak közelíteni kezdett felém, de Zayn útját állta.
- Még csak rá se nézel. Ő az enyém.- szólalt meg halál nyugodt hangon Zayn.
- Nem a tiéd. Ne sajátítsd ki, mert azt utálják a nők. De tárgyalni akarok.
- Gyorsan mond!
- Megsértettétek a szabályainkat. 2 nagy banda van Bradfordban. Mit nem lehet azon érteni, hogy mi erősebbek vagyunk? Fogd vissza az embereid nagyfiú!- nevetett fel ördögien a kék szemű.
- Ti nagy senkik vagytok! Azt csinálunk, amit akarunk!
- Ó igen? Ha még egyszer valaki megsérti a mi szabályunk bármelyikét, azt ez a szépség fogja bánni.- lépett mellém, majd végigsimított arcomon, mire én undorodva léptem el tőle.- Mi a neved?
- Közöd? Menj vissza oda, ahonnan jöttél.- néztem mélyen a szemébe, ami meglepődöttséget tükrözött.
- Harcias vagy! Na meg gyönyörű.- vigyorgott rám.
- Tűnj el!- mondta Zayn cseppnyi idegességgel hangjában.
- Nem. Addig nem, míg meg nem tudom, a kis barátnőd nevét!
- Rebecca. Most már mehetsz!- néztem rá annyira haragosan, amennyire csak tudtam.
- Rebecca. Gyönyörű név. De egy ilyen szépségnek, csak szép neve lehet.
- Baszd meg! Húzzál innen, vagy nem állok jót magamért! - a feszültség érezhető volt a levegőben...
- Hidd el basznám. Na, de tedd meg helyettem is.- mosolygott idegesítően, majd kiment az ajtón.

- Ez meg mi volt Zayn?- vontam kérdőre barátom.
- Ő Denny. Régen nagyon jóban voltunk, de egy félreértésnek hála összeverekedtünk. Azóta van 2 banda Bradfordban, akik ráadásul egymás ellen vannak.
- Zayn, mi volt az a félreértés?
- Nem mondom el.
- De mond el! Szeretném tudni.
- Nem.
- Kérlek!
- NEM! Mit nem értesz ezen?- ordított.
- Én...sa-sajnálom...- mondtam, majd felkapva a dzsekim, és a cipőm, kiszaladtam a házból.

Ismertem a környéket, így nem tévedtem el. Sós könnyek áztatták arcomat, amiket gondosan kitöröltem a szememből. Leültem egy fa törzsénél... Nem tudom hány percig,vagy óráig...csak ültem. Arra gondoltam miért nem mondta el.? Lehetőségem lett volna elsiklani e felett, de nem tettem...  Hiányzott a csókja, és a szeretete...
Fájt, hogy rám üvöltött, mikor nem lett volna rá oka. Vagy mégis? Ilyen rossz emlék lehet ez neki? Nem is tudom, mit tegyek...Most én voltam a veszekedés okozója?
1000 meg 1000 kérdés és gondolat kavargott fejemben, amik szüntelenül nyugtalanítottak. Könnyeim akaratlanul is megállíthatatlanul folytak, és áztatták arcom, amit a lágy fuvallatú szél rászárított.

Felálltam és elsétáltam a padhoz, de ekkor valaki a hátam mögött a nevemet mondta...

14*

Sziasztoook :)

Ma megszállott az ihletmanó, így írtam egy pár fejezetet :D Csak gépeltem a sorokat, már rá sem néztem szinte a billentyűzetre, közben pedig üvöltött a zene a fülembe. Lehet furcsa párosítás, de nekem így megy (;
Itt lenne a következő fejezet, ami szerintem egy kicsit hosszabb lett. Nagyon köszönöm a kritikátokat, negatívat pozitívat egyaránt. A részek valóban rövidek, de mivel nem túl sok szabadidőm van, így 2 naponta hozok nektek új fejezetet. Igazságos? Szerintem igen. Annyi boldogságot szereztek nekem :D
Nagyon köszönööööm *.*
Remélem tetszik ez a rész is, bátran lehet komizni, és olvasónak feliratkozni. (:
Ja, és minden fejezet alatt ott van, hogy VÉLEMÉNY!!!!! Kérlek pipáljátok be a véleményeteknek megfelelő rublikát!!!! KÖSZIII :) 
Rebecca
xx

- Na menj! És ajánlom, hogy tényleg szeressen, vagy kinyírom!- mondta nevetve, majd becsukta mögöttem az ajtót...

