Epilógus

~ Zayn:

Úgy néz ki, hogy lassan, de annál biztosabban rendeződnek a dolgok köztem és Reb között. Habár ebben már nem vagyok sokáig biztos. Kiderült, hogy egy hihetetlen fontos meccsem lesz, ugyan azon a napon, amikor a versenye van. Támogatást ígértem neki, látni akarom az arcán a boldogságot, amikor átveszi a díjat, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes lesz. A mérkőzést sajnos nem hagyhatom ki, kulcsember vagyok a kezdőben. Csak remélni tudom, hogy nem bántom meg ismételten.

Késő este keveredtem csak haza, láttam a hálóból kiszűrődő fényt, ebből következtettem, hogy Reb még mindig ébren van. Felérve a szobába gyönyörű, nyugodt arcával találkoztam. Széles mosollyal várt az ágyon hasalva. Hosszú lábai kilógtak a fekete selyemköntös alól, amit viselt. Egy újság volt a kezében, de világos volt, hogy ez csak egy ürügy azért, hogy fent maradjon.

- Baby. - cirogattam meg kedvesen arcát.
- Igen? - kérdezte még nagyobb mosollyal.
- Újságot olvasol?
- Igen.
- Öhm, nem is tudtam, hogy fejjel lefele is megy...

Amint észre vette, hogy valóban fordítva fogja a magazint, kipirult arccal tette félre a lapot, és felült az ágyon.

- Szeretnélek boldoggá tenni.
- És pontosan mit értesz az alatt, hogy boldoggá tenni? - kérdeztem vigyorogva.
- Amit csak szeretnél..-húzott egy kacér mosolyt a szájára, majd közelebb jött, és megcsókolt.

Behuppantam vele az ágyba, és a paplant a fejünkre húzva csókoltam meg, édesen, puhán. Régen álltunk ennyire közel egymáshoz. Hosszú ujjai elvesztek hajamban.

- Szeretlek. - suttogta a számba, mire én fenekén és nőies domborulatain simítottam végig, és még közelebb húztam, hogy most már tényleg egy centi hely sem volt köztünk.
- Én is szeretlek. - suttogtam vissza, miközben figyeltem heves szívverését.

~ Narrátor:

 

A heveskedés befejeztével szerelmes párunk álomba szenderedik, hogy kipihenje a nap fáradalmait. Rebecca reggel hamarabb ébred, mint szerelme, a konyhában sürög-forog, miközben egy szerelmes szám dallamát dúdolgatja. A munkában az ugrándozó, pajkos 'gyereksereg' sem akadályozza meg, még szélesebb mosollyal készíti a reggelit. Saját magának csak gyümölcsfalatokat tesz a tányérjára, nem szeretne a verseny előtt sokat enni. Apropó verseny, amihez ugranunk kell az időben, mert nem csak ígérgetni akarom, hogy sor kerül rá. Szóval elmesélem mi is történt Rebecca versenyén.
A rendezvény zártkörű volt, így csak az vehetett részt, aki előzőleg meghívást kapott az eseményre. A táncpárbajok kezdetéig a zsűritagok szórakoztatták a folyamatosan gyűlő közönséget, a jobbnál jobb és extrémebb táncaikkal, mozdulataikkal. Rebecca izgatottan igazgatta apró ruháját. Hullámos haja egyik oldalra volt fésülve, szemei halvány színekkel voltak kiemelve, a kékséget, hosszú fekete pillák keretezték. Ajkai barackszínben tündököltek.

Óvatosan szemlélte a versenyzőket, sokan arról csacsogtak, hogy több, mint  tíz éves tapasztalattal rendelkeznek. Mindegyik versenyzőből áradt a jókedv és felszabadultság, mivel azt csinálták, amit szeretnek. A végső párbajok egyikénél sem vétettek hibát, sem a 'mi' párosunk, sem a többiek. Kivéve egy pillanatban. Rebecca teste adrenalinnal volt megtelve, szemeivel szerelme arcát kereste, de mind hiába. Azt az arcot biztosan nem találhatta meg.


Zayn egy fontos bajnoki meccs 48. percében járt. Cselesen terelte maga előtt a bőr labdát, de nem úgy ment neki a játék, mint ahogy azt várta. Lehet, hogy testben ott volt, de lélekben messze járt. Érezte, hogy ez ma nem fog neki menni. A lelkiismerete rosszul hatott a kedvére. Gyorsan szedte a lábait, odament a mesteréhez, és megkérte, hogy cserélje le egy másik játékosra. A mester szúrós szemmel nézte a fiút, de aztán megenyhült a szíve, és elengedte Zaynt. A fekete hajú félisten autóba pattant, és beletaposott a gázba, hogy minél hamarabb odaérjen szerelme versenyére...

