15*

Sziasztok!

Megint jelentkezem. Most jön, majd a képbe egy új szereplő, akit már láthattok a szereplőknél. A többit a fejezetben.:D
Köszönöm a komikat, nagyon aranyos tőletek, hogy így támogattok :D
Azt hiszem nem is lenne több mondanivalóm...
Mégis... Kint van egy szavazás!!! Nagyon fontos lenne, hogy szavazzatok!!!
Köszi :D Remélem tetszeni fog a fejezet, és ide is komiztok! *.*

Rebecca
xx

Nem tudtam mi a terve, de mivel megbíztam benne, követtem őt a hálószoba felé...

- És mi is a terved?
- Szeretnélek kényeztetni...méghozzá nem is akárhogyan.- vigyorgott. Őszintén szólva kicsit megijedtem az ötletétől, arcomon fura arckifejezés jelent meg.- Ne nézz így! Hidd el, élvezni fogod! Nem csinálok olyat, amit te nem szeretnél.- suttogta a fülembe, majd egy nedves csókot hagyott nyakamon. Érintése nyomán jóleső borzongás tört rám, majd lehunytam a szemeimet.

Óvatosan végig fektetett az ágyon, és nyakamat harapdálta. Ajkaimat égette tüzes csókjaival, melyek nem engedték meg nyelvének a bejutást.
- Gonoszkodsz?- kérdezte egy apró mosollyal szája sarkában.
- Nem issss!- kuncogtam.
Egy óvatlan pillanatában, magam alá fordítottam. Meglepődötten nézett rám, de őszintén szólva még én is meglepődtem bátorságomon. Ölében helyezkedtem el, és kezeimet csípőjére helyeztem.
Zayn gyorsan levette a pólóját, mire elém tárult felsőteste. Mit ne mondjak tetszett a látvány...

Lágyan ajkaimhoz hajolt, és gyengéden beleharapott alsó ajkamba, mire én szájába nyögtem. Egy pillantást vetettem rá, de így is láttam diadalittas mosolyát. Újra ő került fölülre. Megfogta pólóm alsó szegélyét és elkezdte felhúzni. Hasamra apró csókokat nyomott, és combom belső felét simogatta. Halk nyögések hagyták el számat, és beletúrtam szinte már fekete árnyalatba hajló hajába.
Már-már azon voltam, hogy belemegyek a kis "akcióba", de a csengő idegesítő hangjára elvetettem a gondolatot.

- Ki ez este 10- kor?- morgott mérgesen Zayn, majd magára kapva pólóját elindult az ajtó irányába. Én is követtem őt. Kinyitotta az ajtót, ahol egy kék szemű, bőrdzsekis fiú állt. Idegesítően vigyorgott, majd jól végigmért.

- Helló haver, rég láttalak.- jött beljebb.
Zayn elém állt, és idegesen ökölbe szorította kezét. Tudtam, hogy nem örül a látogatónak, mivel nem lehet egykönnyen kihozni a sodrából.
- Te meg mit keresel itt?
- Én? Csak szeretnék elmondani Neked egy kis tájékoztatót.
- Nem vagyok kíváncsi a kis monológodra. Van más dolgom is.
- Te vagy a csaja?- vigyorgott, majd egyre csak közelíteni kezdett felém, de Zayn útját állta.
- Még csak rá se nézel. Ő az enyém.- szólalt meg halál nyugodt hangon Zayn.
- Nem a tiéd. Ne sajátítsd ki, mert azt utálják a nők. De tárgyalni akarok.
- Gyorsan mond!
- Megsértettétek a szabályainkat. 2 nagy banda van Bradfordban. Mit nem lehet azon érteni, hogy mi erősebbek vagyunk? Fogd vissza az embereid nagyfiú!- nevetett fel ördögien a kék szemű.
- Ti nagy senkik vagytok! Azt csinálunk, amit akarunk!
- Ó igen? Ha még egyszer valaki megsérti a mi szabályunk bármelyikét, azt ez a szépség fogja bánni.- lépett mellém, majd végigsimított arcomon, mire én undorodva léptem el tőle.- Mi a neved?
- Közöd? Menj vissza oda, ahonnan jöttél.- néztem mélyen a szemébe, ami meglepődöttséget tükrözött.
- Harcias vagy! Na meg gyönyörű.- vigyorgott rám.
- Tűnj el!- mondta Zayn cseppnyi idegességgel hangjában.
- Nem. Addig nem, míg meg nem tudom, a kis barátnőd nevét!
- Rebecca. Most már mehetsz!- néztem rá annyira haragosan, amennyire csak tudtam.
- Rebecca. Gyönyörű név. De egy ilyen szépségnek, csak szép neve lehet.
- Baszd meg! Húzzál innen, vagy nem állok jót magamért! - a feszültség érezhető volt a levegőben...
- Hidd el basznám. Na, de tedd meg helyettem is.- mosolygott idegesítően, majd kiment az ajtón.

- Ez meg mi volt Zayn?- vontam kérdőre barátom.
- Ő Denny. Régen nagyon jóban voltunk, de egy félreértésnek hála összeverekedtünk. Azóta van 2 banda Bradfordban, akik ráadásul egymás ellen vannak.
- Zayn, mi volt az a félreértés?
- Nem mondom el.
- De mond el! Szeretném tudni.
- Nem.
- Kérlek!
- NEM! Mit nem értesz ezen?- ordított.
- Én...sa-sajnálom...- mondtam, majd felkapva a dzsekim, és a cipőm, kiszaladtam a házból.

Ismertem a környéket, így nem tévedtem el. Sós könnyek áztatták arcomat, amiket gondosan kitöröltem a szememből. Leültem egy fa törzsénél... Nem tudom hány percig,vagy óráig...csak ültem. Arra gondoltam miért nem mondta el.? Lehetőségem lett volna elsiklani e felett, de nem tettem...  Hiányzott a csókja, és a szeretete...
Fájt, hogy rám üvöltött, mikor nem lett volna rá oka. Vagy mégis? Ilyen rossz emlék lehet ez neki? Nem is tudom, mit tegyek...Most én voltam a veszekedés okozója?
1000 meg 1000 kérdés és gondolat kavargott fejemben, amik szüntelenül nyugtalanítottak. Könnyeim akaratlanul is megállíthatatlanul folytak, és áztatták arcom, amit a lágy fuvallatú szél rászárított.

Felálltam és elsétáltam a padhoz, de ekkor valaki a hátam mögött a nevemet mondta...

14*

Sziasztoook :)

Ma megszállott az ihletmanó, így írtam egy pár fejezetet :D Csak gépeltem a sorokat, már rá sem néztem szinte a billentyűzetre, közben pedig üvöltött a zene a fülembe. Lehet furcsa párosítás, de nekem így megy (;
Itt lenne a következő fejezet, ami szerintem egy kicsit hosszabb lett. Nagyon köszönöm a kritikátokat, negatívat pozitívat egyaránt. A részek valóban rövidek, de mivel nem túl sok szabadidőm van, így 2 naponta hozok nektek új fejezetet. Igazságos? Szerintem igen. Annyi boldogságot szereztek nekem :D
Nagyon köszönööööm *.*
Remélem tetszik ez a rész is, bátran lehet komizni, és olvasónak feliratkozni. (:
Ja, és minden fejezet alatt ott van, hogy VÉLEMÉNY!!!!! Kérlek pipáljátok be a véleményeteknek megfelelő rublikát!!!! KÖSZIII :) 
Rebecca
xx

- Na menj! És ajánlom, hogy tényleg szeressen, vagy kinyírom!- mondta nevetve, majd becsukta mögöttem az ajtót...

- Szia!- köszöntött az ajtóban álló fiú, majd végigpásztázta a testem, és arcom minden szegletét.
- Helló.- mondtam mosollyal az arcomon.
Beléptem a lakásba, majd becsuktam az ajtót. Táskámat a földre helyeztem, és a nappaliba léptem...

- Gyönyörű vagy! Bár ezt már megszokhattam volna.
- Kö-köszönöm- mondtam elpirulva.
- Meg azt is nagyon bírom, mikor miattam jössz zavarba.
- Ajj Zayn.
Le akartam ülni a kanapéra, de Zayn az ölébe húzott.

- Nem akarom tovább húzni. Becca? Lehet egy kérdésem?- suttogta a nyakamba.
- Persze.
- Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb alkalom, de...
- Nyögd már ki!- nevettem el magam.
- Szóval...Lennél a barátnőm?- erre már felkaptam a fejem.
- Én...én nem is tudom... Azt hiszem...igen.- mondtam halkan, majd elmosolyodtam.
- Hát ez nem volt túl meggyőző!
- Ajjh. Persze, hogy leszek a barátnőd. Próbálom titkolni az érzéseim, de már nem megy...
- Hát már egy ideje látom, hogy teljesen belém zúgtál.- vigyorgott önelégülten.
- Hülye.- mondtam tettetett sértődöttséggel.
- Na ne sértődj meg Szépség!
- De igen is Szörnyeteg!
- Mi az, hogy Szörnyeteg??
- Tudod, mint a mesében! A Szépség és a Szörnyeteg egymásba szeretnek...
- Ajjh. Női logika...- forgatta a szemeit.
- Zayn...- szólaltam, meg halkan, mire felém kapta tekintetét.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve ajkaira nyomtam enyéimet. Éreztetni akartam vele, hogy szeretem. Hezitálás nélkül visszacsókolt, és kezeit derekamra csúsztatta. Egy puszit nyomott arcomra, majd nyakamra, és vállamra. Eldöntött a kanapén, és folytatta a csókcsatát. Nyelve átfurakodott a számba, majd kisimította a hajamat nyakamból. Apró csókokkal borította be a területet. Egy ponton gyengéden szívogatni kezdte a bőrt, mire én felnyögtem.

- Zayn...kérlek állj le! Én még nem...
- Semmi baj..értem. De ha ezt csinálod velem, akkor elvesztem a fejem.- fúrta tekintetét enyémbe.
- Sajnálom.
- Nem baj. Minden esetre élveztem.
- Bújócskázzunk! Ha megtalálsz megcsókolhatsz.- nevettem el magam.
- És ha nem talállak meg.?- kérdezte tettetett szomorúsággal.
- Akkor a szekrény mögött vagyok.- súgtam neki játékosan, majd elbújtam a fürdőben.
- És melyik szekrény mögött?- hallottam meg hangját, mire elmosolyodtam.

3 perc múlva rám talált.

- Na, hol a csókom?- kérdezte, mire én egy apró csókot nyomtam alsó, majd felső ajkára.
- Te direkt szórakozol velem?- nevette el magát.
- Neeeem!- mondtam mosolyogva, majd mellkasába fúrtam a fejem. Ő átkarolta a derekam, és szorosan magához vont.
- Lenne itt Neked valami.- mondta, és egy kis tasakot nyomott a kezembe.
- Ez...ez csodálatos! Annyira édes vagy.- nyomtam egy puszit mosolyogva arcára.
- Az én nyakamban van a másik része. Azt jelenti, hogy nálad van a szívem egy darabja.- mosolyodott el, majd hozzátette- Ez de nyálasan hangzott! Nem szoktam én ilyeneket mondani.- nevetett.

- Nem baj! Nekem nagyon tetszett. Olyan édes volt.

