III. 2*

~ Zayn:

A napok nagyon lassan akartak telni, és én már egyre jobban vártam, hogy haza hozhassam a kis családom. Reggelente korán keltem, és igyekeztem odaérni az edzésekre, ami rendszerint nem sikerült. Nehéz volt Rebecca nélkül, a napirendem teljesen felborult, és nem volt senki, aki "egyben tartana".

Tegnap megérkezett Lizy, akiről még nem tud barátnőm, hiszen meglepetésként szántam. Este megnéztünk egy filmet, majd egy kibeszélős estet tartottunk, ami hihetetlenül jól sikerült. örültem, hogy kiönthettem neki a lelkem, nem akartam az utóbbi időben Becca-t terhelni a problémáimmal.

*

- Jó napot! A barátnőmért, és a kislányunkért jöttem. Merre vannak most? - jelentettem be az unottan ücsörgő recepciósnak, mire ő felpattant. Egy csábos mosolyt eresztett meg, majd a laptopja felé fordult. Egy ideig csak a halk gépelést hallottam, majd összeráncolt homlokkal nézett fel a képernyőről.
- Egy nevet, ha kérhetnék?
- Rebecca Dawson.
- Hát ma még biztos nem mehetnek haza. Sajnos a barátnőjével nincs minden rendben. - nézett fel rám, és egy együttérző pillantás kíséretében visszaült a székébe.

Nem akartam hinni a fülemnek. Nincs minden rendben? Ez mit jelenthet? Mi lehet vele? Édes Istenem, nem volt neki elég a szenvedésből?
Idegesen pillantottam Lizyre, aki tanácstalanul meredt rám. Végig simított a hátamon, és egy szék felé terelt. Nem tudom elhinni...
Az épületből idegesen léptem ki, szükségem volt némi friss levegőre, hogy fel tudjam dolgozni, az imént hallottakat. Fejemet a falnak döntöttem, és homlokomról letöröltem az izzadságcseppeket. Magam elé pillantottam, és teljes erőmből a fehér falba ütöttem. Nem éreztem mást csak félelmet, aggódást és fájdalmat. Az öklöm erősen megduzzadt, és néhány lecsöppenő vércsepp elszínezte az aszfaltot.

- Uram, jól van? - elkaptam a fejem és arcomat törölgetve néztem a felém közeledő nővérre.

- Hogy jól? Rosszul. Nagyon rosszul.

- Mr. Malik, kérem nyugodjon meg, vagy a média magukra fog szállni. Ma jártam bent Ms. Dawson- nál, szerencsére nem akkora a baj. - ő meg honnan tudja a nevem? Ja, már sejtem...
- Kérem, hadd menjek be hozzá! Látnom kell, és tudni akarom, mi a baja!?
- Rendben. megpróbálom bevinni, de nem ígérek semmit. Kérem kövessen!

A recepciós nővel egyeztetett, majd néhány kulcsot vett elő a pultba épített fiókok egyikéből. Intett, hogy kövessem továbbra is. Lizyt is magam után húztam, aki aggódó pillantással kémlelte az arcom.
Nagy léptekben követtük a kedves, fehér ruhás nőt, fel mentünk egy lépcsőn, amit fehér falak vettek körbe. Odaterelt egy ajtóhoz és magunkra hagyott egy pillanat erejéig. Mikor visszatért 2 csomag pihent a kezében, amit kibontott, majd elénk tartotta a védőruházatot. Ekkor már nagyon ideges voltam. Bármit képes lennék megtenni Beccáért, és nagyon nehezen viselem el, hogy a szenvedése ilyen hosszúra nyúlik...
Nagy levegőt vettem és óvatosan benyitottam. Arca kissé sápadt volt, de mikor rám pillantott, halvány mosolyra húzta tökéletes ajkait. Fájdalmas arccal nézett rám az ágyból, apró lábai kilógtak a takaró alól. A szívem nagyokat dobbant miközben bátortalanul, a kilincset szorongatva, mint egy rakás szerencsétlenség álldogáltam az ajtóban. Annyira rettegtem, hogy valami komoly baja van...

~ Rebecca:

Zayn bátortalanul lépkedett felém, egyáltalán nem akartam, hogy így lásson. Tegnap este kiderült, hogy nincs minden rendben velem. A szülés nagyon megviselte a szervezetem, és egy ideig antibiotikumot kell, hogy szedjek. Az elmúlt este tudtam meg, hogy nincs minden rendben a vércukor szintemmel, és egy kis felfázás is kínoz. Nem olyan fájdalmas dolgoknak tűnnek, de ennyi szenvedés után már menekülnék innen, nem akarom, hogy még több problémát kelljen elviselnem.

A most is tökéletesen festő barátom lassan araszolt felém, annyira látszott rajta, hogy aggódik, bár próbálta nem nagyon kimutatni. Lépteit felgyorsítva ért el az ágyamhoz, majd egy édes puszit nyomott az arcomra. Fejét a nyakamba temette, és apró csókokkal borította a területet. Az eddig bent tartott levegőjét, kipréselte a tüdejéből, és valamivel nyugodtabb arccal ült le a fehér takaróra. Kezemet eltüntettem az övében, és óvatosan felültem az ágyon, mire Zayn még közelebb jött.
 A fejemet mellkasának nyomtam, és tenyerem kicsúsztattam övéből, majd szorosan magamhoz vontam. Biztonságban éreztem magam, ahogy még jobban hozzábújtam testének kellemes melegéhez. Amint belélegeztem a férfias illatát, teljesen máshol éreztem magam, szinte megbénította az érzékszerveim. Talán, ha nem egy kórházban lennénk, már rég letepertem volna...