Rebecca, Kevinnel együtt izgatottan várta az eredményhirdetést, amire csak fél órán belül került sor. Szomorú volt, hogy Zayn nem volt ott. Vagy talán odaért?
Hát oltári szerencséje volt, a forgalom kedvezett neki, és igaz, hogy áthajtott egy pár piroson, de ez cseppet sem érdekelte. Manchester túl távol volt ahhoz, hogy komótosan szelje az utakat. Éppen akkor rohant be a terembe, mikor a 3. helyezettet kihirdették. Rebecca szeme azonnal megakadt a tűrhetetlenül helyes férjén, boldogan sikkantott fel, és csak egy pici dolog tartotta vissza attól, hogy ne szaladjon le a színpadról. Ez a pici dolog pedig az az apró tény volt, hogy élete nagy versenyén volt.
A közönség tapsolt, morajlott amikor elhangzott a 2. helyezett neve. Vajon van még esély az első helyezésre? Voltak annyira jók?
De még mennyire, hogy van!! Az első helyezettnek járó kupát, érmet, virágot illetve mindent ami egy győzelemmel jár, Rebecca és Kevin kapja meg. A csalódott, féltékeny, csodálkozó arcok közül nem egy mosolygó, boldog arc tűnik fel. Zayn a színpadra lépve felkapja szerelmét és megpörgeti a levegőben, majd érzelmes puszit nyom a lány homlokára. Szinte elvesznek egymás karjaiban. Hát igen ez a szerelem...

*

Egy gyors interjúra még volt ideje Rebnek a nagy sürgés-forgásban.

- Milyen érzés volt megnyerni ezt a versenyt?
- Nem számítottunk a győzelemre, úgyhogy nagy sikerélmény volt megnyerni ezt a bajnokságot. Nagyon örülünk a győzelemnek és ez erőt ad a folytatáshoz.

- Sokat készültetek rá?
- Rettentően sokat. Nem régóta duózunk együtt és nem igazán mondanám, hogy összeszokott páros vagyunk. Úgy gondolom, hogy van még mit tanulnunk és fejlődnünk az elkövetkezendő évek alatt.

- Komolyabb célkitűzés a stílussal kapcsolatban?
- Szeretnénk folytatni, menetelni ezen az úton, mert megtaláltuk az álmunkat. A terveim között fontos szerepet kap a tánc. Régebben oktató voltam, de sok minden történt, ami megváltoztatta az életem. Sajnos egy időre el kellet búcsúznom a tánctól, de most, hogy újabb lehetőséget kaptam a visszatérésre, mindent kihasználok, és élvezem az életet.

Megfontolt válaszok, apró mosolyok, kacsintások. Becca legszívesebben már szerelme karjaiban pihenne, együtt ünnepelnének valami felejthetetlennel...

***

- Hannah, mikor jössz haza?
- Majd jövök anyu, nem kell aggódni...

Egy táskát kaptam a hátamra, átfésültem a hajam, és vigyorogva indultam el az utcán a barátnőm háza felé. Noemi, mint mindig most is a reggeli kávéját szürcsölgette, amikor beállítottam. Pedig mondtam neki, hogy a Starbucks-ba megyünk!!
Most már teljesen mindegy, igazából ha kávézik akkor jobb a kedve, és könnyebb lesz rávennem egy kis sétára.

A 'Noemit elrángatni otthonról' című művelet kipipálva, szinte el sem hiszem! A suli környékén sétálgattunk, élveztük a napfényt, és a cuki osztálytársunkról csacsogtunk. Azonban hirtelen rekedtes köhécselésre lettünk figyelmesek, majd hátra fordulva szembe találtuk magunkat Jeremy ódögösségével...

- Jól gondolom, hogy rólam beszélgettetek? - kérdezte egy ragyogó mosollyal az arcán, mire én megforgattam a szemeimet. Cuki, de az egoja még a suliba se fér be...

Nem válaszoltunk, Nomi ijedten pillantott rám, majd egy halk 'most haza kell mennem' után egyedül hagyott Jer-rel. Na most én is beparáztam. Az előttem álló fiú jól végigmért és elismerően füttyentett.

- Megváltoztál... - simított végig a karomon.

- Te..te is. 

- Gyönyörű vagy! -  fogta meg a csuklóm gyengéden. - Hey, te elpirultál?

Na jó, nekem végem, túl helyes...Tekintetünk egy pillanatra találkozott. Zöld szemei, szőkés barna haja meg-meg csillant a napfényben. Jóval magasabb volt nálam, de nem rémisztett meg ez a különbség.

- Dögös vagy. - súgta a fülembe. El sem hiszem, hogy ezt megengedi magának!
- Te meg egy egoista, idióta! - próbáltam kibújni kezei közül.
- Tudom, hogy nem ezt gondolod. Azt mondtad, szexi vagyok! - mosolyodott el. Élvezte, viszont engem rohadtul idegesített.

Nem figyeltem oda, elfordítottam a fejem, de még így is megtalálták egymást ajkaink. Édesen, puhán csókolt, pedig azt hittem sokkal követelőzőbb lesz. Kezeim maguktól indulnak el, hajába túrtam, mire ő felmordult. 

