15*

Sziasztok!

Megint jelentkezem. Most jön, majd a képbe egy új szereplő, akit már láthattok a szereplőknél. A többit a fejezetben.:D
Köszönöm a komikat, nagyon aranyos tőletek, hogy így támogattok :D
Azt hiszem nem is lenne több mondanivalóm...
Mégis... Kint van egy szavazás!!! Nagyon fontos lenne, hogy szavazzatok!!!
Köszi :D Remélem tetszeni fog a fejezet, és ide is komiztok! *.*

Rebecca
xx

Nem tudtam mi a terve, de mivel megbíztam benne, követtem őt a hálószoba felé...

- És mi is a terved?
- Szeretnélek kényeztetni...méghozzá nem is akárhogyan.- vigyorgott. Őszintén szólva kicsit megijedtem az ötletétől, arcomon fura arckifejezés jelent meg.- Ne nézz így! Hidd el, élvezni fogod! Nem csinálok olyat, amit te nem szeretnél.- suttogta a fülembe, majd egy nedves csókot hagyott nyakamon. Érintése nyomán jóleső borzongás tört rám, majd lehunytam a szemeimet.

Óvatosan végig fektetett az ágyon, és nyakamat harapdálta. Ajkaimat égette tüzes csókjaival, melyek nem engedték meg nyelvének a bejutást.
- Gonoszkodsz?- kérdezte egy apró mosollyal szája sarkában.
- Nem issss!- kuncogtam.
Egy óvatlan pillanatában, magam alá fordítottam. Meglepődötten nézett rám, de őszintén szólva még én is meglepődtem bátorságomon. Ölében helyezkedtem el, és kezeimet csípőjére helyeztem.
Zayn gyorsan levette a pólóját, mire elém tárult felsőteste. Mit ne mondjak tetszett a látvány...

Lágyan ajkaimhoz hajolt, és gyengéden beleharapott alsó ajkamba, mire én szájába nyögtem. Egy pillantást vetettem rá, de így is láttam diadalittas mosolyát. Újra ő került fölülre. Megfogta pólóm alsó szegélyét és elkezdte felhúzni. Hasamra apró csókokat nyomott, és combom belső felét simogatta. Halk nyögések hagyták el számat, és beletúrtam szinte már fekete árnyalatba hajló hajába.
Már-már azon voltam, hogy belemegyek a kis "akcióba", de a csengő idegesítő hangjára elvetettem a gondolatot.

- Ki ez este 10- kor?- morgott mérgesen Zayn, majd magára kapva pólóját elindult az ajtó irányába. Én is követtem őt. Kinyitotta az ajtót, ahol egy kék szemű, bőrdzsekis fiú állt. Idegesítően vigyorgott, majd jól végigmért.

- Helló haver, rég láttalak.- jött beljebb.
Zayn elém állt, és idegesen ökölbe szorította kezét. Tudtam, hogy nem örül a látogatónak, mivel nem lehet egykönnyen kihozni a sodrából.
- Te meg mit keresel itt?
- Én? Csak szeretnék elmondani Neked egy kis tájékoztatót.
- Nem vagyok kíváncsi a kis monológodra. Van más dolgom is.
- Te vagy a csaja?- vigyorgott, majd egyre csak közelíteni kezdett felém, de Zayn útját állta.
- Még csak rá se nézel. Ő az enyém.- szólalt meg halál nyugodt hangon Zayn.
- Nem a tiéd. Ne sajátítsd ki, mert azt utálják a nők. De tárgyalni akarok.
- Gyorsan mond!
- Megsértettétek a szabályainkat. 2 nagy banda van Bradfordban. Mit nem lehet azon érteni, hogy mi erősebbek vagyunk? Fogd vissza az embereid nagyfiú!- nevetett fel ördögien a kék szemű.
- Ti nagy senkik vagytok! Azt csinálunk, amit akarunk!
- Ó igen? Ha még egyszer valaki megsérti a mi szabályunk bármelyikét, azt ez a szépség fogja bánni.- lépett mellém, majd végigsimított arcomon, mire én undorodva léptem el tőle.- Mi a neved?
- Közöd? Menj vissza oda, ahonnan jöttél.- néztem mélyen a szemébe, ami meglepődöttséget tükrözött.
- Harcias vagy! Na meg gyönyörű.- vigyorgott rám.
- Tűnj el!- mondta Zayn cseppnyi idegességgel hangjában.
- Nem. Addig nem, míg meg nem tudom, a kis barátnőd nevét!
- Rebecca. Most már mehetsz!- néztem rá annyira haragosan, amennyire csak tudtam.
- Rebecca. Gyönyörű név. De egy ilyen szépségnek, csak szép neve lehet.
- Baszd meg! Húzzál innen, vagy nem állok jót magamért! - a feszültség érezhető volt a levegőben...
- Hidd el basznám. Na, de tedd meg helyettem is.- mosolygott idegesítően, majd kiment az ajtón.

- Ez meg mi volt Zayn?- vontam kérdőre barátom.
- Ő Denny. Régen nagyon jóban voltunk, de egy félreértésnek hála összeverekedtünk. Azóta van 2 banda Bradfordban, akik ráadásul egymás ellen vannak.
- Zayn, mi volt az a félreértés?
- Nem mondom el.
- De mond el! Szeretném tudni.
- Nem.
- Kérlek!
- NEM! Mit nem értesz ezen?- ordított.
- Én...sa-sajnálom...- mondtam, majd felkapva a dzsekim, és a cipőm, kiszaladtam a házból.

Ismertem a környéket, így nem tévedtem el. Sós könnyek áztatták arcomat, amiket gondosan kitöröltem a szememből. Leültem egy fa törzsénél... Nem tudom hány percig,vagy óráig...csak ültem. Arra gondoltam miért nem mondta el.? Lehetőségem lett volna elsiklani e felett, de nem tettem...  Hiányzott a csókja, és a szeretete...
Fájt, hogy rám üvöltött, mikor nem lett volna rá oka. Vagy mégis? Ilyen rossz emlék lehet ez neki? Nem is tudom, mit tegyek...Most én voltam a veszekedés okozója?
1000 meg 1000 kérdés és gondolat kavargott fejemben, amik szüntelenül nyugtalanítottak. Könnyeim akaratlanul is megállíthatatlanul folytak, és áztatták arcom, amit a lágy fuvallatú szél rászárított.

Felálltam és elsétáltam a padhoz, de ekkor valaki a hátam mögött a nevemet mondta...