- Köszi, deee mit együnk?

- Mid van itthon?

- Öhhm. Sajt, csirke ananász...

- Tökéletes.- mondtam, majd kezembe vettem az irányítást.

Fél óra múlva, szóltam Zaynnek, hogy kész a vacsora.

- Te még főzni is tudsz?

- Tudod...anyukám elhagyott 13 éves koromban. Hamar fel kellett, hogy nőjek.- préseltem ki a szavakat számon, mire egy könnycsepp is megjelent szemem sarkában.

- Én ezt...nem tudtam. Sajnálom Becca.- ölelt szorosan magához.

A vacsora csendben telt, bár Zayn megjegyezte, hogy ízlik neki az étel. Kicsit bánatos voltam, hiszen mély nyomot hagyott bennem anyukám "elvesztése". Borzalmas volt az az időszak...

- Minden rendben?- kérdezte Zayn egy aggódó pillantással karöltve, miközben végigsimított arcomon.

- I-igen.- mondtam.
- Sajnálom, hogy felhoztam egy fájdalmas emléket.
- Ne sajnáld nem tudhattad.
- Tudod fáj látni, hogy szenvedsz.
- Hiányzott egy anya az életemből. Nem volt ott, hogy megmondja mi lenne a helyes, vagy mit kell, hogy tegyek. A 13. születésnapom azt hittem tökéletes lesz. Már az esemény előtt napokkal izgatott voltam. De arra a napra ébredve megváltozott a véleményem egy-két dologról. Egy levelet találtam az asztalomon, amiben az állt, hogy elhagy engem, és apát egy másik férfiért. AZ volt életem legborzalmasabb napja.
- Nem akarlak sajnálni, mert tudom nem szereted, ahogy én se. Csak egyet mondok. Nem tudom, hogy csináltad, de...huhh ez elég nehéz...tudod...öhhhm szeretlek. Beléd szerettem.- mosolyodott el.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Te legalább megértesz.- nyomtam egy puszit arcára, majd szorosan hozzábújtam.
- Nagyon összevesztetek Leylaval?
- Ja, de végül megbékélt.
- Ennek örülök.- fúrta tekintetét enyémbe, mire én elpirultam és fejemet mellkasába fúrtam.
Fogalmam sincs, hogy képes ilyen reakciókat kiváltani belőlem. A puszta pillantásától elpirulok...
- Mit csináljunk?- kérdeztem.

- Nem is tudom...van egy-két ötletem, de te abban nem lennél benne.- mosolyodott el halványan.

- Ezt miből gondolod?

- Tudom.

- Zayn...tudod ez elég ciki. Soha nem szerettem ezt a témát, hiszen a családomban tabuként kezelik a szexet. 

És tudod, én még...

- Te még szűz vagy. De nem baj, engem nem zavar. Várok rád, ameddig kell.

- I-igen. És...és köszönöm.- öleltem át.

- Gyere!- mondta vigyorogva.
- Miért is?
- Majd meglátod!- kacsintott.

Nem tudtam mi a terve, de mivel megbíztam benne, így követtem őt a hálószoba felé...

~ Proud Of U ~

Annnyira büszke vagyok rátok! Kaptam egy csomó komit, és ráadásul túl is vagyunk a 3000 oldalmegjelenítésen! Nem tudom eléggé megköszönni *.*

Rebecca

xx

13*

Nagyon köszönöm a kommenteket, most feldobtátok a napomat *.*
Kivételes eset, hogy már most hozok részt, soooo ne nagyon szokjátok meg xd.
Ezután visszaáll a "2 nap múlva új rész rend".
Nem is lenne más hozzáfűznivalóm, olvassátok és, ha tetszett komizzatok *.*

Rebecca
xx

- Nem engedlek el! Én nem azt mondtam, hogy őt szeretem. Sőt! Akarom, hogy tudd. Már rég szétmentünk,  miattad. Mert szeretlek. Értsd meg. Most már elegem van, hogy mindenki szétszakít minket!
- Ezt nem értem. Nekem ez zavaros. Nem akarok a 3. lenni!
- Nem vagy az. Te vagy az első és egyetlen! Akartam, hogy tudd. Ez a lány, akiről beszéltem Neked...Leyla.
- Hogy miii? Ley összeszűrte veled a levet?
- Szépségem tájékoztatlak, hogy te is.
- Basszus. Ő akkor most...most féltékeny?- kérdeztem félve.
- Igen. Valószínűleg.
- Haza kell mennem. Köszönök mindent Zayn.
- Ne menj el!
- Muszáj...
- Nem. Nem muszáj! Beszélj Leyla- val, aztán gyere vissza estére. Kérlek. Szükségem van rád.- mondta, majd sóvárgó tekintetét az enyémbe fúrta...

- Felhívom Ley-t, hogy otthon van-e?...

- Haló?
- Szia Ley. Otthon vagy?
- Nem most nem. De...várjunk csak... visszatért az emlékezeted?
- Igen. Sajnálom, hogy nem emlékeztem rád. 5 perc múlva otthon?
- Rendben.

- Szia Zayn.- mondtam, majd a táskámat fölkapva léptem ki az ajtón.
- Várj!- mondta, majd egy gyors puszit nyomott számra.
- Mikorra jöhetek?- kérdeztem mosolyogva.
- Akkor itt maradsz estére?- kérdezte, miközben kajánul mosolygott.
- Igen.
- Amikor csak akarsz.
- Rendben, akkor majd jövök.- mondtam mosolyogva, majd kiléptem az utcára...

- Szia Ley.
- Szia Becca.- ölelt át barátnőm.
- Tényleg sajnálom...
- Nem baj. Zayn?
- Miért kérdezed?- remegett meg a hangom.
- Csak.
- Ley. Nincs olyan, hogy csak... Tudom, hogy kavartál Zaynnel...- sóhajtottam.
- Miii? Elmondta az a marha?- kiabált egy cseppet sem nyugodtan.
- Elmondta. És jól tette!
- Nem. Nem akartam, hogy megtudd! Most egy ócska kis kurvának hiszel...
- Dehogy Ley! Nem baj. Nekem ez nem számít...csak szeretném, ha nem lennél féltékeny.
- Én nem is...
- De Leyla. Ismerlek már.
- Ahhj. Sajnálom...csak egy kis ideig voltunk "kapcsolatban". És csak annyira voltunk jók egymásnak, hogy elmenjünk valahova, aztán meg lefeküdjünk. Ő soha nem szeretett. De én...én beleszerettem.
- Hogy miii?
- Igen. Ezért veszekedtem veled a kórházban. Nem akarom, hogy csalódj!
- Leyla...én már beleszerettem...
- Becca. Hagyd őt ott...nem érdemel meg Téged.
- Látod? Erről beszélek! Szeretem! És nem fogok miattad lemondani róla! Ne legyél már féltékeny!
- Lehet. Sőt kimondom! Féltékeny vagyok! Mindig te voltál a favorit a fiúk körében! Ezért utáltalak!
- Gratulálok! Igazi barátnő vagy! Hogy lehetsz már ilyen?
- Könnyen! Ha nem tetszik valami, akkor el lehet menni!
- Húzok is innen! Ahhoz, aki szeret! Ma este nála leszek.
- Ne! Nehogy lefeküdj vele!- mondta felhúzott szemöldökökkel.
- És ha igen?- kérdeztem, pedig nagyon jól tudtam, hogy nem tenném ezt...
- Vagyis, ha ő akarja, akkor beleegyezel.
- Ley! Kérlek, ne legyél féltékeny! Hagyd abba! Legyen neked mindegy, hogy mit csinálok!
- Csak vigyázz magadra!
- Ígérem. Most pedig segítesz kiválasztani egy ruhát?
- Miért is?
- Csak...- mondtam, miközben a cipőmet kémleltem, és halványan elmosolyodtam.
- Szóval tényleg le akarsz feküdni vele...
- Nem.
- Felőlem, azt csinálsz, amit akarsz...

Végül fél óra veszekedés után megtaláltuk a megfelelő ruhát. Ley elkészített egy  egyszerű alapsminket, majd egy meglepő mondattal fordult hozzám.

- Becca... Szóval sajnálom, hogy veszekedtünk. Csak olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél, és nem akarom, hogy  csalódj. Meg az sem akarom, hogy Zaynnel legyél...
- Értem. De kérlek, hadd döntsek én efelől!- mondtam mosolyogva, majd szorosan magamhoz öleltem Leyla-t.
- Na menj! És ajánlom, hogy tényleg szeressen, vagy kinyírom!- mondta nevetve, majd becsukta mögöttem az ajtót...

Hogy tetszik az új fejléc? Komiba leírhatnátok a véleményeteket...:D

12*

Sziasztok!

Hálásan köszönöm a kommenteket, nagyon örültem nekik :D
A fejezetről...merthogy azt hoztam nektek. Remélem tetszeni fog, és ide is komiztok (:
Érdekes dolgok lesznek benne, kiderül egy-két dolog...
Megoldódik egy probléma, de aztán jön a következő. Mint ahogyan a való életben is.
Na csak ennyi lenne a mostani "bevezető szövegem". Sok szeretettel hoztam nektek :DDD

Rebecca
xx



- Jó. Hívj, ha megjött az eszed.- viharzott ki a szobából...

***

~Zayn:

- Akkor másfél hét múlva kontroll, és 3 hét múlva szedik le a gipszet.- egyeztettem az orvossal

- Igen. Uram, látom nagyon szereti a hölgyet, de vigyázzon rá. Nagyon szép párt alkotnak.- mosolyodott el a doktor.

- Köszönöm.- mondtam, majd Becca-t kézen fogva indultunk el az otthonom felé.

~ 1 hét múlva:
~ Rebecca:

A fejemet egy nagy kirakós játékhoz tudnám hasonlítani. Mint a puzzle...A gondolataim kuszák, és idegen az életem. Mintha egy elveszett világban bolyonganék. Borzalmas érzés, mait még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék.

Ma délelőtt egyedül voltam Zayn lakásában. Azóta itt vagyok, mióta kiengedtek a kórházból. Nagyon figyelmes velem, és kedves, de nem engedem magamhoz közel. Látom a szemében a vágyat, de... nem is tudom... Miért teszem ezt? Erre sem tudok okokat felhozni.

Éppen csináltam egy szendvicset magamnak, mikor lefejeltem a szekrényt. Kínzó fájdalom hasított a fejembe, majd képek villantak be. A gördeszkapálya...vacsora apánál...az együtt alvás...a szenvedélyes csók...Tom...Rachel...a fürdés, és a séta...Zayn! Te Úr Isten!

Azt hiszem mindenre emlékszem...
Most szükségem van rá. Arra, akit szeretek. Mert rájöttem nem ér húzni az időt. "Mindkét énem" szereti őt. Szeretem teljes szívemből. Leyla akármennyire is a legjobb barátnőm, összevesztem vele, mert nem fogadja el a Zaynnel való kapcsolatom. Vajon miért? Nem értem ezt a lányt... Talán féltékeny? Eddig sosem volt gondja, ha egy fiúval voltam. Bár erre nem sok példát tudnék felhozni. Egy barátom volt, és az is faképnél hagyott egy hülye hidrogén szőke, agyonvakolt lányért...na mindegy is. Ez már a múlt. Lezártam. A jelenben kell élnem.