- Utállak.. - suttogtam miután elváltunk egymástól.

- De tudod, az utálat és a szerelem között, csak egy vékony határ van. - vigyorgott, és újra magához húzott.

Nekem itt volt végem, hagytam, hogy magával rántson az érzés, végül is mindent Nominak köszönhetek. Ő az, aki támogatott, na meg anya. Az első dolgom lesz elmesélni neki mindent, amint haza érek. Biztos örülni fog neki, tudom, hogy apuval még mindig mennyire szeretik egymást, én is olyan akarok lenni, mint ő. Olyan boldog és szerelmes...

Írói közlemény

A cím kicsit hivatalosra sikeredett, de ez a bejegyzés nem lesz. Mint láthatjátok az utolsó előtti résznél tartunk, nemsokára lezárok egy újabb történetet, egy fejezetet az életemből. Remélem a következő blogomnál is velem tartotok majd, habár annak nem lesz köze a One Direction-höz. Ez még ugyan a jövő zenéje, de érdemes minél előbb elkezdenem a gondolkozást.

A lényege ennek az egész bejegyzésnek, hogy felhívjam a figyelmeteket egy szavazásra, amit pár perc múlva kiteszek. Ez arról fog szólni, hogy mi legyen annak a 1 ráadásrésznek a témája, amit még megírok. Igen, úgy döntöttem, még megírok egy részt. Sok téma lesz, és, ami a legtöbb szavazatot kapja, arról fogok írni egy utolsó bejegyzést.
Ennyi lettem volna mára azt hiszem, ne felejtsetek szavazni!
Szerető Írónőtök,
Rebecca

III. 14*

Zayn idegesen nyomta ki a telefont, majd az ágyra hajította. Feszültség volt minden egyes mozdulatában. Ijedten rezzentem össze, amikor tekintetünk szembe került a másikéval. 

- Kicsoda az a Kevin?

Hangja aránylag nyugodt volt, bár teljesen ellentétes az arcára kiülő érzésekkel. Megpróbáltam rendet teremteni a gondolataim között, és a legegyszerűbben közölni vele a dolgokat. Ehelyett a jól bevált terelés mellett döntöttem. Nem volt erre nyomós okom, de megpróbáltam elkerülni egy újabb óriás veszekedést.

- Nem fontos. Nem vagy éhes? 

- Annyira nem értelek. Kérlek ne hazudj vagy terelj! Nem akarlak elveszíteni, és ehhez az kell, hogy őszinte legyél. Mesélj! - utasított.

- Zayn...

- Ne kertelj! - szólalt fel erőteljesebben, mire megremegtem. Még a hideg is kirázott ettől a hangnemtől. - Kérlek mondd el! Annyit veszekedünk mostanában, ami borzasztó. Hihetetlenül sokat harcoltunk ezért az élethelyzetért, amiben most vagyunk. Megváltoztunk, de a bizalom maradjon meg kettőnk között. Kérlek mondj el mindent! Szeretnék tudni az érzéseidről. És ha jól tudom az ilyen lelkizős izék jót tesznek a nőknek.

Az utolsó mondatán jót mosolyogtam. Végre kezdett helyre állni a nyugodtság, örültem, hogy nem nyomta rá a bélyeget Kevin hívása a napunkra. Kezem Zaynére helyeztem, és cuppanós puszit nyomtam puha ajkaira. Talán kicsit kétségbeesetten próbáltuk elkerülni a konfliktust, és visszakapni azt az énünket, akik pár éve ismerkedtek meg egymással. Hmm ég és Föld voltunk már akkor is.indez sikertelennek bizonyult, de ez természetes hiszen rengeteget változtunk, de egyszerre mégis ugyan azok maradtunk...
Ölelésünk szoros és szeretetteljesre sikeredett. Imádtam ezt az érzést, béke honolt az egész házban, a szobában, a lelkemben. 

- Hiányoztál. - suttogta ajkaimnak a férjem.

Furcsa arra gondolni, hogy férj és feleség vagyunk. A legtöbben arra gondolhatnának, hogy felelősségteljes gondolkodásra képtelen fiatalok vagyunk, akiknek van két 'véletlen' gyerekük. De ez szerencsére nem így van. 

Boldog vagyok, hogy aznap az utcán sétáltam a barátnőmmel. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy teljesen megszakadt köztünk a kapcsolat, meg kell, hogy cáfoljam az efféle elgondolásait. Igaz utoljára az esküvőmön láttam, de szinte naponta hívjuk egymást. Sajnos a telefonos beszélgetések nem ugyan azok, mintha itt lenne mellettem, de többet jelentenek, mint azt gondolná bárki is. Lizzy sajnos ritkán látogathat meg minket, mert egyetemista, de amikor csak ideje engedi meglátogat minket.

- Te is. - gyengéden magamhoz húztam Zaynt, aki velem együtt dőlt el az ágyon.

Hangosan sikítottam a 'zuhanás' közepette, úgy éreztem itt az ideje, hogy kiteregessem a kártyáimat.