- Annyira aggódtam. Nem tudom, mi lenne velem nélküled. - homlokát enyémnek döntötte, és egy újabb mély sóhaj hagyta el száját.
- Nyugodj meg, nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen. - kuncogtam.

Egy pillanat erejéig furcsán nézett rám, majd mikor látta mosolyom, ő is hasonló mosolyra húzta rózsaszín ajkait. A jobb kezem az arcára tettem és végigsimítottam rajta, a borostája csikizte a kezem. Annyira tökéletes volt a pillanat, nem számított a büdös, klórszagú a levegő, vagy a steril ruházat. Ajkait óvatosan az enyémre nyomta, és bár ez nem volt megengedett, én még is kiélveztem minden egyes pillanatát...
Pár perc múlva legnagyobb meglepetésemre, Lizy dugta be a fejét az ajtón. Egy aranyos mosollyal nézett végig rajtunk, mielőtt óvatosan magához ölelt volna.

- Gyönyörű gyereketek van, és tetszik a névválasztás is. Azért majd megoszthatjátok, hogy lett ilyen szép...- nevette el magát, mire mi is hasonlóan ettünk.
- Szerintünk is szép a Hannah. Bár jó sokáig gondolkodtunk rajta, végül e mellett döntöttünk. Egyébként nincs semmi ördöngösség, csak szeretjük egymást. A többit az hiszem nem kell elmagyaráznom. - nyomott puszit az arcomra Zayn, majd Lizyre mosolygott.
- Most pedig szeretnénk tudni a dolgokat...
- Igazándiból semmi komoly. Kimerült a szervezetem, és egy kicsi megbolondult a vércukorszintem.
- De ugye, most már rendben van?
- Rendben, ma este még bekötnek egy infúziót, és már csak a holnapot kell kibírnom, délután végre elhagyhatjuk ezt a borzalmas helyet. - fintorogtam.

*

Másnapra már valamivel kipihentebb lettem, bár éreztem, hogy azt a borzalmas klórszagot nem sokáig vagyok képes elviselni. Szerencsére az égiek kedveznek nekünk, és már ma elhagyhatjuk a kórház területét, és hazatérhetünk a barátságos családi fészkünkbe.
A reggeli vizitnél minden rendben volt, Hannah teljesen egészséges, ami a legjobb hír számomra. Zayn a mai edzést kihagyta, már reggel korán engem boldogított.

- Zayn, kivitted a csomagokat? Nehogy itt maradjon valami! - idegeskedtem vőlegényemmel.
- Ne aggódj már Baby! Nyugi, nem kell izgulni, mindent elintéztem. - válaszolta, egy imádni való mosollyal hitelesítette szavait, és hangulatát. Játékos kedvében van...

Miután minden papírt kezünkhöz kaptunk, Hannah a babahordozóba került. Szerencsére szinte meg sem érezte az utazást, békésen szunyókált. Beszálltunk a kocsiba, majd végre elindultunk haza...
A csomagokat gyorsan bevittük a házba, és pár perc alatt szétválogattam a ruhákat, azután pedig elindítottam egy mosást. A tükör elé léptem, és félve húztam fel a pólóm, a hasam visszaállt az eredeti méretébe, de maradt rajtam felesleg, ami nagyon nem tetszett. Halk lépteket hallottam, majd egy kéz ölelte át a derekam. Zayn pillantott vissza rám a tükörből, és fejét csóválta. Tudta mit csináltam az előbb, de egyáltalán nem értett egyet a gondolataimmal, aminek hangot is adott:

- Ne merészeld magad lebecsülni, tökéletes vagy. - puszilt bele a nyakamba.
- De én szeretem, ha lapos a hasam.
- Ezen segíthetünk, egy kis testmozgás sosem árt ugyebár. - vigyorgott perverzen.
- Ennyire hiányoztam? - nevettem el magam.
- Nagyon... - suttogott.

Nedves puszikat hagyott a nyakamon, majd a vállamon, mire megborzongtam. Maga felé fordított, és óvatosan a falnak tolt. Ajkai mohón falták az enyémeket, halkan felmordult, mikor érzékeny pontjára csusszant a kezem, erre válaszul keményen megmarkolta a fenekemet. Szívesen tovább mentem volna, de ezt a hangos gyereksírás megakadályozta...

Sziasztok! :)

Most nem fűznék a részhez sokat, kicsit átkötő jellegű, és egyáltalán nem vagyok megelégedve vele... :/ Azért remélem tetszik majd valakinek, és kapok néhány véleményt? :') Köszönöm az előző részhez a véleményeket, és a díjat is hamarosan kiteszem. Ja még egy! Milyen lett a dizájn? Remélem az is elnyerte a tetszéseteket :'')

B.
xx