- Szia!- köszöntött az ajtóban álló fiú, majd végigpásztázta a testem, és arcom minden szegletét.
- Helló.- mondtam mosollyal az arcomon.
Beléptem a lakásba, majd becsuktam az ajtót. Táskámat a földre helyeztem, és a nappaliba léptem...

- Gyönyörű vagy! Bár ezt már megszokhattam volna.
- Kö-köszönöm- mondtam elpirulva.
- Meg azt is nagyon bírom, mikor miattam jössz zavarba.
- Ajj Zayn.
Le akartam ülni a kanapéra, de Zayn az ölébe húzott.

- Nem akarom tovább húzni. Becca? Lehet egy kérdésem?- suttogta a nyakamba.
- Persze.
- Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb alkalom, de...
- Nyögd már ki!- nevettem el magam.
- Szóval...Lennél a barátnőm?- erre már felkaptam a fejem.
- Én...én nem is tudom... Azt hiszem...igen.- mondtam halkan, majd elmosolyodtam.
- Hát ez nem volt túl meggyőző!
- Ajjh. Persze, hogy leszek a barátnőd. Próbálom titkolni az érzéseim, de már nem megy...
- Hát már egy ideje látom, hogy teljesen belém zúgtál.- vigyorgott önelégülten.
- Hülye.- mondtam tettetett sértődöttséggel.
- Na ne sértődj meg Szépség!
- De igen is Szörnyeteg!
- Mi az, hogy Szörnyeteg??
- Tudod, mint a mesében! A Szépség és a Szörnyeteg egymásba szeretnek...
- Ajjh. Női logika...- forgatta a szemeit.
- Zayn...- szólaltam, meg halkan, mire felém kapta tekintetét.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve ajkaira nyomtam enyéimet. Éreztetni akartam vele, hogy szeretem. Hezitálás nélkül visszacsókolt, és kezeit derekamra csúsztatta. Egy puszit nyomott arcomra, majd nyakamra, és vállamra. Eldöntött a kanapén, és folytatta a csókcsatát. Nyelve átfurakodott a számba, majd kisimította a hajamat nyakamból. Apró csókokkal borította be a területet. Egy ponton gyengéden szívogatni kezdte a bőrt, mire én felnyögtem.

- Zayn...kérlek állj le! Én még nem...
- Semmi baj..értem. De ha ezt csinálod velem, akkor elvesztem a fejem.- fúrta tekintetét enyémbe.
- Sajnálom.
- Nem baj. Minden esetre élveztem.
- Bújócskázzunk! Ha megtalálsz megcsókolhatsz.- nevettem el magam.
- És ha nem talállak meg.?- kérdezte tettetett szomorúsággal.
- Akkor a szekrény mögött vagyok.- súgtam neki játékosan, majd elbújtam a fürdőben.
- És melyik szekrény mögött?- hallottam meg hangját, mire elmosolyodtam.

3 perc múlva rám talált.

- Na, hol a csókom?- kérdezte, mire én egy apró csókot nyomtam alsó, majd felső ajkára.
- Te direkt szórakozol velem?- nevette el magát.
- Neeeem!- mondtam mosolyogva, majd mellkasába fúrtam a fejem. Ő átkarolta a derekam, és szorosan magához vont.
- Lenne itt Neked valami.- mondta, és egy kis tasakot nyomott a kezembe.
- Ez...ez csodálatos! Annyira édes vagy.- nyomtam egy puszit mosolyogva arcára.
- Az én nyakamban van a másik része. Azt jelenti, hogy nálad van a szívem egy darabja.- mosolyodott el, majd hozzátette- Ez de nyálasan hangzott! Nem szoktam én ilyeneket mondani.- nevetett.

- Nem baj! Nekem nagyon tetszett. Olyan édes volt.

- Köszi, deee mit együnk?

- Mid van itthon?

- Öhhm. Sajt, csirke ananász...

- Tökéletes.- mondtam, majd kezembe vettem az irányítást.

Fél óra múlva, szóltam Zaynnek, hogy kész a vacsora.