- Akkor Nyuszi most jön az a lelkizős izé, ami nekem annyira jót tesz. 

- Álljunk csak meg egy szóra, mióta vagyok én nyuszi? - húzta fel viccesen a szemöldökét.

- Hát szerintem cuki lennél nyuszinak. - nevettem, mikor kezeivel az oldalamat csikizte meg.

- Rendben asszony, ha te így játszol, akkor én is.

Megpróbáltam komolyságot erőltetni magamra, de nem úgy nézett ki, hogy ez valamikor a közeljövőben sikerülni fog. Az elkövetkezendő perceket nevetéssel töltöttem, valamint Zayn cukkolásával. Próbáltam megregulázni az alattam fekvő férfit, de nem jártam sok sikerrel. A felszabadult nevetéstől már fájt a hasam, és a könnyem csordult ki, mikor Zayn ajkait éreztem meg a nyakamon. Nem hiszem el, hogy neki megint piszkos dolgok járnak az eszében...

- Zayn, beszélnünk kéne. - toltam arrébb, úgy, hogy szemeink egy magasságban legyenek.

- Nem lehetne később? Tudod csak nemrég jöttem rá, hogy csak egy törülköző van rajtad.

- Jövő hétvégén lesz versenyem. Kevin pedig a táncpartnerem. Nagyon keményen dolgozunk, hogy jó eséjeink legyenek. Ugye eljössz? 

Egy jó adag információt daráltam le pár másodperc alatt, és csillogó szemekkel figyeltem Zayn arcának mozgását. Arcizmai lassan lágyultak el, kipréselte a tüdejében rekedt levegőt.

- Az első sorból fogok drukkolni. Csak Neked. - mosolygott rám melegen, mire én teljesen megnyugodtam.

~ Hannah: 

Annyira nem szeretem mikor anyu és apu veszekszik. Nem igazán értem még, hogy miért beszélnek ilyen hangosan egymással, és ilyenkor olyan tudatlannak érzem magam. Félek, hogy egyszer olyan fog velem is történni, mint az egyik barátnőm szüleivel. Ő már nagyon rég nem látta az apukáját, pedig nagyon szerette őt. Ha én nem láthatnám aput ilyen hosszú ideig biztos nagyon sokat sírnék.

A nagymami nemsokára visz minket haza, és elmesélhetjük, hogy Will-el mit láttunk az állatkertben. Willi azt mondja, hogy a zsiráfok a legaranyosabbak, de szerintem ez nem így van. Nekem az elefántok és azok a fura nevű rózsaszín madarak a kedvenceim. A nagyi említette, hogy hogyan hívják őket, de sajnos arra már nem emlékszem. Na mindegy. Majd otthon megkérdezem anyut vagy aput, ők biztosan tudni fogják a választ.

*

Hangok, amelyek felszűrődnek a szobámba és tisztán kivehető belőlük minden, ami nekem fontos. Anyu és apu már megint vitatkoznak valamin. A mellkasom kicsit szorítani kezdett, és nagyon szomorú lettem, amikor apa hangosabban kezdett beszélni. Nagyon félek, hogy anya megint sírni fog. 

Annyira féltem, hogy elkezdtem törni a fejem mindenfélén: hogy mi lenne a legjobb most nekik. Hirtelen eszembe jutott valami, amit könnyen meg tudok csinálni. Mindössze csak észrevétlennek kell maradnom, és elcsenni anya telefonját. Koncentrálnom kell, hogy megtaláljam a nevet és gyorsan elmondjak mindent.

Az ágyamra helyeztem a mesekönyvem, és elővettem egy lapot. Egyesével felírtam rá az L majd az I, Z, Z, Y betűket, hogy gyorsabban meg tudjam találni a telefonszámot. Lábujjhegyen lépkedtem az ajtóhoz és kidugtam rajta a fejem, majd a lépcsőhöz igyekeztem nagyon halkan téve mindezt.  megkapaszkodtam a fa korlátban és onnan figyeltem az eseményeket. Senki nem volt a nappaliban, így leosontam. Az egyik lépcsőfok halkan megnyikordult alattam, de szerencsére nem hallotta meg senki a mozgolódásomat. 

Legnagyobb szerencsémre anya az asztalon hagyta a telefonját. Körbenéztem mielőtt hozzányúltam volna, lassan a lépcső oldalához lépegettem, majd kinyitottam a kis helységet rejtő ajtót. Féltem, hogy bejön valaki, de attól jobban, hogy veszekedés lesz.
A fotelba ülve a kezembe vettem a fehér telefont, és a képernyőt bökdösve eljutottam a telefonkönyvhöz. Sajnos nagyon lassan haladtam, de a kis papírfecni, - amire a nevet felírtam nagy betűkkel - segített. Amint megtaláltam a Lizzy ikont  ráböktem a névre és a fülemhez emeltem a mobilt. 