 

Elővettem a telefonom, és kikerestem a névjegyzékből a kontaktot. Még mindig ugyanúgy volt a névjegyzékben. Vagyis "Bradford Bad Boy"- ként. Ezen jót mosolyogtam, majd átírtam Zayn<3-re és tárcsáztam.

- Te meg?- kérdezte Zayn.
- De kedves ma valaki.
- Jól van. 5 perc múlva otthon vagyok.
- De ez fontos. Én...én mindenre emlékszem.- suttogtam.
- Rohanok.- mondat teljes komolysággal, majd megszakította a vonalat.

3 percen belül éreztem a 2 biztonságot adó, erős kart derekam köré fonódni.

- Itthon vagyok. Jól vagy?- kérdezte kissé idegesen.
- Igen. Lefejeltem a szekrényt. Sajnálom, hogy nem emlékeztem rátok. Leyla-val is beszélnem kell.
- Nyugodj meg Szépségem. Semmi baj. Leyla pedig utál engem, és lehet, hogy rád is mérges.
- Nem utál. De beszélnem kell vele.
- Most nem engedlek el.- suttogta a nyakamba, majd maga felé fordított.

Egy apró csókot nyomott ajkaimra, mire én szorosan hozzábújtam.

- Zayn kérlek. Beszéljük már meg, hogy mi van köztünk! Elegem van abból, hogy itt csókolózunk, aztán nem is vagyunk együtt. Tudod nagyon jól, hogy bírlak, és nem vagy közömbös számomra. Most már elegem van halogatásból! Tiszta képet akarok a kapcsolatunkról!- mondtam ki gondolataimat kissé hangosan, és idegesen.
- Becca. Most őszinte leszek veled. Nem is tudom, hogy mondjam el...
- Az igazat! Most!
- Nyugi...Az a helyzet, hogy nekem...nekem van barátnőm.- mondta ki a fájdalmas mondatot. Ekkor mintha 1000 kést döftek volna egyszerre a szívembe...Borzalmas egy érzés...
- Hogy miii? Barátnőd van? Ezt nem hiszem el! Te itt szédítesz, meg csókolgatsz miközben barátnőd van??
- Becca. Hadd folytassam. Igazából már nem az, meg nem olyan barátnő, csak ilyen barátság extrákkal volt a kapcsolatunk.
- Rendben Zayn. Remélem jó sokszor megdugtad. Velem többé ne törődj!- mondtam dühösen. Éreztem, hogy a könnyek csípni kezdik a szemem.

El akartam menni, itt hagyni őt, és soha többé nem akartam látni. De nem engedett. Szorosan fogta a csuklóm, és maga felé fordított.

- Nem engedlek el! Én nem azt mondtam, hogy őt szeretem. Sőt! Akarom, hogy tudd. Már rég szétmentünk,  miattad. Mert szeretlek. Értsd meg. Most már elegem van abból, hogy mindenki szétszakít minket!
- Ezt nem értem. nekem ez zavaros. Nem akarok a 3. lenni!
- Nem vagy az. Te vagy az első és egyetlen! Akartam, hogy tudd. Ez a lány, akiről beszéltem Neked...Leyla.
- Hogy miii? Ley összeszűrte veled a levet?
- Szépségem tájékoztatlak, hogy te is.
- Basszus. Ő akkor most...most féltékeny?- kérdeztem félve.
- Igen. Valószínűleg.
- Haza kell mennem. Köszönök mindent Zayn.
- Ne menj el!
- Muszáj...
- Nem. Nem muszáj! Beszélj Leyla- val, aztán gyere vissza estére. Kérlek. Szükségem van rád.- mondta, majd sóvárgó tekintetét az enyémbe fúrta...

Szerintetek visszajön Becca este Zaynhez? Komiba tippeljetek :D

11*

Haliii Manóóók! :$$$

Megint jelentkezem, és nem is akármivel...egy ÚJ FEJEZETTEL! Tudom, nem nagy szám, de mostanában nagyon nagy kedvem van az íráshoz, és boldog vagyok, mikor ennek a szenvedélyemnek hódolhatok. Remélem tetszeni fog a fejezet, és ide is kapok pár komit! Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a visszajelzések, ezt elhihetitek. Még mindig lehet szavazni, habár nem kötelező, én örülnék neki...:D
Na nem koptatom tovább a billentyűzetet, itt lenne a 11. fejezet :)

U.I: Köszönöm a komikat az előző fejezethez :DDD

Rebecca

xx

Ekkor elkezdtem mesélni, mindazt, amit én is tudok róla. Elmeséltem a randinkat, amin nagyokat nevetett. Imádtam boldognak látni. Látni azt, hogy mosolyog, és egy-egy vicces történésen felnevet. Hogy néha közel kerül a szánk, és habár én alig tudom türtőztetni magam, megteszem. Miatta. Amiatt a lány miatt, akit teljes szívemből szeretek, és még az életemet is feláldoznám érte.

Egyszer csak egy váratlan kérdéssel fordult hozzám...

- Zayn...mi együtt voltunk?- kérdezte félve.
- Még nem. A 2. randink utáni nap szerettem volna megkérdezni tőled.
- Sajnálom, most mindent elrontottam.
- Dehogy! Ne mondj ilyet!
- De igen Zayn! Sajnálom. Ígérem igyekszem emlékezni!- mondta, majd végig simított a kézfejemen.
- Megengednél nekem valamit?- kérdezte tekintetét fürkészve.
- I-igen.
- Hadd csókoljalak meg.
- Én nem is tudom...én érzem, hogy szeretsz, de biztos, hogy jó döntés ez?
- Kérlek. Nekem nagyon sokat jelentene.
- Re-rendben.- mondta, mire elmosolyodtam.

Lassan közelítettem arca felé és először egy lágy puszit nyomtam telt ajkaira. Óvatosan végigsimítottam arcán, mire ő tarkóm köré csavarta kezeit. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, de Becca hirtelen elvált ajkaimtól.

- Zayn...én azt hiszem tudom ki vagy.- szólalt meg rám sandítva.
- Tényleg?- kérdeztem mosolyogva. Még mindig a csodálatos csók hatása alatt álltam...
- Nem emlékszem rád. Csak érzem, hogy a balesetem előtt fontos szerepet játszottál az életemben. Azt hiszem, hogy szerettelek.
- Így igaz. Szeretlek. Teljes szívemből. Dee...nem tudod mikor engednek ki?
- Ha minden rendben lesz holnap, de olyan helyre kell mennem, ahol vigyáznak rám. Az a baj, hogy azt sem tudom hol laktam, hogy kik voltak a barátaim...szinte semmit nem tudok.
- A legjobb barátnőddel laksz Leyla-val, de most hozzám fogsz költözni.
- Hozzád?- kerekedett ki kék szeme.
- Igen.
- Rendben, ha nem zavarlak....
- Már, hogy zavarnál? Szeretlek. Jegyezd meg!- mondtam mosolyogva, majd egy apró csókot nyomtam ajkára.

~Másnap.
~Rebecca:

Megőrülök! Nem tudok szinte semmit az eddigi életemről! Szinte semmit! Kuszák a gondolatok szálai fejemben, és szinte semmit nem értek. Csak egy emberben tudok megbízni.
Ha belenézek abba a barna szempárban megnyugszom, és tudom biztonságban vagyok. A szempár tulajdonosát pedig azt hiszem szeretem, de ez még nem tiszta...

- Jó reggelt Szépségem!- köszönt vidáman Zayn, amint belépett a kórterem ajtaján.
- Szia.- mosolyodtam el.
- Mit mondott az orvos?
- Fél óra múlva mehetek.- újságoltam vidáman a hírt.
- Nagyon jó. Hoztam Neked valamit.- mondta, majd egy szatyrot nyomott a kezembe.
- Köszönöm.- mondtam miután belepillantottam a szatyorba.

Egy puszit nyomtam arcára, majd a mosdóban átvettem az újonnan kapott ruhadarabjaimat.

- Gyönyörű vagy. Mint mindig.- mondta Zayn mosolyogva, amint beléptem a kórházi szobába.
- Köszönöm- pirultam el- Zayn...tegnap említettél egy bizonyos Leyla-t. Ő kicsoda?- kérdeztem félve.
- Jajj Becca!.- lépett be az ajtón egy szőke hajú lány.- Szia. Jobban vagy?
- Én...én jól vagyok.- mondtam, majd közelebb léptem Zaynhez.
- Szuper. Mikor engednek ki?
- Fél óra múlva.
- Remek! Már meg sem ölelsz?
- Én...én nem tudom ki vagy...
- Hogy-hogy nem tudod?
- Leyla. Hagyd. Amnéziás.- mondta Zayn, majd közelebb húzódott hozzám.
- MI? Mi az, hogy amnéziás?
- Nem emlékszik semmire, ami a baleset előtt történt. Ennél konkrétabban még egy szőkének sem tudom elmagyarázni!
- Nem vagyok belül szőke. Értem. De miért nem voltál képes elmondani?
- Becca érdekében.
- És most hol fog lakni?
- Nálam.- válaszolta Zayn.
- Még mit nem?! Te nem vagy a barátja!
- Leyla elég legyen! Vele maradok.- mondtam idegesen, és a mellettem álló fiúhoz bújtam.
- Becca. Ő nem az eseted! Csak addig kellesz neki, amíg le nem fektet! Hidd el, én csak meg akarlak védeni a csalódástól.
- Ne szólj bele az életembe! Ő fontos nekem! Lehet, hogy nem emlékszem rá, de érzem, hogy szerettem. És az érzések nem csalnak.- kiabáltam a megilletődött szőke lánnyal.
- Jó. Hívj, ha megjött az eszed.- viharzott ki a szobából...

10*

Sziasztooook Manók:$

Újra részt hozok Nektek! Nagyon köszönöm a komikat, kérlek ide is írjátok le a véleményeteket! Olyan jó olvasni őket *hálásfej*! Szavazni is ér, 2 szavazást is kitettem. (:
Remélem tetszik a rész, már nem annyira szomorkás...

Puszi: egy hálás blogíró, vagyis...

Rebecca

xx

~Tom:

Rebecca-val kiértünk az utcára, és pillanatra elengedtem. Ezt kihasználva kiszaladt az útra.
Hiába szaladtam utána, nem értem el.
Egy hangos fékcsikorgást hallottam, aztán a földön fekvő lányt láttam...
- Rebecca! - rohantam oda hozzá kétségbeesetten.
- Mi történt?- hallottam meg Zayn ideges hangját a hátam mögül.
- Be-Becca-t elütötte egy autó.- mondtam könnyes szemekkel, hiszen igazán nem akartam ezt.
- Te hülye, köcsög állat! Most miattad haldoklik a barátnőm!- ordította dühösen.
- Nem a barátnőd! És inkább hívj egy mentőt, minthogy velem ordítozz!

Zayn kissé lenyugodott, majd mobilját elővéve tárcsázta a mentőket, akik pár percen belül ide is értek.
Zayn egész végig Reb mellett volt, sőt még a kórházba is bement vele...

Amint elindult a mentőautó a kórházba, Rachel is "előkerült".