- Te még főzni is tudsz?

- Tudod...anyukám elhagyott 13 éves koromban. Hamar fel kellett, hogy nőjek.- préseltem ki a szavakat számon, mire egy könnycsepp is megjelent szemem sarkában.

- Én ezt...nem tudtam. Sajnálom Becca.- ölelt szorosan magához.

A vacsora csendben telt, bár Zayn megjegyezte, hogy ízlik neki az étel. Kicsit bánatos voltam, hiszen mély nyomot hagyott bennem anyukám "elvesztése". Borzalmas volt az az időszak...

- Minden rendben?- kérdezte Zayn egy aggódó pillantással karöltve, miközben végigsimított arcomon.

- I-igen.- mondtam.
- Sajnálom, hogy felhoztam egy fájdalmas emléket.
- Ne sajnáld nem tudhattad.
- Tudod fáj látni, hogy szenvedsz.
- Hiányzott egy anya az életemből. Nem volt ott, hogy megmondja mi lenne a helyes, vagy mit kell, hogy tegyek. A 13. születésnapom azt hittem tökéletes lesz. Már az esemény előtt napokkal izgatott voltam. De arra a napra ébredve megváltozott a véleményem egy-két dologról. Egy levelet találtam az asztalomon, amiben az állt, hogy elhagy engem, és apát egy másik férfiért. AZ volt életem legborzalmasabb napja.
- Nem akarlak sajnálni, mert tudom nem szereted, ahogy én se. Csak egyet mondok. Nem tudom, hogy csináltad, de...huhh ez elég nehéz...tudod...öhhhm szeretlek. Beléd szerettem.- mosolyodott el.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Te legalább megértesz.- nyomtam egy puszit arcára, majd szorosan hozzábújtam.
- Nagyon összevesztetek Leylaval?
- Ja, de végül megbékélt.
- Ennek örülök.- fúrta tekintetét enyémbe, mire én elpirultam és fejemet mellkasába fúrtam.
Fogalmam sincs, hogy képes ilyen reakciókat kiváltani belőlem. A puszta pillantásától elpirulok...
- Mit csináljunk?- kérdeztem.

- Nem is tudom...van egy-két ötletem, de te abban nem lennél benne.- mosolyodott el halványan.

- Ezt miből gondolod?

- Tudom.

- Zayn...tudod ez elég ciki. Soha nem szerettem ezt a témát, hiszen a családomban tabuként kezelik a szexet. 

És tudod, én még...

- Te még szűz vagy. De nem baj, engem nem zavar. Várok rád, ameddig kell.

- I-igen. És...és köszönöm.- öleltem át.

- Gyere!- mondta vigyorogva.
- Miért is?
- Majd meglátod!- kacsintott.

Nem tudtam mi a terve, de mivel megbíztam benne, így követtem őt a hálószoba felé...

~ Proud Of U ~

Annnyira büszke vagyok rátok! Kaptam egy csomó komit, és ráadásul túl is vagyunk a 3000 oldalmegjelenítésen! Nem tudom eléggé megköszönni *.*

Rebecca

xx

13*

Nagyon köszönöm a kommenteket, most feldobtátok a napomat *.*
Kivételes eset, hogy már most hozok részt, soooo ne nagyon szokjátok meg xd.
Ezután visszaáll a "2 nap múlva új rész rend".
Nem is lenne más hozzáfűznivalóm, olvassátok és, ha tetszett komizzatok *.*

Rebecca
xx

- Nem engedlek el! Én nem azt mondtam, hogy őt szeretem. Sőt! Akarom, hogy tudd. Már rég szétmentünk,  miattad. Mert szeretlek. Értsd meg. Most már elegem van, hogy mindenki szétszakít minket!
- Ezt nem értem. Nekem ez zavaros. Nem akarok a 3. lenni!
- Nem vagy az. Te vagy az első és egyetlen! Akartam, hogy tudd. Ez a lány, akiről beszéltem Neked...Leyla.
- Hogy miii? Ley összeszűrte veled a levet?
- Szépségem tájékoztatlak, hogy te is.
- Basszus. Ő akkor most...most féltékeny?- kérdeztem félve.
- Igen. Valószínűleg.
- Haza kell mennem. Köszönök mindent Zayn.
- Ne menj el!
- Muszáj...
- Nem. Nem muszáj! Beszélj Leyla- val, aztán gyere vissza estére. Kérlek. Szükségem van rád.- mondta, majd sóvárgó tekintetét az enyémbe fúrta...