- Reb? - kérdezte a vonal túloldalán Liz.
- Nem, Hannah vagyok. - böktem ki.
- Hannah? - kérdezett vissza értetlenül.
- I-igen.Segíts!

~ Lizzy: 

Miután Hannah elmesélt egy-két dolgot én is ideges lettem. Nem érdekelt szinte semmi, csapot-papot ott hagyva kezdtem el tervezgetni a mai napom hátralévő részét. Nem hagyhatom, hogy Zayn újra olyan legyen, mint régebben a rossz korszakában, ezért feltétlenül tennem kell valamit. Nagyon sajnálom, hogy Hannah így érez, megértem, hogy fél, hiszen még nincs 4 éves sem, de már most olyan okos, hogy tudja, hogy mi a baj. Nagyon logikusan gondolkozik, ami előnyére válik mindig, de most sajnos rossz dolgokra jött rá, amik megtörhetik az eddig kialakított tökéletes képet a világról. Ez meglehetősen korai lenne, és ezt nem nézhetem végig ölbe tett kézzel.

Gyorsan szervezkedni kezdtem ma estére asztalt foglaltam egy kiváló étterembe, és kinéztem néhány jó boltot Liverpoolban. rengeteg dolgunk lesz, jó lesz, ha már most nekiállok pakolni, hiszen indulnom is kell, ha  még időben akarok cselekedni. Miután megejtek egy telefont Zaynnek, - aki nagyon örül a látogatásom hírének - indulok is ki az állomásra.

~ Rebecca: 

Egy újabb fárasztó edzés után magam mögött tudva léptem ki a napsütésbe pénteken. Ez az utolsó nap a verseny előtt, amit már most érzek. Ideges vagyok, mert szeretném a legjobbat nyújtani a megmérettetésen. A fekete napszemüvegem a szemem elé helyeztem, és az épület mögött elhelyezkedő parkoló felé sétáltam. 

Zayn azt ígérte itt lesz, de még percek múlva sem látom az Audiját. Forogva nézelődtem az előttem elhaladó emberi forgatagot, de valaki hirtelen rám dudált, ezzel megszakítva békés tevékenységemben. Rettentően megijedtem számat eltátva sikítottam, miközben megugrottam. Zayn hangosan nevet, miközben én halálra rémülve és egyben dühösen lépdeltem az autócsoda felé, majd beszálltam mellé. Biztonsági övemet automatikusan kapcsoltam be, nem néztem rá, csak morcosan összefontam magam előtt karjaimat.

- Ne csináld már Baby! Ez csak egy ártatlan tréfa volt. - simított végig a combomon.

- Aha a te kis 'ártatlan tréfád' egyenlő egy kisebb szívrohammal Édesem. - összeszűkített szemekkel pillantottam feléje, amin ő csak jókat vigyorgott, és a nagyban a fejét rázta.

- Van egy meglepetésem. 

- Ó, igen? Remélem jobb, mint az előbbi kis akciód. 

- Nagyon fogsz örülni, csak ennyit mondhatok.

Puszit nyomott az arcomra kiengesztelésül, majd kihajtott a forgalomba, ami a megszokottnál is sűrűbb volt a mai napon.

Mikor már idegesített a csend, a telefonomon kerestem valami zenét, majd elindítottam a kiválasztott számot és halkan vokáloztam Lana mellett. Zayn mosolyogva pillantgatott irányomba, majd ujjaival a kormányon dobolni kezdte az ütemet. 

A túlfűtött érzelmet rejtő soroknál Zayn egyre lassabban ütötte az ütemet, majd nem bírta tovább, kezét combomra helyezte. Szinte azonnal abba hagytam az éneklést, és lehalkítottam a zenét. A kocsiban hirtelen nagyon meleg lett, megszabadulok a bőrdzsekimtől, miközben ő beáll a garázsunkba.

Szinte kiugrottam az autóból, amikor megpillantottam az ajtóban ácsorgó barátnőm. Lizy hasonlóan boldog lehetett, egyszerre kezdtünk el egymás felé rohanni. Szinte leterített a földre, annyira szorosan ölelt, mintha az élete múlna rajta.

- Annyi mindent kell megbeszélnünk, de először is irány a pláza.

- Minek?

- Fehérnemű. - kacsintott és már húzott is magával.

* 

- Erről mit gondolsz? - mutatott fel Lizzy egy újabb extravagáns darabot.

Fogalmam sem volt mire fel ez a nagy 'tartsunk szexi fehérnemű vásárlást' akció, de már nem kérdőjeleztem meg semmit sem. Lizzy különleges volt minden tekintetben, de nem tartottam furcsának egyetlen szokását sem.
- Ez öhhm...túl erotikus. - húztam el számat.
- És ez? - mutatott fel egy fekete csipkedarabot, ami igazán kihívó volt.
- Nem igazán az én stílusom.
- Rendben, akkor milyet szeretnél?
- Nem tudom ennek az egésznek mi értelme van.
- Ahj, gondoltam, hogy ez lesz. Elmagyarázom. Ne veszekedjetek hangosan, amikor a lányotok is otthon van.
- Úr Isten! - kaptam a szám elé.