- Te meg mit vigyorogsz?- kérdeztem szemrehányóan.
- Végre eltűnt az utamból az a hülye liba.- vigyorgott.
- Na idefigyelj! Ha ezt elmondom Zaynnek, akkor sosem fogsz kelleni neki. De van egy ajánlatom.- erre lefagyott a vigyor az arcáról.
- Mi lenne az?
- Feküdj le velem ma este!- vigyorogtam.
- Rendben. De kussolsz!- mondta, majd egy hotel felé vettük az irányt...

~ Zayn:

El sem hiszem! Egy hülye szőke plázacica, és egy szépfiú mikre nem képesek! Tönkretették egy olyan ember életét, akit őrülten szeretek. Mindent megtennék érte, csak ne legyen semmi baja...

- Ön Rebecca Dawson hozzátartozója?- kérdezte egy fehér köpenyes, szakállas orvos.
- I-igen. A barátja vagyok.- jobbnak láttam ezt mondani.
- Sajnálom. A barátnője állapota igen súlyos. Eltört az alkarcsontja. De bárcsak ennyivel megúszta volna a kisasszony. Sajnos kómába esett, és mivel a fejét ért ütés mértéke nagy, ezért nagy az esélye annak, hogy amnéziás lesz, mikor felébred.
- Ajjh. Ezt nem hiszem el! Kérem Dr...
- Dr. Smith.
- Kérem Dr. Smith bemehetnék hozzá?
- Igen, de csak pár percre.- mondta, majd elsétált a végeláthatatlan hosszúságú folyosón.

- Istenem! Miért velünk történik ez?- néztem a még sápadtan is gyönyörű lány arcára.- Tudom, hogy nem fogsz válaszolni, de  tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Én még senkit sem szerettem ennyire, és remélem, hogy ha felébredsz eljössz velem egy randira, és a barátnőm leszel. Szeretném érezni újra és újra a forró csókjaidat, és azt ahogyan átölelsz.- egy könnycsepp szaladt végig arcomon, ami a kezén landolt.
Egy utolsó homlokpuszi után elhagytam a kórtermet, és visszatértem otthonomba. Megpróbálkoztam az alvással, de sehogy sem ment. Csak Rá tudtam gondolni...

~1 hét múlva:

- Jó napot Doktor Úr!- köszöntem a velem szembe jövő orvossal.
- Jó napot Uram!
- Van valami változás?
- Uram...kérem jöjjön be az irodámba.

- Nos,- kezdett bele mondandójába- Rebecca fölébredt, és jól reagált a környezeti hatásokra. Megkérdeztük tőle kicsoda, de nem tudott válaszolni...bekövetkezett, amitől féltem. Amnéziás.
- Ne. Csak ezt ne! Kérem Dr. Smith segítsen rajta!
- Én minden tőlem telhetőt megteszek. Önnek kell segítenie. Nem biztos, de lehet, hogy emlékszik magára. Kérem jöjjön velem!

Beléptünk a kórterem ajtaján, ahol Rebecca éppen nevetett valamin.

- Jó Reggelt Hölgyem!
- Önnek is Doktor úr.- mondta mosolyogva.
- Kisasszony, ő itt Zayn. Esetleg emlékszik rá?
- Öööö, sajnálom, de nem...- hajtotta le a fejét.
- Akkor magukra hagyom Önöket.- mondta az orvos, majd kiment a szobából.

- Tényleg nem emlékszel rám?- néztem bele szemébe.
- Én...én...nem nagyon...
- Ez mit is jelent?- mosolyodtam el.
- Hát ismerősek a szemeid, és a mosolyod.
- És szeretnél emlékezni?- kérdeztem még mindig mosolyogva.
- Igen.- mondta kicsit félénken.

Ekkor elkezdtem mesélni, mindazt, amit én is tudok róla. Elmeséltem a randinkat, amin nagyokat nevetett. Imádtam boldognak látni. Látni azt, hogy mosolyog, és egy-egy vicces történésen felnevet. Hogy néha közel kerül a szánk, és habár én alig tudom türtőztetni magam, megteszem. Miatta. Amiatt a lány miatt, akit teljes szívemből szeretek, és még az életemet is feláldoznám érte.

Egyszer csak egy váratlan kérdéssel fordult hozzám...

9*

Sziasztoook! :D

Na most már fejezetet hoztam, ami eléggé szomorú lett. Sajnálom ilyen is kell....
Remélem nem köveztek meg, de szeretném, ha az olvasóim lennétek, akik komiztok. Ami nektek 2-3 kattintás, az nekem nagyoon-naaaagy öröm. :D 
Ehhez a fejezethez is jól esne néhány komment. 
Végül, de nem utolsó sorban, KÖSZÖNÖM a kommenteket :D Szeretleeek Titeket (:

Rebecca
xx

5 óra felé haza indultunk, majd 6 óra után elbúcsúztunk egymástól...
Zayn elment,de Ley nem volt itthon, így egyedül voltam. Egyszerre csak furcsa zajokra lettem figyelmes...
Kicsit megijedtem, de nem foglalkoztam vele, inkább kipakoltam a táskából.
Az oldalában találtam egy szál vörös rózsát, amit azonnal vízbe tettem. Egy üzenet volt mellette...

  

"Csak Neked, mert szeretlek...nagyon, és örökké... ~Z"

Ez a kis ajándék mosolygásra késztetett. Tudtam ki volt az, így írtam neki egy SMS-t.
" Köszönöm...nagyon kedves tőled! :) Én is <3! ;) ~ R"

A mosoly azonban hamar lefagyott az arcomról, mert újra hangokat hallottam. A hátsó kert felől jöttek...
Eléggé megijedtem, de minden bátorságomat összeszedtem, és kimentem.

- Jó a hallásod, ez jó pont.- mondta egy idegesítő hang. Ekkor gyorsan megfordultam, és szembetaláltam magam Tom-mal.
- Leszállhatnál már rólam!- mondtam magabiztosan, amin még én is meglepődtem.
- Milyen kis harcias vagy ma! De addig nem nyugszom, amíg az enyém nem leszel. Mindig Zaynnek jutottak a jó nők, én csak második voltam.
- Talán, ha máshogy viselkednél, a nők is máshogy viszonyulnának hozzád.
- Okos...de én csak Téged akarlak!- vigyorgott.
- Én pedig csak Zayn-t.
- Ez vicces! Ő sosem fog szeretni Téged! Most is Rachel-el van!
- Képzeld szeretem! És tudom, hogy nincs vele!- vágtam vissza.
- Dehogynem! Megmutatom!- nevetett.

~Zayn:

Hamar haza értem, és a Becca-val együtt töltött csodálatos napot elevenítettem fel. Nem tudom, hogy hogyan, de beleszerettem. Teljesen elvarázsol a mosolyával, a gyönyörű szemeivel, illetve magával a személyiségével...
Elmélkedésemet a csengő kissé idegesítő hangja zavarta meg.
- Te mit keresel itt?
- Téged Zaynie! Már nagyon hiányzol! Üres az ágyam nélküled!- vihogott Rachel.
- Engem hagyjál békén! Keress mást!- csaptam rá az ajtót.
- Zayn! Tudom, hogy szükséged van a szexre. Te egy ilyen ajánlatra nem mondtál volna nemet régen! Látod, hogy megváltoztatott az a ribanc?
- Te csak ne merészeld őt ribancnak nevezni! És nincs szükségem szexre! Majd, ha ő is akarja, akkor elég lesz!
- Ezt még te sem gondolod komolyan!- nyitotta ki az ajtót.
- De!- vágtam rá azonnal.
- Akkor nézd ezeket!- mondta, és lehúzta a cipzárját elől a ruháján.
- Ne-nem érdekel!- mondtam kissé remegő hangon.
- Dehogyisnem!- mosolygott, majd beljebb tolt, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Menj el!- mondtam, miközben elfordultam.
- Nem! És tudod miért? Ezért!- mondta, és kezét férfiasságomra tette, miközben hozzám simult.
- Me-menj e-el!
- Kielégítetlen vagy! És én ezen segíthetek!
- Majd Becca-val fekszem le legközelebb! Nem érdekelsz!- mondtam, miközben kitoltam az előszobába.
Ekkor csöngettek. kinyitottam az ajtót, de  inkább ne tettem volna...

~Rebecca:

- Na látod Cica! Mondtam, hogy együtt vannak!- vigyorgott Tom.
- Te-te becsaptál!- mondtam könnyekkel a szememben.
- Nem Becca! Félre érted! Ő jött ide!- magyarázkodott Zayn.
- Zayn...én azt hittem szeretsz!- folyt le az első könnycsepp az arcomon.
- Szeretlek is! Már itt van fél órája, és még mindig nem feküdtem le vele! Sze-ret-lek, értsd meg!
- Szia Zayn!- integettem, majd Tom-mal az oldalamon távoztam...

Még hallottam, hogy Zayn a nevemet kiabálja, ezért visszafordultam...Nem szoktam én egy hülye liba miatt lemondani a lehetőségeimről. Szeretem Zaynt...most már biztos.

- Hova mész?- kiáltott Tom, majd magához húzott.
- Engedj el!- kiáltottam.
- Nem! Tudod Rachel-lel volt egy kis egyességünk. Te az enyém leszel, az övé pedig Zayn...És ez így lesz jól.
- Neeem!
- Tom! Vidd már innen ezt a kis libát! Zavarja a szórakozásunk!- nyavalygott a szőke lány.
- Jól van már! Viszem!- mondta, majd maga után húzott, míg ki nem értünk az utcára...

Tom egy pillanatra elengedett, és ez kihasználva kiszaladtam az útra...
Már csak egy hangos fékcsikorgást hallottam, aztán képszakadás...

~Tom:

Rebecca-val kiértünk az utcára, és egy  pillanatra elengedtem. Ezt kihasználva kiszaladt az útra.

Hiába szaladtam utána, már nem értem el.

Egy hangos fékcsikorgást hallottam, aztán a földön fekvő lányt láttam...

Csoport

Hellooo!

Most mg nem fejezettel jelentkezem, csak értesítelek Titeket, hogy csináltam egy csoportot Facebook-on. 
Itt mindig kiírom majd a híreket a bloggal kapcsolatban, mindig értesülhettek róla, ha van új fejezet.
Sooooo csatlakozzatok, mindenkit beveszek :$$
*KATT*

Utóirat....
*CSOPORT!*
:DDD

Rebecca
xx

8*

Sziasztok! 

Nagyon szar napom volt ma, mert egyik osztálytársam, akit eddig szívesen hívtam barátnőmnek,  mondjuk úgy becsapott. És mivel megmondtam neki a véleményem, ő megsértődött. Ilyenkor rajzolódik ki az igazi jelleme egy embernek...
Na mindegy is...megint nem ez a lényeg, de köszönöm, hogy TI itt vagytok nekem! Nagyon szeretem minden egyes olvasómat, és nagyon, de nagyon jól esnek a kommentjeitek. 
Lássátok kivel van dolgotok, itt a következő fejezet, ami szerintem elég aranyos lett...:D
Ide is kérek egy pár komit! *.*

Ölelés minden kedves olvasómnak *.*

Rebecca
xx

- Menjünk! Késő van!- mondtam és egyúttal indultam is, de Zayn földbe gyökerezett lábakkal állt.- Na! Zayn! Nem jössz?
- Most azt akarod, hogy aludjak veled?- kérdezte vigyorogva.
- Igen.- vágtam rá azonnal.
- Mi ez a hirtelen magabiztosság?
- Hát...hatással vagy rám.- mondtam, majd szorosan mellé léptem, és a fülébe súgtam- Nem is akármilyen hatással.
- Te...te! Hé ez nem ér! Ezek az én módszereim! Mit művelsz velem te ördögi nőszemély?!- nevette el, magát, majd kézen fogva hozzám indultunk...