- Felhívom Ley-t, hogy otthon van-e?...

- Haló?
- Szia Ley. Otthon vagy?
- Nem most nem. De...várjunk csak... visszatért az emlékezeted?
- Igen. Sajnálom, hogy nem emlékeztem rád. 5 perc múlva otthon?
- Rendben.

- Szia Zayn.- mondtam, majd a táskámat fölkapva léptem ki az ajtón.
- Várj!- mondta, majd egy gyors puszit nyomott számra.
- Mikorra jöhetek?- kérdeztem mosolyogva.
- Akkor itt maradsz estére?- kérdezte, miközben kajánul mosolygott.
- Igen.
- Amikor csak akarsz.
- Rendben, akkor majd jövök.- mondtam mosolyogva, majd kiléptem az utcára...

- Szia Ley.
- Szia Becca.- ölelt át barátnőm.
- Tényleg sajnálom...
- Nem baj. Zayn?
- Miért kérdezed?- remegett meg a hangom.
- Csak.
- Ley. Nincs olyan, hogy csak... Tudom, hogy kavartál Zaynnel...- sóhajtottam.
- Miii? Elmondta az a marha?- kiabált egy cseppet sem nyugodtan.
- Elmondta. És jól tette!
- Nem. Nem akartam, hogy megtudd! Most egy ócska kis kurvának hiszel...
- Dehogy Ley! Nem baj. Nekem ez nem számít...csak szeretném, ha nem lennél féltékeny.
- Én nem is...
- De Leyla. Ismerlek már.
- Ahhj. Sajnálom...csak egy kis ideig voltunk "kapcsolatban". És csak annyira voltunk jók egymásnak, hogy elmenjünk valahova, aztán meg lefeküdjünk. Ő soha nem szeretett. De én...én beleszerettem.
- Hogy miii?
- Igen. Ezért veszekedtem veled a kórházban. Nem akarom, hogy csalódj!
- Leyla...én már beleszerettem...
- Becca. Hagyd őt ott...nem érdemel meg Téged.
- Látod? Erről beszélek! Szeretem! És nem fogok miattad lemondani róla! Ne legyél már féltékeny!
- Lehet. Sőt kimondom! Féltékeny vagyok! Mindig te voltál a favorit a fiúk körében! Ezért utáltalak!
- Gratulálok! Igazi barátnő vagy! Hogy lehetsz már ilyen?
- Könnyen! Ha nem tetszik valami, akkor el lehet menni!
- Húzok is innen! Ahhoz, aki szeret! Ma este nála leszek.
- Ne! Nehogy lefeküdj vele!- mondta felhúzott szemöldökökkel.
- És ha igen?- kérdeztem, pedig nagyon jól tudtam, hogy nem tenném ezt...
- Vagyis, ha ő akarja, akkor beleegyezel.
- Ley! Kérlek, ne legyél féltékeny! Hagyd abba! Legyen neked mindegy, hogy mit csinálok!
- Csak vigyázz magadra!
- Ígérem. Most pedig segítesz kiválasztani egy ruhát?
- Miért is?
- Csak...- mondtam, miközben a cipőmet kémleltem, és halványan elmosolyodtam.
- Szóval tényleg le akarsz feküdni vele...
- Nem.
- Felőlem, azt csinálsz, amit akarsz...

Végül fél óra veszekedés után megtaláltuk a megfelelő ruhát. Ley elkészített egy  egyszerű alapsminket, majd egy meglepő mondattal fordult hozzám.

- Becca... Szóval sajnálom, hogy veszekedtünk. Csak olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél, és nem akarom, hogy  csalódj. Meg az sem akarom, hogy Zaynnel legyél...
- Értem. De kérlek, hadd döntsek én efelől!- mondtam mosolyogva, majd szorosan magamhoz öleltem Leyla-t.
- Na menj! És ajánlom, hogy tényleg szeressen, vagy kinyírom!- mondta nevetve, majd becsukta mögöttem az ajtót...

Hogy tetszik az új fejléc? Komiba leírhatnátok a véleményeteket...:D