Hi Sweet Babycakes!

Bocsánat a mérhetetlen késésért, éjfélkor fejezem be csak miattatok a részt, nem volt gépem errrm minden nehéz volt. A lényeg, hogy ez az utolsó előtti rész, és sok kommentet szeretnék kapni bébik C:
Álmos vagyok, valószínűleg sok hiba van benne, de ezt nézzétek el nekem.
KOMMENTELNI!

Kisses: B.
xx

III. 13*

Álmosan nyitogattam a szemeimet, amikor a délutáni napfény vakító sugara az arcomat melengette. Lassú és apró mozdulatokkal fejtegettem le az engem ölelő kezeket a derekamról, és szembe fordultam a mögöttem kuncogó férfival. Nem tudtam mi járhat a fejében, de abban már biztos voltam, hogy jó kedvben fog eltelni a mai napból hátralevő idő. Egy pillanatra lehajtottam a fejem, és az elmúlt órákban álmodott álomképen - ami be kell, hogy valljam, hihetetlenül valóságos volt - tűnődtem. Rá kellett jönnöm az álom visszaemlékezés is volt egyben. Életem legboldogabb napjáról jelentek meg jelenetek, miközben én az igazak álmát aludtam. Talán Zayn közelsége tette velem mindezt, de ezt a lehetőséget hamar el kellett, hogy vessem, hiszen Zayn mellett minden különleges és tökéletes.


- Min gondolkozol Baby? - suttogta a fülembe egy mély hang, mire megborzongtam.

A hasamon feküdtem és alkarjaimmal támasztottam magamat. Zayn ujjbegyei a csípőmet simogatták, miközben a nyakamba szuszogott. Az álmosságom hirtelen illant el, amikor arcomat cirógatta meg puha ujjaival. Pillantásomat arcára szegeztem, de nem álltam sokáig a tekintetét. Megbabonázó szemei szemérmetlenül vizslattak, mialatt én pironkodva bújtattam fejemet a párnába.

- Mikor fogsz válaszolni? Mert ha úgy döntenél, hogy nem mondasz semmit más módszerekhez kell folyamodnom.

Hirtelen nevetni támadt kedvem. Nagyon jól ismertem már Zayn módszereit, de még mindig gyermeki kíváncsisággal fogadtam az ötleteket, amiket felvetett. Talán most is valami újat fog mutatni magából, amivel meglep, mint a legutóbbi alkalommal. Egy biztos. Imádom a romantikus oldalát.

 - Csak nem rólam álmodoztál?

Bal kezével eltűrte hullámos hajam a fülem mögé, és az arcomat borító pírt szemlélte egy önelégült mosollyal az arcán. Tudtam, hogy szívességet tettem az egojának ezzel a reakcióval. Habár erre nem igazán volt szüksége, semmilyen tekintetben.

- Utállak!
- Ó, igen? - incselkedett. - Utálod, ha ezt csinálom?

Miközben nedves csókokat hagyott a nyakam és az állam találkozásánál óvatosan a fenekembe markolt. Egy pillanatra megmerevedtem, és minden erőmmel azon voltam, hogy ellenkezzek. Szívem hevesen dobogott, az adrenalin szárnyra kapott testemben. Frusztráló volt, hogy Zayn ilyen jól szórakozott, miközben én az érintésétől 'szenvedtem'.

- Utálom. - suttogtam. 

Egy mozdulattal a hátamra döntött, és kezeimet a párnák közé szegezte. Ágyékaink összepréselődtek, mire halk nyögés hagyta el a számat, és feladva minden ellenkezésemet, túrtam hajába. Úgy éreztem magam, mint egy tini, akinek bujkálnia kell a szülei elől, csak mert szerelmes. Gondolataimhoz méltóan, egy szemérmes csókkal pecsételtem meg végül a pillanatot. Úgy gondoltam, jobb, ha most leállunk.

- Az esküvőnkről álmodtam. - vallottam be.

Egy édes mosoly jelent meg ajkain, mikor rövid vallomásom után, összekulcsoltam kezeinket. Úgy éreztem, hogy el kell mondanom neki mindent, ami nyomja a lelkemet. Egy kérdés, vagyis jobban mondva lehetőség, már jónéhány napja foglalkoztat.

- Szeretnék újra dolgozni. Tudod lehet, hogy más valaki nem akarná, de én nem akarok eltartott lenni. Szeretnék saját keresetet. Ugye nem baj?
- Nem értelek. Mi a fenének? Bőven elég, hogy rendezed a rosszcsontokat, és az egész házat rendben tartod. Na meg engem is. Nincs szükség még egy keresetre. Vagy talán nem kapsz meg valamit?