***

- Mik ezek az Isteni illatok?- jött le mosolyogva a konyhába egy félmeztelen Zayn...

- Én már nem vagyok éhes.- mondtam, majd elpirulva őszinteségem miatt, visszafordultam a palacsintákhoz.

- Mit mondtál?- suttogta, miközben átkarolta derekam.

- Semmit.- mondtam, majd kiszabadulva karjaiból, az asztalhoz léptem.

- Leyla?

- Nincs itthon.- mondtam, majd elmosolyodtam.

- Min mosolyogsz?

- Áll még a randi?

- Persze.

Épp pakoltam el, mikor Zayn egy puszit nyomott az arcomra...aztán a nyakamra.

- Mit csinálsz?- kérdeztem kissé remegő hanggal.

- Semmi olyat, ami Neked ellenedre lenne.

Felültetett a konyhapultra és édes csókot nyomott ajkaimra. Apró csókokat hintett arcomra és számra, de képtelen voltam reagálni. Ezt észrevéve, el akart tőlem húzódni, de tarkójára simítva kezem közelebb húzom magamhoz. A finom csókok után, nyelvével végigsimított alsó, majd felső ajkamon, amik utat engednek neki... Lábaimat csípője köré fontam, és így folytattuk tevékenységünket.

Nem túlzok, ha azt mondom ez volt életem legszenvedélyesebb csókja...

- Kérlek Zayn...én nem akar...

- Shhh! Tudom, hogy nem akarsz tovább menni. Én tudok várni rád!- puszilt meg utoljára, majd lesegített a pultról.

***

- Zayn! Úr Isten! Ez csodálatos! Hova hoztál?- csodáltam a szemem elé táruló gyönyörű területet. A sziklák által körbeölelt kis tavon meg-megcsillant a nap fénye, ami elég ritka volt Bradfordban, még nyáron is. A mai napon nagyon meleg volt, és szinte égetett a nap.
- Ide szoktam eljönni szórakozni. Mármint fürdeni a haverokkal.- mondta, miközben felnevetett kissé félreérthető mondatán.
- Értem! Nyugi!- simítottam végig enyhén borostás arcán, mire ő kissé megremegett.
- Jól áll ez a felső, meg ez a sort...- csúsztatta kezeit derekamra.

- Köszi. Sétálunk egyet?
- Persze.

- Aú! Hülye cipő!- mondtam, majd megvizsgáltam a fájó területet.
- Mi történt? Jól vagy?- kérdezte aggódva Zayn.
- Ahha, csak feltörte a lábam a cipő.
- Gyere!- mondta Zayn mosolyogva, majd a hátára vett.
- Ez így egész jó!- mondtam, majd egy puszit nyomtam a nyakára.
- Ha ezt csinálod leejtelek!- nevette el magát.

- Akkor befejeztem! Nem akarok a földön landolni!
- Hát nem biztos, hogy abba kellene hagynod...
- Zayn! Inkább menjünk fürdeni.- mondtam, majd előre lógattam kezeim.
- Rendben.





- Olyan gyönyörű ez a hely!
- Szerintem is, de te még szebb vagy...- miközben közelebb lépett hozzám.
- Zayn...most tényleg mi van köztünk?
- Ezt majd később. Hidd el este kiderül!- kacsintott.
- Okéééé....

Hosszas hezitálás után a tó partján telepedtünk le. Leterítettünk egy nagy kockás pokrócot, és ráhelyeztük a kosarat, amikben a dolgaink voltak. Gyorsan levettem a falatnyi sortomat, és trikómat, majd a naptejet vettem elő a kosárból. Egy egyszerű fekete bikinit viseltem, hajamat kontyba kötöttem, és felvettem a napszemüvegem.
- Zayn?
- Ige...Úr Isten...- mondta tátott szájjal.
- Baj van?- kérdeztem félénken.
- Ne-nem csak olyan szexi vagy Szépségem!- mondta, majd egy lépéssel közelebb jött.
- Öööö, hát köszönöm...- pirultam el, majd ránéztem.
Akkor vettem észre, hogy nincs rajta póló... A látvány, hogy is mondjam... Igazán szívdöglesztő látványt nyújtott...
- Csak nem érdekellek?- kérdezte a fülembe suttogva, miközben kezeit derekamra simította.
- Ööö ta-talán.- mondtam remegő hangon.
- Helyes.- nyomott egy puszit homlokomra.
- Csak annyit akartam kérni, hogy bekennél naptejjel?- kérdeztem halkan.
- Persze.- mondta vigyorogva.
- Ez nem ér!
- Mi nem ér?
- Te élvezed, hogy én zavarban vagyok!- durciztam.
- Na, ne ál durcázz itt nekem!- kezdte el bekenni a hátam, bár néha a keze egy kissé elkalandozott...

- Zayn!- visítottam, mikor a melltartó pántjánál "ügyeskedett".
- Jól van! Értettem...csak túlságosan felébresztetted az érdeklődésemet.- mondta, mire én automatikusan a fürdőnadrágjára néztem.
Mit ne mondjak...igaza volt.

Az egész napot fürdéssel és napozással töltöttük. Zayn, vagy hatszor a víz alá nyomott, de engem sem kellett félteni...
Annyira jól éreztem magam, mint még soha! Mellette biztonságban érzem magam, ráadásul amint hozzám ér megremeg a hasam.
Azt hiszem...szeretem...

5 óra felé haza indultunk, majd 6 óra után elbúcsúztunk egymástól...
Zayn elment,de Ley nem volt itthon, így egyedül voltam. Egyszerre csak furcsa zajokra lettem figyelmes...

7*

Föld hívja az olvasóimat...vagyis én, de nem ez lenne a lényeg. :$

Sok-sok szeretettel hoztam egy újabb fejezetet, mert igazán megérdemlitek... Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien kommenteltek, illetve túl vagyunk a 2000 oldalmegjelenítésen... Nagyon köszönöm *.*
Ide is várnék néhány komit, remélem tetszeni fog a rész, mert nagyon sokat dolgoztam vele! :D

Rebecca
xx

De ekkor megzavartak minket...

- Kisasszony!
- Oh, Katy! De régen láttalak!- öleltem át a házvezető nőt.
- Én is Önt, kisasszony!
- Jajj, hagyd már abba! Megbeszéltük! Rebecca vagyok! Nincs több kisasszonyozás!
- Rendben Kis...illetve Becca! Azt akartam mondani, hogy az apukád lent vár Titeket.
- Megyünk.- mondtam, majd egy félénk lépést tettem Zayn felé.- Sajnálom...ígérem befejezzük ezt a beszélgetést.- mondam, majd egy újabb lépést tettem felé.
Ő óvatosan állam alá nyúlt, ezzel arra kényszerítve, hogy boldogságtól csillogó barna szemébe nézzek.
- Félsz tőlem?- kérdezte, miközben szemembe nézett.
- Ne..nem.- mondtam halkan és bizonytalanul.
- Még mindig félsz. De én...azt hiszem sze...
- Rebecca! Gyere már! Miért kell rád várni mindig?- dörömbölt apa az ajtómon.
- Megyünk apa!

***

A vacsora nem éppen kellemes hangulatban telt. Apa szinte az összes gazdag és befolyásos ismerőse fiával össze akart boronálni. Tudtam, hogy ez lesz...

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha vacsora után azonnal visszamegyünk Bradfordba...
- Zayn...- súgtam neki- Menjünk! Vissza kell jutnunk még ma Bradfordba.
- De miért?
- Mert apa már elviselhetetlen.- fintorogtam.
- Olyan édes vagy, mikor grimaszolsz.- mondta mire kissé elpirultam.- Meg akkor is mikor elpirulsz.
- Kérlek menjünk!- suttogtam.
- Rendben...- egyezett bele végül.

- Apa. Sajnos nekünk mennünk kell!- mondtam miközben átöleltem apát.
- De...miért?
- Dolgunk van!
- Rendben. Vigyázz magadra! És...Zayn! Vigyázz rá!- mondta egy halvány mosollyal szája sarkában.
- Ígérem.- mondta Zayn mosolyogva, majd az autóm felé vettük az irányt.

***

Újra Bradfordban. Sokkal jobb érzés itt lenni. Szeretem ezt a kis várost. Rövid idő alatt a szívembe lopta magát.
- Becca?- kérdezte Ley.
- Igeeeen! Ley!- öleltem át barátnőm.
- Te hogy kerülsz ide?
- Haza jöttem.
- De miért is?
- Apa kibírhatatlan volt. Az összes neves ismerőse fiával össze akart hozni.
- Ez gáz,de...hol van a kis barátod?
- Nem is a barátom!
- De! Nincs vita! Látszik, hogy izzik körülöttetek a levegő.
- Jajj Ley! Nem! Mi csak és kizárólag barátok vagyunk!Vagyis ne...- mondtam úgy, hogy még talán én is elhittem. De nem tudtam befejezni a mondandóm.
- Ja csak barátok...- suttogta mögöttem egy hang.

- Zayn...
- Ne! Ne mondj semmit! Azt hiszem jobb lesz, ha nem találkozunk többet! Tudod, te melletted mindig vidám voltam, és visszatért a régi énem. De kár volt találkoznom veled! Megváltoztattál, de...csak, hogy tudd! Szeretlek!- mondta és már ki is lépett a ház ajtaján.
- Zayn! Várj! Kérlek!- rohantam utána.De nem értem el. Elment, kilépett az életemből...

Rá kellett jönnöm, ő az aki mellett biztonságban vagyok, aki mellett felhőtlenül vidám vagyok, ő az, akit szeretek...
- Rebecca?- kérdezte a hátam mögül egy ismerősen csengő hang, mikor a parkhoz értem.- Hello cica! Már rég találkoztunk!
- Tom? Te...te mit keresel itt?
- Hát...most, hogy itt vagy Téged! Olyan gyönyörű vagy! Imádom, hogy ilyen félénk vagy!
- Hagyj békén!
- Miért is? Naaa Szépségem...
- Ezt csak Zayn mondhatja! - néztem rá szúrós szemmel.
- Na mi van? Talán beleszerettél? Tudod ő elég agresszív...és nem szereti az ilyen lányokat, mint te!
- Igen, tudom, hogy néha erőszakos... veletek. A haverjaival is, de velem nem. És igen, jól gondolod, szeretem!
- Ez hülyeség!
- Nem, nem az! Most mennem kell!
- Nem! Nem mész sehova!- szorított az egyik fához.
- De! Engedj már el! Ne szorítsd a csuklóm! Ez fáj!- kiabáltam.
- Túl sok a duma! Térjünk a lényegre!- vigyorgott miközben arcom felé közeledett.

