13*

Nagyon köszönöm a kommenteket, most feldobtátok a napomat *.*
Kivételes eset, hogy már most hozok részt, soooo ne nagyon szokjátok meg xd.
Ezután visszaáll a "2 nap múlva új rész rend".
Nem is lenne más hozzáfűznivalóm, olvassátok és, ha tetszett komizzatok *.*

Rebecca
xx

- Nem engedlek el! Én nem azt mondtam, hogy őt szeretem. Sőt! Akarom, hogy tudd. Már rég szétmentünk,  miattad. Mert szeretlek. Értsd meg. Most már elegem van, hogy mindenki szétszakít minket!
- Ezt nem értem. Nekem ez zavaros. Nem akarok a 3. lenni!
- Nem vagy az. Te vagy az első és egyetlen! Akartam, hogy tudd. Ez a lány, akiről beszéltem Neked...Leyla.
- Hogy miii? Ley összeszűrte veled a levet?
- Szépségem tájékoztatlak, hogy te is.
- Basszus. Ő akkor most...most féltékeny?- kérdeztem félve.
- Igen. Valószínűleg.
- Haza kell mennem. Köszönök mindent Zayn.
- Ne menj el!
- Muszáj...
- Nem. Nem muszáj! Beszélj Leyla- val, aztán gyere vissza estére. Kérlek. Szükségem van rád.- mondta, majd sóvárgó tekintetét az enyémbe fúrta...

- Felhívom Ley-t, hogy otthon van-e?...

- Haló?
- Szia Ley. Otthon vagy?
- Nem most nem. De...várjunk csak... visszatért az emlékezeted?
- Igen. Sajnálom, hogy nem emlékeztem rád. 5 perc múlva otthon?
- Rendben.

- Szia Zayn.- mondtam, majd a táskámat fölkapva léptem ki az ajtón.
- Várj!- mondta, majd egy gyors puszit nyomott számra.
- Mikorra jöhetek?- kérdeztem mosolyogva.
- Akkor itt maradsz estére?- kérdezte, miközben kajánul mosolygott.
- Igen.
- Amikor csak akarsz.
- Rendben, akkor majd jövök.- mondtam mosolyogva, majd kiléptem az utcára...

- Szia Ley.
- Szia Becca.- ölelt át barátnőm.
- Tényleg sajnálom...
- Nem baj. Zayn?
- Miért kérdezed?- remegett meg a hangom.
- Csak.
- Ley. Nincs olyan, hogy csak... Tudom, hogy kavartál Zaynnel...- sóhajtottam.
- Miii? Elmondta az a marha?- kiabált egy cseppet sem nyugodtan.
- Elmondta. És jól tette!
- Nem. Nem akartam, hogy megtudd! Most egy ócska kis kurvának hiszel...
- Dehogy Ley! Nem baj. Nekem ez nem számít...csak szeretném, ha nem lennél féltékeny.
- Én nem is...
- De Leyla. Ismerlek már.
- Ahhj. Sajnálom...csak egy kis ideig voltunk "kapcsolatban". És csak annyira voltunk jók egymásnak, hogy elmenjünk valahova, aztán meg lefeküdjünk. Ő soha nem szeretett. De én...én beleszerettem.
- Hogy miii?
- Igen. Ezért veszekedtem veled a kórházban. Nem akarom, hogy csalódj!
- Leyla...én már beleszerettem...
- Becca. Hagyd őt ott...nem érdemel meg Téged.
- Látod? Erről beszélek! Szeretem! És nem fogok miattad lemondani róla! Ne legyél már féltékeny!
- Lehet. Sőt kimondom! Féltékeny vagyok! Mindig te voltál a favorit a fiúk körében! Ezért utáltalak!
- Gratulálok! Igazi barátnő vagy! Hogy lehetsz már ilyen?
- Könnyen! Ha nem tetszik valami, akkor el lehet menni!
- Húzok is innen! Ahhoz, aki szeret! Ma este nála leszek.
- Ne! Nehogy lefeküdj vele!- mondta felhúzott szemöldökökkel.
- És ha igen?- kérdeztem, pedig nagyon jól tudtam, hogy nem tenném ezt...
- Vagyis, ha ő akarja, akkor beleegyezel.
- Ley! Kérlek, ne legyél féltékeny! Hagyd abba! Legyen neked mindegy, hogy mit csinálok!
- Csak vigyázz magadra!
- Ígérem. Most pedig segítesz kiválasztani egy ruhát?
- Miért is?
- Csak...- mondtam, miközben a cipőmet kémleltem, és halványan elmosolyodtam.
- Szóval tényleg le akarsz feküdni vele...
- Nem.
- Felőlem, azt csinálsz, amit akarsz...

Végül fél óra veszekedés után megtaláltuk a megfelelő ruhát. Ley elkészített egy  egyszerű alapsminket, majd egy meglepő mondattal fordult hozzám.

- Becca... Szóval sajnálom, hogy veszekedtünk. Csak olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél, és nem akarom, hogy  csalódj. Meg az sem akarom, hogy Zaynnel legyél...
- Értem. De kérlek, hadd döntsek én efelől!- mondtam mosolyogva, majd szorosan magamhoz öleltem Leyla-t.
- Na menj! És ajánlom, hogy tényleg szeressen, vagy kinyírom!- mondta nevetve, majd becsukta mögöttem az ajtót...

Hogy tetszik az új fejléc? Komiba leírhatnátok a véleményeteket...:D