- Nem erről van szó! Én nem egy elégedetlen, eltartott ingyenélő akarok lenni!
- Nem hiszem el! Miért kötöd az ebet a karóhoz? Szerintem nem jó ötlet és kész! Téma lezárva.
- Jó Zayn. Rendben. De csak, hogy tudd ezt még nagyon meg fogod bánni! Ja és táncolni is újra elkezdek. És te nem szólsz bele!

A mellkasát böködve jeleztem, hogy be fogom tartani az ígéretem. Idegesített, hogy így reagált, egy olyan dologra, ami teljesen magától értetődő és természetes lenne. Ilyenkor annyira hihetetlen, hogy nem ért meg. A francba is a férfi logikával!

*
- Szóval te lennél a táncpartnerem?

A hirtelen hang hatására 180 fokos fordulatot vettem és egy méregető kék szemű félistennel találhattam szembe magam. Nem szabadna így gondolkoznom róla, de kék íriszei rabul ejtettek pillanatok alatt. Korombelinek saccoltam az eltelt néhány másodpercbeli 'élményeim' alapján.

- Igen, Rebecca. - nyújtottam a kezem felé.
- Kevin.

Bizonytalanul érintette össze ujjainkat, majd tenyereinket, tekintetünk a másik arcán volt. A helyzet kezdett zavarba ejtővé válni, így jobbnak láttam hátráltam egy lépést. Egyikünk sem szólalt meg a csend kezdett lehetetlenül kínossá válni közöttünk, amíg meg nem érkezett az oktató. Hálát adtam az égnek, amiért nem egy 'késős' típus...

- Jó reggelt! Hmm látom már megismerkedtek. Én Jenna vagyok. Bemutatkoznátok kérlek?
- Kevin Parker a nevem. 25 éves vagyok, és 10 éve táncolok versenyszerűen. Glasgow-ból 2 éve költöztem Liverpoolba. Nem tudom mit is mondhatnék. nem vagyok jó az ilyen bemutatkozós izékben. - pillantott rám.
- Rebecca Dawsonnak hívnak és 22 éves vagyok. A tánc szenvedélyemmé vált az elmúlt 10 év során. Már 6 éves korom óta versenyzek, voltak csoportjaim pár évvel ezelőtt, akikkel sok kupát és jó néhány arany minősítést is elnyertünk. Azt hiszem ennyi lennék...
- Köszönöm szépen. Akkor kezdődhet is a munka. Most felmérem mit tudtok. Kezdjük például valami temperamentumos kubaival, a salsával.

Azt eddig is észleltem, hogy az oktatóban nem kevés temperamentum lakozik, de ez most mindenen túltett. A salsa nem egyszerű, és az egyik legerotikusabb táncműfaj. Míg Kevin lazán állt fel a padlóról, nekem nem igen volt ínyemre a dolog. Az egész helyzet borzasztóan idegtépő volt. Jenna nem igazán szívlelte az egyszerű kifogásaimat, a komoly kapcsolat címszó alatt. És őszintén? Megértettem, hiszen valószínűleg én is így cselekedtem volna a helyében.

- Rendben bekapcsolok valami ütemes zenét, hogy jobban menjen. Nem kell semmit túlbonyolítani, de elvárom, hogy a táncórámon egymásra, az ütemre, a lépésre és legfőképpen rám figyeljetek. A magánéleteteket kérlek hagyjátok az ajtón kívül. Nem kértem, hogy csókolózzatok, csak azt, hogy szenvedéllyel csináljátok. Értve vagyok?
- Igen.

Az egyöntetű válasz csendet hagyott maga után, amíg a ritmusos zene utat nem tört magának. A szemem lehunytam egy pillanatra, amíg meleg kezek nem érintkeztek a bőrömmel.  Az égkék színű szempártól - amivel farkasszemet kellett, hogy nézzek - elaléltam egy pillanatra, forróság öntötte el testemet. Puha ujjaival lágyan markolta a csípőmet, de mégis elég erősen tartott ahhoz, hogy ne ejtsen ki a karjaiból. A magassarkúm sarka hangosan koppant számos alkalommal, amikor csak a faborítású padlóval találkozott. Egy gyors forgás után, közelebb húzódtunk egymáshoz. Kevin óvatosan végigsimított a karomon, mire a bőröm bizseregni kezdett. Jenna elismerően hümmögött a szenvedélyes mozdulatok sorozata láttán, majd halk tapssal jutalmazott meg az 'előadásunk' után.

- Határozottan jó volt. Jó páros lesztek, de még sokat kell dolgoznunk, ha fel akarjátok venni a harcot olyan párosokkal, akik több éve együtt táncolnak, és ismerik a másik lépéseit. Akarjátok? Akartok újra versenyezni, nyerni, hallani, ahogyan megtapsol a közönség, látni, ahogy több ezren rajonganak a párosotokért? Mert meg tudjuk csinálni, hiszen semmi sem lehetetlen.

- Szeretném. - mosolygott rám Kevin.

- Vágjunk bele! - tartottam középre a kezem, jelezve, hogy eljött az ideje valaminek, amiből sok jó sülhet ki. Mert ez valami fenomenálisnak a kezdete.