- Azonnal tűnj el!- szólalt meg egy hang mellőlem, miközben Tom-ot a földre lökte.
- Miért is? Semmi pénzért nem hagynám itt ezt a fullos csajt!
- Csak egyet mondok! Szállj le róla, ő az enyém! Értetted?
- Nem! Akkor is az enyém lesz!- vihogott a kék szemű fiú.
Erre Zayn behúzott neki egyet, mire Tom gyomorszájon rúgta...
Hirtelen közéjük ugrottam, így sikeresen szétválasztva őket.
- Ezt még megbánod Malik! Nagyon megbánod!- mondta Tom, és dühösen elment.
- Jól vagy?- kérdeztem Zayntől aggódva, mire bólintott.- Te mentettél meg. Megint... Köszönöm.- suttogtam lehajtott fejjel.
- Igen. Valahogy mindig megérzem, ha bajba keveredsz.- mosolyodott el.
- Zayn...- bújtam hozzá, amin kissé meglepődött- én azt hiszem, hogy szeretlek.- suttogtam.
- Én is Becca. Komolyan mondtam, hogy szeretlek...Bár ez a szó idegen nekem...tudod, anya után te vagy az első nő, akinek ezt mondtam.- vakarta meg tarkóját.
- Ne legyél zavarba, ez...egyszerre félelmetes, és nagyon kedves. Régóta nem kaptál szeretetet, de ígérem mellettem ettől nem kell félned.- nevettem el magam.
- Holnap eljössz velem valahova?
- Nem is tudom...
- Mielőtt megkérdezed! Kényelmesbe gyere, és randi lesz.- kacsintott.
- Te kis előrelátó.- kacsintottam vissza.
- Te...most tényleg kacsintottál?
- Igen. Miért?
- Mert ez irtó szexi volt.- vigyorgott, majd a kezeimet nagy kezébe zárta.
- Menjünk! Késő van!- mondtam és egyúttal indultam is, de Zayn földbe gyökerezett lábakkal állt.- Na! Zayn! Nem jössz?

6*

Sziasztooook Manók! :$$$

Annyira, de annyira köszönöm a kommenteket. Nagyon happy voltam emiatt egész nap. remélem nektek is jól telt a hétvégétek. Bár holnap suli ( ne is említsem igaz?) egész jó kedvem van. Remélem tetszeni fog a fejezet! :D
Itt is örülnék a komiknak!!!

Rebecca
xx

Rájöttem valamire a meccs alatt. Egy kérdés foglalkoztatott a találkozásunk óta, amiben végül is Lizy segített dűlőre jutni...
Furcsa érzések kavarognak bennem. Lizzy folyamatosan azt bizonygatja, hogy szeretem Zaynt. Nem is tudom...
Remélem, hogy az idő megadja a választ kérdéseim hadára...
~2 hét múlva~

Az utóbbi időben nagyon sok időt töltöttem Zaynnel. Boldog voltam, vagyok és lehetőleg leszek...
Közelebb kerültem Lizy-hez is.

Tegnap beszéltem apával, akihez ma estére elígérkeztem. Egész eddig gazdag emberek között voltam, mégse  szálltam el magamtól. Ezt becsüli bennem Lizy, és Ley is.
Apa egy estélyt rendez, amin nagyon sok jelentős ember jelenik majd meg, így elmentem ruhát vásárolni...

***

- Jajj, nem tudom melyik legyen!- állapítottam meg, mivel mindegyik ruha tetszett.

- Jajj Becca! Dönts már! Itt vagyunk már 1 órája!- nyavalygott Ley.

- Szerintem a 2.- ban nagyon szexi voltál.- szólalt meg egy hang a hátam mögül.

- Zaaaayn!- fordultam meg és öleltem át.

- Szia Becca!- mosolygott, majd egy tincset a fülem mögé tűrt.

- Azt hiszem én megyek is.- mondta Ley, majd egy ölelés után távozott a boltból.

- Régen láttalak.- szólalt meg Zayn, miközben mindegyik ruhát szemügyre vette.

- 2 napja...- nevettem el magam.- Viszont van egy dolog, amit nem tudok.

- Mondjad!

- Mi most hányadán állunk?- tettem fel a döntő kérdést.- Mert én tényleg nem...

- Shhh!- tette mutatóujját ajkaimra, jelezve ne folytassam.- Ezt ne most.

- Rendben. De van még egy gondom. Szóval...apa meghívott egy estélyre, ami tele lesz híres, és gazdag emberekkel. És..azt mondta, hogy hozzak egy fiút magammal.- mondtam ki a gondolataim.

- Ezzel most arra célzol, hogy menjek el veled?- mosolygott, miközben kezét derekamra helyezte.

- Nem...csak, hogyha lenne időd, meg kedved...vagyis.- hebegtem, és elpirultam.

- Édes vagy, mikor elpirulsz.- mondta, és egy apró puszit nyomott ajkaimra.- Nyugi, elmegyek veled.

- Köszönöm! Jövök Neked eggyel.

- Oh, igen?- kérdezte egy kaján vigyorral egybekötve.

- Neeeem. Tuti nem fekszem le veled!- mordultam rá.- De, melyik ruha legyen?

- Ez a fekete.- mondta, majd a kezembe nyomta az elegáns darabot.

***

Az estére való készülődés nem zajlott zökkenőmentesen. De végül minden megoldódott.

- Nyugi Becca! Egyébként itt a lovagod már vagy 5 perce.- mondta Leyla.

- Oh, de jó!- mosolyodtam el.
Lassú léptekkel mentem le a napoaliba, ahol Zayn a kanapén ült.
- Olyan gyönyörű vagy!- mosolyodott el, mire egy puszit nyomtam arcára.
- Minden esetre te sem panaszkodhatsz.

- Indulhatunk? London messze van.- mondta, és egy ügyes mozdulattal átkarolta derekamat.
- Szia Ley! Szeretlek! Jaaaaa és köszönöm a türelmet a délelôtti shoppinghoz.
- Becca! Hiányozni fogsz! És nincs mit, szeretlek. Ja és Zayn, úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére!
- Nyugi meglesz!- mondta, majd egy hosszú baráti ölelés után elindultunk London felé.

***

- Apaa!- kiáltottam el magam, amint beléptem az óriási családi birtokon elterülő villába.

- Kislányom! Olyan régen láttalak! Gyönyörű vagy!- mosolyodott el.

- Ezzel én is egyet értek.- szólalt meg Zayn, miközben mellém állt.

- Ön kicsoda?

- Ő Zayn.- mondtam egyszerűen, majd kissé bizonytalanul összekulcsoltam a kezeinket.

- Jó estét Mr. ...

- Csak egyszerűen Zayn. De egyébként Zayn Malik vagyok. Örülök, hogy megismerhetem.

- Részemről a szerencse...Mikor jöttök le az estélyre?- kérdezte apa.

- Kipakolunk a szobámba, és megyünk.

- Rendben.

~Rebecca szobájában~

- Nem kedvel apukád.- jelentette ki Zayn.

- Nem is tudom...furcsa. 

- Micsoda?

- A viselkedése.

- Miért? Milyen volt, mikor bemutattad nekik egy barátodat?

- Se-semmilyen.- pirultam el.

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy te vagy az első, akit bemutatok neki, úgy, hogy a barátom se vagy.

- Akkor azt hiszem most jött el az idő..- suttogta.

- Mit mondtál?

- Meg kell beszélnünk, hogy mi van köztünk. Tudnom kell mit érzel...- mondta, miközben kisimított egy tincset az arcomból.

De ekkor megzavartak minket...

5*

Újra itt! :D
Sooo...megint egy fejezet!
Drága olvasóim, készüljetek, mert izgalmas kis fejezet lesz...meg az ez utáni is...meg az az utáni....
Na jó, de ez még a jövő zenéje! Remélem vagyunk egy páran, és akik olvassák a blogomat szeretik.
EZÉRT kérlek titeket KOMIZZATOK, és legyetek az olvasóim! Nektek ez csak néhány kattintás, nekem viszont nagyon nagy öröm!!! Jó lenne ha összegyűlne ide is néhány komi...
Kiteszek egy szavazást...oda is jó lenne ha szavaznátok. Na de elég a kis közleményemből itt a fejezet!

Rebecca
xx

- Zayn...nagyon késő van, meg van benned alkohol, így már ne menjél haza...
- Akkor hol aludjak Szépségem?- nevetett aggódásomon.
- Aludj itt.- mondtam kicsit félénken.
- Csak akkor ha veled alhatok.
- Még csak az kéne!
- Megígérem nem csinálok semmit!- vigyorgott.
- Akkor sem.
- Na, kérlek adj már egy esélyt!
- Nem!
- Értsd meg nekem, nem csak egy éjszakára kellesz!- nézett rám ijedten....vagy inkább idegesen.

Szavaira felkaptam a fejem, és tekintetünk találkozott. Lehet, hogy igaza van Lizy-nek, és mégis megszerettem? És Zaynnek nem csak egy éjszakára kellek?

- Gyere!- mondtam, majd halkan felosontam az emeletre. Zayn követett, majd becsukta mögöttünk a szobám ajtaját.
- Amit az előbb mondtam, az igaz. Nem tudom mit műveltél velem, de boszorkányság van a dologba az biztos!- nevetett.
Olyan édes a nevetése, annyira jó volt a karjaiban lenni. Miket beszélek? Jajj, ne! Ismerem ezt az érzést! Ez elől nincs menekvés...
- Hát boszorkány nem vagyok, az biztos.- mondtam, majd lehuppantam az ágyamra.
Ő is leült mellém, és kezét combomra helyezte. Tekintetét az enyémbe fúrta, és elmosolyodott. Lecsuktam a szemeim, és már csak azt éreztem, hogy puha ajkait az enyémekre nyomja. Nem akart nyomulni, de én engedtem neki. Élveztem minden egyes pillanatát a csóknak.

 Már éppen döntött volna el az ágyon, mikor megálljt parancsoltam neki.
- Zayn...
- Sajnálom, csak annyira gyönyörű vagy.
- Köszönöm, de ne játszd el az esélyed!
- Ez...azt jelenti, hogy adsz nekem egy esélyt?
- Igen.- mondtam mosolyogva.

~Leyla:

Reggel elég korán ébredtem. Tudtam, hogy Rebecca csak későn ért haza, és fáradt lesz, így lemondtam a táncóráját. Szerencsére mindenki megértő volt.
Felvettem a köntösöm, és lementem a konyhába. Készítettem reggelit mind a kettőnknek, majd egy bögre kávéval elindultam Becca szobája felé.
Mikor benyitottam, majdnem kiejtettem a bögrét a kezemből.
Zaynnel szorosan egymáshoz bújva aludtak.

 

Azt hittem van annyi esze, hogy nem fekszik le vele! Leraktam az éjjeli szekrényre a poharat, és szólongatni kezdtem barátnőm.
- Rebecca Ashley Dawson!- kiáltottam el magam, mikor már ideges lettem.
- Ley, ne ordíts!- mondta álmosan, majd a mögötte fekvő fiúra vetett egy pillantást.
- Hogy lehetett ennyi eszed! Nem megmondtam, hogy ne feküdj le vele!?
- De Ley...én nem feküdtem le vele.- mondta, majd felkelt az ágyából.
- Hallelujah! Itt a kávéd. Mikor szándékozod felkelteni?
- Nem tudom,de mennem kell táncra...- húzta el a száját.
- Nem kell. Tegnap beszéltem a csajokkal, és lemondtam az órád. Mindenki nagyon megértő volt.
- Oh, köszönöm!- mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.

