10*

Sziasztooook Manók:$

Újra részt hozok Nektek! Nagyon köszönöm a komikat, kérlek ide is írjátok le a véleményeteket! Olyan jó olvasni őket *hálásfej*! Szavazni is ér, 2 szavazást is kitettem. (:
Remélem tetszik a rész, már nem annyira szomorkás...

Puszi: egy hálás blogíró, vagyis...

Rebecca

xx

~Tom:

Rebecca-val kiértünk az utcára, és pillanatra elengedtem. Ezt kihasználva kiszaladt az útra.
Hiába szaladtam utána, nem értem el.
Egy hangos fékcsikorgást hallottam, aztán a földön fekvő lányt láttam...
- Rebecca! - rohantam oda hozzá kétségbeesetten.
- Mi történt?- hallottam meg Zayn ideges hangját a hátam mögül.
- Be-Becca-t elütötte egy autó.- mondtam könnyes szemekkel, hiszen igazán nem akartam ezt.
- Te hülye, köcsög állat! Most miattad haldoklik a barátnőm!- ordította dühösen.
- Nem a barátnőd! És inkább hívj egy mentőt, minthogy velem ordítozz!

Zayn kissé lenyugodott, majd mobilját elővéve tárcsázta a mentőket, akik pár percen belül ide is értek.
Zayn egész végig Reb mellett volt, sőt még a kórházba is bement vele...

Amint elindult a mentőautó a kórházba, Rachel is "előkerült".

- Te meg mit vigyorogsz?- kérdeztem szemrehányóan.
- Végre eltűnt az utamból az a hülye liba.- vigyorgott.
- Na idefigyelj! Ha ezt elmondom Zaynnek, akkor sosem fogsz kelleni neki. De van egy ajánlatom.- erre lefagyott a vigyor az arcáról.
- Mi lenne az?
- Feküdj le velem ma este!- vigyorogtam.
- Rendben. De kussolsz!- mondta, majd egy hotel felé vettük az irányt...

~ Zayn:

El sem hiszem! Egy hülye szőke plázacica, és egy szépfiú mikre nem képesek! Tönkretették egy olyan ember életét, akit őrülten szeretek. Mindent megtennék érte, csak ne legyen semmi baja...

- Ön Rebecca Dawson hozzátartozója?- kérdezte egy fehér köpenyes, szakállas orvos.
- I-igen. A barátja vagyok.- jobbnak láttam ezt mondani.
- Sajnálom. A barátnője állapota igen súlyos. Eltört az alkarcsontja. De bárcsak ennyivel megúszta volna a kisasszony. Sajnos kómába esett, és mivel a fejét ért ütés mértéke nagy, ezért nagy az esélye annak, hogy amnéziás lesz, mikor felébred.
- Ajjh. Ezt nem hiszem el! Kérem Dr...
- Dr. Smith.
- Kérem Dr. Smith bemehetnék hozzá?
- Igen, de csak pár percre.- mondta, majd elsétált a végeláthatatlan hosszúságú folyosón.

- Istenem! Miért velünk történik ez?- néztem a még sápadtan is gyönyörű lány arcára.- Tudom, hogy nem fogsz válaszolni, de  tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Én még senkit sem szerettem ennyire, és remélem, hogy ha felébredsz eljössz velem egy randira, és a barátnőm leszel. Szeretném érezni újra és újra a forró csókjaidat, és azt ahogyan átölelsz.- egy könnycsepp szaladt végig arcomon, ami a kezén landolt.
Egy utolsó homlokpuszi után elhagytam a kórtermet, és visszatértem otthonomba. Megpróbálkoztam az alvással, de sehogy sem ment. Csak Rá tudtam gondolni...

~1 hét múlva:

- Jó napot Doktor Úr!- köszöntem a velem szembe jövő orvossal.
- Jó napot Uram!
- Van valami változás?
- Uram...kérem jöjjön be az irodámba.

- Nos,- kezdett bele mondandójába- Rebecca fölébredt, és jól reagált a környezeti hatásokra. Megkérdeztük tőle kicsoda, de nem tudott válaszolni...bekövetkezett, amitől féltem. Amnéziás.
- Ne. Csak ezt ne! Kérem Dr. Smith segítsen rajta!
- Én minden tőlem telhetőt megteszek. Önnek kell segítenie. Nem biztos, de lehet, hogy emlékszik magára. Kérem jöjjön velem!

Beléptünk a kórterem ajtaján, ahol Rebecca éppen nevetett valamin.

- Jó Reggelt Hölgyem!
- Önnek is Doktor úr.- mondta mosolyogva.
- Kisasszony, ő itt Zayn. Esetleg emlékszik rá?
- Öööö, sajnálom, de nem...- hajtotta le a fejét.
- Akkor magukra hagyom Önöket.- mondta az orvos, majd kiment a szobából.

- Tényleg nem emlékszel rám?- néztem bele szemébe.
- Én...én...nem nagyon...
- Ez mit is jelent?- mosolyodtam el.
- Hát ismerősek a szemeid, és a mosolyod.
- És szeretnél emlékezni?- kérdeztem még mindig mosolyogva.
- Igen.- mondta kicsit félénken.

Ekkor elkezdtem mesélni, mindazt, amit én is tudok róla. Elmeséltem a randinkat, amin nagyokat nevetett. Imádtam boldognak látni. Látni azt, hogy mosolyog, és egy-egy vicces történésen felnevet. Hogy néha közel kerül a szánk, és habár én alig tudom türtőztetni magam, megteszem. Miatta. Amiatt a lány miatt, akit teljes szívemből szeretek, és még az életemet is feláldoznám érte.

Egyszer csak egy váratlan kérdéssel fordult hozzám...