*

A zene hangosan dübörgött a fülemben, miközben szaporán vettem a levegőt. Egyenletes tempóban szedtem szedtem a lábaimat, az ütemre koncentráltam. Próbálom formába szedni magam, és ez a kísérletem eddig egész sikeresen haladt. Zaynnel sajnos azóta a kis nézeteltérésünk óta sem békültünk ki teljesen. Igyekszik egyikünk sem szóba hozni a munkával kapcsolatos ötletem, de tudom, hogy egyszer beszélnünk kell róla, mégpedig hamarosan.

A levegő megrekedt az oldalamnál és erős nyomást gyakorolt a bordáimra, úgy éreztem, hogy menten kiszakad a tüdőm, ha nem állok meg. Ennek ellenére egy újabb kanyart vettem be - akárcsak az életemben - és nem törődtem a mellettem elhaladó autókkal, a nevetgélő tinikkel, vagy az erős napsütéssel. 

Az utcánkba bekanyarodva siettem a végponthoz, minél előbb sétálni akartam, utána pedig kiterülni a zöld pázsiton. A gyerekek szerencsére ma Trisha-nál vannak, így talán lesz lehetőségünk Zaynnel beszélni.

Kicsit elkalandoztak a gondolataim, szinte észre sem vettem, hogy majdnem elhaladtam a házunk mellett, és ha 2 erős kar nem fog vissza talán a gondolataimba fulladva futok még egy kört. Zayn erősen húzott magához, nem törődött csapzott megjelenésemmel, apró mosollyal simított végig arcomon, majd lassú mozdulatokkal a karjaiba véve vitt be a házba tiltakozásom ellenére.

Szemeibe pillantva eszembe jutottak Kevin igéző kék szemei, úgy éreztem, mintha  most is itt lenne, mintha épp lassúznánk. Ajkaim szétnyíltak és még közelebb léptem Zaynhez. Mondhatom szép Rebecca, hogy másik férfira gondolsz miközben itt vagy a szívdöglesztő férjeddel, aki éppen veled van elfoglalva. Hirtelen felocsúdva gondolataimból szörnyű érzésem támadt, a lelkiismeretem azonnal tett azért, hogy ma se legyen jó kedvem.

- Elmegyek zuhanyozni.

Talán kissé ridegre sikeredett ez az egyszerű mindennapi közlés, bár már minden tettemet rossznak érzem. Ilyenkor jó lenne minden elől elmenekülni, vagy félretenni a problémáimat, és gyermeki játékossággal tekinteni a világra.

- Uhm nem lenne kedved...együtt?

- Megleptél, ugye tudod? - mosolyodtam el.

- Tudom. És azt is, hogy beszélnünk kell. Sok mindenről.

Homlokát összeráncolva fixírozta a nyakamat, amit óvatos mozdulatokkal próbáltam lazábbá tenni. Közben fantáziám szüntelenül képeket gyártott arról, hogy milyen lenne ha Ő csinálná ezt. Biztos vagyok benne, hogy ha Zayn hozzáérne a nyakamhoz, egy csapásra eltűnne a feszesség és a fájdalom.

Lassú léptekkel igyekeztem a fürdőbe, a szekrényből tiszta fehérneműt és egy fekete ruhát vettem elő, majd az éjjeli szekrényem fiókjából kikeresetem a sportkrémem, amit legutóbb is használtam egy izomhúzódásra. A zuhanyzóba lépve beállítottam a megfelelő hőfokot és az epres illatú tusfürdőmet vettem a kezembe.

- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülem mellett a mögöttem álló férfi.

*

Nyirkos hajamat egy csattal fogtam fel, és egy pár perc erejéig végighasaltam az ágyon. Finom illatú krém került a bőrömre, majd megéreztem Zayn kezeit, amint a nyakamat kényeztetik, majd a törölközőt  bontják ki. Ujjaival ért csak hozzá a bőrömhöz, de így is felforrósította az egész testem. Különböző mozdulatokkal lazította el az izmaimat, ajkai óvatosan értek hozzá nyakam hajlatához. A nyugalmunkat a telefonom zavarta meg. Zayn leszállt rólam, és a telefonomért indult, csakhogy egy olyan személy hívott, akire nem számítottam. Még a vér is megfagyott bennem, mikor kérdőre vont.

- Ki a franc az a Kevin?

Hiii Sweets!

Ajjh nem tudom mivel is kezdhetném, de egy bocsánatkérés azt hiszem célszerű lenne. Nagyon régen volt már rész, ezt betudhatnám az iskolának, a betegségemnek vagy éppen az elromlott laptopomnak is. Remélem azért nem haragszotok annyira, és szívesen olvastátok a részt. Most nem 'beszélnék' többet, elnézést a képek méretéért és elhelyezkedéséért, de Ipadról nem tudtam megoldani máshogyan. Azt hiszem ennyi lennék, örülnék pár véleménynek. :)

Rebecca

xx