~Rebecca:

Miután a kávémat megittam, felöltöztem. Egy fehér inget vettem fel, és egy csillagos rövid gatyát. Kimentem az erkélyre, és néztem a felkelő napot.

- Gyönyörű vagy!- suttogta a nyakamba Zayn, és végig simított a karomon.

- Hogy aludtál?

- Melletted csodásan.

- Örülök. Nem lesz táncom, Ley lemondta.

- Akkor, majd legközelebb elmegyek. Bár az se lenne rossz, ha tartanál egy privát bemutatót.- kacsintott.

- Ajj...inkább koncentrálj a meccsre! Ügyes legyél ám!- mondtam, majd befelé vettem az irányt.

***

A meccs 1 óra múlva kezdődik. Itt vagyunk a stadionban. Most van az edzés. Zayn Lizy mellé szerzett nekem jegyet. Ma reggel óta teljesen más velem. Kedves, és figyelmes. Be kell valljam ez tetszik.
- Becca!- intett nekem mosolyogva.
Ugrándozva lementem a pálya szélére, és mosolyogva öleltem át. Furcsa, hogy ilyen hamar megváltozott róla a véleményem...
- Van itt Neked valami.- húzott elő a háta mögül egy mezt.- Ez a tied.- nyújtotta át.

- Ez olyan édes Tőled.- csúszott ki a számon első gondolatom, mire egy önelégült vigyorral nézett rám.

- Szóval édes vagyok?- kérdezte miközben a derekamra csúsztatta nagy kezeit.

- Hát lehet...Hol vehetem át a pólót?

- Gyere az öltözőbe, bár szerintem a srácok se bánnák, ha itt vennéd át.- húzogatta a szemöldökét.

- Ajjh Zayn.- mondtam nevetve, majd az öltöző felé vettem az irányt.

Levettem az ingem, és átvettem a pólót. Kimentem a pálya szélére, és Zayn mellé álltam.

- Tökéletesen áll. Kérhetek valamit?

- Köszönöm. És igen...

- Adj egy szerencsecsókot.- kacsintott.

Nem mondtam semmit, csak ráálltam a labdára és egy édes csókot nyomtam ajkaira. Nyelve befurakodott a számba, de ekkor megszakítottam a csókunkat, és ujjamat a szájára tettem.

***

A meccset 3-1- re az itthoniak nyerték. Zayn is rúgott gólt, és amint berúgta rám nézett. Valamit tátogott, amit nem értettem, de nem is az volt a fontos abban a pillanatban. Nagyon boldog volt, szinte folyton csak mosolygott...

Rájöttem valamire a meccs alatt. Egy kérdés foglalkoztatott a találkozásunk óta, amiben végül is Lizy segített dűlőre jutni...

4*

Sziasztooook! 

Újra itt! (:
Remélem ez a fejezet is tetszeni fog, és sok-sok komival jutalmaztok meg! Olyan 2-3-ra gondoltam...
Legalább is nagyon örülnék neki, ha lenne ennyi.
Na, mindegy is, nem szaporítom tovább a szót, se a karakterek számát, jöjjön a fejezet! 

Rebecca
xx

Egy fél órája beszélgethettünk, mikor megjelent egy szőke, agyonsminkelt lány. Zayn és Tom között foglalt helyet. Egy pink miniszoknyát viselt, és egy fekete inget, amin csak pár gombot kapcsolt be.
 

Zayn vállára hajtotta a fejét, és csábos mosollyal nézett rá. Nyakát apró csókokkal borította, és már majdnem megcsókolta mikor, felálltam a székről.
Ekkor Zayn, rám nézett, és elhúzódott a pláza cicától.  Kisétáltam az udvarra. Felém igyekezett, mikor a szőkeség visszahúzta.

- Hova mész Zaynie? Azt hittem ma is szórakozunk egy kicsit...- vigyorgott a szőke.
- Nem.- mondta, majd kijött mellém. A nő követte.

- Te azt merted mondani, hogy nem?
- Igen. Jól hallottad! Beccával jöttem, és vele is maradok.
- Ahha. Egy ilyenre cserélsz? Mi van veled? Máskor mindig benne voltál...- nyávogott.
- Ne merészeld lenézni! Sokkal többet ér nálad!- mondta ki a kemény szavakat Zayn, amik azonban az én lelkemet melengették.
Úr Isten! Mikor lettem én ilyen romantikus? A szavak a lelkem melengették? Kezdek fura lenni... Mit ki nem hoz belőlem Zayn...
- Te meghibbantál? És hogyan érne többet?
- Akadj le rólam, és felejts el!
- Rendben, ha ezt akarod...De ő sosem fog Neked többet nyújtani, mint én.
- Már azzal többet nyújt, hogy mellettem van.- mondta, mire elmosolyodtam. Ismét nagyon jól estek a szavai...
- Mit mosolyogsz? Azt hiszed szép vagy? Hát nagyon nem!
- Azon mosolygok, hogy hogyan lehet egy nő ennyire selejtes?. Az előbb szinte könyörögtél Zaynnek, hogy szexeljen veled. Azt javaslom ne legyél ennyire mű nő. Azokat egy férfi sem szereti. Változtass a viselkedéseden, mert kiégett vagy.
Zayn egyetértően bólintott, és közelebb lépett hozzám.
- Hogy én kiégett? Te csak egy hülye kis ribanc vagy, aki nem tud semmit a világról, és...- de ekkor nem tudta folytatni, mert lekevertem neki egyet.
- Fogd be, és takarodj!- kiabáltam rá, mire megilletődve, és szinte sírva elhúzta a csíkot.

- Te hasonlítasz rám.- szólalt meg pár perc csend után Zayn.
- Lehet. De nem szoktam ennyire agresszív lenni, mint az előbb. Csak ez a hülye kis picsa felcseszte az agyam.
- Sajnálom, hogy sértegetett.
- Semmi baj. Nem törődöm az ilyen hülye libákkal. De Zayn, most teljesen más vagy. Mi történt?
- Csak az előbb bántottak egy olyan embert, akit szeretek.
- Hogy MI??? Szeretsz?
- Vagyis...nem. Egy lányt bántottak, amit nem viselek el.
- Ahhaa... Oké.
- Gyere táncolni!- kérdezte a már megszokott parancsolgató stílusában.
- Oké.

Egy igazi party sláger szólt a nagy hangfalakból. A táncoló emberek nagy része már sok pohárnyi felesnek nézett a mélyére. Zaynnel egyszerre mozogtunk a zene ütemére, majd mikor vége lett a számnak, a pult felé indultunk el.
- 2 Mojito-t kérek.- mondta Zayn, majd rám pillantott.
- Nagyon jól táncolsz.- mondta, majd fejével közelíteni kezdett, de a pultos közbe szólt.
- Itt vannak.- szólalt meg a pultos, majd elénk helyezte a két coctail-t.

- Szeretem ezt a coctail-t.- szólaltam meg, mire Zayn arcán megjelent a már jól ismert vigyor.

- Örülök, hogy ennyire hasonló az ízlésünk.

- Ja.

- Holnap mikor vagy táncon?

- Miért érdekel?

- Csak gondoltam elkísérhetnélek...na meg szívesen megnézném, hogy táncolsz.- kacsintott.

- 8- kor kezdődik. Ha föl tudsz kelni gyere.- mondtam mosolyogva.

- Nem lenne kedved eljönni a bajnokságra délután?- kérdezte.

- Nem is tudom...

- Fontos meccs lesz...

- Jó, elmegyek. 

- Köszönöm.

Már jó pár pohárnyi szeszes italt ittam, mikor Tom felém közeledett.

- Szia. Hát te?

- Én? Csak jöttem táncolni. De van egy jobb ötletem is. Nem jössz ki egy kicsit az udvarra?

- De. Nem ártana egy kis friss levegő.

- Nagyon dögös vagy.- suttogta a fülembe Tom.

- Kösz, de ne kezd te is!

- Pedig nagyon, nagyon megérdemelnél egy kis kényeztetést.

- Tom...mi van veled? Állj le!- kértem a felém közeledő fiút.

- Talán nem tetszik?- szorított az épület falához.

- Engedj el!- szólaltam meg hangosabban. Eluralkodott rajtam a félelem.

- Nem.- szorította meg a csuklóm, és a nyakam harapdálta.

- Kérlek, hagyjál!- suttogtam. Könnycseppek futottak végig arcomon.

- Annyira gyönyörű vagy...

- Tom, engedj már el!- kiabáltam, de ő betapasztotta a számat az övével. Undorodva húztam el a fejem, de még mindig szorított.

- Tom Frewen! Azonnal szállj le róla! Ő az enyém.- szedte le rólam Tomot Zayn.

Szorosan a megmentőmhöz bújtam, aki eléggé meglepődött ezen cselekedetemen. Az ő karjaiban végre biztonságra találtam...

- Igen? A Tied? Akkor válassz Rebecca!Én vagy Zayn? Kivel maradsz?

- Zaynnel.- suttogtam.

- Mehetsz Tom!

- Hülye kurva!- mondta idegesen, majd távozott a buli helyszínéről.

- Nagy hiba volt ide hozni Téged.- mondta Zayn.

- Miért?

- Mert itt csak bántottak eddig, én pedig azt akarom, hogy biztonságban legyél.

- Na mi van a rossz fiús külső mögött egy mélyen érző szív rejtőzik?- helyeztem kezem szívéhez, mire összerezzent.

- Menjünk.- mondta, majd elkezdett húzni az asztalunkhoz, ahol elköszöntem Lizy-től, és a házam felé vettük az irányt.

- Zayn...nagyon késő van, meg van benned alkohol, így már ne menjél haza...

- Akkor hol aludjak Szépségem?- nevetett aggódásomon.

- Aludj itt.- mondtam kicsit félénken.

- Csak akkor ha veled alhatok.

- Még csak az kéne!

- Megígérem nem csinálok semmit!- vigyorgott.

- Akkor sem.

- Na, kérlek adj már egy esélyt!

- Nem!

- Értsd meg nekem, nem csak egy éjszakára kellesz!- nézett rám ijedten...

3*

Sziasztok újra! :$$

Remélem ez a fejezet is tetszeni fog, és szívesen fogjátok olvasni! Örülnék egy-két kominak. 
A következő részt 2 komizó kommentje után hozom (: ...
Pussz 

Rebecca
xx

- Pedig én azt gondoltam, szórakozhatnánk egy kicsit.
- Hát nagyon nem!- mondtam, majd elhúzódtam tőle.
- Pedig én megadhatnám Neked, amire vágysz!
- Igazad van, megadhatod!- szólaltam meg, mire egy kaján vigyor húzódott arcára.
- Na ez a beszéd! Gyere már!
- Tudod, csak egy gond van. Nem egészen erre gondoltam.
- Neked bármit. Lenyomhatunk 2 menetet is.- lelkesedett.
- Zayn. Igen, megadhatod, amire vágyok...azzal, ha eltűnhetek.- mondtam vigyorogva. Tudtam, hogy győztem.

Zayn arcáról lehervadt a vigyor, és szorosan a mellettünk lévő épület falához nyomott. Kezeimet fejem mellé helyezte, és szorosan ott tartotta.
- Ezt még te sem teheted velem.- mondta, miközben vággyal teli szemeit rám meresztette.
- Mit is?- kérdeztem ártatlanul, habár tudtam, nem lesz jó vége.
- Ezt.- mondta.
Megfogta a csípőmet,és feltűnően domborodó ágyékát hozzám nyomta. Hüvelykujjával végigsimított a számon, miközben kissé gúnyosan mosolygott.

- El fogunk késni a buliból.- mondtam el-elcsukló hangon.
- Nem érdekel.- mondta, miközben arcát közelítette felém.

Ajkai súrolták az enyém, és bizsergést éreztem a gyomromban. Egy apró csókot nyomott ajkamra, majd visszatérve az "eredeti" stílusához, mohón falna kezdte ajkaim.

- Zayn...- mondtam, majd egy szúrós pillantást vetettem rá.
- Menjünk.- mondta, majd elindult a buli helyszíne felé.

Nem igaz! Hogy engedhettem meg neki, hogy megcsókoljon? Nem ismerek magamra...

- Itt is volnánk.- mondta mosolyogva, majd kezem után kapott.
- Zayn...ez mi volt az előbb?- kérdeztem kissé félénken.
- Csók.
- De az előbb teljesen más volt. Amikor elmélyítetted a csókot, sokkal lágyabb voltál.
- Én nem is tudom...
- Hát én sem!- nevettem fel.
- Na, gyere!- húzott a ház felé.

Beléptünk a kisebb épületbe. A zene hangosan szólt, és elég sokan voltak. Zaynt mindenki ismerte és köszönt neki. Megálltunk az egyik asztalnál, és lehuppantunk a kanapéra. Az asztalnál ült még 2 fiú és egy kedvesnek tűnő lány. Zayn elment beszélgetni a 2 számomra még ismeretlen fiúval, így én is a lány felé fordultam.

- Szia! Lizy vagyok! Téged, hogy hívnak?- kérdezte, miközben kedvesen mosolygott.

- Szia! Rebecca! Örülök, hogy megismerhetlek.

- Én is. Kivel jöttél?

- Zaynnel.

- Zaynnel? Nem hittem volna, hogy te vagy a mai áldozata.

- Én, nem fogok vele lefeküdni. Ő akarta, hogy eljöjjek. Már délután is folyamatosan bepróbálkozott.

- Komoly? Akkor érezd magad megtisztelve! Az utóbbi 2 évben 1 lánynak sem udvarolt! Szerintem tetszel neki!

- Hát nem hiszem.

- Megcsókolt már?

- Tessék?

- Megcsókolt már?

- Igen.- hajtottam le a fejem.

- Jajj, Becca! Ez jóóó!
- Már miért lenne jó? Zayn nem az esetem, vagyis...
- Dehogynem. Látom rajtad, hogy tetszik Neked. És a jó az, hogy küzdenie kell érted. Az, hogy megcsókolt egy jel. Nem csak szexelni akar veled. Nekem elhiheted! Nagyon jól ismerem őt!
- Tényleg?- kérdeztem félve.
- Becca. Gyönyörű vagy, és megértem Zaynt. És, hogy honnan ismerem? A legjobb barátja vagyok.
- Legjobb barát...az nehezen.
- Hidd el! Csak barátok vagyunk! Sosem feküdtünk le!
- Lizy, nem baj, ha terelnénk a témát?
- Nem, úgyis jönnek vissza a fiúk.

- Hello, Tom Frewen!- villantotta meg 1000 wattos mosolyát, az egyik fiú.
- Rebecca.- mondtam és halvány mosolyra húzódott a szám.
- Jim.- mondta a másik.
- Rebecca.

Zayn mellettem foglalt helyet, és derekamra helyezte kezét.
- Miért kellett ilyen szexi göncben jönnöd?- suttogta Zayn.
- Ez szexi? Nem igazán...de csak azért, mert nem akartam egy ruhát felvenni.
- Pedig ruhában is biztos, hogy gyönyörű vagy. De nélküle lenne a legjobb...
- Állj le, jó?
- Nehéz lesz, de Neked bármit Szépségem!

Egy fél órája beszélgethettünk, mikor megjelent egy szőke, agyonsminkelt lány. Zayn és Tom között foglalt helyet. Egy pink miniszoknyát viselt, és egy fekete inget, amin csak pár gombot kapcsolt be. 

 

Zayn vállára hajtotta a fejét, és csábos mosollyal nézett rá. Nyakát apró csókokkal borította, és már majdnem megcsókolta mikor, felálltam a székről.
Ekkor Zayn...

2*

Helooooo!!! 

Először is boldooog szülinapooot Hazzy! ^^
Másodszor, pedig itt a fejezet! Remélem ez is tetszeni fog, és megjutalmaztok egy két komival!! (:
Jó olvasást! :DDD
Rebecca
xx

- Rebecca Dawson.- mondtam ki a nevem, mire még közelebb jött. Ekkor beleütköztem a falba. Innen már nincs menekvés!
- Gyönyörű név, egy gyönyörű lánynak. Egyre jobban kívánlak.- suttogta, mire pofon vágtam.
Minden reakcióra számítottam, csak erre nem...
Kezeimet a falhoz feszítette, és a fülembe suttogott.
- Holnap eljössz velem a bajnokságra.
- Miért tenném? Van jobb dolgom is, mint izzadó focistákat bámulni.
- Oh, igen? Mi az a jobb dolog?
- Tánc órám lesz. Oktató vagyok.- ezt most miért is mondtam el? Nem tartozom neki magyarázattal.- Tudod, amíg te a kis kurváidon éled ki a vágyaidat, addig én valami értelmeset is csinálok.
- Helyes, de találunk jobb programot is. Mondjuk eljössz velem egy buliba. Ma este lesz. 8- kor érted megyek, ha megmondod hova.
- Hagyjál már! Engem felejts el!
- Már nem tudlak. Kíváncsivá tettél. Ha pedig nem jössz el ma velem, azt a barátnőd bánja.- ekkor körbenéztem, és megláttam, barátnőmet is hasonló módon "fogva tartják".- Na mi a válaszod Szépség?
- Elmegyek, ha nem egy olyan buli, ahol részeg fiatalok füvet szívnak. És nem bántod Ley-t.
- Nem olyan. Olyan helyre Téged nem vinnélek. És ígérem nem lesz baja.- mondta, majd kezeit a fenekemre vezette. A zsebemből kivette a telefonomat, és kikereste a számom.
- Hey! Zayn, add vissza!- mondtam mérgesen, mire az említett felém nézett. Arcvonásai meglágyultak, és kérdőn nézett rám. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, és nemrég elengedett csuklóm után kapott.
Most teljesen máshogy viselkedett, mint az utóbbi 20 percben. Más volt a nézése, az érintése...
Kezeinket összekulcsolta, és visszaadta a telefonom, amit én gondosan visszaraktam a zsebembe.
- Az utóbbi 2 évben egy lány se mondta ki a nevem. Még akkor se mikor a csúcsra vittem.
- Én lennék az első 2 év után? A többire meg nem vagyok kíváncsi.
- Te.

Még mindig a kezemet szorongatta, mikor visszaértünk a haverjaihoz. Leyla az egyik zöld szemű mellett ült, de arckifejezéséből ítélve, egyáltalán nem élvezte a társaságot.

- Megvolt a kis csaj?- kérdezte a Zayn mellett ülő gyerek, miközben rám mutatott.
- Nem.- válaszolt Zayn.
- Kérlek hadd menjek.- suttogtam mellettem ülőnek, mire az elmosolyodott.
- 8- kor megyek érted.
- És tudod, hova gyere?
- Igen. High Road 19.
Erre csak megráztam a fejem, majd Leylával végre haza felé vettük az irányt.

***

Úgy gondoltam, nem öltözök ki nagyon, így egy rövid gatya, és fekete top mellett döntöttem. Felvettem, a kedvenc fekete Vans cipőmet, és egy fehérarany medált. Hajamat egyszerű kontyba fogtam, és sminkelés képében egy kis szempillaspirált használtam. A kezembe fogtam egy barna kardigánt, és lehuppantam a nappaliban található fehér vászonkanapéra.

 
- Reb. Biztos vagy te ebben?- kérdezte Ley aggódóan.
- Muszáj elmennem.
- Miért is?
- Mert nem akarom, hogy bántsanak Téged!
- Engeeeem???
- Igen, azt mondta, ha nem megyek el vele, az te bánod.
- De nem kell elmenned! Tudok vigyázni magamra.
- De nem hagyhatom, hogy bármi bajod essen!
- Reb! Kérlek, ne csinálj semmi őrültséget! Így is egész végig a dekoltázsodat fogja pásztázni Zayn.
- Te honnan tudod a nevét?
- Már hírből ismerem.
- Mit tudsz róla?
- Egyszer összevert egy gyereket, aki meghalt, de nem csukták le. 2 éve elvesztette az apját, és azután lett ilyen. Azóta csak egy éjszakás kalandjai voltak. Szerintem Bradford nő nemű lakóinak a 30%-át már megfektette.
Ezen a kijelentésén kicsit összerezzentem, de aztán felnevettem barátnőm szókimondóságán.
- Most min nevetsz?- vágott egy leírhatatlanul értelmetlen fejet.
- Azon, hogy milyen szókimondó vagy, de egyébként mennem kell.
- Ígérd meg, hogy nem keveredsz bele semmibe.
- Jajjj! Nem vagy az anyám.
- Igaz, nem vagyok! De akkor is ígérd meg, hogy nem kötsz ki az ágyában!
- Kinéznéd te azt belőlem?
- Nem.
- Akkor jó. Na megyek! Szia Ley! Nem tudom, mikor jövök.
- Szia Bec! Vigyázz Zaynnel!
- Rendben!- kiáltottam vissza még az ajtóból, majd becsuktam azt.

Hirtelen 2 kar fonódott a derekam köré, és erőteljesen magához szorított. Egy apró csókot nyomott nyakamra, mire én megfordultam.

- Gyönyörű vagy!- suttogta a fülembe, mire összerezzentem.
- Ne tapizz! Csak elmegyek veled ebbe a kicseszett buliba, aztán leszállhatsz rólam!
- Nem nagyon tervezem. De...a barátnőd ennyire veszélyesnek tart?
- Igen, tudod Téged már hírből ismer, és mesélt egy-két nem éppen angyali tettedről.
- Ó igen? Ennyire híres lennék?
- Ahhj! Vonszold arrébb azt a hülye, egoista fejedet. De szólok nem leszek veled többet, mint 1 óra.
- Pedig én azt gondoltam, szórakozhatnánk egy kicsit.
- Hát nagyon nem!- mondtam, majd elhúzódtam tőle.
- Pedig én megadhatnám Neked, amire vágysz!

Ekkor egy pillanatra ránéztem. Egy fehér pólót, fekete farmert, és barna pulcsit viselt. Haja kissé fel volt zselézve, mint délelőtt.

- Igazad van, megadhatod!- szólaltam meg, mire egy kaján vigyor húzódott arcára.